C.S. Lewis: Screwtape Proposes a Toast
Fontana, Collins, Glasgow, 1977, 126 old.
Kitűnő könyv, nagyszerű olvasmány! Összességében talán ez a kötet a leginkább evangéliumi, rövid, frappáns írások, beszédek gyűjteménye különféle témákban. Sorrendben:
a., Screwtape Proposes a Toast - Csűrcsavar tósztot mond
Bár nem egyenes folytatása a leveleknek, Csűrcsavar itt is kitesz magáért, amikor bemutatja, a jövő embereit már most hogyan lehet foglyul ejteni a csapnivaló oktatás és a demokrácia nevű játék eszközeivel. Az emberiség felszámolása alulnézetből. Vitriolos, kemény írás.
b., The Inner Ring - A belső kör (beszéd a King’s College-ban, Londonban, 1944)
A végzősökhöz szóló intés a társadalomba való beilleszkedés két formáját állítja elénk: vagy “belső köröket” exkluzív társaságot, valamifajta csoportosulást tűzünk magunk elé célként, hogy oda bejuthassunk, s ezáltal legyünk valakivé, vagy pedig tudjuk, mi a dolgunk a világban, s azt téve fogunk elismerést és társaságot is kapni.
c., Is Theology Poetry? - Költészet-e a teológia? (beszéd oxfordi Szokratikus Klubban, 1944)
Az ateista világkép darwini-wellsi stb. irányával szemben azt mutatja be Lewis, hogy bár a keresztyénség költészetként talán nem a legkiemelkedőbb eszme, de az igazat mondja, míg más világnézetek, ideológiák nagyobb esztétikai élményt adhatnak, de hamisak.
d., On Obstinacy in Belief - Hitbeli nyakasság/makacsság (beszéd az oxfordi Szokratikus Klubban, 1955)
Válasz arra, hogy a keresztyének nem csak egyfajta vakhit képviselői-e. Bebizonyítja, hogy ha még a hétköznapi életben velünk is előfordul, hogy valakin úgy kell segítsünk, hogy látszólag rosszabb lesz (de saját érdekében), akkor ugyanez vonatkozik ránk és Istenre is. Előfordulhat, hogy a látszólagos bizonyítékok ellenére is hinnünk kell Istenben - és abban a helyzetben ez teljesen normális.
e., Transposition - [nem tudom megfelelően lefordítani] (prédikáció a Mansfield College-ban, Oxfordban)
A pünkösdi élményt és a nyelveken szólást vizsgálja meg abból a szempontból, hogy jó-e vagy csak hisztéria. Arra a következtetésre jut, hogy ha mi “alulról” szemléljük a megnyilvánulásokat, nem tudjuk egyértelműen elválasztani a dolgokat. Arra csak szellemi ember képes, aki Isten dolgait vizsgálja.
f., The Weight of Glory - A dicsőség súlya (prédikáció az oxfordi Szűz Mária templomban)
Egy nagyszerű írás! Lewis szerint a dicsőség az, vagyis ott kezdődik, hogy Isten elfogad bennünket, örül nekünk és megdicsér. Vannak, akiknek viszont azt mondja, “Sohasem ismertelek titeket”, vagyis elveti őket. Elfogadottságunkból fakad majd az, amit általában dicsőségnek gondolnak, a ragyogás, a tisztaság.
g, Good Work and Good Works - Jó munka és jó cselekedetek
Ez a kis írás a munka nemes eredetéről és mostani értéktelenségéről szól. Míg régen minőségi munka került ki az emberek keze alól, ma a cél, hogy megfizessék. Fontosabbá vált az árucikk az embernél, és a haszon határoz meg mindent. De az igazi érték az, ami megmarad az embereknek! Boldog az az ember, aki azzal foglalkozhat, amit szeret csinálni, és amit akkor is csinálna, ha nem fizetnének érte semmit.
h., A Slip of the Tongue - Nyelvbotlás (prédikáció a Magdalene College-ban, Oxfordban)
Ebben a rövid prédikációban azt elemzi Lewis, hogy miért ragaszkodunk annyira a jelenvaló dolgokhoz, miért félünk teljesen elkötelezni magunkat az örökkévalóság mellett.
2009. december 22., kedd
2009. december 21., hétfő
vmlv 30
igazán összehaverkodni de ez nem jelenti hogy utálnám
kiket utáltam petőfit adyt szabó lőrincet 1994.09.10./2007.01.13.
legjobban józsef attilát szintén szabolcskát meg
sikk úgyis de annyire én mégse mert a róla nevezett
utca oly fontos lett nekem hogy névtelenül de megverseltem
a külföldiek közül stendhal a mai napig nagy
utálat tárgya főleg hogy haydn évszakok oratóriumát
a teremtés kedvező fogadtatása után oly csúnyán
lehordta a nyomorultakba is beletört a bicskám
moliere úrral is hadilábunk maradt érvényben
ja a bánk bán se nagy szám a rómeót júliával együtt
dobtam a sutba miért nem a hamletet vesszük
kérdeztem a tanárnőt a kérdés később fizikán kísértett
miért nem vesszük a relativitáselméletet
kérdeztem én az örök fizikabukó de a válasz hogy
túl magas nem nyugtatott meg
hát utálatom fő tárgya az iskola volt ma is
az a végsőkig tiltakoztam egy beiskolázás ellen
a cég érdeke így úgy de akar a nyavalya
menedzser lenni ha munkaidőben tanulható is
hagyjanak békén szerencsére éppen átkos
belker érettségim mentesített a sárgacsillag
viselése alól de ezzel most csak homályosítok
szó sincs a vészkorszakról micsoda szó eufemizmus 1994.09.10./2007.01.20.
képzeljünk az előző sor végére felkiáltójelet
kösz a népirtást vészkorszaknak hívni máig nem tudom
pontosan a család hány tagja vált áldozattá
ez rossz fogalmazás mind áldozat volt de hányan
nem tértek haza újabb eufemizmus a nagyanyám
nem szépít azok a rohadékok elégették név és név
meg a pár hetes kisbabát is ez nem szépítés
holott szerintem ő sem bizonyos a pontos történtek felől
most az ötvenedik évforduló a rémségeké
jövőre a győzelmet fogják hemicenter triumfálni
az akkori vezetők nem tudhatom lesze valamely
nagykutyaőrhelyen változás nem érdekel de jobb lesze
azzal a vélhetően nagy banzájjal a
helyzet nem gazdaságilag politikailag nesze
egyrészt rím másrészt politika soraim folyton
jobbra tartanak ez is minimalista megoldás mint a
lassútinta keverése ó ez a dögletes európai
történelem hamlet szava dögletes párák ha jól
emlékszem de az biztos az övé hogy
ha felkiáltójel patkány felkiáltójel és belebök
szegény poloniusba tudjuk a világirodalmat
vissza az iskolához kassákból írásbeliztem gesztusértékkel
radnóti a szóbelin ez a magyar költészet mi kérdem
átzavaródtam ötössel örültem neki hogy nem bőgtem le
történelemből szintén a többi nem érdekelt
a fontatlan tárgyak nem érdekeltek apám
nyomása volt az iskola de volt annyi hiúság bennem
úgy látszik hogy ne hagyjam ott csináljam végig
ha hülyeség is azzal amit már bizonyosan
tudtam soha ezt a segítséget nem veszem igénybe
sőt el a szakmából amit sosem éreztem magaménak
be az idegenlégióba így történt hogy huszonéves koromra
már bejártam a világot nem gyűjtöttem trófeát nem
jegyeztem számokat fel az ütközetekről körülöttem
hullottak az emberek mint a legyek az ellenség
katonái is a mieink is az egységemben két
lengyel is volt az egyikük öt évet húzott le előttem
már a légion étrangé kötelékében ismeredségünk
kiket utáltam petőfit adyt szabó lőrincet 1994.09.10./2007.01.13.
legjobban józsef attilát szintén szabolcskát meg
sikk úgyis de annyire én mégse mert a róla nevezett
utca oly fontos lett nekem hogy névtelenül de megverseltem
a külföldiek közül stendhal a mai napig nagy
utálat tárgya főleg hogy haydn évszakok oratóriumát
a teremtés kedvező fogadtatása után oly csúnyán
lehordta a nyomorultakba is beletört a bicskám
moliere úrral is hadilábunk maradt érvényben
ja a bánk bán se nagy szám a rómeót júliával együtt
dobtam a sutba miért nem a hamletet vesszük
kérdeztem a tanárnőt a kérdés később fizikán kísértett
miért nem vesszük a relativitáselméletet
kérdeztem én az örök fizikabukó de a válasz hogy
túl magas nem nyugtatott meg
hát utálatom fő tárgya az iskola volt ma is
az a végsőkig tiltakoztam egy beiskolázás ellen
a cég érdeke így úgy de akar a nyavalya
menedzser lenni ha munkaidőben tanulható is
hagyjanak békén szerencsére éppen átkos
belker érettségim mentesített a sárgacsillag
viselése alól de ezzel most csak homályosítok
szó sincs a vészkorszakról micsoda szó eufemizmus 1994.09.10./2007.01.20.
képzeljünk az előző sor végére felkiáltójelet
kösz a népirtást vészkorszaknak hívni máig nem tudom
pontosan a család hány tagja vált áldozattá
ez rossz fogalmazás mind áldozat volt de hányan
nem tértek haza újabb eufemizmus a nagyanyám
nem szépít azok a rohadékok elégették név és név
meg a pár hetes kisbabát is ez nem szépítés
holott szerintem ő sem bizonyos a pontos történtek felől
most az ötvenedik évforduló a rémségeké
jövőre a győzelmet fogják hemicenter triumfálni
az akkori vezetők nem tudhatom lesze valamely
nagykutyaőrhelyen változás nem érdekel de jobb lesze
azzal a vélhetően nagy banzájjal a
helyzet nem gazdaságilag politikailag nesze
egyrészt rím másrészt politika soraim folyton
jobbra tartanak ez is minimalista megoldás mint a
lassútinta keverése ó ez a dögletes európai
történelem hamlet szava dögletes párák ha jól
emlékszem de az biztos az övé hogy
ha felkiáltójel patkány felkiáltójel és belebök
szegény poloniusba tudjuk a világirodalmat
vissza az iskolához kassákból írásbeliztem gesztusértékkel
radnóti a szóbelin ez a magyar költészet mi kérdem
átzavaródtam ötössel örültem neki hogy nem bőgtem le
történelemből szintén a többi nem érdekelt
a fontatlan tárgyak nem érdekeltek apám
nyomása volt az iskola de volt annyi hiúság bennem
úgy látszik hogy ne hagyjam ott csináljam végig
ha hülyeség is azzal amit már bizonyosan
tudtam soha ezt a segítséget nem veszem igénybe
sőt el a szakmából amit sosem éreztem magaménak
be az idegenlégióba így történt hogy huszonéves koromra
már bejártam a világot nem gyűjtöttem trófeát nem
jegyeztem számokat fel az ütközetekről körülöttem
hullottak az emberek mint a legyek az ellenség
katonái is a mieink is az egységemben két
lengyel is volt az egyikük öt évet húzott le előttem
már a légion étrangé kötelékében ismeredségünk
2009. december 11., péntek
vmlv 29
pár keresztvetés aztán kész épp ellenkezőleg
ha belül nincs semmi ha csak köd van
az kutyába veendő az mit sem ér
és olyan könnyű éppen a külső jegyek alapján
megítélni valakit erről talán írtam már
hogy na kit láttunk vasárnap a misén
ez rémületes már a vasárnap is amit
a szombat helyett találtak ki nehogy
zsidó ünnep legyen pedig a vasárnap
nem jelent nem jelentett semmit a szombat
legalább tökéletes volt tökéletes pihenőnap
Isten megpihent a hetedik napon és ezt
a jó szokását az emberekre hagyományozta
a többség meg köztünk szólva le se érdekelte ezt 1994.09.10./2007.01.01.
köztünk szólva nekem is dolgoznom kell szombatonként
na milyen zsidó vagyok aztán meg bedobták
hogy feltámadás kutyafüle hogy legyen vasárnap
csak erre nem kapott senki felhatalmazást Jézus
se mondott ilyesmit hogy erre hivatkozhattak volna
bizonyosan az volt a háttérben hogy az istengyilkosokkal
semmilyen közösséget ne vállaljanak a katholikosz
hívek hát akkor azt javaslom inkább maradjunk
magunkban ha a Bibliát olvassuk és mindent
így kritizáljunk megfelele Istennek vagy sem
itt következik a huszonnégycseppes tinta aminek
semmi nyoma nem lesz ha egyszer valaha is
nyomtatásba kerül ez a dolog ám meg kell
jegyeznem ha egyszer keveredik a két tinta végre
az üvegemben erre vágytam oly régóta most
két év után ismét színen a lila színem
a kis szemcseppentővel adagolom a pirosat a
félig teli kékbe az arány rendkívül lassan
tolódik kékből a pirosba ha elfogy jó
fél év múlva következik a barna a fekete
s amit csak fel tudok kajtatni mindenféle
szín csak el ne számítsam magam az adagolásnál
hogy nem fogy ki időben a régi tinta kár lenne
ilyen marhasággal elszúrni a dolgot és vajon
mit tehetek ha legjobb barátném válni készül ki
lehete beszélni mások magánügyeit nem
csak annyit ráfér hogy valami értelmesebb
életet éljen ezentúl vigasztalni nem kell szerencsére
értelmes csaj feltalálja magát a neheze
hátravan korrekt válásról még nem hallottam
az ügyvédek legalábbis igyekeznek megnehezíteni
hiszen annál nagyobb gázsit akaszthatnak
le hát ennyit az üzelmekről öcsém barátnője
is épp a héten vált de részleteket amúgy
se tudok most majd élhetnek kedvükre
a két gyerekkel nem mintha érdekelne csak úgy
nem mintha érdekelne a családom még a
legközelebbiek is taszítanak ezt mi hozhatta
a magam lábán állás önfejűség vagy kiábrándultság
kiüresedő kapcsolatok lásd a lopott időt amit
kitől lophattam otthonról még meg magamtól is
az emberiségtől ellopott perceim amikben verset
csináltam ez is kinek a kifejezése csak nem nagy
lászlóé de azt hiszem a központozást mindenki
gondolja ahova éppen tetszik tehát a megoldás
mindig önéletrajzi lehet hogy túl sok az ilyen
elem szándékosan vagy sem eldönthetetlen én lehetek
versem tárgya csak így babits akivel nem sikerült
ha belül nincs semmi ha csak köd van
az kutyába veendő az mit sem ér
és olyan könnyű éppen a külső jegyek alapján
megítélni valakit erről talán írtam már
hogy na kit láttunk vasárnap a misén
ez rémületes már a vasárnap is amit
a szombat helyett találtak ki nehogy
zsidó ünnep legyen pedig a vasárnap
nem jelent nem jelentett semmit a szombat
legalább tökéletes volt tökéletes pihenőnap
Isten megpihent a hetedik napon és ezt
a jó szokását az emberekre hagyományozta
a többség meg köztünk szólva le se érdekelte ezt 1994.09.10./2007.01.01.
köztünk szólva nekem is dolgoznom kell szombatonként
na milyen zsidó vagyok aztán meg bedobták
hogy feltámadás kutyafüle hogy legyen vasárnap
csak erre nem kapott senki felhatalmazást Jézus
se mondott ilyesmit hogy erre hivatkozhattak volna
bizonyosan az volt a háttérben hogy az istengyilkosokkal
semmilyen közösséget ne vállaljanak a katholikosz
hívek hát akkor azt javaslom inkább maradjunk
magunkban ha a Bibliát olvassuk és mindent
így kritizáljunk megfelele Istennek vagy sem
itt következik a huszonnégycseppes tinta aminek
semmi nyoma nem lesz ha egyszer valaha is
nyomtatásba kerül ez a dolog ám meg kell
jegyeznem ha egyszer keveredik a két tinta végre
az üvegemben erre vágytam oly régóta most
két év után ismét színen a lila színem
a kis szemcseppentővel adagolom a pirosat a
félig teli kékbe az arány rendkívül lassan
tolódik kékből a pirosba ha elfogy jó
fél év múlva következik a barna a fekete
s amit csak fel tudok kajtatni mindenféle
szín csak el ne számítsam magam az adagolásnál
hogy nem fogy ki időben a régi tinta kár lenne
ilyen marhasággal elszúrni a dolgot és vajon
mit tehetek ha legjobb barátném válni készül ki
lehete beszélni mások magánügyeit nem
csak annyit ráfér hogy valami értelmesebb
életet éljen ezentúl vigasztalni nem kell szerencsére
értelmes csaj feltalálja magát a neheze
hátravan korrekt válásról még nem hallottam
az ügyvédek legalábbis igyekeznek megnehezíteni
hiszen annál nagyobb gázsit akaszthatnak
le hát ennyit az üzelmekről öcsém barátnője
is épp a héten vált de részleteket amúgy
se tudok most majd élhetnek kedvükre
a két gyerekkel nem mintha érdekelne csak úgy
nem mintha érdekelne a családom még a
legközelebbiek is taszítanak ezt mi hozhatta
a magam lábán állás önfejűség vagy kiábrándultság
kiüresedő kapcsolatok lásd a lopott időt amit
kitől lophattam otthonról még meg magamtól is
az emberiségtől ellopott perceim amikben verset
csináltam ez is kinek a kifejezése csak nem nagy
lászlóé de azt hiszem a központozást mindenki
gondolja ahova éppen tetszik tehát a megoldás
mindig önéletrajzi lehet hogy túl sok az ilyen
elem szándékosan vagy sem eldönthetetlen én lehetek
versem tárgya csak így babits akivel nem sikerült
2009. december 10., csütörtök
vmlv 28
el vagyok magamat nyávogva nem én mindig mondtam
is csupa piros pötty a kezem a piros tintától
dehát ez elmúlik a sok kézmosással az élet 1994.09.08./2006.12.28.
meg elmúlik a sok nemtudommimosással valamivel
egész biztosan elmúlik hiszen
még senkinek sem sikerült nem meghalni
nem kell elszomorodni nem azért mondtam csak
úgy evidenciában kell tartani ez a tandori
szavajárása Isten ments hogy én a tandori epigonja
legyek más se hiányzik bármennyire szeretem
a dolgait vagy épp nem tetszik valami
de rettenetesnek tartanám ha utánoznék
na jó én csak szabadidőművész vagyok ha
nincs más dolgom írok és kész csak
semmi megrendelés felkérés én úgy nem tudok
dolgozni valami vagy kész van vagy sem
ha mégis akadnak címzett írásműveim uhh
micsoda szó akkor az is a pillanatnyi elmezavar
műve épp őneki akartam szólni juj milyen
konceptuózus megfogalmazás valójában
nem érdekel az irodalom és főleg a
nemzet az végképp meg a hazafias költészet
nesze egy újabb farkába harapó kígyó
intézetileg kéne kezeeni az ijjet na ha
mondom kár a szót pocsékolni rá és ugyanígy
nem bírom a túlzott szómenést főként
ha nem azért indultam ha másról volt
szó eredetileg ezért le kell lépni és mindenképp
észrevétlenül csak mintha más dolgom
lenne és dolog az mindig akad mondjuk most
fontos dolog hogy szeressek ezzel kötöm most nagyrészt
le az életemet ebben mozgok igaz
hogy jövök én ahhoz hogy bárki nyakába
varrjam az érzelmi életem beszéljek bajokról
a kínokról melyeket ezrek és ezrek állnak ki
de ezt mondja eleget a tévé helyettem
én csak megvagyok a csak az szinte nagybetűs
bármi ellenére is megvagyok megvagyunk jól kiteljesedni
látszom magam számára ki van zárva minden hülyeség
csak erről nem lehet olyan jól írni
nem téma ha jól vagyok nem téma ha 1994.09.10./2006.12.29.
rosszul vagyok ha így úgy csalódom vagy épp
megnyugodom semmiképp se mondható hogy na
ez érdekel valakit pofázok összevissza felsalá
na bumm mondható ilyen is volt már
ilyen nyavalyás is volt már azt ne higgye
hogy ennél rosszabb nincs hogy nem érdekli
azt a rengeteg embert aki olvasni se tud
hát igen a világ ily módon meg nem váltható
ez nem az én dolgom nem happolom el
a dicsőséget Istentől nem is tudom mi lenne
velünk nélküle így még a csalódást is
kiheverem mi lenne nélküle pocsék érzés
bele se gondolok csakhát engem annyira
taszít a tömeg ha szeret is mindenki mindenkit
én nem maradok meg ily helyen ez kérdem
érthető vajon hülyeség talán ki tudja
maradok az olvasásnál az Írást olvasom
jólesik visszatérni hozzá nem rituálisan persze
de úri passzióból ha már alapkönyv
vegyük komolyan nem a külsőségeket hanem
a szöveget valaha azt hittem hogy na
is csupa piros pötty a kezem a piros tintától
dehát ez elmúlik a sok kézmosással az élet 1994.09.08./2006.12.28.
meg elmúlik a sok nemtudommimosással valamivel
egész biztosan elmúlik hiszen
még senkinek sem sikerült nem meghalni
nem kell elszomorodni nem azért mondtam csak
úgy evidenciában kell tartani ez a tandori
szavajárása Isten ments hogy én a tandori epigonja
legyek más se hiányzik bármennyire szeretem
a dolgait vagy épp nem tetszik valami
de rettenetesnek tartanám ha utánoznék
na jó én csak szabadidőművész vagyok ha
nincs más dolgom írok és kész csak
semmi megrendelés felkérés én úgy nem tudok
dolgozni valami vagy kész van vagy sem
ha mégis akadnak címzett írásműveim uhh
micsoda szó akkor az is a pillanatnyi elmezavar
műve épp őneki akartam szólni juj milyen
konceptuózus megfogalmazás valójában
nem érdekel az irodalom és főleg a
nemzet az végképp meg a hazafias költészet
nesze egy újabb farkába harapó kígyó
intézetileg kéne kezeeni az ijjet na ha
mondom kár a szót pocsékolni rá és ugyanígy
nem bírom a túlzott szómenést főként
ha nem azért indultam ha másról volt
szó eredetileg ezért le kell lépni és mindenképp
észrevétlenül csak mintha más dolgom
lenne és dolog az mindig akad mondjuk most
fontos dolog hogy szeressek ezzel kötöm most nagyrészt
le az életemet ebben mozgok igaz
hogy jövök én ahhoz hogy bárki nyakába
varrjam az érzelmi életem beszéljek bajokról
a kínokról melyeket ezrek és ezrek állnak ki
de ezt mondja eleget a tévé helyettem
én csak megvagyok a csak az szinte nagybetűs
bármi ellenére is megvagyok megvagyunk jól kiteljesedni
látszom magam számára ki van zárva minden hülyeség
csak erről nem lehet olyan jól írni
nem téma ha jól vagyok nem téma ha 1994.09.10./2006.12.29.
rosszul vagyok ha így úgy csalódom vagy épp
megnyugodom semmiképp se mondható hogy na
ez érdekel valakit pofázok összevissza felsalá
na bumm mondható ilyen is volt már
ilyen nyavalyás is volt már azt ne higgye
hogy ennél rosszabb nincs hogy nem érdekli
azt a rengeteg embert aki olvasni se tud
hát igen a világ ily módon meg nem váltható
ez nem az én dolgom nem happolom el
a dicsőséget Istentől nem is tudom mi lenne
velünk nélküle így még a csalódást is
kiheverem mi lenne nélküle pocsék érzés
bele se gondolok csakhát engem annyira
taszít a tömeg ha szeret is mindenki mindenkit
én nem maradok meg ily helyen ez kérdem
érthető vajon hülyeség talán ki tudja
maradok az olvasásnál az Írást olvasom
jólesik visszatérni hozzá nem rituálisan persze
de úri passzióból ha már alapkönyv
vegyük komolyan nem a külsőségeket hanem
a szöveget valaha azt hittem hogy na
2009. december 7., hétfő
The Screwtape Letters
C.S. Lewis: The Screwtape Letters
Fontana, Collins, Glasgow, 1956, 160 old.
