The Dead Sea Scrolls in English

 Első találkozásom a holt-tengeri tekercsekkel és világukkal - de talán fordítva kéne írnom: a világukkal és a szövegekkel. Vermes Géza, magyar származású, de külföldön élt és működött vallástörténész egyik kiemelkedő munkája a kumráni közösség irodalmának lefordítása modern angol nyelvre. Könyve azonban nemcsak a szakértőknek készült, éppen ezért közérthető módon ad alapos összefoglalást e közösség életéről, rendjéről és történetéről - már amennyit a rendelkezésre álló dokumentumokból rekonstruálni lehet. Vannak homályos foltok, és ezek valószínűleg meg is maradnak (noha ez a kötet immár harminc éves), hiszen ismereteink töredékesek, de így is izgalmas világ tárul elénk.

Egy közösség - a legnagyobb valószínűséggel az esszénusoké -, mely radikális módon szakítani akar a hellenizálódó-korrumpálódó zsidósággal (s persze a pogány világgal is); mely önmagát az igazi Izráelként definiálja; mely szigorú szabályzattal és a törvények szerintük helyes és pontos betartásával akarja megvalósítani az ideális zsidóságot. Szokatlan dolog, gyakorlatilag páratlan az egész judaizmusban, hogy a későbbi keresztyén szerzetesekhez hasonló rendben működtek. Sajátos kivonulásuk a kor társadalmából, teljes szakításuk a zsidóság főáramából - igaz, úgy tűnik, kétféle szabályzatuk volt; némelyek a Holt-tenger mellékén, mások a városokban éltek - szintén rendhagyó.

Irodalmuk úgyszintén különleges. Vannak a közösségi életet szabályozó dokumentumok (a Damaszkuszi Szabályzatként ismert szöveg a városokban élők, a Közösség Szabályzata viszont a kumrániak életére vonatkozik), pszeudoepigrafák, apokrifek (pl. zsoltárok), írásmagyarázatok. Ez utóbbiak jellegzetessége az erősen allegorizáló jelleg, sőt igazából úgy tűnik, minden igehelyet saját magukra aktualizáltak. Önmagukat a világosság fiainak tekintették, akik létrehozzák és megtartják az "új szövetséget", melyet Isten az Ószövetség prófétái által már megígért. Ők az igazi Izráel - a kívülállók a sötétség fiai, a mélység, a "verem", a Sátán birodalma. Eszkatologikus megközelítésükben közel van a két tábor összecsapása, amelyet Isten közbeavatkozása dönt majd el a javukra. Különös módon két (sőt három) messiást is vártak: egy politikait, egy papit (és egy prófétait). Saját irodalmuk mellett nagy jelentősége volt Énókh (Hénoch) könyvének és a Jubileumok könyvének is.

Mindezek a vonulatok elég jól magyarázhatók a Szeleukidák uralma alatt kialakult makkabeusi ellenállási mozgalom, és az abból kiformálódott Hasmoneus-dinasztia légkörével. Az erős hellenizálódást, majd a Makkabeusok papi-hatalmi törekvéseit egyaránt elutasító esszénusok joggal tekinthették magukat az igazi kiválasztottaknak. Irodalmuk töredékei lenyomatai ennek a sajátos útnak, mely a zsidó háborúk idején beleveszett a sivatagba.

Vermes Géza fordítása jó, ám nehezen követhető - részint a szövegek töredékessége, részint a fordítás régies megoldásai miatt. A töredékesség nyilvánvalóan adott, a fordítási megoldásokban viszont lehetett volna modernebb is. Mindenesetre a mai napig ezt tekintik mérvadó fordításnak angol nyelven, tiszteletre méltó, nagy vállalkozás. Első kiadása 1962-ben jelent meg, a teljes szövegkiadás 2012-ben.

