2009. december 22., kedd

Screwtape Proposes a Toast

C.S. Lewis: Screwtape Proposes a Toast
Fontana, Collins, Glasgow, 1977, 126 old.

Kitűnő könyv, nagyszerű olvasmány! Összességében talán ez a kötet a leginkább evangéliumi, rövid, frappáns írások, beszédek gyűjteménye különféle témákban. Sorrendben:

a., Screwtape Proposes a Toast - Csűrcsavar tósztot mond
Bár nem egyenes folytatása a leveleknek, Csűrcsavar itt is kitesz magáért, amikor bemutatja, a jövő embereit már most hogyan lehet foglyul ejteni a csapnivaló oktatás és a demokrácia nevű játék eszközeivel. Az emberiség felszámolása alulnézetből. Vitriolos, kemény írás.

b., The Inner Ring - A belső kör (beszéd a King’s College-ban, Londonban, 1944)
A végzősökhöz szóló intés a társadalomba való beilleszkedés két formáját állítja elénk: vagy “belső köröket” exkluzív társaságot, valamifajta csoportosulást tűzünk magunk elé célként, hogy oda bejuthassunk, s ezáltal legyünk valakivé, vagy pedig tudjuk, mi a dolgunk a világban, s azt téve fogunk elismerést és társaságot is kapni.

c., Is Theology Poetry? - Költészet-e a teológia? (beszéd oxfordi Szokratikus Klubban, 1944)
Az ateista világkép darwini-wellsi stb. irányával szemben azt mutatja be Lewis, hogy bár a keresztyénség költészetként talán nem a legkiemelkedőbb eszme, de az igazat mondja, míg más világnézetek, ideológiák nagyobb esztétikai élményt adhatnak, de hamisak.

d., On Obstinacy in Belief - Hitbeli nyakasság/makacsság (beszéd az oxfordi Szokratikus Klubban, 1955)
Válasz arra, hogy a keresztyének nem csak egyfajta vakhit képviselői-e. Bebizonyítja, hogy ha még a hétköznapi életben velünk is előfordul, hogy valakin úgy kell segítsünk, hogy látszólag rosszabb lesz (de saját érdekében), akkor ugyanez vonatkozik ránk és Istenre is. Előfordulhat, hogy a látszólagos bizonyítékok ellenére is hinnünk kell Istenben - és abban a helyzetben ez teljesen normális.

e., Transposition - [nem tudom megfelelően lefordítani] (prédikáció a Mansfield College-ban, Oxfordban)
A pünkösdi élményt és a nyelveken szólást vizsgálja meg abból a szempontból, hogy jó-e vagy csak hisztéria. Arra a következtetésre jut, hogy ha mi “alulról” szemléljük a megnyilvánulásokat, nem tudjuk egyértelműen elválasztani a dolgokat. Arra csak szellemi ember képes, aki Isten dolgait vizsgálja.

f., The Weight of Glory - A dicsőség súlya (prédikáció az oxfordi Szűz Mária templomban)
Egy nagyszerű írás! Lewis szerint a dicsőség az, vagyis ott kezdődik, hogy Isten elfogad bennünket, örül nekünk és megdicsér. Vannak, akiknek viszont azt mondja, “Sohasem ismertelek titeket”, vagyis elveti őket. Elfogadottságunkból fakad majd az, amit általában dicsőségnek gondolnak, a ragyogás, a tisztaság.

g, Good Work and Good Works - Jó munka és jó cselekedetek
Ez a kis írás a munka nemes eredetéről és mostani értéktelenségéről szól. Míg régen minőségi munka került ki az emberek keze alól, ma a cél, hogy megfizessék. Fontosabbá vált az árucikk az embernél, és a haszon határoz meg mindent. De az igazi érték az, ami megmarad az embereknek! Boldog az az ember, aki azzal foglalkozhat, amit szeret csinálni, és amit akkor is csinálna, ha nem fizetnének érte semmit.

h., A Slip of the Tongue - Nyelvbotlás (prédikáció a Magdalene College-ban, Oxfordban)
Ebben a rövid prédikációban azt elemzi Lewis, hogy miért ragaszkodunk annyira a jelenvaló dolgokhoz, miért félünk teljesen elkötelezni magunkat az örökkévalóság mellett.