Most vettem először a bátorságot, hogy Lewist angolul, eredetiben olvassam. Az eredeti gondolathoz mindig az eredeti mondat, az eredeti mű áll a legközelebb, s ez bizonyosan igaz Lewisra, a maga választékos, intellektuális angolságára, és persze kiváló mesélő tehetségére is Eleinte ijedtem figyeltem, szótárral a kézben, és jó is volt egy-két szó kikeresésére, később aztán elhagytam, hagytam, hasson a mű maga. Megérte, nagyon is! Csűrcsavar, ahogy magyar nyelven hívják, bőrébe bújva az író egyszerre játszik, komédiázik, fricskáz, és tanít, figyelmeztet. Felhívja a figyelmet a hibás, rossz hozzáállásra, az üres szívre, a monoton imára. Persze, alulnézetből, egy “főördög” szemszögéből, de talán pont ezért másként figyelünk rá. Az egyetlen részlet, amit nem tudtam elfogadni, hogy a démonokat úgy mutatja be, mint akik tudnak olvasni a gondolatainkban. Ettől eltekintve nagyon jó könyv!
Fontana, Collins, Glasgow, 1956, 160 old.
Most vettem először a bátorságot, hogy Lewist angolul, eredetiben olvassam. Az eredeti gondolathoz mindig az eredeti mondat, az eredeti mű áll a legközelebb, s ez bizonyosan igaz Lewisra, a maga választékos, intellektuális angolságára, és persze kiváló mesélő tehetségére is Eleinte ijedtem figyeltem, szótárral a kézben, és jó is volt egy-két szó kikeresésére, később aztán elhagytam, hagytam, hasson a mű maga. Megérte, nagyon is! Csűrcsavar, ahogy magyar nyelven hívják, bőrébe bújva az író egyszerre játszik, komédiázik, fricskáz, és tanít, figyelmeztet. Felhívja a figyelmet a hibás, rossz hozzáállásra, az üres szívre, a monoton imára. Persze, alulnézetből, egy “főördög” szemszögéből, de talán pont ezért másként figyelünk rá. Az egyetlen részlet, amit nem tudtam elfogadni, hogy a démonokat úgy mutatja be, mint akik tudnak olvasni a gondolatainkban. Ettől eltekintve nagyon jó könyv!
2009. december 2., szerda
vmlv 27
a francba velük is bezzeg egy tévétől mentes
az igen abban lehet nyugodtan olvasgatni különösebb
idegfeszültség nélkül és nem kell attól félni
mi lesz a pszichopata lányával de igenis azt
mondom öld meg a tévédet és ne végy másikat
helyette mert különben ő öl meg téged ennél a
narkó se sokkal rosszabb de ezt nem szabad
elismerni akarat nélküli rabszolgákká válnak
az emberek akikkel mindent meg lehet etetni
ami olyan mint egy átlagos takarmány mennyire
hasznosítható az ember se húsa se csontja
nincs igazán agymosás után nem gondolkozik
de szorgosan termeli azt a valamit amit máshol
másvalaki fogyaszt íme száguldó riporterünk
végkövetkeztetése utálni kell a fogyasztást a pénzt
a hozzá való jutást egy ként
vegyünk hozzá két ként mely sárga mint van gogh
szobája fessük a szobát zöldre és vince barátunk
levágja a fülét és eladja egy japán műkereskedőnek
jó áron így jut wilsonhoz aki ötórás előadást
kreál a történetből és egyszerre lehet nézni
hogyan is működik egy modern színház a színpadon
és bizony ezekkel a németekkel is kenterbe veri wilson
az egész magyar s hivatásos színjátszást de úgy
hogy most is sajog
remélem jócskán rájuk is fér a sajgás
indul az új szezon időhatározóként álljon itt
a három hónapja kezdtem kifejezés most meg
indul a hajó a tömeg integet fehér gőz csap az égre 1994.09.03./2006.12.28.
Istenem az adria de szép messziről látszanak a kis
szigetek halászbárkák ringnak ha türelmesen figyelek
a hálót is látni ahogy kiemelik tele hallal
rengeteg kék és fehér csak délnek mindig délnek
haladunk a nyílt vízen szárazon csodálatos
utazás budapestről és vissza de hová ezt kérdem
és ő válaszol körvonalaid túl élesek mosódj el
mint zivatarban az ég az ablakon át csak fényeket
látsz mosódj el légy áttetsző láthatatlan észrevétlen eltűnő
csak versek által látszódsz majd a többi nem
fontos mondja én meg dúdolva megyek az utcán
amiért mindig is utált a családom mert hülyének
néznek miatta a zene kell nekem nincs szükségem
fejhallgatóra anélkül is bennem van ezerféle zene
az utcán a koldus fülébe műpacsirta csivitel
neki ez a zene jut kezét összeteszi hintázik a teste
kint ázik kereszteket vet ez hatásos neokatolice országunkban
beveszik hülyeség utálom az egészet
a koldust aki ott fekszik hogy erre szüksége van
utálom magam az utálatom miatt s hogy kérges szívű
harpagonnak látszom főleg a pénzt ami miatt ilyesmi
történhet történik aztán ha hideg a tél megfagynak
odakint utálom a kaktuszokat hogy mind tönkremennek
nálam szomorú is vagyok miattuk kár értük megyek
az utcán mint egy milliomos inkognitóban nálam az utóbbival
nincs baj csak a milliókkal nem tehetek róla
mennyi hajam gyűlt a padlón össze elképesztő hiába
öregszem és olvasom meg vagyok erősítve központozásügyi
koncepciómban olvasom szinte majdnem azt hogy az
író a helyesírás felett áll ezt írja az élet és tudomány
közvetve ez hámozható ki a dologból akkor most
meg vagyok nyugodva akkor most ki vagyok kelve magamból
akkor fel vagyok mászva a fára mint a macska és
az igen abban lehet nyugodtan olvasgatni különösebb
idegfeszültség nélkül és nem kell attól félni
mi lesz a pszichopata lányával de igenis azt
mondom öld meg a tévédet és ne végy másikat
helyette mert különben ő öl meg téged ennél a
narkó se sokkal rosszabb de ezt nem szabad
elismerni akarat nélküli rabszolgákká válnak
az emberek akikkel mindent meg lehet etetni
ami olyan mint egy átlagos takarmány mennyire
hasznosítható az ember se húsa se csontja
nincs igazán agymosás után nem gondolkozik
de szorgosan termeli azt a valamit amit máshol
másvalaki fogyaszt íme száguldó riporterünk
végkövetkeztetése utálni kell a fogyasztást a pénzt
a hozzá való jutást egy ként
vegyünk hozzá két ként mely sárga mint van gogh
szobája fessük a szobát zöldre és vince barátunk
levágja a fülét és eladja egy japán műkereskedőnek
jó áron így jut wilsonhoz aki ötórás előadást
kreál a történetből és egyszerre lehet nézni
hogyan is működik egy modern színház a színpadon
és bizony ezekkel a németekkel is kenterbe veri wilson
az egész magyar s hivatásos színjátszást de úgy
hogy most is sajog
remélem jócskán rájuk is fér a sajgás
indul az új szezon időhatározóként álljon itt
a három hónapja kezdtem kifejezés most meg
indul a hajó a tömeg integet fehér gőz csap az égre 1994.09.03./2006.12.28.
Istenem az adria de szép messziről látszanak a kis
szigetek halászbárkák ringnak ha türelmesen figyelek
a hálót is látni ahogy kiemelik tele hallal
rengeteg kék és fehér csak délnek mindig délnek
haladunk a nyílt vízen szárazon csodálatos
utazás budapestről és vissza de hová ezt kérdem
és ő válaszol körvonalaid túl élesek mosódj el
mint zivatarban az ég az ablakon át csak fényeket
látsz mosódj el légy áttetsző láthatatlan észrevétlen eltűnő
csak versek által látszódsz majd a többi nem
fontos mondja én meg dúdolva megyek az utcán
amiért mindig is utált a családom mert hülyének
néznek miatta a zene kell nekem nincs szükségem
fejhallgatóra anélkül is bennem van ezerféle zene
az utcán a koldus fülébe műpacsirta csivitel
neki ez a zene jut kezét összeteszi hintázik a teste
kint ázik kereszteket vet ez hatásos neokatolice országunkban
beveszik hülyeség utálom az egészet
a koldust aki ott fekszik hogy erre szüksége van
utálom magam az utálatom miatt s hogy kérges szívű
harpagonnak látszom főleg a pénzt ami miatt ilyesmi
történhet történik aztán ha hideg a tél megfagynak
odakint utálom a kaktuszokat hogy mind tönkremennek
nálam szomorú is vagyok miattuk kár értük megyek
az utcán mint egy milliomos inkognitóban nálam az utóbbival
nincs baj csak a milliókkal nem tehetek róla
mennyi hajam gyűlt a padlón össze elképesztő hiába
öregszem és olvasom meg vagyok erősítve központozásügyi
koncepciómban olvasom szinte majdnem azt hogy az
író a helyesírás felett áll ezt írja az élet és tudomány
közvetve ez hámozható ki a dologból akkor most
meg vagyok nyugodva akkor most ki vagyok kelve magamból
akkor fel vagyok mászva a fára mint a macska és
2009. november 30., hétfő
2009. november 28., szombat
vmlv 26
tőle felém összmunka nekem csak ízelítő
de tudom újra és újra találkozni fogunk
de aztán s ez valószínűbb 1994.08.25./2006.11.25.
nekem mindig mennem kell elfoglalt lévén
s az állat is csak bérhátas nem tulajdonom
nem tudnám megmagyarázni mi az az
elfoglaltság mi után rohannék ha
egyáltalán városi ember örökké elfoglalt
védhetem ki ezzel a kérdést
a városi ember mind csatatér a villamosra buszra
örül ha fér nem tudom miért sietek na mér ha
az élet oly gyorsan végetér megzenésítette reinitz béla
és itt a századelő középlő és végénlő és én egy
képzavarral ezt olvasom a szerelmesek
a fejüket a tenyerükbe vésve úgy nézik egymást
mint akik nem látták már ezer éve
és nem titok hogy ez egy essel több mint kosztolányi
a színes tinták költőjéé és botrány hogy
alig lehet szép tintákat kapni csak az egyenkék
van ami unalmas rém unalmas egy idő után
és nem gyújtok se gyertyát se füstölőt
csak nézem miféle lehetne a légkörbe tünedező
elképzelt másik világ vagy behunyt szemem
rosszul sikerült beszélgetéseket próbál újra
rendbetenni mintha egy vonatszerencsétlenséget
lenne alkalmam lassítva ismételni átélni
látható ahogy kisiklik egy kapcsolat vagy
csak a szituáció és a tehetetlenség megbénít
szeressem a világot olyannak amilyen
az embereket benne akik olyanok amilyenek ezt
néha nem tudom
hogyan lehetséges hogy olyan jól meg tudok
lenni emberek nélkül hogy hagyjon mindenki
békén és semmi kedvem találkozni barátokkal
ez sincs így mindig vége a nyárnak három hónapos
a vers jön az ősz a szezon a társadalmi élet
ezen a képen a perspektíva nem létezik minden
egyes ponthoz külön perspektíva tartozik
a kulcs a művészethez itt van nincs elásva
nyitható és csukható duplafenekű
csempészláda szökött banda álruhái műszempillái
hamis kártyái vannak itt elrejtve
s a kérdés te mit csinálsz
mindent kell csinálni amit csak bír az ember
ameddig bírja és itt a minden azt jelenti
minden a sziklamászásig bezárólag
a magaslatokban úgysem lakik Isten nem hihető
hogy megzavarhatnánk bábel tornya meg talán
éppenhogy elképesztően magas volt
én nem értem miért nem robbantják fel
az összes üvegbetonfelhőkarcolót van akinek tetszik
esetleg de amúgy tényleg a többség rém ronda
szegények főleg akiknek ezt kell látni egész nap 1994.08.30./2006.12.05.
én megőrülnék biztos franc az építészetbe
bezzeg a százvízi sötétvilágos frigyesország
az tudja mi fán terem a jó ház én meg örülök
hogy elnyúlhatok az ágyon ha fáradt vagyok
jelesül most is törhetem a fejemet ez
rém jó dolog komolyan mondom szemben a bárgyú
vetélkedők hülye versenyzőivel és önbizalomtól
túltengő vezetőivel nálunk meg ezt kell látni egész nap
a szem rágógumija tökéletes agymosás
de tudom újra és újra találkozni fogunk
de aztán s ez valószínűbb 1994.08.25./2006.11.25.
nekem mindig mennem kell elfoglalt lévén
s az állat is csak bérhátas nem tulajdonom
nem tudnám megmagyarázni mi az az
elfoglaltság mi után rohannék ha
egyáltalán városi ember örökké elfoglalt
védhetem ki ezzel a kérdést
a városi ember mind csatatér a villamosra buszra
örül ha fér nem tudom miért sietek na mér ha
az élet oly gyorsan végetér megzenésítette reinitz béla
és itt a századelő középlő és végénlő és én egy
képzavarral ezt olvasom a szerelmesek
a fejüket a tenyerükbe vésve úgy nézik egymást
mint akik nem látták már ezer éve
és nem titok hogy ez egy essel több mint kosztolányi
a színes tinták költőjéé és botrány hogy
alig lehet szép tintákat kapni csak az egyenkék
van ami unalmas rém unalmas egy idő után
és nem gyújtok se gyertyát se füstölőt
csak nézem miféle lehetne a légkörbe tünedező
elképzelt másik világ vagy behunyt szemem
rosszul sikerült beszélgetéseket próbál újra
rendbetenni mintha egy vonatszerencsétlenséget
lenne alkalmam lassítva ismételni átélni
látható ahogy kisiklik egy kapcsolat vagy
csak a szituáció és a tehetetlenség megbénít
szeressem a világot olyannak amilyen
az embereket benne akik olyanok amilyenek ezt
néha nem tudom
hogyan lehetséges hogy olyan jól meg tudok
lenni emberek nélkül hogy hagyjon mindenki
békén és semmi kedvem találkozni barátokkal
ez sincs így mindig vége a nyárnak három hónapos
a vers jön az ősz a szezon a társadalmi élet
ezen a képen a perspektíva nem létezik minden
egyes ponthoz külön perspektíva tartozik
a kulcs a művészethez itt van nincs elásva
nyitható és csukható duplafenekű
csempészláda szökött banda álruhái műszempillái
hamis kártyái vannak itt elrejtve
s a kérdés te mit csinálsz
mindent kell csinálni amit csak bír az ember
ameddig bírja és itt a minden azt jelenti
minden a sziklamászásig bezárólag
a magaslatokban úgysem lakik Isten nem hihető
hogy megzavarhatnánk bábel tornya meg talán
éppenhogy elképesztően magas volt
én nem értem miért nem robbantják fel
az összes üvegbetonfelhőkarcolót van akinek tetszik
esetleg de amúgy tényleg a többség rém ronda
szegények főleg akiknek ezt kell látni egész nap 1994.08.30./2006.12.05.
én megőrülnék biztos franc az építészetbe
bezzeg a százvízi sötétvilágos frigyesország
az tudja mi fán terem a jó ház én meg örülök
hogy elnyúlhatok az ágyon ha fáradt vagyok
jelesül most is törhetem a fejemet ez
rém jó dolog komolyan mondom szemben a bárgyú
vetélkedők hülye versenyzőivel és önbizalomtól
túltengő vezetőivel nálunk meg ezt kell látni egész nap
a szem rágógumija tökéletes agymosás
2009. november 25., szerda
Steve Reich: Different Trains Part II. (Europe During the War)
Ez nem egy könnyed darab, részlet Steve Reich Különböző vonatok című, vonósnégyesre és hangfelvételekre készült kompozíciójából.
Steve Reich épp néhány nap múlva jön Budapestre - az Amadinda 25 éves jubileumi koncertjén az ő művei szólalnak meg. A zeneszerzőről többet: lásd az oldalamon levő linket vagy itt(angolul)
2009. november 18., szerda
Az emberiség felszámolása
C.S. Lewis: Az emberiség felszámolása avagy Elmélkedések az oktatásról, különös tekintettel a felsőbb osztályokban folytatott irodalomtanításra (The Abolition of Man)
Ford.: J. Füstös Erika
Harmat, 2007, 102 old.
Nehéz könyv, nehéz könyv! Pedig kicsi, rövid, ám mondanivalója sok emésztést, gondolkodást igényel. Egy irodalom-tankönyv ürügyén beszél az értékrend, az etika nélküli jövőről, az emberiség felszámolásáról. Mert ha nincs egy általános etika - ami minden kultúrában fellelhető, és amit általában természeti törvénynek szokás nevezni -, ha ettől megszabadulunk, mondván, legyőzzük a természetet, akkor nem más, mint az emberiség felszámolása válik valóra. Lewis gondolatai szokás szerint briliánsak, bár néhol most nehéz volt követni kíméletlen logikáját. Két hiányosságot azért felemlítek: egyrészt hiányzik a keresztyén talaj(bár benne van a könyvben, hogy célja nem elsősorban a keresztyén etika védelme, hanem általában az etikáé), másrészt ezzel összefüggésben az a következtetés, hogy a nagy felszámoló maga Sátán. Nagyon tanulságos viszont a függelék, melyben tematikusan összegyűjtött idézetek tanúskodnak az etikáról, erkölcsről (amit ebben a könyvben Taónak nevez).
Ford.: J. Füstös Erika
Harmat, 2007, 102 old.
Nehéz könyv, nehéz könyv! Pedig kicsi, rövid, ám mondanivalója sok emésztést, gondolkodást igényel. Egy irodalom-tankönyv ürügyén beszél az értékrend, az etika nélküli jövőről, az emberiség felszámolásáról. Mert ha nincs egy általános etika - ami minden kultúrában fellelhető, és amit általában természeti törvénynek szokás nevezni -, ha ettől megszabadulunk, mondván, legyőzzük a természetet, akkor nem más, mint az emberiség felszámolása válik valóra. Lewis gondolatai szokás szerint briliánsak, bár néhol most nehéz volt követni kíméletlen logikáját. Két hiányosságot azért felemlítek: egyrészt hiányzik a keresztyén talaj(bár benne van a könyvben, hogy célja nem elsősorban a keresztyén etika védelme, hanem általában az etikáé), másrészt ezzel összefüggésben az a következtetés, hogy a nagy felszámoló maga Sátán. Nagyon tanulságos viszont a függelék, melyben tematikusan összegyűjtött idézetek tanúskodnak az etikáról, erkölcsről (amit ebben a könyvben Taónak nevez).
2009. november 16., hétfő
vmlv 25
wáw há já és a magánhangzók de azt hagyjuk
milyen kár hogy a magyarban nincs a betűknek
neve csak a kiejtés után kreált bé meg ká
ezt is csak a közelkeleten bírták feltalálni még
a görögök is csak átvették tőlük a neveket de már
nem tudták a jelentést aztán már csak a betűk
maradtak beckett azt mondta csak szavaink
vannak words all we have meg a betűink
teszem hozzá aztán még hangok is amiknek
se szeri se száma azt se tudom hányféle beszédhang
létezik de jó sok az biztos nagy a készlet mindenki
válogathat ízlése szerint rés zár zűr meg a
gyomorrontás meg a szerelem és édesmindegy
ki mit gondol felőlem ha életem legjobb
reggelijét költöm el épp most meg belőle
költök sőt ihlek hagyjatok békén rajtam van az ihl
ha meg nincs úgyis észrevenni rajtam delérium 1994.08.23./2006.10.31.
rémensz mondhatom szinte pars panatomica vagy
ars anatomica nem is tudom kapásból gorilla
lehetőségei adottak egyként ital felbontásával a
meghatározható legnagyobb izosémákat idéző rapid
technikai bravúr mivel azonban ezt
igazolni látszik a teljes körű vidámpark igazgatója
megnyugtathatta a közvéleményt miszerint általánosan
földmozgások érzékelhetők több helyütt is a belváros
magaslati klímájában talán nem érdektelen megemlítenünk
a tényt miszerint a hormon nem tartja a hátát holmi
bajuszkötőnek noha jobb szeret hátulról
integetni a halálbaindulóknak ahogy cézár is tette
errefelé azonban második virágkorát éli a cserszömörce
mellyel hathatós segítséget nyújthatunk harmadikvilágbéli
testvéreinknek nem szabad figyelmen kívül hagyni
ezzel egyidejűleg hogy wegener nem olasz hanem titkos
megbízatással érkezett szváziföldre a katonai
hunyó eltörlése végett szerzett ismereteinek azonnali
blokád alá helyezését kérve egyúttal az ensz tőrbecsalásának
véletlenszerűen megállapított fizikai jellemzőit ha
már nem kaphatott nobelbékedíjat a keselyűk marcangolják
végül szét egyes esetekben még a csontokat is
elhordják mégsem mondhatni rájuk hogy szörnyűek 1994.08.23./2006.11.18.
mi lenne itt keselyű nélkül ezen gondolkodjunk inkább el
ők a tápláléklánc fontos része de ugyanezt nem állapíthatjuk
meg legkedvesebb háziállatunkról az emberről homo
sapiens sapiens a felegyenesedett két lábra vergődött
pusztító aki szerencsétlen esetben egy kiégett bolygót
hagy maga után jelként a világűr végtelenjében
voilá ettől óvjon minket Isten adhatna nagyobb belátást
inkább mindenkinek türelmet megértést mennyi minden
válhatna megoldhatóbbá de nem így van s hogy
nincs így ez az élet egyik alapvető jelensége
falakba ütközhetni jobb és bal felé egyaránt
törtetőnek feje bánja bölcs komótosan porrá őrli
ezeket és tenyeréről lefújva a port jut tova innen is
a bölcs nem én vagyok csak szeretnék lenni ha az
lennék nem írnék semmit nem ülnék könyvekkel
zsúfolt szobában nem lennék kicsinyes és önfejű
mégis az vagyok nagyvárosi patkány aki a mérgezett
levegőn érzi jól magát s a tiszta fojtja
ez sem igaz csak egyszer legyek újra nyeregben
lovas nemzet vagyok ha kérdik pedig vereckéről
mit se tudtak őseim de ez nem fontos
csak a ló az izmok a fegyelem tőlem felé és
milyen kár hogy a magyarban nincs a betűknek
neve csak a kiejtés után kreált bé meg ká
ezt is csak a közelkeleten bírták feltalálni még
a görögök is csak átvették tőlük a neveket de már
nem tudták a jelentést aztán már csak a betűk
maradtak beckett azt mondta csak szavaink
vannak words all we have meg a betűink
teszem hozzá aztán még hangok is amiknek
se szeri se száma azt se tudom hányféle beszédhang
létezik de jó sok az biztos nagy a készlet mindenki
válogathat ízlése szerint rés zár zűr meg a
gyomorrontás meg a szerelem és édesmindegy
ki mit gondol felőlem ha életem legjobb
reggelijét költöm el épp most meg belőle
költök sőt ihlek hagyjatok békén rajtam van az ihl
ha meg nincs úgyis észrevenni rajtam delérium 1994.08.23./2006.10.31.
rémensz mondhatom szinte pars panatomica vagy
ars anatomica nem is tudom kapásból gorilla
lehetőségei adottak egyként ital felbontásával a
meghatározható legnagyobb izosémákat idéző rapid
technikai bravúr mivel azonban ezt
igazolni látszik a teljes körű vidámpark igazgatója
megnyugtathatta a közvéleményt miszerint általánosan
földmozgások érzékelhetők több helyütt is a belváros
magaslati klímájában talán nem érdektelen megemlítenünk
a tényt miszerint a hormon nem tartja a hátát holmi
bajuszkötőnek noha jobb szeret hátulról
integetni a halálbaindulóknak ahogy cézár is tette
errefelé azonban második virágkorát éli a cserszömörce
mellyel hathatós segítséget nyújthatunk harmadikvilágbéli
testvéreinknek nem szabad figyelmen kívül hagyni
ezzel egyidejűleg hogy wegener nem olasz hanem titkos
megbízatással érkezett szváziföldre a katonai
hunyó eltörlése végett szerzett ismereteinek azonnali
blokád alá helyezését kérve egyúttal az ensz tőrbecsalásának
véletlenszerűen megállapított fizikai jellemzőit ha
már nem kaphatott nobelbékedíjat a keselyűk marcangolják
végül szét egyes esetekben még a csontokat is
elhordják mégsem mondhatni rájuk hogy szörnyűek 1994.08.23./2006.11.18.
mi lenne itt keselyű nélkül ezen gondolkodjunk inkább el
ők a tápláléklánc fontos része de ugyanezt nem állapíthatjuk
meg legkedvesebb háziállatunkról az emberről homo
sapiens sapiens a felegyenesedett két lábra vergődött
pusztító aki szerencsétlen esetben egy kiégett bolygót
hagy maga után jelként a világűr végtelenjében
voilá ettől óvjon minket Isten adhatna nagyobb belátást
inkább mindenkinek türelmet megértést mennyi minden
válhatna megoldhatóbbá de nem így van s hogy
nincs így ez az élet egyik alapvető jelensége
falakba ütközhetni jobb és bal felé egyaránt
törtetőnek feje bánja bölcs komótosan porrá őrli
ezeket és tenyeréről lefújva a port jut tova innen is
a bölcs nem én vagyok csak szeretnék lenni ha az
lennék nem írnék semmit nem ülnék könyvekkel
zsúfolt szobában nem lennék kicsinyes és önfejű
mégis az vagyok nagyvárosi patkány aki a mérgezett
levegőn érzi jól magát s a tiszta fojtja
ez sem igaz csak egyszer legyek újra nyeregben
lovas nemzet vagyok ha kérdik pedig vereckéről
mit se tudtak őseim de ez nem fontos
csak a ló az izmok a fegyelem tőlem felé és
2009. november 10., kedd
Örökre dalolnék szeretetről
Delirious?: Örökre dalolnék szeretetről (I Could Sing of Your Love Forever)
Ford.: Zajkás Péter
Kérügma, 2008, 125 old.
