Q3: A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség

 A két kötetnyi kumráni szövegkiadás után itt volt az ideje, hogy alaposabban megismerkedjek magával az egész holt-tengeri jelenséggel. I. D. Amuszin könyve kiváló és alapos monográfia a témában, bár talán régi (magyarul 1986-ban jelent meg), és nem tartalmazza az azóta publikált szövegeket, az időközben megjelent rengeteg tanulmányt - azonban feldolgozza mindazt, ami csak megjelent és elérhető volt a számára. Már önmagában tiszteletre méltó teljesítmény, hogy kb. tíz nyelven kiadott tanulmányt, könyvet stb. említ, és mindenféle álláspontot ismertet. Egy igazi tudósnak ilyen a hozzáállása!

Joszif Davidovics Amuszin (1910-1984) zsidó származású szovjet orientalista, hebraista, bibliatudós volt. Fiatalon Anna Ahmatova köréhez tartozott, később szovjetellenes tevékenység miatt kétszer is letartóztatták, a második világháború után pedig "kozmopolitizmus" miatt elvesztette állását (a Szovjetunióban hivatalosan nem létezett antiszemitizmus, igaz, a "zsidó" szót sem igen használták, ezt helyettesítette a kozmopolita...). Ilyen háttérrel figyelemre méltó, hogy a hivatalos szovjet tudományossággal szemben a történeti Jézus létezése mellett foglalt állást.

Kötete, mely gyakorlatilag egész munkásságának betetőzése, bemutatja a kumráni felfedezés történetét, majd részletesen taglalja a kéziratokat, azok publikálásának történetét; külön-külön témák szerint rendezve, ahogy ezt már a szövegkiadásoknál egyébként megszokhattuk. Foglalkozik a kumráni közösség létrejöttével, életével, tanításával - és itt is ismerteti a különböző, egymással ellentétes elméleteket. Végül figyelmet szentel a közösség és a korai keresztyénség közti összefüggés lehetőségeinek is. Becsületére legyen mondva, itt is korrektül jár el, és az övétől eltérő álláspontokat is ismerteti. Szerinte ugyan kifejezetten felismerhető a kapcsolat a két mozgalom között, véleményét mégsem erőlteti az olvasóra - igazán elegáns megoldás. Jó olvasmány volt, segített mélyebben megismerni a kumráni közösséget, valamint azt a hatalmas irodalmat, melyben a XX. század második felének tudósai igyekeztek feldolgozni örökségüket.

Joszif Davidovics Amuszin: A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség
(Иосиф Давидович Амусин: Кумранская община)
Fordította: Bíró Dániel és Kalmár Éva
A fordítást az eredetivel egybevetette, szakmailag ellenőrizte és kiegészítő jegyzetekkel ellátta: Komoróczy Géza
Utószó: Fröhlich Ida és Komoróczy Géza
Gondolat, 1986, 408 old.

A qumráni szövegek magyarul

 Kumráni kalandjaim folytatódnak, itt a blog felületén némi kihagyással: Vermes Géza angol fordítása után most Fröhlich Ida (teljesebb) magyar gyűjteményének veselkedtem neki. Keménytáblás, nehéz és vastag kötet, a másik meg paperback, nincsenek egy súlycsoportban 😀

Mégis jól tettem, hogy rászántam az időt. Egyrészt magyarul jobban érthetők a szövegek, közelebb jönnek, és ez főleg a töredékes részeknél válik igazán fontossá. Másrészt sok olyan szöveget közöl, ami még nem állt rendelkezésre 1990-ben. Már ez is érdekes: ahogy a szövegeket feldolgozzák és elérhetővé teszik, úgy bővül és árnyalódik az ismeretünk a kumráni közösségről, életéről, gondolatvilágáról. A jelen kötet is csak egy állomás ebben a folyamatban, még ha jelentős is. (Magyar nyelven azóta nem jelent meg újabb kiadás.) S valóban jelentős kötet - rengeteg szöveget tartalmaz -, már-már ijesztő... no de aki ilyesminek az olvasásába fog, az kösse fel a felkötnivalóját!

Miközben Fröhlich Ida kötete és Vermes Géza fordítása komoly átfedésben van egymással, sok újdonságot is találni, melyek közül számomra különösen érdekesek voltak a kalendáriumok. Kumránban teljesen más naptárat használtak: 364 naposat, bár tudtak az általánosan elterjedt 354 napos naptárról is. Hogy melyik volt előbb, lehetetlen eldönteni. Mindenesetre úgy alakították ki ezt a naptárat, hogy ünnep soha nem esett sabbatra, és ráadásul minden évben ugyanakkor tarthatták, vagyis kiküszöbölték a mozgó ünnepek problémáját.

A másik érdekesség a legendás réztekercs, melyen elrejtett kincsek lelőhelyei olvashatók - de sokáig hozzáférhetetlen volt az anyaga miatt. Különleges eljárással tették olvashatóvá, a szorosan feltekercselt rézlapokat speciális fűrésszel bontották részekre. Így már el lehetett olvasni a szöveget, ám hogy a kincsekkel mi történt, senki sem tudja. A megtalálásukra tett kísérletek mind kudarcba fulladtak....

Ez a forráskiadás kiváló munka eredménye, gyakorlatilag szinte minden apró és valamennyire értelmezhető töredéket felölel, ami nem kis dolog, hiszen a nagyobb összefüggő, tekercsnyi anyagok mellett elképesztően sok kisebb-nagyobb fecni is tartozik a holt-tengeri könyvtárhoz. Mindezeket értelmes módon egységbe rendezni, és ami legalább olyan nehéz, érthető módon lefordítani: elismerésre méltó teljesítmény. Csak hálásak lehetünk, hogy Fröhlich Ida ezt a munkát magára vállalta!

A qumráni szövegek magyarul
A bevezetőt írta, fordította, a jegyzeteket készítette: Fröhlich Ida
2., javított és bővített kiadás
Studia Orientalia 1.
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar - Szent István Társulat, Piliscsaba-Budapest, 2000, 562 old.