2009. december 21., hétfő

vmlv 30

igazán összehaverkodni de ez nem jelenti hogy utálnám
kiket utáltam petőfit adyt szabó lőrincet 1994.09.10./2007.01.13.
legjobban józsef attilát szintén szabolcskát meg
sikk úgyis de annyire én mégse mert a róla nevezett
utca oly fontos lett nekem hogy névtelenül de megverseltem
a külföldiek közül stendhal a mai napig nagy
utálat tárgya főleg hogy haydn évszakok oratóriumát
a teremtés kedvező fogadtatása után oly csúnyán
lehordta a nyomorultakba is beletört a bicskám
moliere úrral is hadilábunk maradt érvényben
ja a bánk bán se nagy szám a rómeót júliával együtt
dobtam a sutba miért nem a hamletet vesszük
kérdeztem a tanárnőt a kérdés később fizikán kísértett
miért nem vesszük a relativitáselméletet
kérdeztem én az örök fizikabukó de a válasz hogy
túl magas nem nyugtatott meg
hát utálatom fő tárgya az iskola volt ma is
az a végsőkig tiltakoztam egy beiskolázás ellen
a cég érdeke így úgy de akar a nyavalya
menedzser lenni ha munkaidőben tanulható is
hagyjanak békén szerencsére éppen átkos
belker érettségim mentesített a sárgacsillag
viselése alól de ezzel most csak homályosítok
szó sincs a vészkorszakról micsoda szó eufemizmus 1994.09.10./2007.01.20.
képzeljünk az előző sor végére felkiáltójelet
kösz a népirtást vészkorszaknak hívni máig nem tudom
pontosan a család hány tagja vált áldozattá
ez rossz fogalmazás mind áldozat volt de hányan
nem tértek haza újabb eufemizmus a nagyanyám
nem szépít azok a rohadékok elégették név és név
meg a pár hetes kisbabát is ez nem szépítés
holott szerintem ő sem bizonyos a pontos történtek felől
most az ötvenedik évforduló a rémségeké
jövőre a győzelmet fogják hemicenter triumfálni
az akkori vezetők nem tudhatom lesze valamely
nagykutyaőrhelyen változás nem érdekel de jobb lesze
azzal a vélhetően nagy banzájjal a
helyzet nem gazdaságilag politikailag nesze
egyrészt rím másrészt politika soraim folyton
jobbra tartanak ez is minimalista megoldás mint a
lassútinta keverése ó ez a dögletes európai
történelem hamlet szava dögletes párák ha jól
emlékszem de az biztos az övé hogy
ha felkiáltójel patkány felkiáltójel és belebök
szegény poloniusba tudjuk a világirodalmat
vissza az iskolához kassákból írásbeliztem gesztusértékkel
radnóti a szóbelin ez a magyar költészet mi kérdem
átzavaródtam ötössel örültem neki hogy nem bőgtem le
történelemből szintén a többi nem érdekelt
a fontatlan tárgyak nem érdekeltek apám
nyomása volt az iskola de volt annyi hiúság bennem
úgy látszik hogy ne hagyjam ott csináljam végig
ha hülyeség is azzal amit már bizonyosan
tudtam soha ezt a segítséget nem veszem igénybe
sőt el a szakmából amit sosem éreztem magaménak
be az idegenlégióba így történt hogy huszonéves koromra
már bejártam a világot nem gyűjtöttem trófeát nem
jegyeztem számokat fel az ütközetekről körülöttem
hullottak az emberek mint a legyek az ellenség
katonái is a mieink is az egységemben két
lengyel is volt az egyikük öt évet húzott le előttem
már a légion étrangé kötelékében ismeredségünk