Egy kis rockos kitérő! És milyen jó! Friss, bátorító, designos, rockos - ahogy kell, ha a szerző a Delirious?. Húsz dalszöveg története Martin Smith és Stu G elmesélésében. Ezekben aztán benne van minden téma, az örömtől a gyászig. Ugyanakkor nem felszínes, hanem igazán buzdító olvasmány, amit szinte áhítatként is lehet olvasni. Ajánlom: fiataloknak, öreg rockereknek, költészetre éheseknek, meg azoknak, akik szeretnek a dolgok mögé látni.
Ford.: Zajkás Péter
Kérügma, 2008, 125 old.
Egy kis rockos kitérő! És milyen jó! Friss, bátorító, designos, rockos - ahogy kell, ha a szerző a Delirious?. Húsz dalszöveg története Martin Smith és Stu G elmesélésében. Ezekben aztán benne van minden téma, az örömtől a gyászig. Ugyanakkor nem felszínes, hanem igazán buzdító olvasmány, amit szinte áhítatként is lehet olvasni. Ajánlom: fiataloknak, öreg rockereknek, költészetre éheseknek, meg azoknak, akik szeretnek a dolgok mögé látni.
2009. november 9., hétfő
vmlv 24
írható nem létező azaz itt egy tagadáshalmaz
ezzel mi lehet zavarossá válik a víz
de csak összeszedem az útravalót hogy
helyben maradjak vagy lesznek utak másképpen
helyben levő utak hazai terepen lehet
működni amíg a szív bírja nem bírja
belehalok vagy sem semmi több
nem kell olyan tragikusan felfogni a dolgokat 1994.08.16./2006.07.29.
igaz néha a pillanatnyi helyzet belehalásnak
mutatja magát mégis mindig kiderül hogy
ez is csak egy átmenet volt semmiképpen
sem örök megnyugszom ebben a hérakleitoszi
bölcselkedésben azért ő igazán egy valaki aki
közel áll a szívemhez ha a filozófiát amúgy
utálom is piszkosul talán negyven év
múlva már nem fogom utálni van rá némi
esély több mint arra hogy nagyon régen tőlem
elszakadt ismerőssel találkozzam és mégis
megtörténik ilyesmi és ez furcsa de jó hogy
nem utáljuk egymást négy év után de miért kéne
mindent agyonlapítani érzéseinkkel néha
elég ha látható néhány ember aki fontos és
nem kell semmiféle különös aktualitást adni ennek
hogy azután ők hogyan fogják fel mi a véleményük rólam
megint más kérdés mindenkit félre lehet érteni
akár akarja az illető akár nem mindig ott vannak
azok a fránya megérzések előítéletek a háttérben
az előtérről ellenben sem pozitív sem negatív
torzításokat nem lenne szabad leírni a rideg
tényekre szorítkozva viszont hogyan lehet költészetet
csinálni ha egyáltalán lehetséges hiszen semmit
sem ostoroztak annyira az utóbbi évtizedekben mint
éppen a poézist igaz a poézis szó nekem se tetszik
olyan mint a protézis meg egyebek hülyén hangzik ma már
idővel elkopnak a szavak megváltozik a jelentésük
elfelejtjük őket újrafelfedezzük ez így megy körbekörbe
közben kormányok meg gazdasági válságok váltják 1994.08.16./2006.10.13.
egymást néha beüt egy háború ez sem épp
örömteli dolog de homo sum semmi emberi nem
lehet tőlem idegen és nem tudom mit tennék én
hasonló helyzetben az érdekes nem is ez hanem
hogy még mindig vannak emberek annyi katasztrófa
és járvány ésatöbbi után az aids se fogja
kipusztítani az emberiséget legfeljebb olyan lesz mint
a pestis néhol felüti a fejét tarol a halál
meg szifilisz a tizennyolcadik században meg a többiben
direkt sikk lesz pláne ha lesz gyógyszere de az
emberek ezt is túlélik ez már valami hogy én
mit élek túl és mit nem hogy túl kelle
élni valamit vagy sem ez szintén nem tudható
tudható hogy nem utazom sehova egyelőre hogy
rendezem soraimat nem a versét hogy az ír tea
doboza zöld és hogy a megtiszteltetéstől fáj a derekam
ez a tudomány alfa béta gamma delta epszilon zéta
éta théta ióta kappa lambda mű nű xí omikron
pí rhó szigma tau üpszilon phí khí omega nincs
vége alef bét gimel dalet hé váv zájin het tet
jod káf háf háf szofit lamed mem mem szofit nun nun szofit
szamech ájin pé fé fé szofit cadi cadi szofit kaf rés sin
szin táv száv és a magánhangzók de azt hagyjuk
alif bá tá tá dzsím há há dál dál rá záj szín
sín szád dád tá zá cajn gajn fá qáf káf lám mím nún
ezzel mi lehet zavarossá válik a víz
de csak összeszedem az útravalót hogy
helyben maradjak vagy lesznek utak másképpen
helyben levő utak hazai terepen lehet
működni amíg a szív bírja nem bírja
belehalok vagy sem semmi több
nem kell olyan tragikusan felfogni a dolgokat 1994.08.16./2006.07.29.
igaz néha a pillanatnyi helyzet belehalásnak
mutatja magát mégis mindig kiderül hogy
ez is csak egy átmenet volt semmiképpen
sem örök megnyugszom ebben a hérakleitoszi
bölcselkedésben azért ő igazán egy valaki aki
közel áll a szívemhez ha a filozófiát amúgy
utálom is piszkosul talán negyven év
múlva már nem fogom utálni van rá némi
esély több mint arra hogy nagyon régen tőlem
elszakadt ismerőssel találkozzam és mégis
megtörténik ilyesmi és ez furcsa de jó hogy
nem utáljuk egymást négy év után de miért kéne
mindent agyonlapítani érzéseinkkel néha
elég ha látható néhány ember aki fontos és
nem kell semmiféle különös aktualitást adni ennek
hogy azután ők hogyan fogják fel mi a véleményük rólam
megint más kérdés mindenkit félre lehet érteni
akár akarja az illető akár nem mindig ott vannak
azok a fránya megérzések előítéletek a háttérben
az előtérről ellenben sem pozitív sem negatív
torzításokat nem lenne szabad leírni a rideg
tényekre szorítkozva viszont hogyan lehet költészetet
csinálni ha egyáltalán lehetséges hiszen semmit
sem ostoroztak annyira az utóbbi évtizedekben mint
éppen a poézist igaz a poézis szó nekem se tetszik
olyan mint a protézis meg egyebek hülyén hangzik ma már
idővel elkopnak a szavak megváltozik a jelentésük
elfelejtjük őket újrafelfedezzük ez így megy körbekörbe
közben kormányok meg gazdasági válságok váltják 1994.08.16./2006.10.13.
egymást néha beüt egy háború ez sem épp
örömteli dolog de homo sum semmi emberi nem
lehet tőlem idegen és nem tudom mit tennék én
hasonló helyzetben az érdekes nem is ez hanem
hogy még mindig vannak emberek annyi katasztrófa
és járvány ésatöbbi után az aids se fogja
kipusztítani az emberiséget legfeljebb olyan lesz mint
a pestis néhol felüti a fejét tarol a halál
meg szifilisz a tizennyolcadik században meg a többiben
direkt sikk lesz pláne ha lesz gyógyszere de az
emberek ezt is túlélik ez már valami hogy én
mit élek túl és mit nem hogy túl kelle
élni valamit vagy sem ez szintén nem tudható
tudható hogy nem utazom sehova egyelőre hogy
rendezem soraimat nem a versét hogy az ír tea
doboza zöld és hogy a megtiszteltetéstől fáj a derekam
ez a tudomány alfa béta gamma delta epszilon zéta
éta théta ióta kappa lambda mű nű xí omikron
pí rhó szigma tau üpszilon phí khí omega nincs
vége alef bét gimel dalet hé váv zájin het tet
jod káf háf háf szofit lamed mem mem szofit nun nun szofit
szamech ájin pé fé fé szofit cadi cadi szofit kaf rés sin
szin táv száv és a magánhangzók de azt hagyjuk
alif bá tá tá dzsím há há dál dál rá záj szín
sín szád dád tá zá cajn gajn fá qáf káf lám mím nún
2009. november 6., péntek
vmlv 23
erősített a többiek hősies ellenállásába vélhetően
beleütköző nemzetközi zóna cseppenként adagolta
a háromhetes hulla alkalmazottaiból adódó
adagiót andantét és adrenalint fellélegezhetünk
a mérges gázok hazájábn várható volt a
fagylaltárak vészes zuhanása nem kozmikus
katasztrófa elviselhető a hőség csak unalmas
elviselni a füstölő lehamuzza magá
magáta kriszti küldte vagy a brixi és 1994.08.03./2006.07.17.
amúgy maga is zenész vagy kísérő
magától jutott idáig vagy tanítják valahol
ezt a hülyeséget ez valami adottság
megmondhatná ki lesz a pápa ha én leszek
a miniszterelnök ugyan miért nem
szólal már meg kedves uram önbe hálni járnak
énjei lefáradtak az ötletei
még mielőtt leírná őket ön életben van még
kérdem én de tudom annyi halott ahány élő
de lassan több élő mint férőhely és mint
amennyi szék a terített asztal körül áll
a gyenge kiesik kimarad a vacsorából
és mind többször fog kiesni ahogy
fogy az ereje majd még a kergetőzéstől
is elmegy a kedve az asztal körül fegyvert ránt
és végez a többiekkel felháborító drágám
ez a barbár viselkedés én igazán nem is tudom
minek állunk szóba ilyen sötét alakokkal
és a kukába önti az ebédet mert a férje csak 1994.08.04./2006.07.18.
sört eszik tizenöt éve szilárd táplálékra már
nincs szüksége és gond nélkül pusztít mindent
a környezetében lakótelepi embertípus szürke
mint a házfalak és ebből csak a rombolás
révén lát kiutat ezért rosszak a liftek és
hányásszagúak is az ember mindenütt ember
és ha messzire pillantunk a térben szerteszét
ott is embereket fogunk találni e földtekén
a legszélsőségesebb klímához is alkalmazkodni
tudott az ember a legsikeresebb állatfajta
és egyáltalán nem vagyok biztos benne hogy
ennek a teremtője is annyira örül sőt
talán éppen ellenkezőleg mert az
éghajlat elhanyagolható ha a gondolati
síkról van szó és e téren teljes zűrzavar
uralkodik sarlatánok mágusok és hamis
próféták dörögnek a fülekbe reccsennek az
adakozókra megtölteni a bukszát és amit
ezért cserébe kapni döbbenetes hülyeségre
vall és senki sem tiszta ebben az ügyletben
ha már intézményesült valamennyire a bölcs
csendben hátramarad míg a többiek
agyontapossák egymást a célkanyarban
végre is észreveszik hogy még nem is startoltak
s minden megtett lépésük átokként ül fejükre
míg a bölcs egyet sem toppantva győzi le mindet
ó de okos is tudok lenni néha máskor meg ki se 1994.08.12./2006.07.27.
látszom a törmelékből levegőt se veszek már
elképzeléseim időről időre elválnak a történésektől
vagy fordítva nem fedik egymást én vagyok
a hibás nem kell várni semmit és akkor
minden jön magától ez a nagy titok mondjuk
titok nincs legalábbis annyi nincsen
vagy ki tudja sokan zavarnak és ez nem
beleütköző nemzetközi zóna cseppenként adagolta
a háromhetes hulla alkalmazottaiból adódó
adagiót andantét és adrenalint fellélegezhetünk
a mérges gázok hazájábn várható volt a
fagylaltárak vészes zuhanása nem kozmikus
katasztrófa elviselhető a hőség csak unalmas
elviselni a füstölő lehamuzza magá
magáta kriszti küldte vagy a brixi és 1994.08.03./2006.07.17.
amúgy maga is zenész vagy kísérő
magától jutott idáig vagy tanítják valahol
ezt a hülyeséget ez valami adottság
megmondhatná ki lesz a pápa ha én leszek
a miniszterelnök ugyan miért nem
szólal már meg kedves uram önbe hálni járnak
énjei lefáradtak az ötletei
még mielőtt leírná őket ön életben van még
kérdem én de tudom annyi halott ahány élő
de lassan több élő mint férőhely és mint
amennyi szék a terített asztal körül áll
a gyenge kiesik kimarad a vacsorából
és mind többször fog kiesni ahogy
fogy az ereje majd még a kergetőzéstől
is elmegy a kedve az asztal körül fegyvert ránt
és végez a többiekkel felháborító drágám
ez a barbár viselkedés én igazán nem is tudom
minek állunk szóba ilyen sötét alakokkal
és a kukába önti az ebédet mert a férje csak 1994.08.04./2006.07.18.
sört eszik tizenöt éve szilárd táplálékra már
nincs szüksége és gond nélkül pusztít mindent
a környezetében lakótelepi embertípus szürke
mint a házfalak és ebből csak a rombolás
révén lát kiutat ezért rosszak a liftek és
hányásszagúak is az ember mindenütt ember
és ha messzire pillantunk a térben szerteszét
ott is embereket fogunk találni e földtekén
a legszélsőségesebb klímához is alkalmazkodni
tudott az ember a legsikeresebb állatfajta
és egyáltalán nem vagyok biztos benne hogy
ennek a teremtője is annyira örül sőt
talán éppen ellenkezőleg mert az
éghajlat elhanyagolható ha a gondolati
síkról van szó és e téren teljes zűrzavar
uralkodik sarlatánok mágusok és hamis
próféták dörögnek a fülekbe reccsennek az
adakozókra megtölteni a bukszát és amit
ezért cserébe kapni döbbenetes hülyeségre
vall és senki sem tiszta ebben az ügyletben
ha már intézményesült valamennyire a bölcs
csendben hátramarad míg a többiek
agyontapossák egymást a célkanyarban
végre is észreveszik hogy még nem is startoltak
s minden megtett lépésük átokként ül fejükre
míg a bölcs egyet sem toppantva győzi le mindet
ó de okos is tudok lenni néha máskor meg ki se 1994.08.12./2006.07.27.
látszom a törmelékből levegőt se veszek már
elképzeléseim időről időre elválnak a történésektől
vagy fordítva nem fedik egymást én vagyok
a hibás nem kell várni semmit és akkor
minden jön magától ez a nagy titok mondjuk
titok nincs legalábbis annyi nincsen
vagy ki tudja sokan zavarnak és ez nem
2009. november 2., hétfő
C.S. Lewis: A zsoltárokról
C.S. Lewis: A zsoltárokról (Reflections on the Psalms)
Ford.: Főgler László
Harmat, 2006, 178 old.
A C.S. Lewis-szal tett utazásom következő állomása megint olyasvalami, ami párját ritkítja. Az irodalmár zsoltárokat olvas, és egyes témákat tár fel Bibliában. Szenvedés, halál, dicsőítés... mindezeket Lewis nélkül is ismerjük. De itt teljesen más megvilágításba kerülnek, és nagyon provokatív, hiszen megint azt vesszük észre, hogy nem fér bele keresztyén fiókjainkba. Ez jó is, rossz is. Jó, mert gondolkozásra késztet. Serkentget. Nem jó benne az, ahogy az Ige tekintélyét kezeli. Miközben érdekes összevetni a Biblia gondolatait a görögökével, hiba az isteni tekintélyt megvonni tőle. Emellett egy-egy értelmezése annyira briliáns, hogy szinte egy az egyben fel is lehetne olvasni belőle.
Ford.: Főgler László
Harmat, 2006, 178 old.
A C.S. Lewis-szal tett utazásom következő állomása megint olyasvalami, ami párját ritkítja. Az irodalmár zsoltárokat olvas, és egyes témákat tár fel Bibliában. Szenvedés, halál, dicsőítés... mindezeket Lewis nélkül is ismerjük. De itt teljesen más megvilágításba kerülnek, és nagyon provokatív, hiszen megint azt vesszük észre, hogy nem fér bele keresztyén fiókjainkba. Ez jó is, rossz is. Jó, mert gondolkozásra késztet. Serkentget. Nem jó benne az, ahogy az Ige tekintélyét kezeli. Miközben érdekes összevetni a Biblia gondolatait a görögökével, hiba az isteni tekintélyt megvonni tőle. Emellett egy-egy értelmezése annyira briliáns, hogy szinte egy az egyben fel is lehetne olvasni belőle.
vmlv 22
melyik várost válasszuk járjuk a világ bármely
utcáját róhatjuk az ősi köveket otthon leszünk
benne mindig kár idegenül viselkedni oly kár
amit nehéz megértetni mással én vagyok
a táj amelyben járok s a táj is kap valamit
belőlem néhány lehulló hajszál ottmaradt
lábnyom formájában egymássá váltunk
ez nem szerelem de a jelenlevés titka
tudnám mért nem születtem kínainak
hogyan lettem európai s azután magyar
ez bizony homályos időkbe nyúló kérdés
miért nem tudok tisztán írni ez közelibb
de éppoly nehéz a tükör széttörött felrobbant
a prizma a szilánkok összevissza vetik a fényt
a fénytörés az fizika az tudomány 1994.08.03./2006.07.03.
lehet hogy marhaság foglalkozni vele a
jelenségek világával ahol minden
örökös mozgásban változásban forr
mint egy edényben a víz a filozófus
elme átlát ezen mint mondják a
filozófus elmék a filozófus elmék mind
barmok hacsak csendben nem maradnak
hallgatni arany de aki fecseg az eltévesztette
a számot egész biztosan ez matematika
miért is szép a tudomány ha azt sem
lehet bizonyosan állítani hogy bizonyos
hogy tiszta és áttekinthető kellő gyakorlottság
esetén éppenhogy változik az alapformuláktól
eltekintve erről a két hónapja emlegetett
einstein tudna skat beszélni de távollétében
kérdezzék talán hawkingot ő most
a kulcsfigura a világnak ebben a szegletében
a fénysebességgel közlekedő tolókocsin
lám a törékenység a legérdekesebb helyeken
is reklámozza magát igen ilyen törékeny
az ember meg az emberiség ez a furcsa
ötmilliárdos társaság ősi nagy közösség
melyben vannak hivalkodóan küldetésről
papolók és jobb sorsra éhező szegény
távoli rokonok mondjuk unokatestvér
sosem láttam tényleg távoli oldalági
el ne felejtsem hogy minden ember
egyenlő cénégyzettel és ez nem
kis teljesítmény korunk szellemileg
oly konfúz világában meg is kérdeztem
mért van annyi hülye ember a világon
de rájöttem azért hogy az okosakat
jobban megbecsüljük tényleg
miért nem lehet kapni olyan füzetet melynek
papírja nem viselkedik itatósként és
megtartja a tintát ez oly probléma 1994.08.03./2006.07.16.
melyet igen nehéz pontosan szavakba
formázni hogy az olvasó könnyedén megértse
jelentősen egyszerűsíteni kell hozzá a vers
nyelvezetét hogy a legpontosabb képet
adhassam róla a félreértéseket a lehető
leghatékonyabban kell kerülni azután
máshol újra felhasználni a szöveg tehát
nem vész el csak átalakul s ezzel egy röpke
pillanatra visszakanyarodtunk a tudományhoz
csakhogy és akkor ez már egészen biztosnak
látszott a gróf lakkcipőjébe valaki iránytűt
utcáját róhatjuk az ősi köveket otthon leszünk
benne mindig kár idegenül viselkedni oly kár
amit nehéz megértetni mással én vagyok
a táj amelyben járok s a táj is kap valamit
belőlem néhány lehulló hajszál ottmaradt
lábnyom formájában egymássá váltunk
ez nem szerelem de a jelenlevés titka
tudnám mért nem születtem kínainak
hogyan lettem európai s azután magyar
ez bizony homályos időkbe nyúló kérdés
miért nem tudok tisztán írni ez közelibb
de éppoly nehéz a tükör széttörött felrobbant
a prizma a szilánkok összevissza vetik a fényt
a fénytörés az fizika az tudomány 1994.08.03./2006.07.03.
lehet hogy marhaság foglalkozni vele a
jelenségek világával ahol minden
örökös mozgásban változásban forr
mint egy edényben a víz a filozófus
elme átlát ezen mint mondják a
filozófus elmék a filozófus elmék mind
barmok hacsak csendben nem maradnak
hallgatni arany de aki fecseg az eltévesztette
a számot egész biztosan ez matematika
miért is szép a tudomány ha azt sem
lehet bizonyosan állítani hogy bizonyos
hogy tiszta és áttekinthető kellő gyakorlottság
esetén éppenhogy változik az alapformuláktól
eltekintve erről a két hónapja emlegetett
einstein tudna skat beszélni de távollétében
kérdezzék talán hawkingot ő most
a kulcsfigura a világnak ebben a szegletében
a fénysebességgel közlekedő tolókocsin
lám a törékenység a legérdekesebb helyeken
is reklámozza magát igen ilyen törékeny
az ember meg az emberiség ez a furcsa
ötmilliárdos társaság ősi nagy közösség
melyben vannak hivalkodóan küldetésről
papolók és jobb sorsra éhező szegény
távoli rokonok mondjuk unokatestvér
sosem láttam tényleg távoli oldalági
el ne felejtsem hogy minden ember
egyenlő cénégyzettel és ez nem
kis teljesítmény korunk szellemileg
oly konfúz világában meg is kérdeztem
mért van annyi hülye ember a világon
de rájöttem azért hogy az okosakat
jobban megbecsüljük tényleg
miért nem lehet kapni olyan füzetet melynek
papírja nem viselkedik itatósként és
megtartja a tintát ez oly probléma 1994.08.03./2006.07.16.
melyet igen nehéz pontosan szavakba
formázni hogy az olvasó könnyedén megértse
jelentősen egyszerűsíteni kell hozzá a vers
nyelvezetét hogy a legpontosabb képet
adhassam róla a félreértéseket a lehető
leghatékonyabban kell kerülni azután
máshol újra felhasználni a szöveg tehát
nem vész el csak átalakul s ezzel egy röpke
pillanatra visszakanyarodtunk a tudományhoz
csakhogy és akkor ez már egészen biztosnak
látszott a gróf lakkcipőjébe valaki iránytűt
2009. október 30., péntek
Különleges ajándék
Max Lucado - David Wenzel: Különleges ajándék (Your Special Gift)
Ford.: Ficsor Lilla
KIA, 2008, 31 old.
Az esti mese folytatódik! Ezúttal nem az önértékelésé a főszerep, inkább azé, hogyan lehetünk segítségére másoknak. A famanók megpróbálják, kinek ahogy eszébe jut, míg aztán rájönnek, az Élitől kapott ajándékokkal sokkal többre mennek. Tetszett ez a kötet is, és sok tébláboló keresztyénnek odaadnám!
Ford.: Ficsor Lilla
KIA, 2008, 31 old.
Az esti mese folytatódik! Ezúttal nem az önértékelésé a főszerep, inkább azé, hogyan lehetünk segítségére másoknak. A famanók megpróbálják, kinek ahogy eszébe jut, míg aztán rájönnek, az Élitől kapott ajándékokkal sokkal többre mennek. Tetszett ez a kötet is, és sok tébláboló keresztyénnek odaadnám!
