vmlv 3

megbánom hamar akkor mire volt jó
csak épp nem szenvedhetem ha igazam van
és ezt más nem látja be
az igazság mi az igazság 1994.05.29./2005.08.06.
igazság szerint ez is nevetséges dolog hogy
én így ragaszkodom az igazsághoz mert az is olyan
mint az idő szubjektív relatív mifene
hála einstein eszének kitalálta ezt a relativitást
aztán kiderült hogy nem is hülyeség
erre mit csinálnak a halála után kiemelték
az agyát és belerakták valami fixálóba
hogy majd azután is csak gondolkodjon ez
gusztustalan egyrészt mert a halála után senkinek
sincs kedve ugyanazt csinálni mint addig
másrészt attól hogy tartósították még nem fog
működni túl érzékeny szerkentyűt zárt Isten ebbe a
csontgolyóba jóba kell lenni vele különben
rosszat álmodok villamossal sátánnal az
ilyet nagyon utálom de most épp reggel van
ezért vége is az alvásnak helyette rohanni
kell aztán mégse kell annyira kiderül
hogy egyedül megyek múzeumba
vasárnap délelőtt móni patológiát tanul
szerdára kassák lajos hej kassák lajos
írta kassák a költő önmagával felesel című
versében én is azt mondom most neki hej
kassák lajos nem elég hogy verseid
írásaid olvasom még a képeidet is
megnézem bevásárolok kiadványokból
ráadásul bogarat ültet fülembe a
simon laci hogy még pár példány kallódik
a ma összegyűjtött számaiból kész
tönkremenés ez nekem és azon töröm
a fejem honnan szerezzek rá pénzt
nézegetem ezeket a korai lapokat korai
huszadik századi így értem mivel mindjárt vége a
századnak azért mondom így nézem őket hát
az egész együtt nagyon izgalmas nemcsak az
hogy együtt lehet látni őket egy kiállítás
erejéig hanem hogy ezek egymás mellett
párhuzamosan egymásról tudva léteztek erre
kassák a legjobb példa aki kapcsolatban
volt az egész kortárs európai művészettel sőt
azon kívül is nézem a képeket vibrál a
nagy vörös kör a szemem előtt máshol egy
sárga négyszög ugyanúgy és ez jó ez nagyon jó
megörülök neki jönnek a térbeli konstrukciók
lelépünk a vászonról és azonnal sokkal
életesebb lesz mert más egy sík konstrukció
és más ha körbejárható ezt bizonyosan
tudta a szobrokkal ugyanez áthajlik keresztez
elvág ívet ív egyenest egyenes több ez
mint szobrászat jövök hazafelé pipacsok
csalánok lóherék tarkázzák a kastély kertjét
csak az a ronda óbudai lakótelep vágja
tönkre a látványt az aquincumi oszlopokat
nézem háttérben cirkusz bömböl egy színpadon
gyerekek ugrálnak vasárnap dél van ők ki
tudnak kapcsolódni nekem melegem van a
dzsekim ujja továbbszakad egy kicsit ahogy leveszem
nem kapcsolódik ki várom fejfájva a buszt
rángva végez az utasokkal a teljes hosszon