Geza Vermes: The Dead Sea Scrolls in English
Third, revised an augmented edition, including the Temple Scroll and other recently published manuscripts
Penguin Books, London - New York - Ringwood, Victoria - Auckland, 1990, 320 old.

Karinthy Frigyes gyermekkori naplói

"Önt egy égi kar inti...

...frigye sikerülni fog!" - Kosztolányi Dezső játszott így barátja nevével, aki nem maradt el tőle: "Rossz a koszt, ó lány, ide zsörtölődni jár csak az ember!" Ezt a játékot nevezték intarziának, és játszották kávéházi asztaluknál.

Játék, írás, élet; az élet nagy kérdései. Karinthy Frigyes életművének pillérei ezek, melyeknek csírái már gyermekkorában megvoltak. Igen, Karinthy, és igen, gyermekkor! Sajnálatosan Karinthy naplói szinte mind megsemmisültek a második világháború idején - azonban éppen két füzetnyi megmaradt a gyermekkori naplókból.

Ki ez a Karinthy? Ez egy kisdiák, tele nagy álmokkal; aki ír: naplót, verset és regényeket (sajnos ezek sem maradtak fenn). Egy 10-12 éves srác, aki még nem tudja, mi legyen belőle, író vagy tengerész, vagy feltaláló... Tele van bizonytalansággal és "spleennel". Olyan nagyon ismerős, hiszen mindenki úgy indul neki az életnek, hogy még minden olyan kialakulatlan. És ismerős azért is, mert kezdetlegesen, de már ott van minden benne a nagy íróból: a parodista, a felfedező, a gondolkodó. És egyébként nagyon ügyesen rajzol is: jeleneteket, karikatúrákat, virágot. Aprólékos megfigyelő, írásban és rajzban is. Körülötte pedig zajlik az élet: az iskola (ahol nem teljesít igazán jól, de közben folyton azt hallja: "ügyes ez a gyerek, van neki esze, csak..."); a család (az özvegy apa, aki rá és öt testvérére próbál gondot viselni), rokonok, ismerősök, barátok, akik jönnek-mennek. Élmények és unalom.

Másnak a naplóját elolvasni: illetlenség. Frici is igyekezett a magáét titkosítani, ki is talált titkosírást, és persze próbálta illetéktelen szemek elől elrejteni. De talán most, közel százhuszonöt évvel később már nem számít. És én mégis úgy érzem betolakodó vagyok itt, nem nekem szánták ezeket a sorokat. Olvasom, és félreteszem ezt az érzést. Olvasok, nevetek, szomorkodom, és időnként magamra ismerek. Mert szinte mindannyian voltunk kisdiákok. Előfordult, hogy nem ment a matek; hogy valami csínytevésen kaptak; hogy valami nagy dologról álmodoztunk. Ezzel a fiúval közös az alap, és jó erre emlékeztetni magunkat.

A hasonmás kiadás két kötete és a szövegek olvasható átírása mellett Szalay Károly értékes, a Karinthy-családról szóló tanulmánya zárja a harmadik könyvecskét. Bónusz a kislemez a nagyszerű Mensáros László hangjával, aki a naplók néhány kedves, elgondolkodós vagy épp vicces bekezdését eleveníti meg.

Karinthy Frigyes: Gyermekkori naplók
 a., Mértani jegyzetek [napló 1898-99] (108 old.)
 b., Naplóm 1899-1900 (148 old.)
 (Az OSZK-ban 3434 Quart. Hung. 1 és 2 jelzettel őrzött kéziratok hasonmásai.)
 c., Karinthy Frigyes: Gyermekkori naplók 1898-1899; 1899-1900 (144 old.)
 d., Karinthy Frigyes: Gyermekkori naplók (részletek). Elmondja: Mensáros László (kislemez)
Helikon, 1987; Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, 1987.