2009. október 26., hétfő
vmlv 21
az eszem mi mindent szúrtak el ebben az időben
hogy szinte darabokra hullott az egész nyavalyás
golyóbis a lábunk alatt és erre azért te még
nem lehettél felkészülve hát ez van a
múlttal a világgal mely múlik az emberekkel
akik elmúlnak pedig épp fittebbek és csinosabbak
szerettek volna lenni épp csak nem akartak
kutyát sétáltatni vagy lefeküdni a főnökükkel
ez van a költőkkel akik nem
tudnak verset írni
ez van egy olyan országban amely friss élményként
fedezi fel legújabbkori terrorizmus mellékhatásait
és nem tud leszállni a tévéjéről meg rádiójáról
ahelyett hogy körülnézne van mit látni
tévé nélkül is és még mindig elmondhatjuk hogy
a jótékonyság olyan ruha amit évente egyszer
vesz fel az ember mondhatjuk én is vagyok egy
szép kis figura most épp nem szeretek egypár embert
azt hiszem de ez nem általános komolyan
mondom nehéz ügy az egész igaz erről mindig
kérdéses dolog írni de a fenébe is vegyük
már észre egymást ha magunkat már nem is
igen ott volt a lakás nagyon szép zene szólt
ahogy a kamera lassan elindult
majdnem csendben járt körbe és ott voltak a
tárgyak ma már mindennél erősebben
odafixálódott az emlékeim szerinti helyekre
a fényképek a rengeteg üres üveg a gyógyszeresdobozok
halottak voltak utánahaltak az írónak
majdnem csendben a szekrények és a többi
bútor fájt az a zene ezt ő nem tudhatta
fájt a halott zenéje amit ő nem hallhatott persze
és nekem fogalmam se volt róla
az íróról hogy ki az mégis fájt 1994.07.29./2006.07.02.
az ismeretlen elvesztése
pedig neve is volt valami hajnóczy
aki egy exkicsoda egy volt kérdőjel talán kiderül
kedves watson és nem nyomoztam és ő
előkerült magától és a történet a véletlenül
szívgyógyszerhalomról füreden meg az írások
és még ez sem elég tovább tovább
a hajsza tart nem fáradtak a lovak s a kutyák
is vadul csaholnak ahol az űzött vad
csak nyomában maradni űzni hajtani nyargalni
az erdőn egy hatalmas lendület tartja
mindüket fogva a csodaszarvas igézete
és egy mocsárba vesznek hihetetlenül
de ez csak úgy volt ahogy találták
a keresők akik becsesebb darabok után
akár egy egész országot tűvé tesznek
a gyűjtők számára mert a gyűjtő bármekkora
összeget ősszeget hajlandó áldozni
mindenkinek van gyűjteménye valamiből
van például utcagyűjtő neki annyival jobb
hogy nem kerül sok pénzbe csak járnia kell
a várost és eljut rengeteg utcába
ahol járt már beixeli és városrészeket is
gyűjt régi helyneveket kis helytörténetet
mindig bővül egy kicsit ez a kollekció
azt sajnálja hogy nem lehet kiállítani
például az egész várost kéne kiállítássá változtatni
ha már a világot nem lehet csak az a kérdés 1994.07.30./2006.07.02.
hogy szinte darabokra hullott az egész nyavalyás
golyóbis a lábunk alatt és erre azért te még
nem lehettél felkészülve hát ez van a
múlttal a világgal mely múlik az emberekkel
akik elmúlnak pedig épp fittebbek és csinosabbak
szerettek volna lenni épp csak nem akartak
kutyát sétáltatni vagy lefeküdni a főnökükkel
ez van a költőkkel akik nem
tudnak verset írni
ez van egy olyan országban amely friss élményként
fedezi fel legújabbkori terrorizmus mellékhatásait
és nem tud leszállni a tévéjéről meg rádiójáról
ahelyett hogy körülnézne van mit látni
tévé nélkül is és még mindig elmondhatjuk hogy
a jótékonyság olyan ruha amit évente egyszer
vesz fel az ember mondhatjuk én is vagyok egy
szép kis figura most épp nem szeretek egypár embert
azt hiszem de ez nem általános komolyan
mondom nehéz ügy az egész igaz erről mindig
kérdéses dolog írni de a fenébe is vegyük
már észre egymást ha magunkat már nem is
igen ott volt a lakás nagyon szép zene szólt
ahogy a kamera lassan elindult
majdnem csendben járt körbe és ott voltak a
tárgyak ma már mindennél erősebben
odafixálódott az emlékeim szerinti helyekre
a fényképek a rengeteg üres üveg a gyógyszeresdobozok
halottak voltak utánahaltak az írónak
majdnem csendben a szekrények és a többi
bútor fájt az a zene ezt ő nem tudhatta
fájt a halott zenéje amit ő nem hallhatott persze
és nekem fogalmam se volt róla
az íróról hogy ki az mégis fájt 1994.07.29./2006.07.02.
az ismeretlen elvesztése
pedig neve is volt valami hajnóczy
aki egy exkicsoda egy volt kérdőjel talán kiderül
kedves watson és nem nyomoztam és ő
előkerült magától és a történet a véletlenül
szívgyógyszerhalomról füreden meg az írások
és még ez sem elég tovább tovább
a hajsza tart nem fáradtak a lovak s a kutyák
is vadul csaholnak ahol az űzött vad
csak nyomában maradni űzni hajtani nyargalni
az erdőn egy hatalmas lendület tartja
mindüket fogva a csodaszarvas igézete
és egy mocsárba vesznek hihetetlenül
de ez csak úgy volt ahogy találták
a keresők akik becsesebb darabok után
akár egy egész országot tűvé tesznek
a gyűjtők számára mert a gyűjtő bármekkora
összeget ősszeget hajlandó áldozni
mindenkinek van gyűjteménye valamiből
van például utcagyűjtő neki annyival jobb
hogy nem kerül sok pénzbe csak járnia kell
a várost és eljut rengeteg utcába
ahol járt már beixeli és városrészeket is
gyűjt régi helyneveket kis helytörténetet
mindig bővül egy kicsit ez a kollekció
azt sajnálja hogy nem lehet kiállítani
például az egész várost kéne kiállítássá változtatni
ha már a világot nem lehet csak az a kérdés 1994.07.30./2006.07.02.
2009. október 21., szerda
ezt hallgatom napok óta
Jesus Culture: How He Loves Us
He is jealous for me
Love's like a hurricane, I am a tree
Bending beneath the weight of His wind and mercy
When all of a sudden, I am unaware of these afflictions eclipsed by glory
and I realize just how beautiful You are and how great your affections are for me.
Oh, how He loves us so
Oh, how He loves us
How He loves us so.
Yeah, He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves.
So we are His portion and He is our prize,
Drawn to redemption by the grace in His eyes
If grace is an ocean we're all sinking
So heaven meets earth like a sloppy wet kiss and my heart turns violently inside of my chest
I don't have time to maintain these regrets when I think about the way
That he loves us,
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves
He loves us,
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves
(John Mark McMillen)
Csodálatos, energikus, szívből jövő ének.
He is jealous for me
Love's like a hurricane, I am a tree
Bending beneath the weight of His wind and mercy
When all of a sudden, I am unaware of these afflictions eclipsed by glory
and I realize just how beautiful You are and how great your affections are for me.
Oh, how He loves us so
Oh, how He loves us
How He loves us so.
Yeah, He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves.
So we are His portion and He is our prize,
Drawn to redemption by the grace in His eyes
If grace is an ocean we're all sinking
So heaven meets earth like a sloppy wet kiss and my heart turns violently inside of my chest
I don't have time to maintain these regrets when I think about the way
That he loves us,
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves
He loves us,
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves
(John Mark McMillen)
Csodálatos, energikus, szívből jövő ének.
2009. október 20., kedd
vmlv 20
nem jön gitárral nem jön ásványvízzel
nem jógi nem prépost felül és kint
jobban lát hall nincs szüksége
érzékszervekre és nem eszik semmit
ez asztán eggy valamí
mondható mit tegyünk a hülyékkel
tessék megmondani mi legyen az
értetlenekkel okoskodókkal
mindenlébenkanalakkal hisztérikusan veszekedőkkel
na ki talál ki valami használhatót asylum
a silóm kiált akkor az illetékes
kilövésre készen űrhajónk előre
nagy kaland irány északnyugat megyünk
a marsra holdra huszonöt éve szálltunk
űrkorszak
a modern művészet csak az embernek
az űrtől való félelmében születhetett meg
nem véletlen hogy wells marslakói
épp most özönlötték el a földet
minden összefügg innentől odáig és vissza
térni vissza röpülj hajóm 1994.07.25./2006.06.30.
hazáig meg se álljunk
új világ vagy régi látható vagy nem
dőlni romba iromba romba dőlni
tükörsort írni véletlenül hülye
szavakat ismételgetni komoly pofával
aláírni egy tiltakozást parkolóépítés ellen
micsoda alávaló pimaszság hogy
az orrom alá akarnak pöfögni a szerény
zöld megcsonkítása árán ez botrány ez
a vég valamit tenni kell
vagy nem kell tenni az a baj hogy a
teszetoszaság csak ezeket a barmokat segíti
szégyen gyalázat hogy ilyesmi megeshetik a világon
vagy nem esik meg a munka nemesik 1994.07.29./2006.07.01.
messze a fájától az alfájától például
hogy ez mennyire fontos nem tudom csak
messze van szicília nem is megyek oda ő
megy ez most már kibírható már óriási vagyok
hogy ezt is kibírom most ezt írom ki épp
hogyisne kedves watson elkerülte a figyelmét
egy aprócska tény az hogy a grófnő szemüveges
tehát nem fojthatta meg a lady sportkocsiját
mondja nem láttam már magát valahol
a szivárványon túl ködlik a sláger
tá tá tátiti tá tá tátátá tá tá tátiti tátá tátiti tátátá
és egyszerre vége a rózsaszín mámornak sinatrában
ragadnak a hangok elfelejtődik lassan sinatra
nyolcvanéves maholnap meg fog halni de azért
a csúcstenorok köszöntötték őt is amerika ilyen az
egyöntetű szemét hazája a világ fővárosa
new york megérdemlik egymást messze itt vannak
a megálmodott gigászok a metropoliszok ahol
mindent mindenkit gépek tartanak életben ki
akarja ezt kinek kívánkozott ez ki az agyából
ez nem az új jeruzsálem kedves william
úrfi ez oly messze áll tőle mint a te korod
csak tán annál is rosszabb
csak a fanatikusok lesznek többen
meg az irodalomtörténészek
mit mondhatok gyere el nézd meg személyesen ha
tudsz tőled majd kétszáz évnyire azon járódik
nem jógi nem prépost felül és kint
jobban lát hall nincs szüksége
érzékszervekre és nem eszik semmit
ez asztán eggy valamí
mondható mit tegyünk a hülyékkel
tessék megmondani mi legyen az
értetlenekkel okoskodókkal
mindenlébenkanalakkal hisztérikusan veszekedőkkel
na ki talál ki valami használhatót asylum
a silóm kiált akkor az illetékes
kilövésre készen űrhajónk előre
nagy kaland irány északnyugat megyünk
a marsra holdra huszonöt éve szálltunk
űrkorszak
a modern művészet csak az embernek
az űrtől való félelmében születhetett meg
nem véletlen hogy wells marslakói
épp most özönlötték el a földet
minden összefügg innentől odáig és vissza
térni vissza röpülj hajóm 1994.07.25./2006.06.30.
hazáig meg se álljunk
új világ vagy régi látható vagy nem
dőlni romba iromba romba dőlni
tükörsort írni véletlenül hülye
szavakat ismételgetni komoly pofával
aláírni egy tiltakozást parkolóépítés ellen
micsoda alávaló pimaszság hogy
az orrom alá akarnak pöfögni a szerény
zöld megcsonkítása árán ez botrány ez
a vég valamit tenni kell
vagy nem kell tenni az a baj hogy a
teszetoszaság csak ezeket a barmokat segíti
szégyen gyalázat hogy ilyesmi megeshetik a világon
vagy nem esik meg a munka nemesik 1994.07.29./2006.07.01.
messze a fájától az alfájától például
hogy ez mennyire fontos nem tudom csak
messze van szicília nem is megyek oda ő
megy ez most már kibírható már óriási vagyok
hogy ezt is kibírom most ezt írom ki épp
hogyisne kedves watson elkerülte a figyelmét
egy aprócska tény az hogy a grófnő szemüveges
tehát nem fojthatta meg a lady sportkocsiját
mondja nem láttam már magát valahol
a szivárványon túl ködlik a sláger
tá tá tátiti tá tá tátátá tá tá tátiti tátá tátiti tátátá
és egyszerre vége a rózsaszín mámornak sinatrában
ragadnak a hangok elfelejtődik lassan sinatra
nyolcvanéves maholnap meg fog halni de azért
a csúcstenorok köszöntötték őt is amerika ilyen az
egyöntetű szemét hazája a világ fővárosa
new york megérdemlik egymást messze itt vannak
a megálmodott gigászok a metropoliszok ahol
mindent mindenkit gépek tartanak életben ki
akarja ezt kinek kívánkozott ez ki az agyából
ez nem az új jeruzsálem kedves william
úrfi ez oly messze áll tőle mint a te korod
csak tán annál is rosszabb
csak a fanatikusok lesznek többen
meg az irodalomtörténészek
mit mondhatok gyere el nézd meg személyesen ha
tudsz tőled majd kétszáz évnyire azon járódik
2009. október 13., kedd
vmlv 19
is betudható de
akkor
jön az autó a megmentő és kutyástól visz
budapestre a jó büdös levegőjű koszos dunájú városba
csupa redva lábak pihenhetik magukat a
hétvégi csúcsforgalom csigatempójú országútján
már csak emlék hollád fonyód
te & én jómadarak szépek
ennyit a művészetről találkozóról és zord igazgatóról
mozgás kell menni bármerre súlyokkal a
háton egy kedves súllyal menni amíg bírok
mondjuk így és hová vezet sehová az út
ezt inkább mint még a nyugalmasnak remélt
napokon is csendben acsarkodni egymásra
kéretni magát páváskodni
ez a baj ám hogy neki kéne állni megcsinálni
a dolgokat intézkedni de nem és nem képes rá
senki elfolynak a dolgok anélkül hogy
hozzáértünk volna elmúlik az éjszaka
anélkül hogy megérintettelek volna
de a napfényben ragyogtál ó csodálatos
igen virágokká bomlott alakod és széllé 1994.07.19./2006.06.30.
és
és ez akkor volt most meg nincs
most feldolgozás újravetítés nem csak
semmi szomorúság a megtörtént dolgok
készek lezártak utórezgés a több bennem
ez nem ügy
én is maradok az örök harcnál
belemarok a természetbe s ő belémmar
oly párbaj melynek halottja én leszek egyszer
kár felemlegetni kinek fontos ez
rajtam kívül magam mint örök kérdező
állok ezért van minden a kérdések miatt
mert sosem tudtam nem kérdezni és válaszaim
közt sok a nem tudom
miért miért nem tudom hogy
satöbbi honnan tudnám kérdezek vissza
jó papról tudjuk hogy holtig tanul
bár korántsem hihető a mondás
lehet próbálkozni enciklopédiafejű emberek
kitenyésztésével és miért is ne
lennének távoli utódaink eszesebbek
mint mi a jövőben minden benne van
nekünk csak a túlnépesedés az éhínség
a környezet rombadöntése okoz beláthatatlan
károkat ha ezeken túllehetnénk tán
szebb is volna minden nyakunkon a katasztrófa
ha nem is a világvége de nagy adag
zűrzavar és visszaeső civilizáció ez is
egy ronda latin szó és mertem használni
szóval ezek lesznek jönnek nem is kell
vészmadárnak lenni talán ránk is férne egy
ritkítás pláne nemesítés de erre
azt hiszem most nincs kilátás
egy csöppnyivel később esetleg
kezdhetnénk az olajmágnásokkal meg a
sajtócézárokkal politikusokkal nem
kell semmit csinálniuk ez lesz a feladat
egy gondosan elzárt területen
örök tétlenségre kárhoztatni valamennyit
addig csak ezt tudom mondani 1994.07.20./2006.06.30.
akkor
jön az autó a megmentő és kutyástól visz
budapestre a jó büdös levegőjű koszos dunájú városba
csupa redva lábak pihenhetik magukat a
hétvégi csúcsforgalom csigatempójú országútján
már csak emlék hollád fonyód
te & én jómadarak szépek
ennyit a művészetről találkozóról és zord igazgatóról
mozgás kell menni bármerre súlyokkal a
háton egy kedves súllyal menni amíg bírok
mondjuk így és hová vezet sehová az út
ezt inkább mint még a nyugalmasnak remélt
napokon is csendben acsarkodni egymásra
kéretni magát páváskodni
ez a baj ám hogy neki kéne állni megcsinálni
a dolgokat intézkedni de nem és nem képes rá
senki elfolynak a dolgok anélkül hogy
hozzáértünk volna elmúlik az éjszaka
anélkül hogy megérintettelek volna
de a napfényben ragyogtál ó csodálatos
igen virágokká bomlott alakod és széllé 1994.07.19./2006.06.30.
és
és ez akkor volt most meg nincs
most feldolgozás újravetítés nem csak
semmi szomorúság a megtörtént dolgok
készek lezártak utórezgés a több bennem
ez nem ügy
én is maradok az örök harcnál
belemarok a természetbe s ő belémmar
oly párbaj melynek halottja én leszek egyszer
kár felemlegetni kinek fontos ez
rajtam kívül magam mint örök kérdező
állok ezért van minden a kérdések miatt
mert sosem tudtam nem kérdezni és válaszaim
közt sok a nem tudom
miért miért nem tudom hogy
satöbbi honnan tudnám kérdezek vissza
jó papról tudjuk hogy holtig tanul
bár korántsem hihető a mondás
lehet próbálkozni enciklopédiafejű emberek
kitenyésztésével és miért is ne
lennének távoli utódaink eszesebbek
mint mi a jövőben minden benne van
nekünk csak a túlnépesedés az éhínség
a környezet rombadöntése okoz beláthatatlan
károkat ha ezeken túllehetnénk tán
szebb is volna minden nyakunkon a katasztrófa
ha nem is a világvége de nagy adag
zűrzavar és visszaeső civilizáció ez is
egy ronda latin szó és mertem használni
szóval ezek lesznek jönnek nem is kell
vészmadárnak lenni talán ránk is férne egy
ritkítás pláne nemesítés de erre
azt hiszem most nincs kilátás
egy csöppnyivel később esetleg
kezdhetnénk az olajmágnásokkal meg a
sajtócézárokkal politikusokkal nem
kell semmit csinálniuk ez lesz a feladat
egy gondosan elzárt területen
örök tétlenségre kárhoztatni valamennyit
addig csak ezt tudom mondani 1994.07.20./2006.06.30.
2009. október 1., csütörtök
Értékes vagy
Max Lucado - Sergio Martinez: Értékes vagy (You Are Special)
Ford.: Ficsor Lilla
Timóteus Társaság - KIA, 2007, 32 old.
Valami, amit nagyon szeretek, egy kedves történet Isten szeretetéről, úgy, hogy a gyerekek is megértsék. Pedig igaziból felnőttek kell, hogy olvassák és megismerjék ezt a szeretetet! Max Lucado meseszövése egyszerű, közvetlen, nem véletlenül olyan jó író!
Ford.: Ficsor Lilla
Timóteus Társaság - KIA, 2007, 32 old.
Valami, amit nagyon szeretek, egy kedves történet Isten szeretetéről, úgy, hogy a gyerekek is megértsék. Pedig igaziból felnőttek kell, hogy olvassák és megismerjék ezt a szeretetet! Max Lucado meseszövése egyszerű, közvetlen, nem véletlenül olyan jó író!
2009. szeptember 25., péntek
brazil
A minap abban a kellemes meglepetésben volt részem, hogy éjnek évadján megnézhettem az egyik kereskedelmi csatornán Terry Gilliam Brazil című filmjét. Mivel nem szoktam a tévéműsorokat böngészni, a meglepetést szó szerint kell érteni. Egyszercsak ott volt! És miután nincs meg DVD-n, ott is maradt(am) a képernyő(n) (előtt).
Életrajzi adalék, hogy első igazi munkahelyemen, a Diadal (ma Tabán) moziban játszottuk ezt a filmet, és azt hiszem, kétszer is láttam. Persze feliratozva, nem szinkronnal. Sajnos a szinkron némileg hazavágta az élményt, az unásig ismert hangok nem illettek a figurákhoz. Na de vonatkoztassunk el ettől! Nézzük csak...
Adott egy rendező, aki a Monty Python csapat animációs tagja vala a hőskorban, aztán filmrendezőnek állott. És adott egy szürreális-abszurd-rettenetes film. Ez a Brazil. Nagyszerű színészekkel, mint Robert De Niro, akik nem vonják el a figyelmet a sztoriról.
Valahol a XX. században vagyunk, egy egyszerre régies (20-as, 30-as évek stílusában öltözködő emberek, régimódi szerkezetek) és egyszerre nyomasztóan futurisztikus (számítógépek, kommandósok stb.) világban, ahol mindent a minisztériumok ellenőriznek és irányítanak. A hatalmas államgépezet Orwell világát idézi-gúnyolja, ám a film megfricskázza a fogyasztói társadalmat meg a szépségmániát is. És ebben a világban a tökéletes gépezetbe egy homokszem, pontosabban egy légy pottyan - és elindul a lavina... A főhős, egy hivatalnok veszi fel a küzdelmet a szörnyeteggel, és amikor már majdnem sikerül, elbukik. De ez így túl egyszerű, ezért inkább tessék megtekinteni! A film egyik legnagyobb erénye a téma megközelítése, a humor, a rettenetes valóság és az álmok világának összemosódása. Egy idő után tényleg lehetetlen eldönteni, mi az, ami tényleg megtörténik, és mi az, amit csak álmodik Sam Lowry, a hivatalnok.
Ja! A Brazil egy sláger volt a negyvenes években, mely a filmben többször is felhangzik, és szinte megkoronázza az utolsó, kiábrándító jelenetet, annyira elüt tőle.
Életrajzi adalék, hogy első igazi munkahelyemen, a Diadal (ma Tabán) moziban játszottuk ezt a filmet, és azt hiszem, kétszer is láttam. Persze feliratozva, nem szinkronnal. Sajnos a szinkron némileg hazavágta az élményt, az unásig ismert hangok nem illettek a figurákhoz. Na de vonatkoztassunk el ettől! Nézzük csak...
Adott egy rendező, aki a Monty Python csapat animációs tagja vala a hőskorban, aztán filmrendezőnek állott. És adott egy szürreális-abszurd-rettenetes film. Ez a Brazil. Nagyszerű színészekkel, mint Robert De Niro, akik nem vonják el a figyelmet a sztoriról.
Valahol a XX. században vagyunk, egy egyszerre régies (20-as, 30-as évek stílusában öltözködő emberek, régimódi szerkezetek) és egyszerre nyomasztóan futurisztikus (számítógépek, kommandósok stb.) világban, ahol mindent a minisztériumok ellenőriznek és irányítanak. A hatalmas államgépezet Orwell világát idézi-gúnyolja, ám a film megfricskázza a fogyasztói társadalmat meg a szépségmániát is. És ebben a világban a tökéletes gépezetbe egy homokszem, pontosabban egy légy pottyan - és elindul a lavina... A főhős, egy hivatalnok veszi fel a küzdelmet a szörnyeteggel, és amikor már majdnem sikerül, elbukik. De ez így túl egyszerű, ezért inkább tessék megtekinteni! A film egyik legnagyobb erénye a téma megközelítése, a humor, a rettenetes valóság és az álmok világának összemosódása. Egy idő után tényleg lehetetlen eldönteni, mi az, ami tényleg megtörténik, és mi az, amit csak álmodik Sam Lowry, a hivatalnok.
Ja! A Brazil egy sláger volt a negyvenes években, mely a filmben többször is felhangzik, és szinte megkoronázza az utolsó, kiábrándító jelenetet, annyira elüt tőle.
your slogan from 20th century Hungarian poet
"Egyre nagyobb ez a város,
de fel sosem épül,
és eltűnik végül
feltűnés nélkül."
(Menyhárt Jenő, 1994)
de fel sosem épül,
és eltűnik végül
feltűnés nélkül."
(Menyhárt Jenő, 1994)
2009. szeptember 18., péntek
egy kedves tandori vers
197712/d
Blinkey Bill megkérdi, hogy szoktam-e...?