2009. december 11., péntek

vmlv 29

pár keresztvetés aztán kész épp ellenkezőleg
ha belül nincs semmi ha csak köd van
az kutyába veendő az mit sem ér
és olyan könnyű éppen a külső jegyek alapján
megítélni valakit erről talán írtam már
hogy na kit láttunk vasárnap a misén
ez rémületes már a vasárnap is amit
a szombat helyett találtak ki nehogy
zsidó ünnep legyen pedig a vasárnap
nem jelent nem jelentett semmit a szombat
legalább tökéletes volt tökéletes pihenőnap
Isten megpihent a hetedik napon és ezt
a jó szokását az emberekre hagyományozta
a többség meg köztünk szólva le se érdekelte ezt 1994.09.10./2007.01.01.
köztünk szólva nekem is dolgoznom kell szombatonként
na milyen zsidó vagyok aztán meg bedobták
hogy feltámadás kutyafüle hogy legyen vasárnap
csak erre nem kapott senki felhatalmazást Jézus
se mondott ilyesmit hogy erre hivatkozhattak volna
bizonyosan az volt a háttérben hogy az istengyilkosokkal
semmilyen közösséget ne vállaljanak a katholikosz
hívek hát akkor azt javaslom inkább maradjunk
magunkban ha a Bibliát olvassuk és mindent
így kritizáljunk megfelele Istennek vagy sem
itt következik a huszonnégycseppes tinta aminek
semmi nyoma nem lesz ha egyszer valaha is
nyomtatásba kerül ez a dolog ám meg kell
jegyeznem ha egyszer keveredik a két tinta végre
az üvegemben erre vágytam oly régóta most
két év után ismét színen a lila színem
a kis szemcseppentővel adagolom a pirosat a
félig teli kékbe az arány rendkívül lassan
tolódik kékből a pirosba ha elfogy jó
fél év múlva következik a barna a fekete
s amit csak fel tudok kajtatni mindenféle
szín csak el ne számítsam magam az adagolásnál
hogy nem fogy ki időben a régi tinta kár lenne
ilyen marhasággal elszúrni a dolgot és vajon
mit tehetek ha legjobb barátném válni készül ki
lehete beszélni mások magánügyeit nem
csak annyit ráfér hogy valami értelmesebb
életet éljen ezentúl vigasztalni nem kell szerencsére
értelmes csaj feltalálja magát a neheze
hátravan korrekt válásról még nem hallottam
az ügyvédek legalábbis igyekeznek megnehezíteni
hiszen annál nagyobb gázsit akaszthatnak
le hát ennyit az üzelmekről öcsém barátnője
is épp a héten vált de részleteket amúgy
se tudok most majd élhetnek kedvükre
a két gyerekkel nem mintha érdekelne csak úgy
nem mintha érdekelne a családom még a
legközelebbiek is taszítanak ezt mi hozhatta
a magam lábán állás önfejűség vagy kiábrándultság
kiüresedő kapcsolatok lásd a lopott időt amit
kitől lophattam otthonról még meg magamtól is
az emberiségtől ellopott perceim amikben verset
csináltam ez is kinek a kifejezése csak nem nagy
lászlóé de azt hiszem a központozást mindenki
gondolja ahova éppen tetszik tehát a megoldás
mindig önéletrajzi lehet hogy túl sok az ilyen
elem szándékosan vagy sem eldönthetetlen én lehetek
versem tárgya csak így babits akivel nem sikerült

egy idézet röhrigtől

"Öreg költő vagyok már,
megalszik számban a jaj."