Apokalipszisek

 Apokalipszis - annyira elcsépelt szó, hogy már szinte kínos. Tele van vele a filmvilág, mintha valami menő dolog lenne. Nem az, de nem is egészen azt jelenti, mint közkeletűen gondolják. Ἀποκάλυψις: valaminek a leleplezése, kijelentése, valamilyen - addig elrejtett, eltitkolt információnak a nyilvánosságra hozása. Mivel azonban a bibliai Jelenések könyvének is ez a görög címe, melyben egymást érik a katasztrófák és a furcsa jelek, a szó jelentése áttevődött inkább erre. Nem is csoda.

Az apokalipszis egyúttal egy műfaj megnevezése is: a Krisztus előtti és utáni századok jellegzetes műfaja (igaz, még sokkal későbbre is kihatott, gondoljunk Dante Isteni színjátékára), műfaji sajátosságokkal: rejtélyes képek és szimbólumok, mennybéli és/vagy pokolbéli utazások, kísérő angyal, aki egyben meg is magyarázza a látottakat. A legtöbbször a Bibliából jól ismert alak neve alatt írt műről van szó (Mózes, Ezsdrás, Pál vagy Jakab), azonban legtöbbször már felszínes olvasással kiderül: hamisítvány. A jelen kötet ezekből gyűjtött össze egy adaggal, én pedig belevetettem magam.

Rögtön korrigálnom is kell egy korábbi bejegyzésemet: a múltkor azt írtam, nincs magyarul Sibylla-szöveg. Nos, itt találunk, igaz, csak részleteket a Sibylla-könyvekből - erről kicsit később. Nos hát belevágtam az apokalipszisek világába, és mondhatom, tanulságos utazás volt. Vannak köztük kifejezetten zavaros, össze-vissza dolgok, mint Ezsdrás negyedik könyve, vannak köztük szinte már érdekesek is, mint Pál látomása, ahol sok olyan részt találni, amit szentírási igével meg (ki) lehet magyarázni. Ennek ellenére persze nem hiteles az sem. Az írások többségének hátterében természetesen érzékelhető a vallásos buzgalom, néhol viszont a doketizmus vagy gnoszticizmus. Ebből a szempontból a Poimandrés a legrosszabb, hiszen még távolról sincs köze a keresztyénséghez: a hermetikus irodalmhoz tartozik. Nyilvánvaló a "szűzmáriás" írások célja: a kezdődő Mária-kultuszt akarták megalapozni velük (hozzátehetjük: sikerrel).

Vegyes tehát a kép, hiszen vegyes a válogatás is, zsidó apokaliptika az Ószövetség talaján, keresztyén az Újszövetségén, és még pogány írás is: több évszázadból összeválogatott írások, ráadásul még az apokaliptikához sem szorosan kapcsolódók. Bár az utószóban (mely feltehetően a sorozatszerkesztő Adamik Tamás írása) megpróbálják megmagyarázni a válogatás szempontjait, nekem a kötet túlzottan töredezett. Ez igaz a jegyzetekre is: vélhetően a fordítók munkái, melyeket nem hangoltak össze. Így ismétlődő információk és sok egyenetlenség zavarja az olvasást - igaz, maguk a fordítások jól olvashatók.