Szoktam, szoktam - mondom. Még pontosabban
kérdi, szoktam-e tudni...? Szoktam, szoktam
- mondom. Szoktam-e tudni, mikor le...?
Szoktam, szoktam - mondom. - De csak kérdezz!
Szoktam-e tudni, mikor leülök...? Nem
ismétlem el a beszélgetés minden
mozzanatát. Röviden: a lényeg
az, hogy végülis szoktam-e tudni,
mikor leülök szonettet írni,
hogy mit fogok írni? Dehogy szoktam!
(Még így sem, 1978)
Blinkey Bill megkérdi, hogy szoktam-e...?
Szoktam, szoktam - mondom. Még pontosabban
kérdi, szoktam-e tudni...? Szoktam, szoktam
- mondom. Szoktam-e tudni, mikor le...?
Szoktam, szoktam - mondom. - De csak kérdezz!
Szoktam-e tudni, mikor leülök...? Nem
ismétlem el a beszélgetés minden
mozzanatát. Röviden: a lényeg
az, hogy végülis szoktam-e tudni,
mikor leülök szonettet írni,
hogy mit fogok írni? Dehogy szoktam!
(Még így sem, 1978)
2009. szeptember 17., csütörtök
vmlv 18
ez az életcélja és átgürcölt negyven év után
tönkrement teste értékeként birtokolhatja kétes
kis vagyonának láthatóságra váltott részeit
két rotweiler őrzi magas kerítése mögött a villát
övé a világ és másnapra felfordul szerencsére
és mondjuk csak a szíve végzett vele nyugodt
élete volt mondják és csodálkoznak milyen
fiatalon hagyott itt bennünket kár érte pedig sokat
elért az életben mi lehetett volna belőle
és szellemileg ugyanolyan konfúzak mint az elhunyt
aki legalább a jobb kezét nem tévesztette össze a ballal
nagyszerű életvitel valóban de sohasem volt
eszméleténél ez az ember magánál úgy igazán
a pszichológusa unta a személyiségét azt a
csöppnyi intelligenciát mely tizennéhány év
kötelező olvasmányaiból ismeri a világirodalmat
amihez mi ezer szállal
kapcsolódunk belebonyolódom a szálakba
szétszálazzuk a vers szövetét elfelejtettem hány
személyek vagyok vagyunk
csak a sorokat figyelni milyen megnyugtató
csak elhagyni a világ hülyeségét s helyette
figyelni hogyan dobog a szív semmi különös
nyár szerelem banális félmondatok
félmondatok hátán érkezünk a sötétbe 1994.07.08./2006.05.01.
ha nem is világítja be utunkat fáklya
félelemre nincs okunk olyan ez
mintha szobánkban matatnánk
késői órán minden ismerős valahonnan
csak épp soha nem jártunk erre
egyetlen út vezet lejjebb és
lejjebb egy szerpentin falai karnyújtásnyira éppen
visszavisznek a mélybe ahol születésünk
óta nem jártunk végtelen spirálison
haladva jutunk a föld legbelsejébe
mely otthont adott akkor
és befogad halálunk után
és ez így megy körbe körbe 1994.07.15./2006.06.08.
körbeér a világegyetem mintha
szeretőm volna csak épp közömbösen
vagyis nem figyel oda hisz öntudatlan
lám mindenütt mást találni
sejtről sejtre molekuláról mulekulára minden
más és más
legfeljebb látszólag azonos mindegy
hol írom ezt keszthelyen vagy lágymányoson
ugyanúgy különbözik ez is mint az bármi mástól
és hát fölfoghatatlan megemészthetetlen
mint a benzol szénatomjai a legerősebb pásztázó
alagúthatás mikroszkóp alatt ami óriási
hogy látom azt amit oly sokan szerettek volna
és valóban úgy helyezkednek el az atomok
egymáshoz viszonyítva ahogy azt tanultuk még
csak nem is másképpen
nem is a hogyan nem is az ahogyan fontos 1994.07.18./2006.06.30.
gondolj valami egészen másra ami nem futballvébé
mondjuk legyen stoppolás a hetes úton
mely paraszt budára visz ha szerencsénk van
inkább neki mint nekem de a balatonnál
megdöglik minden két óra várakozás apadó remények
részemről ez némileg az álmosságnak
is betudható de
tönkrement teste értékeként birtokolhatja kétes
kis vagyonának láthatóságra váltott részeit
két rotweiler őrzi magas kerítése mögött a villát
övé a világ és másnapra felfordul szerencsére
és mondjuk csak a szíve végzett vele nyugodt
élete volt mondják és csodálkoznak milyen
fiatalon hagyott itt bennünket kár érte pedig sokat
elért az életben mi lehetett volna belőle
és szellemileg ugyanolyan konfúzak mint az elhunyt
aki legalább a jobb kezét nem tévesztette össze a ballal
nagyszerű életvitel valóban de sohasem volt
eszméleténél ez az ember magánál úgy igazán
a pszichológusa unta a személyiségét azt a
csöppnyi intelligenciát mely tizennéhány év
kötelező olvasmányaiból ismeri a világirodalmat
amihez mi ezer szállal
kapcsolódunk belebonyolódom a szálakba
szétszálazzuk a vers szövetét elfelejtettem hány
személyek vagyok vagyunk
csak a sorokat figyelni milyen megnyugtató
csak elhagyni a világ hülyeségét s helyette
figyelni hogyan dobog a szív semmi különös
nyár szerelem banális félmondatok
félmondatok hátán érkezünk a sötétbe 1994.07.08./2006.05.01.
ha nem is világítja be utunkat fáklya
félelemre nincs okunk olyan ez
mintha szobánkban matatnánk
késői órán minden ismerős valahonnan
csak épp soha nem jártunk erre
egyetlen út vezet lejjebb és
lejjebb egy szerpentin falai karnyújtásnyira éppen
visszavisznek a mélybe ahol születésünk
óta nem jártunk végtelen spirálison
haladva jutunk a föld legbelsejébe
mely otthont adott akkor
és befogad halálunk után
és ez így megy körbe körbe 1994.07.15./2006.06.08.
körbeér a világegyetem mintha
szeretőm volna csak épp közömbösen
vagyis nem figyel oda hisz öntudatlan
lám mindenütt mást találni
sejtről sejtre molekuláról mulekulára minden
más és más
legfeljebb látszólag azonos mindegy
hol írom ezt keszthelyen vagy lágymányoson
ugyanúgy különbözik ez is mint az bármi mástól
és hát fölfoghatatlan megemészthetetlen
mint a benzol szénatomjai a legerősebb pásztázó
alagúthatás mikroszkóp alatt ami óriási
hogy látom azt amit oly sokan szerettek volna
és valóban úgy helyezkednek el az atomok
egymáshoz viszonyítva ahogy azt tanultuk még
csak nem is másképpen
nem is a hogyan nem is az ahogyan fontos 1994.07.18./2006.06.30.
gondolj valami egészen másra ami nem futballvébé
mondjuk legyen stoppolás a hetes úton
mely paraszt budára visz ha szerencsénk van
inkább neki mint nekem de a balatonnál
megdöglik minden két óra várakozás apadó remények
részemről ez némileg az álmosságnak
is betudható de
2009. szeptember 16., szerda
pintér béla & david ruis take five jazz club 09.09.11.
Hát nagyon kellett már egy ilyen kimozdulás :-) A belépéskor welcome drinkkel vártak bennünket, így sétáltunk le a Take Five pincehelyiségébe. Underground feeling... de csak feeling, nem underground. A terem szépen megtelt, és fél nyolc után valamivel már kezdtek Béláék, de nem mint előzenekar, mert a programjuk felért egy önálló esttel. Dicsőítés, pintérbélásan, sok vokállal, funkys feelinggel - nagyon jól nyomták. Különösen tetszett a Hivatalos vagyok egy partira... felnőttesített változata és egy új dal, a Bocsi, ami a testvérek közötti hátmögötti beszédről meg a krisztusi egységről szól. Pintér Bélát sokan csak a gyerekdalokról ismerik, itt viszont igazi, lendületes és kellően hangulatos muzsikát hallhattunk. A végén jól esett a Minden nap... és az ugrálás, csak azt sajnáltam, hogy a közönség nem mozdult rá nagyon.
David Ruis régi motoros, aki Vineyardban kezdte a dicsőítést, aztán a Toronto Airport Fellowshipben folytatta. A megjelenése miatt kicsit kiakadtam: tetoválás, cigi a kezében - ezek nem jó ajánlások. Na jó, a zene miatt jöttünk: az viszont tényleg megérte a késői időpontot. A régi dalokat teljesen modernizálva most elő az Indigika Banddel; rockos, dance-es, világzenés mix, nagyon érdekes, kissé experimentális, kissé zizzent, kissé táncolós, de kicsit headbangelős is. Jeee! Élőben hallgatni a legjobb, a CD, hiába élő felvétel, nem adja vissza a hangulatot. Azt azért fel kell jegyeznem, hogy a számok nagyon hosszúak, ettől fellép a monotonság "varázsa". Inkább az érzelmekre hat a sok effekttel, technikával, az üzenet pedig időnként a háttérbe szorul.
Sajnos a lányaink nem bírták 10 óránál tovább, így az utolsó egy óráról nem tudok írni... ;-)
David Ruis régi motoros, aki Vineyardban kezdte a dicsőítést, aztán a Toronto Airport Fellowshipben folytatta. A megjelenése miatt kicsit kiakadtam: tetoválás, cigi a kezében - ezek nem jó ajánlások. Na jó, a zene miatt jöttünk: az viszont tényleg megérte a késői időpontot. A régi dalokat teljesen modernizálva most elő az Indigika Banddel; rockos, dance-es, világzenés mix, nagyon érdekes, kissé experimentális, kissé zizzent, kissé táncolós, de kicsit headbangelős is. Jeee! Élőben hallgatni a legjobb, a CD, hiába élő felvétel, nem adja vissza a hangulatot. Azt azért fel kell jegyeznem, hogy a számok nagyon hosszúak, ettől fellép a monotonság "varázsa". Inkább az érzelmekre hat a sok effekttel, technikával, az üzenet pedig időnként a háttérbe szorul.
Sajnos a lányaink nem bírták 10 óránál tovább, így az utolsó egy óráról nem tudok írni... ;-)
2009. szeptember 10., csütörtök
vmlv 17
nekem mint a világegyetem középpontjának
igazán jólesne egy kis érdeklődés másoktól
ez hülyeség csak üres duma de a levegő 1994.07.03./2006.04.29.
tele van apró rovarokkal berepülik a szobát
a lámpafényben néha jó néha idegesít
és nem bírok elaludni tőlük később
nevezhető rigolyának volt már erre példa
mindenkinek vannak szokásai melyek oly
jellemzőek rá hogy már egészen hozzánőttek
én meg madarat álmodtam egy éjjel
de halott volt ahogy hozzáértem
szomorú álom nem keresem az értelmét
bizonyosan mások jobban értenek az álmaimhoz
mégsem fontosak megmagyarázni bárhogyan lehet
bármit és mindig félreértés lehet belőle
ezért nem szeretem a másodlagos dolgokat
legfeljebb ha jól használnak fel valamit
amire ritkán akad példa a feldolgozásokkal is
annyi bajom van ugyanebből a szempontból
a tiszta absztrakciót pedig mások ítélik túl
követhetetlennek talán el sem
indultak a nyomába az a baj még csak
meg sem próbálták ha van valami
ami elborzaszt visszarettent ahogy hamlet mondja a falusi
szóval ha valami borzaszt az az
ókonzervativizmus ami dúl kis hazánkban
jobb nem gondolni véle és működni
biológiailag meg művészileg a felfedezés
nem izgat mármint az enyém hogy fel vagyoke fedezve
nem nem vagyok felfedezve én felfedezhetetlen
kontinens vagyok ismeretlen remekmű vagyok
sherlock holmes vagyok hülyeség
neszóljhozzám és felejtsdel egyúttal a következő
évezred reménysége más nem érdekel
régen rossz ha másra kezdek el hallgatni
fogalmam sincsen hogy ennek vane értelme
nincs ha engem kérdeznek ezért írom
csinálom szenvedek vele utálom hogy
kevés ötletem van hozzá de nem
szabad pihentetni mert azonnal meghal
és újrakél feltámad 1994.07.07./2006.05.01.
jól teszi talán magam se tudom miért
nem kérdezem neki kell tudnia mit
csinál szabad ember nem akarom befolyásolni
ahogy a folyosón elhaladt ismét
elfogta ugyanaz a megmagyarázhatatlan érzés
annál az ajtónál tíz év alatt egyszer sem
nyitott be kezdetben nem is volt dolga arrafelé
fel sem figyelt rá de az évekkel és a
sugdolózással együtt nőtt benne a borzalom
miket tud még kitalálni szerencsétlen kis anonim
szereplők számára az író
miért nem teszi el láb alól és miféle
szörnyűségek rejtőznek egy ilyen ember koponyájában a
jó öreg atavisztikus rétegek mélyén jó üzlet mondja
rá a horrorgyáros én meg azt hogy hánynom kell tőle
nem még csak nem is az üzlettől én
annál érzékenyebb vagyok egyszerűen az anatómiai részletek
naturalizmusától a szenvtelen póztól
az üzlet megint más tészta arról lehet beszélni
nem bűzlik a pénz tudjuk jól évezredek óta
bármivel meg lehet gazdagodni ha valakinek
igazán jólesne egy kis érdeklődés másoktól
ez hülyeség csak üres duma de a levegő 1994.07.03./2006.04.29.
tele van apró rovarokkal berepülik a szobát
a lámpafényben néha jó néha idegesít
és nem bírok elaludni tőlük később
nevezhető rigolyának volt már erre példa
mindenkinek vannak szokásai melyek oly
jellemzőek rá hogy már egészen hozzánőttek
én meg madarat álmodtam egy éjjel
de halott volt ahogy hozzáértem
szomorú álom nem keresem az értelmét
bizonyosan mások jobban értenek az álmaimhoz
mégsem fontosak megmagyarázni bárhogyan lehet
bármit és mindig félreértés lehet belőle
ezért nem szeretem a másodlagos dolgokat
legfeljebb ha jól használnak fel valamit
amire ritkán akad példa a feldolgozásokkal is
annyi bajom van ugyanebből a szempontból
a tiszta absztrakciót pedig mások ítélik túl
követhetetlennek talán el sem
indultak a nyomába az a baj még csak
meg sem próbálták ha van valami
ami elborzaszt visszarettent ahogy hamlet mondja a falusi
szóval ha valami borzaszt az az
ókonzervativizmus ami dúl kis hazánkban
jobb nem gondolni véle és működni
biológiailag meg művészileg a felfedezés
nem izgat mármint az enyém hogy fel vagyoke fedezve
nem nem vagyok felfedezve én felfedezhetetlen
kontinens vagyok ismeretlen remekmű vagyok
sherlock holmes vagyok hülyeség
neszóljhozzám és felejtsdel egyúttal a következő
évezred reménysége más nem érdekel
régen rossz ha másra kezdek el hallgatni
fogalmam sincsen hogy ennek vane értelme
nincs ha engem kérdeznek ezért írom
csinálom szenvedek vele utálom hogy
kevés ötletem van hozzá de nem
szabad pihentetni mert azonnal meghal
és újrakél feltámad 1994.07.07./2006.05.01.
jól teszi talán magam se tudom miért
nem kérdezem neki kell tudnia mit
csinál szabad ember nem akarom befolyásolni
ahogy a folyosón elhaladt ismét
elfogta ugyanaz a megmagyarázhatatlan érzés
annál az ajtónál tíz év alatt egyszer sem
nyitott be kezdetben nem is volt dolga arrafelé
fel sem figyelt rá de az évekkel és a
sugdolózással együtt nőtt benne a borzalom
miket tud még kitalálni szerencsétlen kis anonim
szereplők számára az író
miért nem teszi el láb alól és miféle
szörnyűségek rejtőznek egy ilyen ember koponyájában a
jó öreg atavisztikus rétegek mélyén jó üzlet mondja
rá a horrorgyáros én meg azt hogy hánynom kell tőle
nem még csak nem is az üzlettől én
annál érzékenyebb vagyok egyszerűen az anatómiai részletek
naturalizmusától a szenvtelen póztól
az üzlet megint más tészta arról lehet beszélni
nem bűzlik a pénz tudjuk jól évezredek óta
bármivel meg lehet gazdagodni ha valakinek
2009. szeptember 7., hétfő
vmlv 16
valószínűleg rajtam kívül senki
így van ez ha előre tudom hogy a
költemény jó része poszthumuszként jelenik meg
a távoli jövőben
amibe nem lehet belelátni ez a jó benne
mert bármi lehet még a jövőben nem változtatható
meg mert ha látnám is hogy egy bizonyos
esemény meg fog történni vagy megtörtént
azt én fixen látom tehát fix dolog ez azonban
nem tud megakadályozni abban hogy science fictionnel
tömjem az agyamat ráfér szegényre igazán
érdekes az a dologban hogy más szemem van
ezekhez az írásokhoz mint régen
de fenntartom azt a véleményem hogy igenis
adott klasszikus maradandó alkotásokat a fantasztikus
irodalom amikkel érdemes foglalkozni
csak bradburyt említem de bárki mást
előszedhettem volna nála minden csak
díszlet őt mindenütt az
ember érdekli egy adott helyzetben
még csak nem is különös helyzetekről
van szó emberi viselkedésről inkább
aztán arra ébredünk hogy
elértük az ezredik sort
de ez mit sem számít nem olyan fontos 1994.06.30./2005.11.29.
a többi sort sem megjegyezni egyszer van egy ilyen
és soha többet talán ettől szép annyi minden
hogy benne van a soha többet érzése ez az
izgalmas a számokban is valójában
mindegyik egyszeri mint az emberek
akik szintúgy szépek nyomorúságukban
kár hogy alig veszik észre őket a vakítóan szikrázók
mert a szikrázó fény elvakulttá tesz
a meleget sugárzó viszont éltet ezért nem
tudom annyira szeretni a nyarat holott azért
persze hogy szeretem de mégis jobban az őszt
vagy a tavaszt mostanában tavaszpárti lettem
az életbe visszatérés tavasza lehetne ilyen
cím ezért szerettem meg hogy
úgy kezdtek jól lenni a dolgok ki
tudja hova vezet ez
mindenesetre jó és a többi nem érdekel
csak az bánt
hogy mindenkit előszámlálni nem leszek képes
nem is az én feladatom elképzelhető magamra vettem 1994.07.02./2006.03.16.
ami nem az enyém hogy azután kiröhögjenek
ez jellemző az emberekre mégsem hagyhatom
ember ember két ember egy ilyen éjszaka
két egymásba izzadó test
ebből is egyre másra gúnyt űznek a bolondok
szórakozást kreálnak a megtiszteltetésből
nevetséges kérdezhető
igenis megtisztelek valakit a bizalmammal
figyelmemmel s ő ugyanezt teszi
megtiszteli a házamat hogy belép a széket ha leül
a poharat amiből iszik és az ágyat ahová lehajtja fejét nálam
baj hogy ezt nem látják be mások baj
hogy egymást nem tisztelik sem így sem másként
baj hogy utálkoznak sok baj van
semmi baj mindig van remény
ahogy barátainktól is lehet levelet kapni
csak tudnám miért nem ír egyik sem
így van ez ha előre tudom hogy a
költemény jó része poszthumuszként jelenik meg
a távoli jövőben
amibe nem lehet belelátni ez a jó benne
mert bármi lehet még a jövőben nem változtatható
meg mert ha látnám is hogy egy bizonyos
esemény meg fog történni vagy megtörtént
azt én fixen látom tehát fix dolog ez azonban
nem tud megakadályozni abban hogy science fictionnel
tömjem az agyamat ráfér szegényre igazán
érdekes az a dologban hogy más szemem van
ezekhez az írásokhoz mint régen
de fenntartom azt a véleményem hogy igenis
adott klasszikus maradandó alkotásokat a fantasztikus
irodalom amikkel érdemes foglalkozni
csak bradburyt említem de bárki mást
előszedhettem volna nála minden csak
díszlet őt mindenütt az
ember érdekli egy adott helyzetben
még csak nem is különös helyzetekről
van szó emberi viselkedésről inkább
aztán arra ébredünk hogy
elértük az ezredik sort
de ez mit sem számít nem olyan fontos 1994.06.30./2005.11.29.
a többi sort sem megjegyezni egyszer van egy ilyen
és soha többet talán ettől szép annyi minden
hogy benne van a soha többet érzése ez az
izgalmas a számokban is valójában
mindegyik egyszeri mint az emberek
akik szintúgy szépek nyomorúságukban
kár hogy alig veszik észre őket a vakítóan szikrázók
mert a szikrázó fény elvakulttá tesz
a meleget sugárzó viszont éltet ezért nem
tudom annyira szeretni a nyarat holott azért
persze hogy szeretem de mégis jobban az őszt
vagy a tavaszt mostanában tavaszpárti lettem
az életbe visszatérés tavasza lehetne ilyen
cím ezért szerettem meg hogy
úgy kezdtek jól lenni a dolgok ki
tudja hova vezet ez
mindenesetre jó és a többi nem érdekel
csak az bánt
hogy mindenkit előszámlálni nem leszek képes
nem is az én feladatom elképzelhető magamra vettem 1994.07.02./2006.03.16.
ami nem az enyém hogy azután kiröhögjenek
ez jellemző az emberekre mégsem hagyhatom
ember ember két ember egy ilyen éjszaka
két egymásba izzadó test
ebből is egyre másra gúnyt űznek a bolondok
szórakozást kreálnak a megtiszteltetésből
nevetséges kérdezhető
igenis megtisztelek valakit a bizalmammal
figyelmemmel s ő ugyanezt teszi
megtiszteli a házamat hogy belép a széket ha leül
a poharat amiből iszik és az ágyat ahová lehajtja fejét nálam
baj hogy ezt nem látják be mások baj
hogy egymást nem tisztelik sem így sem másként
baj hogy utálkoznak sok baj van
semmi baj mindig van remény
ahogy barátainktól is lehet levelet kapni
csak tudnám miért nem ír egyik sem
2009. szeptember 5., szombat
vmlv 15
a különbséget mi akadályoz abban hogy
ezt mindig szem előtt tartsam talán az önzés
tessék itt látható a költő amint lehülyézi
lebarmozza saját magát de
az nevessen aki nem tenné meg a helyemben
akinek nem lenne oka rá
ki az aki megmenthetné ezt a várost
hol találni csak egyet is az igazak közül
sehol senki 1994.06.27./2005.11.10.
mindenki kábultan fekszik
lenyom a hőség a víz alá
csak az éjszaka hűsít le egy kicsit
de nem eléggé képtelenség ép ésszel
kibírni gondolom aztán eszembe jut hogy
lesz még tél újra nemcsak kánikula
ez jó hír lehet örülni neki
talán a tér az ami
érdekes ahogy valaki a teret
használja egy koreográfussal megtörténik
az ilyesmi mégis az gondolkoztat el
hogy mindegyik másképp teszi ezt
van akinél az egész tér mozdulni látszik
eleven élettel teli más holt elemekkel
díszlettel határolja el így úgy
a történés visszafogottabb láttam
olyat ahol az üres színpadon csak
két létező mozdított meg egy történetet
és most láttam olyat ami egészen más
trisha brown a tér egyes darabjait
használta jobb oldali sáv bal oldali sáv
néha csak ezekre korlátozódott a mozgás
ami hol szimmetrikus hol asszimmetrikus volt
minden egyszerre és egyszerre semmi
és talán nem is fontos mert nem írtam le
akkor rögtön most azonban azt érzem
hogy a látványt úgysem lehet utolérni
szavakkal jól meg vagyunk verve a szókincsünkkel
az összes enciklopédiánkkal
nem ér az egész semmit
ha egyszer minden szó önálló életet él
az egyetlen amit tehetünk ha bánatunkat 1994.06.27./2005.11.16.
