2008. december 2., kedd

trouble


Trouble With Classicists

The trouble with a classicist he looks at a tree
That's all he sees, he paints a tree
The trouble with a classicist he looks at the sky
He doesn't ask why, he just paints a sky

The trouble with an impressionist, he looks at a log
And he doesn't know who he is, standing, staring, at this log
And surrealist memories are too amorphous and proud
While those downtown macho painters are just alcoholic

(Lou Reed - John Cale: Songs for Drella)

2008. november 24., hétfő

t d


"romlani kell, kijavulni,
de kell-e a télre a holmi?"

(Tandori Dezső: Londoni Mindenszentek)

2008. november 20., csütörtök

az igazi


"A panteisták Istene semmit sem tesz, és semmit sem követel. Egyszerűen csak kéznél van, mint egy könyv a polcon. Nem zaklat senkit. Nem kell attól tartani, hogy az ég és a föld egyszer csak egyetlen pillantásától szertefoszlik. Ha ez az Isten lenne az igazi Isten, akkor valóban azt mondhatnánk, hogy az istenkirályság keresztény képzete történelmi félreértés, amitől vallásunkat jobb lenne megtisztítanunk. Rádöbbenni, hogy ez a képzet a lényeghez tartozik, és nem dobhatjuk el - borzongató élmény. Efféle megdöbbenést egészen hétköznapi dolgok is kiválthatnak: mikor a horgászzsinór megrántja a kezünket, vagy valaki lélegezni kezd mellettünk a sötétben. Ezúttal is: a döbbenet abban a pillanatban fog el, mikor az élet borzongató élménye csap le ránk. Mindig megdöbbenünk, amikor életre bukkanunk ott, ahol azt hittük, egyedül vagyunk. "Vigyázz!" - kiáltjuk. - "Él!" S ez az a pont, ahol sok ember visszaretten - mint magam is, ha rajtam múlt volna -, és megtorpan a kereszténység előtt. Mert egy "személytelen Isten" - az még hagyján. A szépség, jóság, igazság saját fejünkben lévő, egyéni Istene - még inkább. Egy rajtunk átáramló, formátlan életerő, egy megcsapolható, irdatlan energiakészlet - a lehető legjobb. De maga Isten, aki él, aki a zsinór másik végét fogja, aki végtelen sebességgel közeledik, a vadász, a király, a gazda - ennek már fele sem tréfa. Eljön a pillanat, mikor a betörősdit játszó gyerekek összerezzennek: csitt, nem járkál valaki az előszobában? Eljön az a pillanat, mikor a vallással kacérkodó ember - az "istenkereső ember" - hirtelen megretten. Lehet, hogy tényleg rátaláltam? Sose gondoltam én ennyire komolyan! Vagy ami még rosszabb: lehet, hogy Ő talált meg engem?"

C.S. Lewis: Csodák
(Somogyi György fordítása)

2008. november 13., csütörtök

mondjuk


mondjuk mért vagyok ilyen negatív mondjuk azért mert nincsenek illúzióim mondjuk azért mert borul minden a fejünkre és közben minkenki azt hajtja hogy minden rendben lesz

és ez már rég túl van azon amit nevetségesnek lehetne nevezni

minden inog minden borul a gazdaság a környezet a társadalom az emberek a családok

és közben valahogy a drága emberiség azon igyekszik hogy Isten nélkül elrendezzen mindent

a nyavalyás humanizmus az hogy higgyünk az ember jóságában és majd megjavul a környezet meg minden triumfál itt a fejünk felett de vajon mire volt képes azon kívül hogy megszabadította az embereket mindenfajta jóérzéstől viselkedéstől és akkor még nem is beszéltünk az erkölcsről amit manapság nem szeretnek emlegetni

higgyünk hihetünk vajon nekik
???
bevesszük a dumát
???

vagy van egy jobb alternatívánk
???

van:

van Isten van egy jobb élet Jézusban

van egy jobb ország amiben nincs korrupció nacionalizmus hazugság káosz államcsőd környezetszenyezés

:-)

szerintem érdemes felkutatni

2008. november 11., kedd

one year in the foul smelling city


bad as it is we live in an age of confusion and decay our towers crumbling on our heads debris covering the streets while we are told everything will get better you have to find out that nothing gets better at all

we have our slogans written on great big signs but underneath it's the rotten smell and the quick getaway from anything normal from truth to lies from love to hate from reality to pretending

but it gets an ending

soon

2008. október 20., hétfő

2008. október 7., kedd

valószínűtlen ember



a lényezőhöz

nem vagyok tagja semmiféle klánnak
osztálynak velem nem védhető
az ország tüntetni nem megyek és
rongy életem féltem a parlamentet
mindig nagy ívben kerülöm titkolózom
de mellesleg sokat fecsegek focimeccsre
lassan tíz éve nem mentem földet nem
adok nem veszek romon nem ugrálok kávét
cigarettát nem alkoholt ritkán fogyasztok nem
hallgatok hülyékre a magam útját járom
köpök a politikára bárki csinálja is szeretek
gyűlölök eszem iszom dolgom végzem alszom

és kihez forduljak hogy ne kelljen
bármit is ebből megmásítanom

1992.06.18./2005.07.14.




don francisco goya...

hogy minden fekete lett fekete
olyan fekete amilyet csak a
világosság adhat hogy
még a fehér is mocsoktól
vértől sötétlik nem tudta
nem látni és soha el nem
törölhetőn égtek a képek benne

1992.08.03./2005.07.15.