(Röhrig Géza)

2009. december 10., csütörtök

vmlv 28

el vagyok magamat nyávogva nem én mindig mondtam
is csupa piros pötty a kezem a piros tintától
dehát ez elmúlik a sok kézmosással az élet 1994.09.08./2006.12.28.
meg elmúlik a sok nemtudommimosással valamivel
egész biztosan elmúlik hiszen
még senkinek sem sikerült nem meghalni
nem kell elszomorodni nem azért mondtam csak
úgy evidenciában kell tartani ez a tandori
szavajárása Isten ments hogy én a tandori epigonja
legyek más se hiányzik bármennyire szeretem
a dolgait vagy épp nem tetszik valami
de rettenetesnek tartanám ha utánoznék
na jó én csak szabadidőművész vagyok ha
nincs más dolgom írok és kész csak
semmi megrendelés felkérés én úgy nem tudok
dolgozni valami vagy kész van vagy sem
ha mégis akadnak címzett írásműveim uhh
micsoda szó akkor az is a pillanatnyi elmezavar
műve épp őneki akartam szólni juj milyen
konceptuózus megfogalmazás valójában
nem érdekel az irodalom és főleg a
nemzet az végképp meg a hazafias költészet
nesze egy újabb farkába harapó kígyó
intézetileg kéne kezeeni az ijjet na ha
mondom kár a szót pocsékolni rá és ugyanígy
nem bírom a túlzott szómenést főként
ha nem azért indultam ha másról volt
szó eredetileg ezért le kell lépni és mindenképp
észrevétlenül csak mintha más dolgom
lenne és dolog az mindig akad mondjuk most
fontos dolog hogy szeressek ezzel kötöm most nagyrészt
le az életemet ebben mozgok igaz
hogy jövök én ahhoz hogy bárki nyakába
varrjam az érzelmi életem beszéljek bajokról
a kínokról melyeket ezrek és ezrek állnak ki
de ezt mondja eleget a tévé helyettem
én csak megvagyok a csak az szinte nagybetűs
bármi ellenére is megvagyok megvagyunk jól kiteljesedni
látszom magam számára ki van zárva minden hülyeség
csak erről nem lehet olyan jól írni
nem téma ha jól vagyok nem téma ha 1994.09.10./2006.12.29.
rosszul vagyok ha így úgy csalódom vagy épp
megnyugodom semmiképp se mondható hogy na
ez érdekel valakit pofázok összevissza felsalá
na bumm mondható ilyen is volt már
ilyen nyavalyás is volt már azt ne higgye
hogy ennél rosszabb nincs hogy nem érdekli
azt a rengeteg embert aki olvasni se tud
hát igen a világ ily módon meg nem váltható
ez nem az én dolgom nem happolom el
a dicsőséget Istentől nem is tudom mi lenne
velünk nélküle így még a csalódást is
kiheverem mi lenne nélküle pocsék érzés
bele se gondolok csakhát engem annyira
taszít a tömeg ha szeret is mindenki mindenkit
én nem maradok meg ily helyen ez kérdem
érthető vajon hülyeség talán ki tudja
maradok az olvasásnál az Írást olvasom
jólesik visszatérni hozzá nem rituálisan persze
de úri passzióból ha már alapkönyv
vegyük komolyan nem a külsőségeket hanem
a szöveget valaha azt hittem hogy na

2009. december 7., hétfő

The Screwtape Letters

C.S. Lewis: The Screwtape Letters
Fontana, Collins, Glasgow, 1956, 160 old.
Most vettem először a bátorságot, hogy Lewist angolul, eredetiben olvassam. Az eredeti gondolathoz mindig az eredeti mondat, az eredeti mű áll a legközelebb, s ez bizonyosan igaz Lewisra, a maga választékos, intellektuális angolságára, és persze kiváló mesélő tehetségére is Eleinte ijedtem figyeltem, szótárral a kézben, és jó is volt egy-két szó kikeresésére, később aztán elhagytam, hagytam, hasson a mű maga. Megérte, nagyon is! Csűrcsavar, ahogy magyar nyelven hívják, bőrébe bújva az író egyszerre játszik, komédiázik, fricskáz, és tanít, figyelmeztet. Felhívja a figyelmet a hibás, rossz hozzáállásra, az üres szívre, a monoton imára. Persze, alulnézetből, egy “főördög” szemszögéből, de talán pont ezért másként figyelünk rá. Az egyetlen részlet, amit nem tudtam elfogadni, hogy a démonokat úgy mutatja be, mint akik tudnak olvasni a gondolatainkban. Ettől eltekintve nagyon jó könyv!