1. Mózes apokalipszise (Kr.e./u. I. sz.). Mesés elbeszélés a paradicsomból való kiűzetés utáni történésekről, Káinról és Ábelről, illetve Ádám és Éva haláláról (spoiler: mindenki meghal a végén! 😃). Éva elmeséli gyermekeinek a bűnbeesés történetét, meglehetősen kusza módon. Időnként idéz az 1Móz-ből, ahol kell. Széth szinte mint magyarázó angyal, megvilágosodottként jelenik meg Éva mellett.
2. Ezsdrás negyedik könyve (Kr.u. 70 körül). A Templom pusztulása idején íródhatott, erősen zavaros, gnosztikus írás, ami sokszor támaszkodik bibliai látomások elemeire, de teljesen nélkülözi azok hitelességét. Ezsdrás neve nyilvánvalóan a jeruzsálemi Templomhoz való kapcsolódása miatt merülhetett fel. A könyvbe utólagosan beleszuszakolták Krisztust is, keresztyéniesítve a művet, azonban ezek a betoldott részek igencsak elütnek a többi szövegtől.
3. Ézsaiás próféta felemelkedése (Kr.u. I/II. sz.). Fiktív írás, amely tartalmazza Ézsaiás kettéfűrészelésének legendáját (talán erre utal a Zsid. 11:37). Erős keresztyén behatás a "Szeretett Fiúra" tett utalások, ám mégsem hiteles mű. Mennyutazás, látomás a hét égről, az azokban folyó dicsőítésről, látomás Krisztus alászállásáról stb. Témáiban és nyelvezetében is távol áll a valódi Ézsaiás-könyvtől.
4. Jakab apokalipszise (Kr.u. II. sz.). Gnosztikus darab, erősen töredékes. Jakab apostol nevében zavaros "prófétai" felszólításokat közöl, homályos, János evangéliumát utánzó stílusban.
5. Szent Pál apostol látomása (Kr.u. III/IV. sz.). Fiktív munka szintén, ami Pál harmadik mennybéli elragadtatását próbálja elmesélni (ld. 2Kor. 12:2). Ügyes kerettörténetet is kreált hozzá az író, miszerint Pál Társzoszban, a házában rejtette el az írást a későbbi korok számára. Nyelvezete és megfogalmazásai kiáltóan eltérnek Páléitól, ami fel kellett volna tűnjön korabeli olvasóinak. Lényegében menny- és pokoljárás, ami igyekszik "igei" maradni, azaz hihető szeretne lenni. Szinte olyan, hogy néhol azt mondanám: akár lehetne így is - de attól még egyáltalán nem hiteles.
6. Teológus Szent János apokalipszise (Kr.u. V. sz.?). Pszeudoepigráf darab (igen, vannak ennyire csúnya szavak is... valakinek a neve alatt írt hamisítványt jelent), és szinte alig hajaz János valódi írásaira. Ráadásul még a Jelenések könyvéhez sem próbálták meg hozzáigazítani, hogy hihetőbb legyen. Ennek ellenére beszél az Antikrisztusról, a végítéletről, a feltámadásról, a jók jutalmáról és a gonoszok büntetéséről, de teljesen más szemlélettel és megfogalmazásban.
7. A Boldogságos Szűz Mária elköltözése (A és B változat); Isten szószólója, Szent János beszámolója a szentséges Istenanya elszenderüléséről (Kr.u. IV/V. sz.?). Ez a három írás szorosan összekapcsolódik, hiszen ugyanazt a legendaanyagot dolgozza fel, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Egyértelműen a már ekkor kialakuló Mária-kultusz igazolására íródtak, így igazán semmi hiteles nem található bennük.
8. Poimandrés (Kr.u. I/III. sz.?). A kakukktojás... ahogy fentebb már írtam, színtiszta gnoszticizmus, semmi keresztyén elem nincs benne. Emiatt szerintem nincs is keresnivalója a kötetben; a Corpus Hermeticum egy darabja. Amiatt válogatták be ide, hogy az angelus interpreshez (magyarázó angyalhoz) hasonló, óriási lény magyarázza a túlvilági dolgokat, a világ keletkezését stb.
9. Sibylla-jóslatok; Az erythreai Sibylla az utolsó ítéletről (Kr.u. II.). Végre, olvashattam! Igazi meglepetés! Ahhoz képest, hogy nem igazi jövendölések, egész jó versek (a Sibylla-jóslatokat hexameterekben írták) - már csak ebben is eltérnek a kötet többi darabjától. Ezek azok a részletek, melyekre az ismert középkori Dies irae-ben utal Celanói Tamás:
   
   Dies iræ! dies illa
   Solvet sæclum in favilla:
   Teste David cum Sibylla!
   