...és én

most már hiába fordítanám
el arcom az iszonyat velem
marad amit eddig nem kellett
volna tudnom immár élő
nem nem rémálom rosszabb
hisz a való képe vigyorog
rám jól ismert halálpofájával

1992.08.03./2005.07.15.




világjárók

megannyi indulás érkezés
pályaudvarzűrzavar találkozunk

útjaink vannak ideoda mozgunk
mindenfelé nem gondolat út határoz
el s mi ne jöhetne szóba

néha a vonzás elnyomja azt a
pár megszokást ilyenkor csomagolunk

érkezés indulás mind fontos
akármerre járunk sosem teljesen
ismeretlen és mégis
teljesen az

autópályamagány a távolság
varázsa az elgémberedett tagok sóhaja menedék után
vonatkerekek kattogása hová hová
párizslondonbécsbudapestprága
és ki tudja még merre és honnan

indulunk érkezünk
találkozunk

1992.11.15./2005.07.15.




a tündöklő

ami elveszthető ami megtalálható
amit keresel amivel jó újra találkozni
az a fa
a tündöklő a fényes
csak neked világít
csak te látod

1993.01.01./2005.07.15.




két kobold

valaha ifjak voltunk
szél fújta nap sütötte
bőrünk az elemeket
játszottuk tűz víz lettem föld levegő
mozdultál mozdultam én is

bőrünk kifakult azóta
szemünk fénye megkopott
világunk árnyai őriznek minket

1993.05.05./2005.07.16.




a szív beteg

leszerelve mind az antennák
furcsa szívfájdalom
melyiken múlik hogy megérjem
a holnapot ami itt van a
nyakamon de úgy szorít mint a kötél

a szív beteg madár idétlenül verdes
belül nem tudom miért
engedj magadhoz most az egyszer

1993.05.17./2005.07.16.




lux aeterna
(Ligeti György)

ami örök:























ami örök.

1993.05.18./2005.07.05.




odaliszk a metrón

mondom
már megint jössz mész
hordod semmivé fáradó tagjaid
főleg pocsék a világ
néha

nem kilátástalan ez nem igaz
csak épp belefáradtál
alig veszed észre hogy lehet
még élni majd később élsz újra

addig nézed az odaliszkot a metrón
a két szirént hófehérben
vágysz valaki után aki messze
bolyong tőled visszavárod
ő is vár téged

mondom nem reménytelen

1993.07.17./2005.07.16.




bartók rádió, budapest, 1993.08.20. 06:00

a hajnal kelt életre
pofoz fel az ágyból
rossz szájíz és pokoli remegés
kísér a napba de elmúlik mind
jöjjön sorban ismét a világ kínja
a túlélés hülye reménye
mert végeredményben úgyis belehalsz

ne várj semmit a világ úgyis megvan
csak maradjon a levegő
hűs érintése a kelő madarak
hangja a világosodó ég
a tisztuló agy meg
a zene ami visszaad az életnek

1993.08.20./2005.07.16.




dalszöveg

az elvis az halott és mennek az évek
és nem érted mitől vagy egyre keményebb
a tavaszt a szívedből mi öli ki
az életre többé nincs alibi

1993.08.16-20./2005.07.16.




mi van

írjunk egy verset arról
hogy mi van

mi van

na most ez itt egy mi
egy hiányjel kérdőjel
egy vitorla foszlánya
egy kifli fele
egy hova megyek ezúttal
ki utál ki honnan
egy alkalmazhatatlan hasonlat
egy ébként hogy vagy
egy szeregy
egy kitalálhatatlan történet
egy elolvashatatlan megíratlan könyv
láthatatlan ember
egy mennyire örülök és
egy nagyon sajnálom

1993.09.22./2005.07.16.




körforgás

a földből születek meg újra

megöl és újjáteremt minden nap

romlok öregszem és kedvem oda

majd leporolom ruhám megint elindulok

1993.09.26./2005.07.16.