szóviccekbe öntjük akár tetszik
környezetünknek akár nem a szóvicc ugyanis
nem a közönség szórakoztatására jön létre
intellektuális öröm a kitaláló számára
szamára adódik a példa aztán következik
a szam ára sőt szem ára szerv ára átültetésnél
szervára szervóra szaruvár szamuvár és így
tovább a végtelenségig alakítható mindig
eredeti csak a tiéd és ha végleg kiábrándultunk
a civilizációból jólesik ha a buszsofőr
köszön mindjárt jobb utazni is egy fokkal
kevésbé személytelen ez az egyébként
oly fontos részlet ha rámköszönt én automatikusan
visszaköszönök találkoztunk mindegy is
kicsoda micsoda az illető
de mégsem az az oly divatos
arctalanul intézkedő kocsis
ez van azon a napon amikor a kedvesem
átment mikrobiológiából én meg
egy hónapja írom ezt a verset
hogy ennek örüle valaki azt nem tudom
ezt mindig szem előtt tartsam talán az önzés
tessék itt látható a költő amint lehülyézi
lebarmozza saját magát de
az nevessen aki nem tenné meg a helyemben
akinek nem lenne oka rá
ki az aki megmenthetné ezt a várost
hol találni csak egyet is az igazak közül
sehol senki 1994.06.27./2005.11.10.
mindenki kábultan fekszik
lenyom a hőség a víz alá
csak az éjszaka hűsít le egy kicsit
de nem eléggé képtelenség ép ésszel
kibírni gondolom aztán eszembe jut hogy
lesz még tél újra nemcsak kánikula
ez jó hír lehet örülni neki
talán a tér az ami
érdekes ahogy valaki a teret
használja egy koreográfussal megtörténik
az ilyesmi mégis az gondolkoztat el
hogy mindegyik másképp teszi ezt
van akinél az egész tér mozdulni látszik
eleven élettel teli más holt elemekkel
díszlettel határolja el így úgy
a történés visszafogottabb láttam
olyat ahol az üres színpadon csak
két létező mozdított meg egy történetet
és most láttam olyat ami egészen más
trisha brown a tér egyes darabjait
használta jobb oldali sáv bal oldali sáv
néha csak ezekre korlátozódott a mozgás
ami hol szimmetrikus hol asszimmetrikus volt
minden egyszerre és egyszerre semmi
és talán nem is fontos mert nem írtam le
akkor rögtön most azonban azt érzem
hogy a látványt úgysem lehet utolérni
szavakkal jól meg vagyunk verve a szókincsünkkel
az összes enciklopédiánkkal
nem ér az egész semmit
ha egyszer minden szó önálló életet él
az egyetlen amit tehetünk ha bánatunkat 1994.06.27./2005.11.16.
szóviccekbe öntjük akár tetszik
környezetünknek akár nem a szóvicc ugyanis
nem a közönség szórakoztatására jön létre
intellektuális öröm a kitaláló számára
szamára adódik a példa aztán következik
a szam ára sőt szem ára szerv ára átültetésnél
szervára szervóra szaruvár szamuvár és így
tovább a végtelenségig alakítható mindig
eredeti csak a tiéd és ha végleg kiábrándultunk
a civilizációból jólesik ha a buszsofőr
köszön mindjárt jobb utazni is egy fokkal
kevésbé személytelen ez az egyébként
oly fontos részlet ha rámköszönt én automatikusan
visszaköszönök találkoztunk mindegy is
kicsoda micsoda az illető
de mégsem az az oly divatos
arctalanul intézkedő kocsis
ez van azon a napon amikor a kedvesem
átment mikrobiológiából én meg
egy hónapja írom ezt a verset
hogy ennek örüle valaki azt nem tudom
2009. szeptember 4., péntek
your slogan for yesterday from cage via tandori
I've got nothing to say
and I am saying it
and that is poetry
and I am saying it
and that is poetry
2009. augusztus 28., péntek
vmlv 14
én kínától az itteni lehetőségeket kell
figyelembe venni a többit nem egzotikumként
kell kezelni hanem egyszerűen csak nehezen
megszerezhető elérhető távoli helyként
ez a távolság szomorú és érvényes a szuperszonikus
repülőgépek korában is a föld nem ment össze
az emberek még mindig rendkívül
messze vannak egymástól pedig hány költő kesergett
már ezen mindhiába és mi hozhatná őket
közelebb ha nem éppen a művészet
a zene főleg mert az valóban
mindenkihez szól a jó zene kitágítja a teret
felszámolja az időt legalábbis a személyes időt
kinyit egy kis ablakot amin át millió
csillagot látni s ez csak egy a sok közül
de minden szó mellékes hiába írnak
kötetnyi elemzéseket művekhez semmit sem
ér magához a műhöz képest
mű mű mű
művészet el kell felejteni
hogy újat hozhassunk létre
aminek ez lesz a neve újra
körforgás ez ha nem tudok mindent
elfelejteni képtelen vagyok új dolgokra
felfedezni mindent 1994.06.24./2005.11.06.
neveket gyűjtök megnevezéseket
személy vezeték család törzs
a név fontosabb mint amit takar
a név az egyetlen fontos ezért gyűjtöm őket
az összes mind csak szilánk töredék
Isten nevének kezdőbetűi minden név felé mutat
de meg nem közelíti
százmilliárd szemből csiszolt tükörben nézi
magát Isten és nagyon szomorú ha vakfoltot
talál rajta
kissé vak homályos tükör az emberiség
újra kell csiszolni mind erre várunk
hogy megjavul mondjuk a világ
de véssük eszünkbe hogy semmi sem
tökéletes ami ember keze alól kikerült
beleértve soraimat is így hát nincs
tökéletes vers sem még quasimodo
vagy pilinszky hihetetlenül sűrített sorai
sem azok mégis vágyunk tökéletes lenni
legfeljebb prózaibb emberi értelemben és
ez a tökéletesség nem más mint a
megfelelés valakinek magunknak ez azonban
még nem tökéletes
ugyanez a helyzet az isteni jelző 1994.06.24./2005.11.09.
használatával amit kitiltanék minden nyelvből
bár nem vagyok híve az ilyen abszolutista
intézkedéseknek mert olyasmit tételez fel ez
a szó ami eleve lehetetlen
ha nem Istentől való hogyan lehet isteni
de ez is csak az új barbárságról
vallott nézeteim egy más aspektusa
azaz vonatkozása de mindegy is
Isten van én meg tök hülye vagyok és ezt ő is
tudja és ez elég baj de csak én tehetek
róla lehetnék nem hülye is és már
az is jobb egy fokkal néha egészen jól
tudom helyes és helytelen között a választó vonalat
figyelembe venni a többit nem egzotikumként
kell kezelni hanem egyszerűen csak nehezen
megszerezhető elérhető távoli helyként
ez a távolság szomorú és érvényes a szuperszonikus
repülőgépek korában is a föld nem ment össze
az emberek még mindig rendkívül
messze vannak egymástól pedig hány költő kesergett
már ezen mindhiába és mi hozhatná őket
közelebb ha nem éppen a művészet
a zene főleg mert az valóban
mindenkihez szól a jó zene kitágítja a teret
felszámolja az időt legalábbis a személyes időt
kinyit egy kis ablakot amin át millió
csillagot látni s ez csak egy a sok közül
de minden szó mellékes hiába írnak
kötetnyi elemzéseket művekhez semmit sem
ér magához a műhöz képest
mű mű mű
művészet el kell felejteni
hogy újat hozhassunk létre
aminek ez lesz a neve újra
körforgás ez ha nem tudok mindent
elfelejteni képtelen vagyok új dolgokra
felfedezni mindent 1994.06.24./2005.11.06.
neveket gyűjtök megnevezéseket
személy vezeték család törzs
a név fontosabb mint amit takar
a név az egyetlen fontos ezért gyűjtöm őket
az összes mind csak szilánk töredék
Isten nevének kezdőbetűi minden név felé mutat
de meg nem közelíti
százmilliárd szemből csiszolt tükörben nézi
magát Isten és nagyon szomorú ha vakfoltot
talál rajta
kissé vak homályos tükör az emberiség
újra kell csiszolni mind erre várunk
hogy megjavul mondjuk a világ
de véssük eszünkbe hogy semmi sem
tökéletes ami ember keze alól kikerült
beleértve soraimat is így hát nincs
tökéletes vers sem még quasimodo
vagy pilinszky hihetetlenül sűrített sorai
sem azok mégis vágyunk tökéletes lenni
legfeljebb prózaibb emberi értelemben és
ez a tökéletesség nem más mint a
megfelelés valakinek magunknak ez azonban
még nem tökéletes
ugyanez a helyzet az isteni jelző 1994.06.24./2005.11.09.
használatával amit kitiltanék minden nyelvből
bár nem vagyok híve az ilyen abszolutista
intézkedéseknek mert olyasmit tételez fel ez
a szó ami eleve lehetetlen
ha nem Istentől való hogyan lehet isteni
de ez is csak az új barbárságról
vallott nézeteim egy más aspektusa
azaz vonatkozása de mindegy is
Isten van én meg tök hülye vagyok és ezt ő is
tudja és ez elég baj de csak én tehetek
róla lehetnék nem hülye is és már
az is jobb egy fokkal néha egészen jól
tudom helyes és helytelen között a választó vonalat
ez van
ez lenni outsider poézis lenni undergrund meg a satöbbi
a költészet nem attól létezik hogy világhírneves
:-)
a költészet nem attól létezik hogy világhírneves
:-)
2009. július 27., hétfő
vmlv 13
akinek legtisztább elképzelései a
tőzsdeárfolyamokról vannak
és itt mutassunk egy másik embert
egy filmből japán szerzetes halad az utcán
nem megy csak halad nem látni csak a lábát
díszes zokni papucs csak a csengőt a kezében
megmegrezdül a kézzel együtt ilyenkor csilingel
halad az utcán körülötte embertömeg zúg fel s le
alá és fölé mégsem jut senki rajta kívül sehová
mert ő halad a többiek rohannak de
csak ő jut el magaismeretéig 1994.06.20./2005.10.29.
magatisztulásával önhaláláig míg mások
belehalnak az életbe félbehalják az életet
a csengő rezdül csilingel
új lépés a felelősség minden súlyával
lép újra és újra
én is erre vágyom haladni de túl könnyű megzavarni
rövid lassú lépéseim mindegyre elvétem
de talán nem mindegyiket
minél több helyes lépés annál biztosabb
a végeredmény írom mintha fociról lenne szó
és tényleg van akinek most a fociról van
mindig szó de nem túlzás ez
ahogy valaha annyira érdekeltek a sportok most
annyira nem változom lassú lépésekkel
fokról fokra ez a legszebb a leghitelesebb
most nem foglalkozom sporttal határozottan satnya
izmaimat bármi kölök kineveti s ez így
van rendjén bohócsipkám még hiányzik
kedvesem köti van egy útlevelem sehovába
maholnap bohóc leszek botcsinálta bohóc
a reggeli léghajójárattal el is indulok
volt egy bohóc nézetei című könyv ez életrajzi 1994.06.21./2005.10.30.
adalék böll írta de nem ez a lényeg a
könyv a lényeg odaadták kaptam kölcsön
akkori illetőtől név minek
akkor én magamra vettem a bohóc szerepét
el is hagyott az illető pont mint a könyvben
csak legfeljebb az egyházi háttér nem stimmelt
ez egy ilyen furcsa dolog hogy
a látszólag rendben folyó életről kiderül
hogy hazugság legalábbis egy része
foldozgatjuk de már látható hogy meghalt
a kapcsolat és összedől ezt évekig
kellett emészteni és ugyan most sem
tudom mi miért történt valószínűleg gyenge
idegzet közrejátszott talán kettő is
most már nem is érdekel csak épp
néha eszembe jut életrajzom legnagyobb
rajongójaként az ilyesmi megesik
megpróbálom vállalni még a
legkellemetlenebb legesetlenebb emlékeket is
ez mind én voltam egykor
miért ne az egyetlen ember akit valóban
személyesen ismerhetek az egyetlen költő
akinek összes kéziratát láttam már
legalább egyszer s akivel szinte mindig
egyet tudok érteni
ebből következően én lenni kiegyensúlyozott
megfontolt és bölcs
ami nincs így ez egy marhaság 1994.06.21./2005.11.06.
még a taoista is túlzás messze vetődtem
tőzsdeárfolyamokról vannak
és itt mutassunk egy másik embert
egy filmből japán szerzetes halad az utcán
nem megy csak halad nem látni csak a lábát
díszes zokni papucs csak a csengőt a kezében
megmegrezdül a kézzel együtt ilyenkor csilingel
halad az utcán körülötte embertömeg zúg fel s le
alá és fölé mégsem jut senki rajta kívül sehová
mert ő halad a többiek rohannak de
csak ő jut el magaismeretéig 1994.06.20./2005.10.29.
magatisztulásával önhaláláig míg mások
belehalnak az életbe félbehalják az életet
a csengő rezdül csilingel
új lépés a felelősség minden súlyával
lép újra és újra
én is erre vágyom haladni de túl könnyű megzavarni
rövid lassú lépéseim mindegyre elvétem
de talán nem mindegyiket
minél több helyes lépés annál biztosabb
a végeredmény írom mintha fociról lenne szó
és tényleg van akinek most a fociról van
mindig szó de nem túlzás ez
ahogy valaha annyira érdekeltek a sportok most
annyira nem változom lassú lépésekkel
fokról fokra ez a legszebb a leghitelesebb
most nem foglalkozom sporttal határozottan satnya
izmaimat bármi kölök kineveti s ez így
van rendjén bohócsipkám még hiányzik
kedvesem köti van egy útlevelem sehovába
maholnap bohóc leszek botcsinálta bohóc
a reggeli léghajójárattal el is indulok
volt egy bohóc nézetei című könyv ez életrajzi 1994.06.21./2005.10.30.
adalék böll írta de nem ez a lényeg a
könyv a lényeg odaadták kaptam kölcsön
akkori illetőtől név minek
akkor én magamra vettem a bohóc szerepét
el is hagyott az illető pont mint a könyvben
csak legfeljebb az egyházi háttér nem stimmelt
ez egy ilyen furcsa dolog hogy
a látszólag rendben folyó életről kiderül
hogy hazugság legalábbis egy része
foldozgatjuk de már látható hogy meghalt
a kapcsolat és összedől ezt évekig
kellett emészteni és ugyan most sem
tudom mi miért történt valószínűleg gyenge
idegzet közrejátszott talán kettő is
most már nem is érdekel csak épp
néha eszembe jut életrajzom legnagyobb
rajongójaként az ilyesmi megesik
megpróbálom vállalni még a
legkellemetlenebb legesetlenebb emlékeket is
ez mind én voltam egykor
miért ne az egyetlen ember akit valóban
személyesen ismerhetek az egyetlen költő
akinek összes kéziratát láttam már
legalább egyszer s akivel szinte mindig
egyet tudok érteni
ebből következően én lenni kiegyensúlyozott
megfontolt és bölcs
ami nincs így ez egy marhaság 1994.06.21./2005.11.06.
még a taoista is túlzás messze vetődtem
2009. július 21., kedd
vmlv 12
ezekből aztán kikavarodik a vers
sosem éreztem jól magam az úgynevezett lump
közegben nem az én világom ha nem szedhetem
össze magam teljesen nem tudok önmagam
lenni egészen akár el se kezdjem nem lesz
belőle semmi igen voltak kávéházi urak
nyolcvan száz éve s van ilyen alkat
is aki a nyüzsgésben él otthonosan
fel sem tűnik neki a körülötte zajló
végtelen és végtelenül jelentéktelen eseményfolyam
őt hiába várja a felesége egész éjjel
ha ő a legnagyobbat produkálja épp
a tollával és csillog mint a nagycsillár
ha sikerül eladni egy krokit
művészetről nem mer beszélni már
rég odahagyta
nem is erről van szó 1994.06.16./2005.10.28.
én is tudom ezért hagyom abba a
feszegetését meghagyom másnak
iszom a teámat az esti teázás mindig
jobb mint a reggel hiába próbálok nem sietni
este azonban tényleg nem sietek
gyógyítani próbálom magam ez a létezés
egyik alappillére kamilla drága lény
mondhatnám neki de
ő nem válaszol elfordul sértetten tőlem
szomorú leszek tőle és fáradt
már én sem tudom miért volt olyan
fontos még az imént a társalgás
egyébként sem vagyok tisztában a kérdéssel
ezt rá lehet fogni arra hogy nem vagyok társasági
alkat
rezervált mondom
mint egy indián elfoglalt és bezárt 1994.06.20./2005.10.28.
ebből lehet válogatni az indián be van zárva
a héttoronyban hét lakat alatt őrzik a jenkik
mert ha kiengednék még szabadnak érezné magát
ősei földjén és leölné a békés fehér
betolakodókat nem szép tőle és hányan
élnek így hogy csak azt a ronda pofát
ne kéne folyton látnom aztán egy nap
gépfegyverrel a hátukon bekopogtatnak a szomszédba
és kész a tragédia a tévénéző már meg se
rezdül ha újabb kétszáz halottat mutatnak
neki még csak össze se adta ezeket az adatokat
bele se gondolt mit jelent ez a
múltkori háborút is csipszes zacskóval
a kezében nézte végig már ha nézte és nem
kapcsolt át egy szappanoperára ahol
a tét az opel ára és már el sem
megy az étvágya attól ha szétégett
hullákat lát az olajlepte harcmezőkön a sivatagban
a rambó nyolcvanat ölt meg csak ilyent a
legutóbbi epizódban azok is így néztek ki
tán még jobban a derék polgár
nem izgatja magát ezzel az orvos nyugtatókat
rendelt jön kanyarog valahol már az
infarktus nem kell annyit idegeskedni
az asszonnyal is annyi baj van csak nyavalyog
egész nap a falat bámulja éjjel
megközelíthetetlen
gondolja ez a szerencsétlen ürge
sosem éreztem jól magam az úgynevezett lump
közegben nem az én világom ha nem szedhetem
össze magam teljesen nem tudok önmagam
lenni egészen akár el se kezdjem nem lesz
belőle semmi igen voltak kávéházi urak
nyolcvan száz éve s van ilyen alkat
is aki a nyüzsgésben él otthonosan
fel sem tűnik neki a körülötte zajló
végtelen és végtelenül jelentéktelen eseményfolyam
őt hiába várja a felesége egész éjjel
ha ő a legnagyobbat produkálja épp
a tollával és csillog mint a nagycsillár
ha sikerül eladni egy krokit
művészetről nem mer beszélni már
rég odahagyta
nem is erről van szó 1994.06.16./2005.10.28.
én is tudom ezért hagyom abba a
feszegetését meghagyom másnak
iszom a teámat az esti teázás mindig
jobb mint a reggel hiába próbálok nem sietni
este azonban tényleg nem sietek
gyógyítani próbálom magam ez a létezés
egyik alappillére kamilla drága lény
mondhatnám neki de
ő nem válaszol elfordul sértetten tőlem
szomorú leszek tőle és fáradt
már én sem tudom miért volt olyan
fontos még az imént a társalgás
egyébként sem vagyok tisztában a kérdéssel
ezt rá lehet fogni arra hogy nem vagyok társasági
alkat
rezervált mondom
mint egy indián elfoglalt és bezárt 1994.06.20./2005.10.28.
ebből lehet válogatni az indián be van zárva
a héttoronyban hét lakat alatt őrzik a jenkik
mert ha kiengednék még szabadnak érezné magát
ősei földjén és leölné a békés fehér
betolakodókat nem szép tőle és hányan
élnek így hogy csak azt a ronda pofát
ne kéne folyton látnom aztán egy nap
gépfegyverrel a hátukon bekopogtatnak a szomszédba
és kész a tragédia a tévénéző már meg se
rezdül ha újabb kétszáz halottat mutatnak
neki még csak össze se adta ezeket az adatokat
bele se gondolt mit jelent ez a
múltkori háborút is csipszes zacskóval
a kezében nézte végig már ha nézte és nem
kapcsolt át egy szappanoperára ahol
a tét az opel ára és már el sem
megy az étvágya attól ha szétégett
hullákat lát az olajlepte harcmezőkön a sivatagban
a rambó nyolcvanat ölt meg csak ilyent a
legutóbbi epizódban azok is így néztek ki
tán még jobban a derék polgár
nem izgatja magát ezzel az orvos nyugtatókat
rendelt jön kanyarog valahol már az
infarktus nem kell annyit idegeskedni
az asszonnyal is annyi baj van csak nyavalyog
egész nap a falat bámulja éjjel
megközelíthetetlen
gondolja ez a szerencsétlen ürge
2009. július 13., hétfő
2009. július 3., péntek
vmlv 11
hallgatni lehet valakivel nem kötelező
megszólalni csak jólesik sok marhaság van
ami foglalkoztat ímmel ámmal a felszínen
de ezekre szintúgy szükség van
nem lehet állandóan az élet értelmével
nyaggatni az agyam na ja az
agy az a szerv amivel azt gondoljuk
hogy gondolkozunk írta bierce van ilyen vicc
ez mégsem grafománia ne higgye senki
elkap a hév akkor írni kell nem szabad
elszalasztani a lehetőséget a fogság óta
erre vártam fél éve töltődöm fel
azt hittem sosem lesz már olyan mint
régen volt eléggé megtépázott a tizenöt hónap
alapokra bomlottam szerencsére nem meg csak le
újra kellett kezdeni körülbelül négy öt év
munkáját itt nem a kész könyvekre gondolok 1994.06.12./2005.10.22.
hanem az attitűdre hiányzott az a jó
felspannolt állapot amiben számomra működik
az élet most itt tart a dolog és
ennek nagyon lehet örülni kit
érdekelnek az eposzok toposzok tapaszok
betapasztom a szád üvöltötte a kapatos
férj az előszobából tántorogva elindult a
szalon felé ahol neje óbégatott egyfolytában
azért arra ő sem számított hogy az
operában ilyen jelenetet kell elszenvedjen
ilyen megaláztatást a társaság krémje szeme
láttára ez elviselhetetlen ő azonnal
csomagol gondolta de a férj már ott állt
a háta mögött maga sem tudva
megfojtsae ezt a nyavalygó ribancot vagy
futni hagyja a kaszinóba nem teheti be a
lábát mindenhonnan kinézik adósság
adósság hátán s a jelzálog s a börze
megkérdem öntől lúdbőrze
le a nagyestélyivel le a frakkal most
utoljára hogy egymásra találhatnak szegény
megnyomorított áldozatok szegény félmellű nő
szegény szélütött férfi ez így megy
mindnyájan ilyenek vagyunk kis testi hiba senki
sem tökéletes közülünk mégis él az ideális
szép mítosza aki csak a reklámokban él
és mindenki olyan szeretne lenni
de szerencsére nem lesz ez a szeretnivaló
mindenkiben a tökéletlensége olyan mint én
rövidebb az egyik lába mint a másik kicsit
kancsal vagy épp a gerince ferde lúdtalpas
nem veszélyes de jellegzetes dolgok ezek
az ember hozzátartozói amolyan cimborafélék
718
ellépek a vászonról 1994.06.14./2005.10.22.
kitágulnak légköri elemekké ízekké és emlékké
lesznek ahogy elillannak a levegőben
mint parfőmök
elkábulok tőlük
nehezen ébredek pedig nem csinálok
sok mindent éjjel versen kívül nem járom
a kocsmákat ezért is megvethet valaki
de én nem bárpulton szeretek írni
hanem ágyban amikor le tudok ülni hozzá és van is
mit összeszedni gondolatokat eseményszeletkéket
megszólalni csak jólesik sok marhaság van
ami foglalkoztat ímmel ámmal a felszínen
de ezekre szintúgy szükség van
nem lehet állandóan az élet értelmével
nyaggatni az agyam na ja az
agy az a szerv amivel azt gondoljuk
hogy gondolkozunk írta bierce van ilyen vicc
ez mégsem grafománia ne higgye senki
elkap a hév akkor írni kell nem szabad
elszalasztani a lehetőséget a fogság óta
erre vártam fél éve töltődöm fel
azt hittem sosem lesz már olyan mint
régen volt eléggé megtépázott a tizenöt hónap
alapokra bomlottam szerencsére nem meg csak le
újra kellett kezdeni körülbelül négy öt év
munkáját itt nem a kész könyvekre gondolok 1994.06.12./2005.10.22.