   (a legelterjedtebb magyar szöveg szerint:
   Ama végső harag napja
   A világot tűznek adja,
   Dávid így s Szibilla hagyja.)
   
   Ezzel a Sibylla-jóslatokat (a pogányság "prófétáit") egy rangra emelve az ószövetségi próféciákkal.
   

Adamik Tamás (sorozatszerkesztő): Apokalipszisek
Fordította: Adamik Tamás, Bollók János, Déri Balázs, Jelenits István, Kapitánffy István, Kőrizs Imre, Pesthy Monika, Szepessy Tibor, Tóth Klára
Apokrif iratok sorozat
Telosz, 1997, 200 oldal

Alapozás

 Máshogyan olvasunk egy olyan könyvet, melynek szerzőjét személyesen is ismerjük. Valahogy az egyénisége, a hangja is ott van a szavak mögött. Ez a könyv nekem ilyen - és ha a múltkor elfogultságot emlegettem, most újból ugyanazt mondhatom. Örülök, hogy ismerhetem Erdei Ildikót és tanulhattam nála a Pünkösdi Teológián. A könyvben egy olyan ember szíve dobog, aki kész órákat tölteni valakivel, hogy Isten igazságait megvilágítsa számára.

Ez a könyv Ildi tanítványképző szolgálatának lényegét adja tömören a kezünkbe, főként gyülekezeti vezetőknek, vagy olyanoknak, akik foglalkoznak a hitben kezdőkkel. Bár tele van igehelyekkel, elsősorban azokra a legfontosabb témákra fókuszál, melyek egy friss megtértet általában érdekelnek; évtizedes tapasztalat alapján állt össze így ez a "tananyag". Azért az idézőjel, mert a bibliatanulmányozás mellett számára legalább annyira fontos a gyakorlati élet átadása is. Ennélfogva maga a könyv megközelítése is gyakorlatias, nem elvont, és nem "kánaáni" nyelvezetű. Józan és biblikus szemlélete, szeretetteli és határozott hangvétele iránymutató.

Ugyanakkor segédanyag, tehát elsősorban feldolgozásra vár, az egyes fejezeteket egyszerűen, jól érthetően fogalmazta meg. Egyszóval dolgozni kell vele! Ez a másik nagy erénye: az olvasót is munkára fogja, hiszen egy-egy témáról egy-egy közösségben lehet más a felfogás; ebben szabadságot ad nekünk. Egyúttal szerintem irány is mutat abban, hogy az itt nem szereplő témákat hogyan érdemes feldolgozni és tanulmányozni.

Hat nagy témakörrel foglalkozik, melyek külön fejezetekre oszlanak:

1. Krisztus nélkül: mi a bűn, mi az evangélium, ki a Megváltó.
2. Belépés Krisztus testébe: mit jelent a megtérés és újjászületés, a bűnbocsánat, a hit; mi a bemerítkezés jelentősége.
3. Hívő ember a társadalomban: milyen kapcsolatunk legyen a környező világgal, hogyan jeleníthetjük meg Krisztust.
4. Hitünk gyakorlatai: az úrvacsoráról, bibliaolvasásról, imádkozásról, böjtről és tizedről.
5. Ajándékok: a kegyelmi ajándékokról és a közösség vezetéséről.
6. Az emberiség jövője: a feltámadásról és ítéletről.

A könyv vázlatos szerkezete lehetővé teszi, hogy saját egyéniségünket bele tudjuk vinni a tanításba, miközben követjük a megadott menetrendet. Bárcsak minél többen használnák!

Imriné Erdei Ildikó: Alapozás. Segítség egyéni és kiscsoportos bibliatanulmányozáshoz
Segítség Köve Alapítvány, 2011, 120 old.
Itt megvásárolhatod!