ez pedig azért van
Vass Tibornak

ez pedig azért van mert hazafelé
jövet a minerva utcából a porhavat
örökké arcomba fújta a jeges szél
és ezt meg kéne írni a vass tibinek
mert annyira az aki ez hülyeség
jó lenne küldeni neki egy pár sort
hogy de rohadt hideg volt ma este
meg biztosan van is még és én
meg ülök itthon szokás szerint és
totál elegem van a költészet hatalmából
meg a könyveimből

1993.11.20./2005.07.16.




két Krisztus-kép

a világ
fájdalmából
születő Isten

az Isten
fájdalmából
születő világ

1993.12.23./2005.07.16.




megbolondultak

megbolondultak mind
a köztéri órák
nem fordulhatok
sehova
az idő befejeződik

1993.12.28./2005.07.16.




a térkép

mindazonáltal képtelenségnek tetszett az ötlet
amellyel megpróbált tőlem a hülyeségeire pénzt
kérni faképnél hagytam nem volt más választásom
nem hagyott lehetőséget mást mentem szinte rohan
tam a felismerhetetlen utcákon gyűlöltem hogy gyű
löltem már a házakat külön szétfolyt mindenfelé
ez az érzés igen mindez miatta a kicsinyes ön
sajnálata miatt amivel a ragyogó napot is fe
ketébe öltöztette összekuszálódott a térkép a macskakő
a lépteim alatt tornyok emelkedtek kukák borultak
fel ocsmány hadakat ontva elvesztettem mindent
futottam meredek utcákon le mindig csak lefelé
mögöttem csomókban gurultak az emberek le a hegy
oldal utcáin száraz szél söpört végig az árnyakon

1994.01.06./2005.07.16.




ezoterror

jönnek a banyák és azt mondják
a kék pólód vedd fel ne a pirosat
jön a tenyérjós és azt mondja
szőke nővel menj el ma este a vörös nem
neked való
aztán lecsapja a vöröset a kezedről
a szőke utál
jön a mágus és azt mondja
ma
ma mindenképp add el a házad
és végül az övé lesz
na de
és jönnek a horoszkópos bácsik az újságból
és azt mondják
valójában nem te vagy te
még csak nem is az apád vagy
te vagy az a pszichopata aki sorozatban lövi le
az utcán áldozatait
csak épp te se tudsz róla
ott van benned
na de
jön a sorsanalizátor és azt mondja
te voltál napóleon az előző életedben
csak épp te nem emlékezel rá
és jön a láma és nem dalol és azt mondja
én te vagyok
na de
sikítasz
miért
sikítasz
hagyjanak már békén
ezzel az ezoterrorral!

1994.01.13./2005.07.16.




a hódító

előbb

ezt nem lehet már tudni

aztán az utcák

én vagyok a hódító
porba alázkodnak a házak
előttem

1994.01.13./2005.07.16.




nem

nem
egyszerűen
romlok

halódom

1994.01.13./2005.07.16.




atomkori mondóka

kiment
a ház
az ablakon

1994.01.13./2005.07.16.




szerelem

szép vagyok
mondta a palota

a tengeré volt mindene

1994.01.16./2005.07.16.




találd meg

könnyíts a lelkeden
találd meg veszítsd el
magad
az élet értelmét

ez hát
ahova érkezel
sötétlő szemekkel
hunyori fény egy
éjszaka végén

1994.03.21./2005.07.16.




öregember

öregember
áll
néz
nem lát
koszos szakáll
élettelen szemek
körülötte a tülekedő tömeg
kétoldalt szatyrok
meg veszekedés

ez nem közöny
itt már nincsenek érzelmek

egy arc a semmire vár

1994.03.24./2005.07.16.




gésa

e gésalakos
adlóvázaként
homályosuló portrét
mej előmbe ul
hát jára
tűzöld és elhany

1994.05.27./2005.07.16.




gandhi-féle indiai csodagyógyszer mantrája

mahatmahatmahatmahatmahatmahatmahat

1994.06.17./2005.07.16.

2008. szeptember 24., szerda

close to the edge



being in london
in the summertime
with my love

close to the edge

(art of noise)

that was art of noise over twenty years ago

that was industrialistic pop music cutting edge dadaism and so on

that was difficult listening

2008. szeptember 16., kedd

masks


the thing about the masks is

it enables us to be in two places at once

(Anne Dudley)

art of noise

2008. szeptember 4., csütörtök

welcome to grave new world


greetings

unfortunately our new world doesn't seem to work properly

we are making all efforts to get back to normal

please call after the next disaster again

2008. augusztus 16., szombat

két hold 2.0



a., területi építés alatt idegeneknek belépni tilos


területi építés alatt idegeneknek belépni tilos

hogy végülis itt az idő hogy megint
neki kell állni csinálni kell a dolgokat

húzom az önmagamnak adott szabadságot
tűnök magam elől csak még egy napot édes
öregem csak egyet röhejes alak látható
és miért a szabadság vad ötlet
kimosódnak az emlékek belőlem jöhet az
új a más kezdjek hajrát kiabálva ro
hanni