2009. december 2., szerda

vmlv 27

a francba velük is bezzeg egy tévétől mentes
az igen abban lehet nyugodtan olvasgatni különösebb
idegfeszültség nélkül és nem kell attól félni
mi lesz a pszichopata lányával de igenis azt
mondom öld meg a tévédet és ne végy másikat
helyette mert különben ő öl meg téged ennél a
narkó se sokkal rosszabb de ezt nem szabad
elismerni akarat nélküli rabszolgákká válnak
az emberek akikkel mindent meg lehet etetni
ami olyan mint egy átlagos takarmány mennyire
hasznosítható az ember se húsa se csontja
nincs igazán agymosás után nem gondolkozik
de szorgosan termeli azt a valamit amit máshol
másvalaki fogyaszt íme száguldó riporterünk
végkövetkeztetése utálni kell a fogyasztást a pénzt
a hozzá való jutást egy ként
vegyünk hozzá két ként mely sárga mint van gogh
szobája fessük a szobát zöldre és vince barátunk
levágja a fülét és eladja egy japán műkereskedőnek
jó áron így jut wilsonhoz aki ötórás előadást
kreál a történetből és egyszerre lehet nézni
hogyan is működik egy modern színház a színpadon
és bizony ezekkel a németekkel is kenterbe veri wilson
az egész magyar s hivatásos színjátszást de úgy
hogy most is sajog
remélem jócskán rájuk is fér a sajgás
indul az új szezon időhatározóként álljon itt
a három hónapja kezdtem kifejezés most meg
indul a hajó a tömeg integet fehér gőz csap az égre 1994.09.03./2006.12.28.
Istenem az adria de szép messziről látszanak a kis
szigetek halászbárkák ringnak ha türelmesen figyelek
a hálót is látni ahogy kiemelik tele hallal
rengeteg kék és fehér csak délnek mindig délnek
haladunk a nyílt vízen szárazon csodálatos
utazás budapestről és vissza de hová ezt kérdem
és ő válaszol körvonalaid túl élesek mosódj el
mint zivatarban az ég az ablakon át csak fényeket
látsz mosódj el légy áttetsző láthatatlan észrevétlen eltűnő
csak versek által látszódsz majd a többi nem
fontos mondja én meg dúdolva megyek az utcán
amiért mindig is utált a családom mert hülyének
néznek miatta a zene kell nekem nincs szükségem
fejhallgatóra anélkül is bennem van ezerféle zene
az utcán a koldus fülébe műpacsirta csivitel
neki ez a zene jut kezét összeteszi hintázik a teste
kint ázik kereszteket vet ez hatásos neokatolice országunkban
beveszik hülyeség utálom az egészet
a koldust aki ott fekszik hogy erre szüksége van
utálom magam az utálatom miatt s hogy kérges szívű
harpagonnak látszom főleg a pénzt ami miatt ilyesmi
történhet történik aztán ha hideg a tél megfagynak
odakint utálom a kaktuszokat hogy mind tönkremennek
nálam szomorú is vagyok miattuk kár értük megyek
az utcán mint egy milliomos inkognitóban nálam az utóbbival
nincs baj csak a milliókkal nem tehetek róla
mennyi hajam gyűlt a padlón össze elképesztő hiába
öregszem és olvasom meg vagyok erősítve központozásügyi
koncepciómban olvasom szinte majdnem azt hogy az
író a helyesírás felett áll ezt írja az élet és tudomány
közvetve ez hámozható ki a dologból akkor most
meg vagyok nyugodva akkor most ki vagyok kelve magamból
akkor fel vagyok mászva a fára mint a macska és
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen az iwiwre.

meg a fészbukra.

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com