hanem az attitűdre hiányzott az a jó
felspannolt állapot amiben számomra működik
az élet most itt tart a dolog és
ennek nagyon lehet örülni kit
érdekelnek az eposzok toposzok tapaszok
betapasztom a szád üvöltötte a kapatos
férj az előszobából tántorogva elindult a
szalon felé ahol neje óbégatott egyfolytában
azért arra ő sem számított hogy az
operában ilyen jelenetet kell elszenvedjen
ilyen megaláztatást a társaság krémje szeme
láttára ez elviselhetetlen ő azonnal
csomagol gondolta de a férj már ott állt
a háta mögött maga sem tudva
megfojtsae ezt a nyavalygó ribancot vagy
futni hagyja a kaszinóba nem teheti be a
lábát mindenhonnan kinézik adósság
adósság hátán s a jelzálog s a börze
megkérdem öntől lúdbőrze
le a nagyestélyivel le a frakkal most
utoljára hogy egymásra találhatnak szegény
megnyomorított áldozatok szegény félmellű nő
szegény szélütött férfi ez így megy
mindnyájan ilyenek vagyunk kis testi hiba senki
sem tökéletes közülünk mégis él az ideális
szép mítosza aki csak a reklámokban él
és mindenki olyan szeretne lenni
de szerencsére nem lesz ez a szeretnivaló
mindenkiben a tökéletlensége olyan mint én
rövidebb az egyik lába mint a másik kicsit
kancsal vagy épp a gerince ferde lúdtalpas
nem veszélyes de jellegzetes dolgok ezek
az ember hozzátartozói amolyan cimborafélék
718
ellépek a vászonról 1994.06.14./2005.10.22.
kitágulnak légköri elemekké ízekké és emlékké
lesznek ahogy elillannak a levegőben
mint parfőmök
elkábulok tőlük
nehezen ébredek pedig nem csinálok
sok mindent éjjel versen kívül nem járom
a kocsmákat ezért is megvethet valaki
de én nem bárpulton szeretek írni
hanem ágyban amikor le tudok ülni hozzá és van is
mit összeszedni gondolatokat eseményszeletkéket
2009. június 30., kedd
2009. június 19., péntek
vmlv 10
vérmocskos századok vannak az ember mögött aki az
európában huszadiknak nevezettet rövidesen
ezek sorába meneszti és újba mégpedig a huszonegyedikbe
lép be ráadásul a harmadik évezred is
beköszönt amit tényleg űrezrednek kéne
képzelni és valaha azt hittem s nemcsak én
hogy az ezredfordulóra így úgy és amúgy de
űrkorszakba lépünk száguldozik az emberiség
csekély kiválasztottja a bolygók közt és így tovább
dehát ez csak álmodozás volt
jól esett életrajzilag fontos mivel enélkül
nem olvastam volna fantasztikus könyveket
antológiákat és nem tenném ma sem
tehát szerencsésen begyűjtöttem ifjúkoromban e
mételyt párhuzamosan íráskészségem kifejlődésével
mely hosszú huzavona után jó tizenkét
évvel ezelőtt hozta első gyümölcseit savanyú
a szőlő tán mégsem kell bánkódni a
savanyú is íz az ízspektrumon ha van ilyen
megtalálható megfelelő hely és idő esetén
kimondottan hatásos tehát szerencsésen
elérkeztünk ide elő tollat kalamárist
itatóst inas hozz papírt levelet írok most
azonnal s holnap korán expediálom is
a követ úrnak az ügy felettébb titkos járj el
mint árnyék hang nélkül egyenest hozzá
siess s ha választ ád várd meg szótalan
mondá az úr nagysietve a terv készen s
a martalócok vezérét még másnap lefogák 1994.06.12./2005.10.09.
a zsandárok s dutyiba vetvén jó
tizenkét évig onnan ki nem ereszték
ez van a szavak ízével mindig azt sajnálom
hogy annyira szegényesnek érzik ez a
mai nyelv ebben nincs igazam teljesen de
a hétköznapok nyelve bizony elszürkült
azért jó ezeket a régies dolgokat előszedni
ez is hozzátartozik az élő nyelvhez
olvasni kisfaludyt és hasonló marhaságok
rájönni hogy sztereotípiák nem állják
meg a helyüket mert csak a felszínt
vettük észre és valójában sokkal izgalmasabb
mindenki az általánosan elfogadott képnél
felfedezni az egyéniséget a költői életműben
akkortól tud hozzánk szólni egy vers
akkor már válogatás nélkül be tudunk fogadni
akár rossz verseket is csak a jobb versekkel
jobb foglalkozni ez igaz
arra is kíváncsi vagyok milyen hamar kezdek
ismételni egyrészt kifejezéseket
másrészt gondolatokat
azt hiszem már volt ami előjött
kétszer is de nem baj ami
foglalkoztat az többször is előfordul
nyilvánvaló nem kell rögtön
leitmotivot csinálni belőle irodalomtörténetileg
kutyafülét csak oda kell figyelni
ez egy utazás valójában
önmagunkhoz kell elutaznunk
olyan távol lakunk magunktól talán
még a vízumkényszer is életben van
ami fontos útközben megbeszéljük jó ha van
kivel beszélgetni ilyenkor az is jó ha
európában huszadiknak nevezettet rövidesen
ezek sorába meneszti és újba mégpedig a huszonegyedikbe
lép be ráadásul a harmadik évezred is
beköszönt amit tényleg űrezrednek kéne
képzelni és valaha azt hittem s nemcsak én
hogy az ezredfordulóra így úgy és amúgy de
űrkorszakba lépünk száguldozik az emberiség
csekély kiválasztottja a bolygók közt és így tovább
dehát ez csak álmodozás volt
jól esett életrajzilag fontos mivel enélkül
nem olvastam volna fantasztikus könyveket
antológiákat és nem tenném ma sem
tehát szerencsésen begyűjtöttem ifjúkoromban e
mételyt párhuzamosan íráskészségem kifejlődésével
mely hosszú huzavona után jó tizenkét
évvel ezelőtt hozta első gyümölcseit savanyú
a szőlő tán mégsem kell bánkódni a
savanyú is íz az ízspektrumon ha van ilyen
megtalálható megfelelő hely és idő esetén
kimondottan hatásos tehát szerencsésen
elérkeztünk ide elő tollat kalamárist
itatóst inas hozz papírt levelet írok most
azonnal s holnap korán expediálom is
a követ úrnak az ügy felettébb titkos járj el
mint árnyék hang nélkül egyenest hozzá
siess s ha választ ád várd meg szótalan
mondá az úr nagysietve a terv készen s
a martalócok vezérét még másnap lefogák 1994.06.12./2005.10.09.
a zsandárok s dutyiba vetvén jó
tizenkét évig onnan ki nem ereszték
ez van a szavak ízével mindig azt sajnálom
hogy annyira szegényesnek érzik ez a
mai nyelv ebben nincs igazam teljesen de
a hétköznapok nyelve bizony elszürkült
azért jó ezeket a régies dolgokat előszedni
ez is hozzátartozik az élő nyelvhez
olvasni kisfaludyt és hasonló marhaságok
rájönni hogy sztereotípiák nem állják
meg a helyüket mert csak a felszínt
vettük észre és valójában sokkal izgalmasabb
mindenki az általánosan elfogadott képnél
felfedezni az egyéniséget a költői életműben
akkortól tud hozzánk szólni egy vers
akkor már válogatás nélkül be tudunk fogadni
akár rossz verseket is csak a jobb versekkel
jobb foglalkozni ez igaz
arra is kíváncsi vagyok milyen hamar kezdek
ismételni egyrészt kifejezéseket
másrészt gondolatokat
azt hiszem már volt ami előjött
kétszer is de nem baj ami
foglalkoztat az többször is előfordul
nyilvánvaló nem kell rögtön
leitmotivot csinálni belőle irodalomtörténetileg
kutyafülét csak oda kell figyelni
ez egy utazás valójában
önmagunkhoz kell elutaznunk
olyan távol lakunk magunktól talán
még a vízumkényszer is életben van
ami fontos útközben megbeszéljük jó ha van
kivel beszélgetni ilyenkor az is jó ha
2009. június 18., csütörtök
2009. június 16., kedd
vmlv 9
adekvát megfogalmazni mondanivalóját mely
köztünk szólva evidens és akkor a
költőket szidják ha azok egy kicsit elszórakoznak
a maguk és még pár ember vidámságára
a nyelvvel aztat nem szabad
de magyartalanul ümmögni és makogni
a sajtóban éjt nappallá
téve azt igen és persze a jobb érzésűek
már hangtalanul sikítanak egyegy
politikusfej láttán aztán legyintenek hiszen
ha grétsyre nem hallgatnak ezek akkor ki
regulázza meg őket ez egy jó nagy
kitolás mert a végén kiderül hogy úgy kell
magyarul beszélni és még mi érezzük
magunkat kellemetlenül itt kell felemlítsem hogy
az akadémia nyelvkonzerválásával sem értek
egyet honnan veszi a bátorságot hogy
bárkinek is megszabja mi most a helyes magyar
ilyen nincs hiszen már ötven év alatt is 1994.06.12./2005.10.07.
változik annyit egy nyelv hogy érvényét veszti
a séma egy darabja mindannyiszor
utána kell igazítani az meg nevetséges
itt kell eszünkbe jussanak a csillagtérképek
a nyelv mint a térképen a csillagok egymáshoz
viszonyított helyzete is lassan változik
sem egyik sem másik nem olyan mértékű hogy
észrevegyük az észrevételhez valami különös szokatlan
egyszeri esemény szükséges mondjuk szupernóva
robbanás üstökös új szavak inváziószerű
megjelenése mint most a huszadiknak is
nevezett évszázad végén amikor nagy divatja
lett az angol nyelvnek tele lettünk
angol szavakkal egy jó részük szakszó bár
a computer helyett tudunk számítógépet mondani
de mi legyen a scannerrel és ezer
más fontos kütyüvel ne ijedjünk meg
ahogyan beépült a boszorkánytól az akvarellen át a
plafonon keresztül a zaccig rengeteg szó úgy
ezekkel sem lesz gond tíz húsz év múlva
aztán végetér az angloamerikai fölény is egyszer
talán csak évszázadok múlva tegyük fel
kína szétveri az államokat akkor meg
egész európa kínaiul fog tanulni bevezetik
a pinjint és tele leszünk kínai eredetű szavakkal
a pingpong amúgy is angol hangutánzó
kifejezés bármilyen jól is játsszák a kínaiak
de nekem még velük sincs különösebb bajom
különösebb bajom akkor van ha nem hagynak békén
bárki legyen is az a nyugalmam legyen
háborítatlan ez egy tipikus kispolgári kijelentés
de kit érdelek utálom ha zargatnak
akár állampolgárilag is viszont senkire sem
haragszom ha van ilyen nem vagyok oda az
ellenségképért talán mert túl sokat
ismerek bizonyos értelemben a világból én mindig
tanulok belőle nem lehet bemagyarázni hogy x vagy y
nép az én ellenségem az én ellenségem és
mindenkié az aki ezeket a dumákat az embereknek
beadja az is hülye aki beveszi de
hány háborút indítottak már az igazság
jelszavával és mindannyiszor valami egészen más
derült ki
köztünk szólva evidens és akkor a
költőket szidják ha azok egy kicsit elszórakoznak
a maguk és még pár ember vidámságára
a nyelvvel aztat nem szabad
de magyartalanul ümmögni és makogni
a sajtóban éjt nappallá
téve azt igen és persze a jobb érzésűek
már hangtalanul sikítanak egyegy
politikusfej láttán aztán legyintenek hiszen
ha grétsyre nem hallgatnak ezek akkor ki
regulázza meg őket ez egy jó nagy
kitolás mert a végén kiderül hogy úgy kell
magyarul beszélni és még mi érezzük
magunkat kellemetlenül itt kell felemlítsem hogy
az akadémia nyelvkonzerválásával sem értek
egyet honnan veszi a bátorságot hogy
bárkinek is megszabja mi most a helyes magyar
ilyen nincs hiszen már ötven év alatt is 1994.06.12./2005.10.07.
változik annyit egy nyelv hogy érvényét veszti
a séma egy darabja mindannyiszor
utána kell igazítani az meg nevetséges
itt kell eszünkbe jussanak a csillagtérképek
a nyelv mint a térképen a csillagok egymáshoz
viszonyított helyzete is lassan változik
sem egyik sem másik nem olyan mértékű hogy
észrevegyük az észrevételhez valami különös szokatlan
egyszeri esemény szükséges mondjuk szupernóva
robbanás üstökös új szavak inváziószerű
megjelenése mint most a huszadiknak is
nevezett évszázad végén amikor nagy divatja
lett az angol nyelvnek tele lettünk
angol szavakkal egy jó részük szakszó bár
a computer helyett tudunk számítógépet mondani
de mi legyen a scannerrel és ezer
más fontos kütyüvel ne ijedjünk meg
ahogyan beépült a boszorkánytól az akvarellen át a
plafonon keresztül a zaccig rengeteg szó úgy
ezekkel sem lesz gond tíz húsz év múlva
aztán végetér az angloamerikai fölény is egyszer
talán csak évszázadok múlva tegyük fel
kína szétveri az államokat akkor meg
egész európa kínaiul fog tanulni bevezetik
a pinjint és tele leszünk kínai eredetű szavakkal
a pingpong amúgy is angol hangutánzó
kifejezés bármilyen jól is játsszák a kínaiak
de nekem még velük sincs különösebb bajom
különösebb bajom akkor van ha nem hagynak békén
bárki legyen is az a nyugalmam legyen
háborítatlan ez egy tipikus kispolgári kijelentés
de kit érdelek utálom ha zargatnak
akár állampolgárilag is viszont senkire sem
haragszom ha van ilyen nem vagyok oda az
ellenségképért talán mert túl sokat
ismerek bizonyos értelemben a világból én mindig
tanulok belőle nem lehet bemagyarázni hogy x vagy y
nép az én ellenségem az én ellenségem és
mindenkié az aki ezeket a dumákat az embereknek
beadja az is hülye aki beveszi de
hány háborút indítottak már az igazság
jelszavával és mindannyiszor valami egészen más
derült ki
2009. június 12., péntek
2009. június 8., hétfő
vmlv 8
de én jobb szeretnék tücsök lenni mint
hangyaként meggebedni
helyette görnyedek a papír fölé szavakkal 1994.06.10./2005.10.06.
játszom és hű de érthetetlen vagyok
felhőkbe fogódzom
mit bánom én ha nevetnek rajtam
bolond hát vagyok bolond csak a
csörgősipkám hiányzik mit bánom
hogy a leghosszabb vers
előre hallom amiket a fejemhez vágnak
marhaság csak arra kell hogy újból
és újból átvágjam a közönséget
mely szeretne ha hagynám így bújócskázunk
lessük ki melyik sarokban húzta
meg magát engedelmeskedünk holmi varázsnak
hogy egy sor hosszú legyen vagy rövid
elhúzzunk egy szóvégi betűt vagy
maradjon nüanszok apró véletlenek építik
és rombolják egyazon percben a
világot azzal hogy megszűnik létezni
válik részévé egy lehetséges múltnak
elgurul a toll és eldönthetetlen
hogy ezzel fontossá válte a
girbegurba kaktuszok várják a napfényt
én a csillagokat bámulom
tudva hogy soha nem jutok a közelükbe
ez elszomorít hisz azzal nőttem fel
hogy én is köztük rohanok az ismeretlen
végzet felé nem így lesz mai fejemmel látom
ha a fantasztikus filmek könyvek nem is
hazudtak az űrutazást illetően
mindegy marad a bámulás a végtelen tér
ma is lenyűgöz s a végtelen tér szépségei
namost ezekkel szemben tornyosulnak dolgok 1994.06.11./2005.10.06.
most hallom hogy parlamentet
robbantgatnak egyesek hát ez nem hülyeség
micsoda marhaság kitör belőlem
a lojalitás pedig amúgy vagyok anarchista és
rögtön két ilyen csúnya idegen szó egy
sorban borzalmas az anarchiának egy békés
joviális változatát szoktam elgondolni
magamnak senki sem szól bele a másik
életébe háttérbe szorított városi élet
virágzó mezőgazdaság tönkretett tévé és
rádióadók idilli lenne már pszichológiai
szempontból legalábbis sokkal nyugodtabb az az
ember aki kimarad az információk kusza
áradatából ez egyelőre nincs
helyette van szieszta a hét igazi mélypontja
szombat délután kedvünk rogyadozik
ennek vége estére újul a tempó
archív újságokkal nyúzni agyam borzasztó
de szórakoztató lassan egyéves hírekkel
már tompult az élük a legtöbbnek legalábbis
már tudom mi történt azután
tudom a folytatást a befejezést a hepiendet
újabb csúnya idegen szó
minek is ezeket a randaságokat puffogtatni
amikhez már szótár kell de lehet hogy
számítógép ott utána tudunk nézni mi is az
a baromság amit az úr mondott ahogy az órájára
pillantott és bosszankodunk azon hogy nem képes
hangyaként meggebedni
helyette görnyedek a papír fölé szavakkal 1994.06.10./2005.10.06.
játszom és hű de érthetetlen vagyok
felhőkbe fogódzom
mit bánom én ha nevetnek rajtam
bolond hát vagyok bolond csak a
csörgősipkám hiányzik mit bánom
hogy a leghosszabb vers
előre hallom amiket a fejemhez vágnak
marhaság csak arra kell hogy újból
és újból átvágjam a közönséget
mely szeretne ha hagynám így bújócskázunk
lessük ki melyik sarokban húzta
meg magát engedelmeskedünk holmi varázsnak
hogy egy sor hosszú legyen vagy rövid
elhúzzunk egy szóvégi betűt vagy
maradjon nüanszok apró véletlenek építik
és rombolják egyazon percben a
világot azzal hogy megszűnik létezni
válik részévé egy lehetséges múltnak
elgurul a toll és eldönthetetlen
hogy ezzel fontossá válte a
girbegurba kaktuszok várják a napfényt
én a csillagokat bámulom
tudva hogy soha nem jutok a közelükbe
ez elszomorít hisz azzal nőttem fel
hogy én is köztük rohanok az ismeretlen
végzet felé nem így lesz mai fejemmel látom
ha a fantasztikus filmek könyvek nem is
hazudtak az űrutazást illetően
mindegy marad a bámulás a végtelen tér
ma is lenyűgöz s a végtelen tér szépségei
namost ezekkel szemben tornyosulnak dolgok 1994.06.11./2005.10.06.
most hallom hogy parlamentet
robbantgatnak egyesek hát ez nem hülyeség
micsoda marhaság kitör belőlem
a lojalitás pedig amúgy vagyok anarchista és
rögtön két ilyen csúnya idegen szó egy
sorban borzalmas az anarchiának egy békés
joviális változatát szoktam elgondolni
magamnak senki sem szól bele a másik
életébe háttérbe szorított városi élet
virágzó mezőgazdaság tönkretett tévé és
rádióadók idilli lenne már pszichológiai
szempontból legalábbis sokkal nyugodtabb az az
ember aki kimarad az információk kusza
áradatából ez egyelőre nincs
helyette van szieszta a hét igazi mélypontja
szombat délután kedvünk rogyadozik
ennek vége estére újul a tempó
archív újságokkal nyúzni agyam borzasztó
de szórakoztató lassan egyéves hírekkel
már tompult az élük a legtöbbnek legalábbis
már tudom mi történt azután
tudom a folytatást a befejezést a hepiendet
újabb csúnya idegen szó
minek is ezeket a randaságokat puffogtatni
amikhez már szótár kell de lehet hogy
számítógép ott utána tudunk nézni mi is az
a baromság amit az úr mondott ahogy az órájára
pillantott és bosszankodunk azon hogy nem képes
2009. június 5., péntek
2009. június 2., kedd
vmlv 7
néha a fogság óta sokat idegeskedem
feleslegesen hova lett a
rezignált taoista belőlem a környezet
is sokat ront most rajtam a
társaság nem kedvelem az otromba tréfát
jobb fülemnek a tizennyolcadik század
zenéje a rocknál és így tovább
a kecs a báj a kellem nem épp korunk
legjellemzőbb kifejezései ez egy új
barbarizmus kora a városi vandálok világa
a falfirkákban kielégülő utcaművészeké
akik mint párezer év előtti őseik
csak falloszokat és mágikus ábrákat
szpréznek mindenhová bikát őzet nem kell nincs
vadászat hús a hentesnél kapható 1994.06.07./2005.09.25.
áttevődött politikai síkra emberekre eszmékre
vadászni a módi ellenség akit annak mond a
vezetés a kisebb ragadozók ezek nyomába
vetik magukat minden beleélésükkel
együtt és ez az örök haddelhadd mételyezi
az emberek millióit szemüket rontják tüdejüket
rontják idegrendszerüket rontják szívüket szorítják
májukat kikezdik végtagjaik felmondják a
szolgálatot és hófehér palotában halnak meg
a jégkirálynő csavarja el a fejüket az itteni gondoktól
embertelen halál kórházi ágyon végezni
de választhate egy magatehetetlen ember ha
minduntalan megmentik az életét hogy akarjae
mert van aki halni vágyik orvosoktól kórháztól mentesen
csak úgy lefeküdni és kész de nem engedik
gépek működtetik testét amihez már semmi köze
akár egy napsütötte domboldalhoz
régen meghalni könnyebb volt ez fix
így vonulnak sorról sorra a gondolatok
bővül a vers a megírt anyag ami
egyszer tényleg anyaggá válik furcsa
átváltozás egy darab pillanat ragasztó nélkül
egy pillanatra elbambulok sok az egész 1994.06.10./2005.09.25.
nap aztán még leülök ide
csikorog az agyam össze kell szedni
pár nap dolgait egybedolgozni
hogy legyen belőle valami sok az
egész hét is még akkor is ha
tele vagyok energiával nem lehet
mindig nyúzódnom kezd vége lenni hétnek napnak
még aludni mindig jól tudok
meleg sincs reggel nagy esőre
keltem lehetett mondani szép esőnk
van máskor szép napos reggelre kelünk
ezek vannak vagy épp túlárad
rajtam a lelkesedés mert most
minden jó színben mutatkozik
bizakodom hogy jobb lesz a világ
miért is ne tenném csakkhát hogy én
jól érzem magam az nem jelenti
azt hogy más is ó csöppet sem
vagyok szent életű tudom jól s hogy
milliók élnek legalul a világ mocskában
ezt is én meg előadom a nagy
művészt de könnyű mondani
erre meg azt mondtam egyszer hogy
vannak hangyák meg tücskök
feleslegesen hova lett a
rezignált taoista belőlem a környezet
is sokat ront most rajtam a
társaság nem kedvelem az otromba tréfát
jobb fülemnek a tizennyolcadik század
zenéje a rocknál és így tovább
a kecs a báj a kellem nem épp korunk
legjellemzőbb kifejezései ez egy új
barbarizmus kora a városi vandálok világa
a falfirkákban kielégülő utcaművészeké
akik mint párezer év előtti őseik
csak falloszokat és mágikus ábrákat
szpréznek mindenhová bikát őzet nem kell nincs
vadászat hús a hentesnél kapható 1994.06.07./2005.09.25.