múlik ködösül az anyag tiszta vizet öntök
a fejembe üresedem ezzel lesz más az
egész tehát ezzel kezdek most valamit és
nem számít a hiba mert az csak beépül
az egészbe mint a banális befejezés is a
lányregények végén kiütést kapok a pöttyeiktől
az üresedés nem más mint sűrűsödés a
csillagközi poré például ahol pár fertály
millió év múlva csillagok lesznek hoppá
ez aztán a bukfenc az alif hiába ugra
bugrál hiába hiszi hogy ő az első a szerény
de szolgálatkész bá kapja a dicséretet

ezek szerint nyolc óra lesz öt perc múlva még
mindig világos van hiába jön a nyár hajnalonta
eszeveszett zsivajgás tölti meg a lakótelep utcáit
a kis teret a madaraké és másfajta élet
megy itt újabban éjjel titkos kertépítő hajla
mukat élik ki egyre többen virágokat fákat
horribile dictu ültetnek mosolyogtató az igye
kezet

és magammal kezdeni valamit micsoda mocs
kolódó szemrehányás ez hogy utálom
nem jutok semmire így mondják fafejek ez mi
egyszeriben megszűnök érteni őket már rég
nullára koptak talán
azért hogy másokat felértékelhessek a
csillagos égig

modern korban élünk hülyeség mindenki ezt
mondta tízezer éve
tényleg kezd messze lenni még kétezer
is még száz is ötven is két évvel ezelőtt
olyan régen ki emlékszik már arra tényleg
micsoda hülyeség de vannak hősök
kerekre szabott lég
mentesen zárható sztereotípiákba csomagolják
a világot fulladjatok meg

jó vicc nincs vége nem hagyom abba
kábé kilencig végülis egy óra nem nagy
idő én ráérek

ha már itt tartunk rémes egy dolog a
verselemzés mindig is utáltam kénytelen kelletlen
elfelejtettem jópár géniuszról hogy egész
egyszerűen emberek ugyanúgy a szájukkal ettek
a tüdejükkel lélegzettek az izmaikkal erőt
fejtettek ki például igaz hogy tudtak írni mind
és jópáran igen kiválóakat de minden életrajz
rólam kell szóljon és emiatt sok zsenit
megutáltam már elvből is ami
kötelező azt utáljuk nem igaz szerencsére verstanból
sosem kellett felelnem ez amúgy is nehezen ment
dolgozatnál néha puskáztam most már tudom ahhoz
hogy megértsünk egy zsenit először a zseniségét kell
elfelejtenünk ha nem megy hát szétrombolnunk különben
sosem hat halott zseni a jó zseni de leg
jobb elfelejteni az egészet

őszintén sajnálom de még csak fél kilenc van odaátról a
tévéből hátborzongató rágógumi pelenka intim betét és
autóreklámok üvöltenek fél fél percig elfelejtettem a
mosóporokat tisztítószereket bankokat és átutalásokat a
dezodorokat a légitársaságokat fogkrémeket ja azok
a kedvenceim vigyori fogorvosokkal és gyerekekkel hatalmas
almákkal feldoppingolt fogsorokkal szerintem ezeket a
fogsorokat egyenesen csináltatják a legmenőbb specialisták
nál direkt a reklámhoz
fuj inkább százhúsz évig fog nélkül

ez öt percig tartott képes voltam öt percet elfecsérelni
erre a marhaságra laocet vidáman rugdosta a
köveket és közben az anyjára gondolt senki sem
hiszi el nekem hogy laocetnek valóban volt anyja
rend a lelke mindennek
vérezzenek el a hóhérok meg akik kötélnek
állnak

nyolc óra negyvenkettő a javán túlvagyunk
az előbb kifelejtettem a tévéket fritőzöket
sorsjátékokat szerencsére annyi a reklám hogy
be tudom pótolni

ki vagyok zárva a príma halálos ítéletből
ez kész röhej

tehát ide jut az hogy visszajöjjek kifejezetten
nem érdekel hogy esetleg zagyvaságe amit
írok két dolgot tehetsz röhöghetsz vagy
kikapcsolhatod a tévét így is úgy is
én nyertem mert ez nem tévéműsor kár
hogy olvasni gyorsabban lehet mint
írni nekem ezeket előbb ki is
kell találnom végülis én ráérek nem
van tíz percem addig még eszembe jut
hat valami nem igaz olvasott értelmes
gyerek vagyok nem versz át megcsinálom
és kész

kipurcant a dolog nem bírta szusszal
ez volt a baja nekem meg mi bajom van
az nem áll itt csak hogy vagyok ez van
tiszta fehér papír amire minden mást elfelej
tettek felírni

szerencsére elkezdődött a film ezt fogja
most visszhangozni a lakótelep a forga
lom soha nem múló zaját távolról innen
már kedves a zaj mint amikor budaörs fölött
kikukkant az ember a hegyek közül az emhetesre
hosszú giliszták kékek húznak lassan jobb
ról balra balról jobbra köröttük színes
bogárkák száguldoznak és az egésznek
távoli zümmögés a hangja

na kifutottam az időből
kész röhej

1992.05.04./2005.07.03.