Corrie ten Boom börtönlevelei

 Szülőknél nem szerencsés, ha vannak kedvenceik, az a jó, ha egyformán szeretjük gyermekeinket. Kiadóként azonban más a helyzet, lehetek elfogult az "elsőszülöttemmel", az első saját kiadású könyvünkkel. Ez a zsidókat és más üldözötteket bújtató holland ten Boom-család fennmaradt levelezése és naplótöredékei a második világháborúból, a magánzárkából és a koncentrációs táborból. Talán furcsa, hogy a kedvencem. Ám a komor háttér előtt csodásan ragyog ezeknek az embereknek a hite.

Kicsi ez a könyv, töredékes, és mégis ebben a töredékességében is megkapó, erőteljes és megrázó. A Krisztusba vetett szilárd hit és kiállás dokumentumai a mérhetetlen sötétség idejéből. Apró epizódok, apró örömök, apró reménykedések... a cukorka a börtöncsomagban, a "csodás kilátás" a felső ágyakról, az első séta a magánzárka után. Nagy fájdalmak, szomorúságok árnya is ránk vetül olvasás közben. Aggódás, gyász, betegség, félelem. Mindez valóságos, a jó és a rossz is.

Ma, amikor a sötétség csaknem ugyanolyan, mint akkor, nagy szükség van ilyen példákra. Talán a mi hitünk túl kényelmes, túlzottan támaszkodunk a világra, annak lehetőségeire, és kevésbé Istenre. Corrie, Betsie és a többiek írásaiból egy szilárdabb hit körvonalazódik itt ki. Igen, a világosság a sötétségben fénylik, nem is akárhogy. Talán épp egy ellenséges szívet ér el és változtat meg.

A koncentrációs táborból csak Corrie tért vissza, Isten csodája révén. A szívében levő bosszúvágy helyére Krisztus evangéliumának bátor hirdetése került, s ő hosszú évtizedeken át maradt a Megváltó hűséges bizonyságtevője. Megtiszteltetés, hogy könyvének magyar kiadásán dolgozhattunk.

Corrie ten Boom: Börtönlevelek ...egyetlen kapcsolata a külvilággal
(Corrie ten Boom's Prison Letters)
Fordította: Kárpáti Zsolt
CLC Könyvek, 2016, 88 old.
Itt megvásárolhatod!

A Sibylla-könyvek

 Valami furcsa határvidéken jártam mostanában. Ókor, régmúlt - Biblia melletti, de egyúttal a görög-latin irodalom melletti határ környékén. Először magyarázkodni kell, azt hiszem.

A sibyllák (szibüllák) eredetileg görög jósnők voltak. Sőt csak egy jósnő volt, aztán a megnevezést szépen mások is magukra vették. Meglehetősen titokzatosak - állítólag kérdezés nélkül is megmondták a jövőt az embereknek, ráadásul a legtöbbször valamilyen sorscsapást, betegséget stb. A későbbi római mitológiai hagyomány szerint az utolsó római királynak a cumaei sibylla felajánlott kilenc könyvet, melyekben a jóslatai voltak feljegyezve - horroráron. Amikor a király nem akart fizetni, hármat a tűzbe vetett, de még mindig ugyanannyit kért a maradékért. A zsarolás nem hatott, megint hármat tűzbe dobott - végre a király fizetett... a megmaradt hármat sokáig őrizték szent helyen, végül Augustus idején azok is elpusztultak.

Akkor mik a Sibylla-könyvek? Az ókorban előfordult, hogy valamilyen ismert név alatt jelentette meg valaki a saját írását, ezeket szép görög szóval pszeudoepigrafáknak nevezzük (hamis feliratú írások), akad a bibliai apokrifok között jó néhány. A Sibylla-könyvek a Kr.e. II. és a Kr.u. III. század között keletkezett zsidó, keresztyén és pogány szövegek, melyek a régi görög szibüllák nevében "jósoltak meg" különféle dolgokat, az egy igaz Isten imádatát szorgalmazták, Jézus születéséről beszéltek, vagy épp Néró császár visszatérését jósolták stb. Vegyes színvonalú, sokszor zavaros és hiányos anyag ez, melyek egy részére egyházatyák is hivatkoztak, sőt a Dies irae... szövegében is utal rá Celanói Tamás (akit bővebben érdekel a történetük, a Wikipédián utánaolvashat).