áttevődött politikai síkra emberekre eszmékre
vadászni a módi ellenség akit annak mond a
vezetés a kisebb ragadozók ezek nyomába
vetik magukat minden beleélésükkel
együtt és ez az örök haddelhadd mételyezi
az emberek millióit szemüket rontják tüdejüket
rontják idegrendszerüket rontják szívüket szorítják
májukat kikezdik végtagjaik felmondják a
szolgálatot és hófehér palotában halnak meg
a jégkirálynő csavarja el a fejüket az itteni gondoktól
embertelen halál kórházi ágyon végezni
de választhate egy magatehetetlen ember ha
minduntalan megmentik az életét hogy akarjae
mert van aki halni vágyik orvosoktól kórháztól mentesen
csak úgy lefeküdni és kész de nem engedik
gépek működtetik testét amihez már semmi köze
akár egy napsütötte domboldalhoz
régen meghalni könnyebb volt ez fix
így vonulnak sorról sorra a gondolatok
bővül a vers a megírt anyag ami
egyszer tényleg anyaggá válik furcsa
átváltozás egy darab pillanat ragasztó nélkül
egy pillanatra elbambulok sok az egész 1994.06.10./2005.09.25.
nap aztán még leülök ide
csikorog az agyam össze kell szedni
pár nap dolgait egybedolgozni
hogy legyen belőle valami sok az
egész hét is még akkor is ha
tele vagyok energiával nem lehet
mindig nyúzódnom kezd vége lenni hétnek napnak
még aludni mindig jól tudok
meleg sincs reggel nagy esőre
keltem lehetett mondani szép esőnk
van máskor szép napos reggelre kelünk
ezek vannak vagy épp túlárad
rajtam a lelkesedés mert most
minden jó színben mutatkozik
bizakodom hogy jobb lesz a világ
miért is ne tenném csakkhát hogy én
jól érzem magam az nem jelenti
azt hogy más is ó csöppet sem
vagyok szent életű tudom jól s hogy
milliók élnek legalul a világ mocskában
ezt is én meg előadom a nagy
művészt de könnyű mondani
erre meg azt mondtam egyszer hogy
vannak hangyák meg tücskök
2009. május 30., szombat
a bit of american poetry
Charlie Peacock:
Finishing Mood
I'm not in a finishing mood
I just want to start something
Bring me your engines and your novel ideas
I'll give you a kickstart and a phrase or two
All my new ideas are so grand and complicated
Maybe they have no endings, only beginnings
I'm not in a finishing mood
No... I'm not in a finishing mood
(1990)
2009. május 28., csütörtök
2009. május 26., kedd
vmlv 6
a költő nyelve hasznos segédeszköz
lásd a költő magánélete című kiadatlan
kötetet és lehetett látni miskolcot
felülről szinte hiszen ez kilátó de a legjobb
ahogy lement a nap elég magasan
voltunk ahhoz hogy házak ne zavarják
a látványt és bármennyire mondhatják
mégsem giccs hanem rém izgalmas dolog
a színek orgiája a felhőkön aztán a kisebb
nagyobb világosabb égdarabkák a nagy sötét
éjóceánban ezek mind szépek ezeket
látni kell más kérdés hogy jó alapanyag
giccsek gyártásához ezt végtelenül
sajnálom de végeredményben
nem szabad figyelembe venni hogyan tudja
az a rengeteg ember elszúrni a
jó dolgokat nem inkább arra kell
ügyelni hogy a számunkra fontosakat
ne hagyjuk veszni ne mondjunk le róluk
és főként őrizzük meg őket természetes állapotukban
még ha az egy átlagos kis szokás is
amennyire egyéniségek tudunk lenni annyival
tudunk másoknak többet adni egyszerű saját
magunknál ilyen értelemben lehet csak
fontosabb az én mint a te ami hülyeség
hisz nem fontosabb de az akármennyire
közhely igaz hogy jobb adni mint kapni
azzal kiegészítve hogy jó ha adni és
kapni is tud az ember csak a saját
külön érzékenységünkre vigyázzunk
még én is érzek néha egyfajta tompulást
és nem örülök neki de ez még
mindig a fogság következménye
a fogságot utáltam nagyon nem tehettem róla 1994.06.06./2005.09.22.
én nem akartam de belecsöppentem nem
lehetett már menekülni túl kellett élni
ennyi túléltem most szabad vagyok
360
létezem nemcsak rohanok
beszélek olvasok de létezem is a testem
összes sejtjével együtt
366
nincs egészséges ember csak
tünetmentes szól az idézet ezt tudom
jól ha oly sok bajom nem is volt
eddig ez adottság is a kötelező gyermekbetegségeket
leszámítva alig voltam nagy beteg azonban
kisebb betegségek hülye megfázások
mindig tarkították az éveket
hogy csontom nem törött ez viszont
tényleg alkati kérdés minden kölök
elzúg a bringával én nem bicikliztem
a rossz egyensúlyérzékem megóvott ettől
sétálni mindig szerettem és az a véleményem hogy a gyalogos közlekedésen
kívül minden más embertelen ha szükséges is
rém egyszerű séta közben ezer részlet
kúszik a szem elé de ha már
kerekekkel áldotta meg az Úr
ezek mind eltűnnek következik a sebesség
varázsa
de ez is sántít egy kicsit hiba szeretem a
nyugodt tempót ha néha rohanok nem is
lásd a költő magánélete című kiadatlan
kötetet és lehetett látni miskolcot
felülről szinte hiszen ez kilátó de a legjobb
ahogy lement a nap elég magasan
voltunk ahhoz hogy házak ne zavarják
a látványt és bármennyire mondhatják
mégsem giccs hanem rém izgalmas dolog
a színek orgiája a felhőkön aztán a kisebb
nagyobb világosabb égdarabkák a nagy sötét
éjóceánban ezek mind szépek ezeket
látni kell más kérdés hogy jó alapanyag
giccsek gyártásához ezt végtelenül
sajnálom de végeredményben
nem szabad figyelembe venni hogyan tudja
az a rengeteg ember elszúrni a
jó dolgokat nem inkább arra kell
ügyelni hogy a számunkra fontosakat
ne hagyjuk veszni ne mondjunk le róluk
és főként őrizzük meg őket természetes állapotukban
még ha az egy átlagos kis szokás is
amennyire egyéniségek tudunk lenni annyival
tudunk másoknak többet adni egyszerű saját
magunknál ilyen értelemben lehet csak
fontosabb az én mint a te ami hülyeség
hisz nem fontosabb de az akármennyire
közhely igaz hogy jobb adni mint kapni
azzal kiegészítve hogy jó ha adni és
kapni is tud az ember csak a saját
külön érzékenységünkre vigyázzunk
még én is érzek néha egyfajta tompulást
és nem örülök neki de ez még
mindig a fogság következménye
a fogságot utáltam nagyon nem tehettem róla 1994.06.06./2005.09.22.
én nem akartam de belecsöppentem nem
lehetett már menekülni túl kellett élni
ennyi túléltem most szabad vagyok
360
létezem nemcsak rohanok
beszélek olvasok de létezem is a testem
összes sejtjével együtt
366
nincs egészséges ember csak
tünetmentes szól az idézet ezt tudom
jól ha oly sok bajom nem is volt
eddig ez adottság is a kötelező gyermekbetegségeket
leszámítva alig voltam nagy beteg azonban
kisebb betegségek hülye megfázások
mindig tarkították az éveket
hogy csontom nem törött ez viszont
tényleg alkati kérdés minden kölök
elzúg a bringával én nem bicikliztem
a rossz egyensúlyérzékem megóvott ettől
sétálni mindig szerettem és az a véleményem hogy a gyalogos közlekedésen
kívül minden más embertelen ha szükséges is
rém egyszerű séta közben ezer részlet
kúszik a szem elé de ha már
kerekekkel áldotta meg az Úr
ezek mind eltűnnek következik a sebesség
varázsa
de ez is sántít egy kicsit hiba szeretem a
nyugodt tempót ha néha rohanok nem is
2009. május 21., csütörtök
il pleure
az art of noise gyönyörű debussyparafrázisa... csodálatos ahogy a különböző stílusok egy egységes darabot adnak ki a végén... a szövegből némi részletet közöltem a múltkorjában aki ügyes megkeresi...
vmlv 5
felesleges mennyi sokkal inkább izgalmas
dolog van a világon mint ez ebben még az
öcsémnek is van némi igaza jóllehet én
már kinőttem vagy nem ebből a nemszavazok játékból
az embereknek nem ezzel kellene foglalkozniuk
ha rám hallgatnak űzik inkább tovább
foglalkozásukat szövögetik piszkos kis üzleteiket és
nem gondolnak a múlttal jövővel nem
fújják a vörös kürtöt iszonyú hideg lett
átfagytam mire hazaértem de jó is ilyenkor
egy meleg zug ahol elbújhatok
aludni mindig csak aludni ez botrány 1994.05.30./2005.09.14.
ha nem történik valami azonnal meghalok
az unalomtól ez borzasztó de legalább
bepótoltam az elveszett harmincadikát
és a nomád territórium állampolgára lettem
öt évre ez is valami jobb mint archív
újságokat böngészni ollóval szétvagdalni
amire néha szintén rávetem magam utálom
hogy halomban állnak az egyévesnél is
régebbi újságok és ki akarom szórni az
egészet de annyira hosszadalmas hogy
mindig belefulladok egy idő után
ez a kitartás hiánya lehet esetemben
szeretek belekapni valamibe de
csak ritkán viszem végbe jobb ha több
dolog van folyamatosan s amelyikhez
kedvem van csinálom így vagyok a
számokkal is az utóbbi időben ismét divatba
jött nálam a számolás primitív minimalista
dolog de hasznos megad egy alaplendületet
a gondolkozáshoz az élethez a számok
világa könyörtelen könyörtelenül sorjáznak
egymás után és én csak követhetem ezt
az eseménytelen történést ha akarom könnyebb
mint az emberek közti történéseket figyelni
csak emberrel ne kezdjen az ember
minden más olyan egyszerű és természetes csak
az emberekkel kezdődnek a gondok
mégis itt maradok a város közepén ahol
pedig óriási a veszély hogy emberekkel
kell találkoznom akik néha egyszerű
vevőnek álcázzák magukat de hamar
lebuknak hiszen a vevőt már pirosas
szárnyvégei elárulják ha kitartóan figyeljük
ritka jómadár én mondhatom
a magasban köröz szitál lebukik nyomában 1994.06.05./2005.09.22.
orkán tombol és dögvész pusztít
csak egyszer találkozz vele soha nem felejted
és mégis ebből a szörnyetegből élünk
néha lehet közönségnek hívni s ha
nincs paradicsom a zsebében még meg is tapsol
ez meglepő teljesen elképesztő azt gondoltam
na jól lebukok de épp fordítva
történt jól sikerült a szereplés csak én
idegeskedtem túl sokat igen megszólalni
sokkal nehezebb mint a papír
fölé hajolni és verssorokat varázsolni
rá egymás alá aztán a félig
buta kérdés milyen nyelven beszélek
utólag tudom már mit kellett volna
válaszolni hogy a költő nyelvén mi máson
dolog van a világon mint ez ebben még az
öcsémnek is van némi igaza jóllehet én
már kinőttem vagy nem ebből a nemszavazok játékból
az embereknek nem ezzel kellene foglalkozniuk
ha rám hallgatnak űzik inkább tovább
foglalkozásukat szövögetik piszkos kis üzleteiket és
nem gondolnak a múlttal jövővel nem
fújják a vörös kürtöt iszonyú hideg lett
átfagytam mire hazaértem de jó is ilyenkor
egy meleg zug ahol elbújhatok
aludni mindig csak aludni ez botrány 1994.05.30./2005.09.14.
ha nem történik valami azonnal meghalok
az unalomtól ez borzasztó de legalább
bepótoltam az elveszett harmincadikát
és a nomád territórium állampolgára lettem
öt évre ez is valami jobb mint archív
újságokat böngészni ollóval szétvagdalni
amire néha szintén rávetem magam utálom
hogy halomban állnak az egyévesnél is
régebbi újságok és ki akarom szórni az
egészet de annyira hosszadalmas hogy
mindig belefulladok egy idő után
ez a kitartás hiánya lehet esetemben
szeretek belekapni valamibe de
csak ritkán viszem végbe jobb ha több
dolog van folyamatosan s amelyikhez
kedvem van csinálom így vagyok a
számokkal is az utóbbi időben ismét divatba
jött nálam a számolás primitív minimalista
dolog de hasznos megad egy alaplendületet
a gondolkozáshoz az élethez a számok
világa könyörtelen könyörtelenül sorjáznak
egymás után és én csak követhetem ezt
az eseménytelen történést ha akarom könnyebb
mint az emberek közti történéseket figyelni
csak emberrel ne kezdjen az ember
minden más olyan egyszerű és természetes csak
az emberekkel kezdődnek a gondok
mégis itt maradok a város közepén ahol
pedig óriási a veszély hogy emberekkel
kell találkoznom akik néha egyszerű
vevőnek álcázzák magukat de hamar
lebuknak hiszen a vevőt már pirosas
szárnyvégei elárulják ha kitartóan figyeljük
ritka jómadár én mondhatom
a magasban köröz szitál lebukik nyomában 1994.06.05./2005.09.22.
orkán tombol és dögvész pusztít
csak egyszer találkozz vele soha nem felejted
és mégis ebből a szörnyetegből élünk
néha lehet közönségnek hívni s ha
nincs paradicsom a zsebében még meg is tapsol
ez meglepő teljesen elképesztő azt gondoltam
na jól lebukok de épp fordítva
történt jól sikerült a szereplés csak én
idegeskedtem túl sokat igen megszólalni
sokkal nehezebb mint a papír
fölé hajolni és verssorokat varázsolni
rá egymás alá aztán a félig
buta kérdés milyen nyelven beszélek
utólag tudom már mit kellett volna
válaszolni hogy a költő nyelvén mi máson
2009. május 18., hétfő
vmlv 4
a dög dögéletesnek kell lenni
és mi kezd izgatni hát persze hogy lapot kellene
végre csinálni csak be kellene indítani rá
az embereket lenne ötletem rengeteg úgyis olyan
döglött a szellemi élet túlnyomó része
nem egy túlterjedt lapra gondoltam legyen
csak tizenhat oldal időről időre de a
mienk lenne éljen a fiatal irodalom vagy mi
azaz mi akik fiatalok vagyunk és irodalmat 1994.05.29./2005.09.02.
csinálunk nagy pali beszélt valamiről hogy
a példakép akin túl kell lépni akit meg kell tudni
haladni hát kassákot már nem mint költőt
mint szerkesztőt próbálja meg meghaladni ha valaki
képes nála jobban csinálni az tényleg
óriási elismerem az elképzeléshez hozzátartozik
hogy csakis apolitikusan oldható meg
egy ilyesmi az apolitikusság lényege nem az
hogy nem megyek el szavazni régebben ezt
gondoltam dehogy hanem hogy nem nyomjuk agyon
művészetünket politikai gondolatainkkal
a rendszert utálni nemcsak sikk kötelesség is
de ez nem művészet a friss levegő a tintatartó
azok ha úgy nézem a cím is megvan már
szám ez lenne a címe és első szám második
szám harmadik szám ötödik szám hetedik szám
tizenegyedik szám így jönnének egymás után
nem magyarázom el az elvet az sosem baj
hogy túl sok lap van attól mi csinálhatnánk
egyet akár saját zsebből tíz példányban ötvenben
mikor hogy a laza lapok is csak száz példányban
jelenik meg és mindig elkapkodják amint
hallom én is csak egyszer láttam az artpool
fluxuskiállításán
jó hecc ez a fluxus is nem gondolná az
ember hogy feltámadván halottaiból
ilyesmire is képes a játékos elme
mondhatjuk minimalista
valójában ez a minimalista szeret maximalista lenni
sőrés barátunk telefonált s amitől
nagyon félek szombaton fellépünk miskolcon
ő meg erre lehet hogy mégsem tud jönni
bizony bizonytalanítjuk magunkat
azaz legalábbis engem három hete
csupa ideg vagyok emiatt azt hittem sosem
lesz alkalmas szöveg de lett addig
csűrtem csavartam az agyamat amíg létrejött
egy szétszedett és újra összerakott szöveg ez
már használható csak le ne bőgjek
ha nem csinálom nem gyakorlok akkor soha
nem lesz jó az írás több mint tíz éve
van felolvasás egy éve sincs még
éppen ezért megyek neki színház is kell mindent kell
csinálni és addig míg ki nem forr egésszé nem
áll kell az optimizmus mindenekfölött van rá
szükség mert ha nem bizakodunk ugyan mivégre
vagyunk akkor a világon tudom nehéz
meggyőzni egy terhes nőt akit a rendőrök
kishíján megvertek hogy nem olyan veszélyes
a dolog vagy a férjet akit gyanútlanul 1994.05.29./2005.09.12.
sörözgetés közben ért tetten az akciócsoport
de kijön a politika is hiába nem akartam ők
belelovallják magukat én meg hagynám hiszen mennyire
és mi kezd izgatni hát persze hogy lapot kellene
végre csinálni csak be kellene indítani rá
az embereket lenne ötletem rengeteg úgyis olyan
döglött a szellemi élet túlnyomó része
nem egy túlterjedt lapra gondoltam legyen
csak tizenhat oldal időről időre de a
mienk lenne éljen a fiatal irodalom vagy mi
azaz mi akik fiatalok vagyunk és irodalmat 1994.05.29./2005.09.02.
csinálunk nagy pali beszélt valamiről hogy
a példakép akin túl kell lépni akit meg kell tudni
haladni hát kassákot már nem mint költőt
mint szerkesztőt próbálja meg meghaladni ha valaki
képes nála jobban csinálni az tényleg
óriási elismerem az elképzeléshez hozzátartozik
hogy csakis apolitikusan oldható meg
egy ilyesmi az apolitikusság lényege nem az
hogy nem megyek el szavazni régebben ezt
gondoltam dehogy hanem hogy nem nyomjuk agyon
művészetünket politikai gondolatainkkal
a rendszert utálni nemcsak sikk kötelesség is
de ez nem művészet a friss levegő a tintatartó
azok ha úgy nézem a cím is megvan már
szám ez lenne a címe és első szám második
szám harmadik szám ötödik szám hetedik szám
tizenegyedik szám így jönnének egymás után
nem magyarázom el az elvet az sosem baj
hogy túl sok lap van attól mi csinálhatnánk
egyet akár saját zsebből tíz példányban ötvenben
mikor hogy a laza lapok is csak száz példányban
jelenik meg és mindig elkapkodják amint
hallom én is csak egyszer láttam az artpool
fluxuskiállításán
jó hecc ez a fluxus is nem gondolná az
ember hogy feltámadván halottaiból
ilyesmire is képes a játékos elme
mondhatjuk minimalista
valójában ez a minimalista szeret maximalista lenni
sőrés barátunk telefonált s amitől
nagyon félek szombaton fellépünk miskolcon
ő meg erre lehet hogy mégsem tud jönni
bizony bizonytalanítjuk magunkat
azaz legalábbis engem három hete
csupa ideg vagyok emiatt azt hittem sosem
lesz alkalmas szöveg de lett addig
csűrtem csavartam az agyamat amíg létrejött
egy szétszedett és újra összerakott szöveg ez
már használható csak le ne bőgjek
ha nem csinálom nem gyakorlok akkor soha
nem lesz jó az írás több mint tíz éve
van felolvasás egy éve sincs még
éppen ezért megyek neki színház is kell mindent kell
csinálni és addig míg ki nem forr egésszé nem
áll kell az optimizmus mindenekfölött van rá
szükség mert ha nem bizakodunk ugyan mivégre
vagyunk akkor a világon tudom nehéz
meggyőzni egy terhes nőt akit a rendőrök
kishíján megvertek hogy nem olyan veszélyes
a dolog vagy a férjet akit gyanútlanul 1994.05.29./2005.09.12.
sörözgetés közben ért tetten az akciócsoport
de kijön a politika is hiába nem akartam ők
belelovallják magukat én meg hagynám hiszen mennyire
2009. május 17., vasárnap
2009. május 15., péntek
vmlv 3
megbánom hamar akkor mire volt jó
csak épp nem szenvedhetem ha igazam van
és ezt más nem látja be
az igazság mi az igazság 1994.05.29./2005.08.06.
igazság szerint ez is nevetséges dolog hogy
én így ragaszkodom az igazsághoz mert az is olyan
mint az idő szubjektív relatív mifene
hála einstein eszének kitalálta ezt a relativitást
aztán kiderült hogy nem is hülyeség
erre mit csinálnak a halála után kiemelték
az agyát és belerakták valami fixálóba
hogy majd azután is csak gondolkodjon ez
gusztustalan egyrészt mert a halála után senkinek
sincs kedve ugyanazt csinálni mint addig
másrészt attól hogy tartósították még nem fog
működni túl érzékeny szerkentyűt zárt Isten ebbe a
csontgolyóba jóba kell lenni vele különben
rosszat álmodok villamossal sátánnal az
ilyet nagyon utálom de most épp reggel van
ezért vége is az alvásnak helyette rohanni
kell aztán mégse kell annyira kiderül
hogy egyedül megyek múzeumba
vasárnap délelőtt móni patológiát tanul
szerdára kassák lajos hej kassák lajos
írta kassák a költő önmagával felesel című
versében én is azt mondom most neki hej
kassák lajos nem elég hogy verseid
írásaid olvasom még a képeidet is
megnézem bevásárolok kiadványokból
ráadásul bogarat ültet fülembe a
simon laci hogy még pár példány kallódik
a ma összegyűjtött számaiból kész
tönkremenés ez nekem és azon töröm
a fejem honnan szerezzek rá pénzt
nézegetem ezeket a korai lapokat korai
huszadik századi így értem mivel mindjárt vége a
századnak azért mondom így nézem őket hát
az egész együtt nagyon izgalmas nemcsak az
hogy együtt lehet látni őket egy kiállítás
erejéig hanem hogy ezek egymás mellett
párhuzamosan egymásról tudva léteztek erre
kassák a legjobb példa aki kapcsolatban
volt az egész kortárs európai művészettel sőt
azon kívül is nézem a képeket vibrál a
nagy vörös kör a szemem előtt máshol egy
sárga négyszög ugyanúgy és ez jó ez nagyon jó
megörülök neki jönnek a térbeli konstrukciók
lelépünk a vászonról és azonnal sokkal
életesebb lesz mert más egy sík konstrukció
és más ha körbejárható ezt bizonyosan
tudta a szobrokkal ugyanez áthajlik keresztez
elvág ívet ív egyenest egyenes több ez
mint szobrászat jövök hazafelé pipacsok
csalánok lóherék tarkázzák a kastély kertjét
csak az a ronda óbudai lakótelep vágja
tönkre a látványt az aquincumi oszlopokat
nézem háttérben cirkusz bömböl egy színpadon
gyerekek ugrálnak vasárnap dél van ők ki
tudnak kapcsolódni nekem melegem van a
dzsekim ujja továbbszakad egy kicsit ahogy leveszem
nem kapcsolódik ki várom fejfájva a buszt
rángva végez az utasokkal a teljes hosszon
csak épp nem szenvedhetem ha igazam van
és ezt más nem látja be
az igazság mi az igazság 1994.05.29./2005.08.06.
igazság szerint ez is nevetséges dolog hogy
én így ragaszkodom az igazsághoz mert az is olyan
mint az idő szubjektív relatív mifene
hála einstein eszének kitalálta ezt a relativitást
aztán kiderült hogy nem is hülyeség
erre mit csinálnak a halála után kiemelték
az agyát és belerakták valami fixálóba
hogy majd azután is csak gondolkodjon ez
gusztustalan egyrészt mert a halála után senkinek
sincs kedve ugyanazt csinálni mint addig
másrészt attól hogy tartósították még nem fog
működni túl érzékeny szerkentyűt zárt Isten ebbe a
csontgolyóba jóba kell lenni vele különben
rosszat álmodok villamossal sátánnal az
ilyet nagyon utálom de most épp reggel van
ezért vége is az alvásnak helyette rohanni
kell aztán mégse kell annyira kiderül
hogy egyedül megyek múzeumba
vasárnap délelőtt móni patológiát tanul
szerdára kassák lajos hej kassák lajos
írta kassák a költő önmagával felesel című
versében én is azt mondom most neki hej
kassák lajos nem elég hogy verseid
írásaid olvasom még a képeidet is
megnézem bevásárolok kiadványokból
ráadásul bogarat ültet fülembe a
simon laci hogy még pár példány kallódik
a ma összegyűjtött számaiból kész
tönkremenés ez nekem és azon töröm
a fejem honnan szerezzek rá pénzt
nézegetem ezeket a korai lapokat korai
huszadik századi így értem mivel mindjárt vége a
századnak azért mondom így nézem őket hát
az egész együtt nagyon izgalmas nemcsak az
hogy együtt lehet látni őket egy kiállítás
erejéig hanem hogy ezek egymás mellett
párhuzamosan egymásról tudva léteztek erre
kassák a legjobb példa aki kapcsolatban
volt az egész kortárs európai művészettel sőt
azon kívül is nézem a képeket vibrál a
nagy vörös kör a szemem előtt máshol egy
sárga négyszög ugyanúgy és ez jó ez nagyon jó
megörülök neki jönnek a térbeli konstrukciók
lelépünk a vászonról és azonnal sokkal
életesebb lesz mert más egy sík konstrukció
és más ha körbejárható ezt bizonyosan
tudta a szobrokkal ugyanez áthajlik keresztez
elvág ívet ív egyenest egyenes több ez
mint szobrászat jövök hazafelé pipacsok
csalánok lóherék tarkázzák a kastély kertjét
csak az a ronda óbudai lakótelep vágja
tönkre a látványt az aquincumi oszlopokat
nézem háttérben cirkusz bömböl egy színpadon
gyerekek ugrálnak vasárnap dél van ők ki
tudnak kapcsolódni nekem melegem van a
dzsekim ujja továbbszakad egy kicsit ahogy leveszem
nem kapcsolódik ki várom fejfájva a buszt
rángva végez az utasokkal a teljes hosszon
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)