soha nem lehet valamit csak úgy

soha nem lehet valamit csak úgy
lezárni

1992.05.05./2005.07.03.




meghalt a krimi

meghalt a krimi vagy legalábbis jekyllből
hydedá változott erre már conan doyle se
ismerne rá nagy kitolás annyi a hulla hogy
már meg se tudom számolni és mindig
zaftosabb az elbeszélés nem nyomoz senki
igazán csak ölnek jó sokat jó véreset
végülis arra jó hogy ne gondoljanak az emberek
másra ami rémisztőbb mert valós

egyszóval tisztábbak köreim épülök
fel reggelre pedig egyenesen kitörő
lelkületű kell hogy legyek ez következ
tethető ki az adatokból ez az előrejelzés

meglepve tapasztalom hogy eltűnt
egy fél óra a tudatomból ma
este de nem tudom mikor
időérzékem hagyott cserben tán a
telefon közben kazetta hallgatásakor
ez is csak azért jut eszembe mert
egyre több idő lehatárolt előre
kitöltött szinte időadag porció az
egész a véletlenül nem tervezetten
eltöltött idő meg mindig rövidebbnek
tűnik és mindig hasznosabb jobb stb

és hogy félek hogy semmi nem jut
eszembe reggel az este eltervezettekből
kivéve ha a véletlen a segít
ségemre nem siet nemigen teszi meg

és ez még mind semmi

1992.05.05./2005.07.03.




szeretni jó

szeretni jó fontos dolog én
például régebben nagyon szerettem a
rántott májat manapság nem élek
vele de hússal általában nem
táplálkozásomban tehát kóser és
zöldségrágó elemek egyként hatnak

és nagyjából ezen a tájon jön elő
a forma kérdése le a formával
éljen az amőba a papucsállatka
és még hány szép név akik helyett
én megteremtem az egysejtű költészetet
igazán hálásak lehetnének érte

egy szaxofon és egy trombita küzdött
egymással mi ketten vagy ők ketten
kár volt belekezdeni csakhogy ma
délelőtt összefutottam a trombitás lánnyal
mindig összetalálkozom valakivel
valaki mindig találkozik velem a kettő
nem mindig fedi egymást ez a nagy
csel de tényleg sokszor van úgy hogy
én találkozom valakivel aki viszont nem ta
lálkozik velem

van úgy hogy hiába csukom be a
szemem akkor sincs sötét
a szemhéj mögött is örökké ott a világ
a nap odasüt néha
nem használok nagybetűket ez csak

később előfordulhat más lehetőség is
de az már túl késő valóban egyfajta
első után köpönyeg variáció

ez csak vicc volt

1992.05.07./2005.07.04.




de mert ez jött

sok is volt talán
a világból azt mondod
legyen csend
de hisz most már oly
könnyű magad se hitted
igaz kerekké lett minden
elnyerte értelmét ez jó

ágyban párnák közt elhajtod
fejed de nem jön álom
még nyúzottabb leszel ettől
pedig gördül magától
tovább tovább csak mozog
a kéz nem figyelsz és
kimarad egy szó

már régen jutott eszedbe
bármi olyan igazán igazi
hiányzik is tán tényleg
hogy megritkultak ezek is
hogy megváltoztál pár év
alatt nem tudsz aludni
és a versek se olyanok már

igaz sejthetted volna hogy
ezek az új dolgok
így hatnak majd
nyugodj el ne halj
meg minden nap az túl
sok és túl kevés a
célba éréshez

valami eltűnik valami
új jön fejlődik megint
más állandóbbnak mutatkozik
az egész végülis ép
és egyre épebb hová lyukad
ki ez nem tudod még
mindig hiába vársz

visszanézhetnél erre a hűlő
betűvetésre de minek el
rontani nem bírtad ki hogy
ez ne legyen benn igaz
jobb lenne ha csak a folyton
elröppenő jelenre függesztenéd
tekinteted önmagadhoz közeledve

zúg a füled ez mindig
éjjel jön elő nappal vígan
aludnál de így sokkal egyszerűbb
miért legyen pont ez úgy ahogy
mások is csinálják
egyszerűbb szembefordulni legegyszerűbb
érzéseinkkel

oldódj fel önmagad tükrében
és nem baj ha görbe
légy olyan amilyennek szeretnek
és ne törődj mással
írod ezt miközben tudod hogy
hülyeség de mert ez jött
nem hagyod abba minden marad