Székely István kötete kicsit régi, de jó áttekintés ezeknek az egyébként erősen apokaliptikus műveknek a világáról. Bár közvetlen idézet nem szerepel benne, jól összefoglalja az egyes könyvek anyagát, értékeli a szöveg minőségét, és megpróbálja a témák és utalások alapján meghatározni a szerző származását (zsidó/keresztyén/pogány, egyiptomi vagy más háttér stb.) és a keletkezés idejét is. Egyúttal kora tudósainak véleményét is bemutatja.

Érdekes betekintés a kor hitvilágába - kár, hogy csak összefoglalás szintjén van rá lehetőség.

A Sibyllakönyvek. Irta Dr Székely István egyetemi ny.r. tanár.
Különlenyomat a Hittudományi Folyóirat 1907. évi folyamából.
Budapest, Az Athenaeum Részvénytársulat Nyomása, 1907
hasonmás kiadás, év és hely nélkül, 90 old.

Az olimpiai játékok első ezer éve

 Itt az idő, gondoltam, hogy bemutassam sportos oldalamat is! :) Ha már tényleg komolyan elkezdtem foglalkozni a blogírás újraindításával, legalább legyen valami szokatlan.

Ez a könyv nagyon régen várta már, hogy elolvassam! Azt sem tudom, mikor kaptam, de kb. a nyolcvanas évek elején-közepén. Boldogult ifjú koromban. De bizony középkorúként vettem csak a kezembe. Egyáltalán nem bánom, hogy megtettem, s talán ha akkor olvastam volna, a felét sem fogtam volna fel. Kiváló munka, jól érthető, informatív és szakértelmet sugárzó az ókori olimpiák világáról. És természetesen nem csak arról, hanem magukról a görögökről, a társadalomról, a sportról, a versenyzőkről, mecénásokról, a testkultuszról, a professzionalizmusról, eredményekről...

Az biztos, hogy mint a legtöbb emberben, bennem is téves elgondolások keringtek ezzel a témával kapcsolatban. Az ókori sportrendezvények (melyek közt az olimpiai valóban kiemelkedő jelentőséggel bírt) nem amatőr futók idealizált világában zajlottak. Szent játékok voltak (főleg az olimpiai), de azért komoly pénzjutalmak jártak a győzteseknek odahaza. Valódi küzdés volt, amibe néhányan bele is haltak; na nem a futásba, de a küzdősportokba. Az ókori pankrationhoz képest például a mai pankráció csak cicasimogatás...

Azt sem tudtam, hogy az ókori sportolók egyfajta egyletbe tömörültek, mely védte hírnevüket és érdekeiket. Nem úgy kell elképzelni, mint a mai sportegyesületeket, mivel nem helyhez kötődtek, inkább mint a középkori céheket, melyek engedélyeket adtak ki mestereiknek. Szükség is volt rájuk, mivel egy idő után egyre jobban elszaporodtak a rendezvények, és némely sportoló egész egyszerűen kimerült. Olvashatunk a játékok fejlődéséről is, a sportágakról, valamint a kritikákról, melyekkel ezeket a rendezvényeket illették.

Bár a mai olvasónak néhol régies lehet a magyar fordítás, azért jól olvasható, élvezetes mű.

M.I. Finley - W.H. Pleket: Az olimpiai játékok első ezer éve
(The Olympic Games: The First Thousand Years)
Fordította: Szobotka Tibor
Móra, 1980, 160 old.