1992.05.16./2005.07.01.




fene vigye el inkább

kár hogy ma karcolt a szél
kár hogy tegnap nem jártam sehol
szép is lehetnék telente nyaranta
most meg a busz nem jön

vagyis ez már múlt idő ugye
megbocsátasz láttad a lelkem
egy igaz szegletét ezzel visszaélek
pech ez a szőlőcukor csípi a nyelvem

az ajtónak nincs lába mégis eljár
titokban most ennek zajától nyugtalan
én is remegtem a megtapasztalástól
pech ez a túl lekerekített megfogalmazás

miket beszélek hiszen csak kezdődik
a világ és ebben minden titok
kiengedem a pókokat takarítás
előtt erre itt ez a légy nekem mit csináljak

pech ez is nem akarok már
felkelni miatta de elrontja az
egészet pedig milyen jól benne
voltam fene vigye el inkább befejezem

1992.05.17./2005.07.05.




ebből nem

mindent nem szabad hagyni és mindent
hagyni kell ez jó amikor elfed az élet
és kavicsként sodródom benne csak az a
furcsa hogy bár nem tudok úszni mégsem
fulladok meg

ma csak fél óra áll rendelkezésemre de
lehet hogy hamarabb végetér
élt ön ma már ez az egyik kedvenc
falfirkám és rögtön utána helén tehén
kár hogy leszoktam a rímekről megírnám keresztrímnek

ebből nem lesz rendszer figyeld csak meg

1992.05.18./2005.07.05.




egy kis befőttet

főleg az zavar hogy kiszámíthatóvá
meg beszámíthatóvá akarnak tenni
mittudomén ezt az egészet
epret enni szép mesterség és akkor
még nem beszéltünk veszélyeiről

hunyorít a lámpa de aztán hűségesen
világít tovább a hülye
nyakamon tizenkilenc óriáskígyó tekereg
csuda jól tudnak folytogatni ezt az
akadémiának küldöm nekik még csak
küldhet eztazt az ember egy kis befőttet
szilvalekvárt házi neutronbombát már
mindent lenyelnek

ez is olyan unalmas hogy mindig csak
vízszintesen írok micsoda fertő

teszek a modern életre mondtam már
méghozzá vidáman elvégre kikúráltam
magam hogy megtehessen

ez aztán a móka ez aztán a vetélkedő

1992.05.18./2005.07.05.




a halak bűnei

fondorlatos módon azt
találtam ki hogy nem emlékszem
semmire ez annál is inkább
fondor viselkedés mert ezt a
szándékomat jó előre kicseleztem

csupa vidámság az élet

irtózatos népek a halak számtalan rosszat
tettek már az emberiség ellen minden
az ő lelkükön szárad nem vette még
senki észre borzasztó csak azt nem értem
hogyan nem szúrta ki a szemünket eddig
a bűnlajstrom véget nem érő

na most nézd meg magad mert ismétlődnek
ezek a dolgok ugyanott vagy
mint tegnap tegnapelőtt egy hete stb
dehogyis már hol vagy tegnap óta is
mennyit haladtál de aludni ma se
tudsz igaz

1992.05.18./2005.07.05.




aludni ma se tudsz

jöhet az egész nem is érdekelnek már
később meggondolhatom még magam
főleg ez zavar

aludni ma se tudok
aludni ma se tudsz
rémtelen az éjszaka pedig
esőbenhóbansárbanfagyban
csörömpöl a fény az ablakon
és megtántorodik a törés a buborék belül
de hiába pattog ideoda csöndesül a
világ és de jó hogy megakadályoztam
egy rímet megszületni

élve fogd el magad gyilkold meg
az ellenfeledet győzedelmeskedni
annál nagyobb öröm hogysem
lemaradj róla micsoda pech

1992.05.18./2005.07.05.




micsoda pech ez nem

tiszta vizet öntök a fejembe romlik
a hangulat elvégre nem lehet minden
ugyanolyan

romlik a tiszta ugyanolyan
vizes a hangulat a fejemben elvégre

lehetőségeimhez képest a végét járom
jól eljárom a végét talpam alatt is fütyülök
botrányállagú iszony csak csendben
üvöltök este tíz után meg már alig

micsoda pech ez nem vall jómodorra
halódik rögösödik szenvedek azzal
amit anyagnak kéne hívni meghalok

ezt nem gondolhatom komolyan éles a tiltás
vág mint a borotva itt belül

és most kell rájönnöm hogy már
a legelején elrontottam húzni alakítani
kell pedig azt hittem egy az egyben
jó lesz megette a fene az egészet

laocet vidáman rugdosta a köveket
és közben arra gondolt hogy telefonálnia kéne
zavarjon vagy ne zavarjon ráviszie a lélek
vagy ráér máskor nem ér rá elmetszi
még a saját torkát is egy rossz
pillanatban ettől tart legjobban

ebből nem lesz rendszer figyeld csak meg
az előbb nem tudtam figyelni de majd most

elbóbiskoltam
sárga virágszirom bóvli gyűrű majdnem leesik
a karikáról a műanyag kő műbross ebből
meg már hiányoznak a műkövek és a csat se jó
a virágszirom marad azaz megy a többi megy
azaz marad

újrahasznosítható irodalom ebben látom
a nagy lépést az eddigiekhez képest
olyan mint a lavina kicsivel kezdődik
és egyre nagyobbat görget
maga előtt az ember mindig jön
hozzá valami de csak egészében
együtt ér valamit
pusztán passzióból állok le ilyesmiről
fecsegni hoppá ez aztán a bukfenc

1992.05.20./2005.07.05.




és most kell rájönnöm az esti kiadásból megint kimaradtam

krémsajtmániám nem csitul
főleg reggel nem különben eléggé
elfáradtam
vagy később is mondhatom

ragyog négysoraival fejem szegény
azt hiszi jajdejó
ez egy átverés

de a többit is ráhagyom

1992.05.20./2005.07.07.




a jövőben legalábbis nem tegnapelőtt

fehérzajba foglalom végre az írást

néha meglep ez az abszolút kijelentés
túl jó semhogy a folytatás is az
legyen megjegyzem jó ez a fehérzaj mert
nincs információtartalma nem kell odafigyelnem
tehát írhatok amit akarok

1992.05.20./2005.07.07.




megy ez mint

rögtön azt követően jelentek meg az
ügynökök és értésemre adták hogy nem
nézik jó szemmel
szemészhez kellett volna fordulniuk

igazítsunk gondolatmenetünkön igazítsunk
menetünkön még nem nagy még
meg lehet tenni

éljen az anarchia de én leszek a császár

most már valóban önmaga duplázódik
benne kérdés hogy inkább önmagae ezáltal
vagy egyre kevésbé

túl sűrűnek találtak ma is mit tehetek
naponta nyolcórás komplex műsor
elfáradok hígítsak ugyan mit és mivel
és miért tenném
önt is szeretettel várja mondjuk a szerző

na most nézd meg magad

1992.05.20./2005.07.07.




aztán csak

mindenkit ideesz a fene
jobb ha elhagyom ezt
amiből megtudnám nem tudom
többé lesz az egy
most ehhez mit szólsz a tükör
görbe de később javulhat még

jobb lett volna akkor a
telefon bánod mit tehetsz azóta
újra működik

ez marad pech az elrendezés
mégis marad tartom a formát
a sebességet ehhez mit szólsz

ki a fenét érdekli mindez
hova nézel haladjunk
azóta tisztább később megjavul
rögtön nem lehet nem tudom
járkálj csak nézzenek nézz
ne zavarj beleszól késő
most úgy érzed mattot kaptál öreg
király ehhez mit szólsz

hideg de később rendbejön
majd kiderül

körül vagy bástyázva he
ebből nem lesz rendszer figyeld meg
mit érsz vele pedig süt a nap
a tudás a művészet és a
mifeneség elborít mondod lehetne
így is szenny mocsok elborít ezt
mégse mondod marad a tény

egy szót se régi ötlet azaz
annyira nem vannak régi dolgok
előkeverednek beleszövöd őket ebbe
ez egy alakítás
fordulj jobbra aztán csak egyenesen
amíg meg nem látod

1992.05.26./2005.07.07.




hiába kitolt velem megint

mint ahogy az sem igaz
hogy annyira érdekelnének engem a
régebbi szövegek csak most
hogy az előbb szóbajöttek gondolkoztam
el rajtuk nem folytatom ez már
kezdettől más máshova kerül
mittudomén ez nem tartozik ide

hideg pedig süt a nap hiába
kitolt velem megint hideg van
koszos a papír nem is tudom
ez nem az a hely nem
megfelelő fogdbeapofád

1992.05.26./2005.07.07.




sürgősen

sürgősen mon dotta
különben ez csak vicc volt
pech ilyennel elszúrni az
időt

nézd meg magad mi marad
pech ez csak így jött elő
hülyeség ebből nem lesz

most mi megy mi jön
mit kezdesz el kötözködni

vagy ez

nem mert félek ez van kész
majd később hidd el
kezdd újra

1992.05.26./2005.07.07.




fázom hűvösödik olvasok

most is hülyének fognak nézni
de fázom hűvösödik olvasok
nem akarok ma is annyit
mint legelőször

mekkora tévedés

kezdd újra az a legjobb
attól nem félek csak tudnám
hogyan is érted az igazit akarom
belevágok az már eldöntött de ami
eddig volt túl sűrű és hiábavaló

figyelni kell min múlik mi
hajszál híján
ez aztán a vetélkedő

mindig lesnem kell nem tudok semmit se
fejből ez nagy becsapás nagy alakítás
de ki tudja követni és hova kéne

megremeg valami finom belül érzem ezt
már nem kéne hagyom is
kit érdekel hogy mi van máshol

1992.05.26./2005.07.07.




használj ebből ki

laocet vidáman rugdosta a köveket és
arra gondolt két eset lehetséges az anyja
jutott eszébe megint és kieresztette
mást akartam eredetileg de ha így esett
azt máskorra halasztom

szép vagy ő is gondol így rám
fordult oldalára tényleg az
nyolcadik hónapja juthat így eszembe

nekem ebből mi sem tűnik fel megy
tovább rugdossa az anyját vidáman

tekints rá a helyzet súlyos de tiszta
fellegek húznak el alattuk semmi de
nem árt megemlíteni
használj élénk egyöntetű színeket

1992.05.26./2005.07.07.




tisztábbak kedd este örökké

megjöhet elmehet kétszáz év hadarva
beszél körúti üzletben jobbára süt a nap
teljesen beszámítható automata vezérlés
üdülni szeretne felvág vele

de csak azért hogy ezt lássam
nagy árat fizetett kissé jobbra számítottam
a legjobbat ki fogja kiosztani én

tisztábbak köreim nem énekelek
felépülök előregyártott mondataimból
megállj

1992.05.26./2005.07.07.




én is jobban mégsem

számolok magammal kiadagolom ahelyett
hogy menne megállás nélkül
ahhoz gyenge vagyok és legyünk őszinték
nem jobbe éppen így

nekem is mennem kéne ez még mind semmi
mindjárt jön a folytatás nem tudom
mi lesz dúl a vihar nem látom magam
ez kész röhej

nincs képem róla milyen jó lett volna
nincs karcolt szél nincs csend nincs tea
minden a helyén jó vicc nincs vége

1992.05.26./2005.07.07.




ha örül 2.0

ha örül
horgerantal úr
innen egy hiányzó
vers virul

1992.05.27./2005.07.09.




na most kivégeztem

na most kivégeztem ezt az
egész népséget én vagyok a hülye
miért hagyom magam behúzni
a csőbe és ez még mind
semmi meglátod ha figyelsz

a dühöngéssel csak energiát
pazaroltam teljesen feleslege
sen még jó hogy reggel
a levél
most már szokás
szerint ment

aki kizár a világból azt
én zárom ki

1992.05.27./2005.07.09.




úgy a jó erősen

neki se könnyű elakad a kezem
fáradt vagyok sok volt megint
túl sokat hagytam kisemmiznének
azt mégse

hanem megvan a magam világa
így jön folyton új anyag mindig
több és több
és ez még mind semmi tudom
mi nyugtat és eggyé válok vele
még ha én nem is tudom olyan jól

megkevertem úgy a jó
erősen zúg a fülem

1992.05.27./2005.07.09.




hideg május

hideg május fene megeszi
ezen régóta rágódom

egy széles ámde lepusztul
utca alacsony házak szemét
nyárfák
kezdenek tünedezni

könyököm kilóg a lyukas ingből kivé
telesen zavar
de alkonyattájban lesben állok figyelek
most már ettől se lehet más

hónapja áll levelezésem nagyobbik része
a kisebbik a fontosabb él
azért mert élek
és nem kedden kedden csak vagyok hanem
szombaton élek és ha megmondom hogy
hány héttel ezelőtt szombaton éltem az már
túl erős célzás lenne de ma is szombat volt
micsoda felvágás szólt a hentes

1992.05.30./2005.07.09.




nem ez az utolsó jobb híján azért ez is megfelel

az egysejtű költészet kipusztíthatatlanul
tombol folytonos osztódással terjed szét
győzni mindenkin ennyi
hiába sikoltoznak unt alakok már
ki vannak zárva ebből a világból
tőlem nincs követelnivalójuk nem lehet
amit én teszek most még csak az enyém

kilenc titkos barlangba leszállt ez a
nagynevü féreg megbocsáthatatlan dolgokra
akarta rávenni a szent remetéket
de hiába ugrál ha egyszer nyakon
csíptük már nem menekülhet

ami a hideget illeti él és virul nem
nyugszik én sem és nem ez az
utolsó szavam arra mérget vehetsz

nem és nem és nem tudok rájönni
hova megyek ha tudnám lehet hogy már
nem is mennék hanem hanyatthomlok menekülnék

1992.05.31./2005.07.09.



ha tudnám lehet hogy már nem is

jobb esetben most kirúgnak gondolom
szétpattan az agyam annyira belemelegedtem
nem tudom meddig tarthat ha tart
egyáltalán valamettől valameddig minden
csak folytatás holott lehet hogy látszat
szerint most kezdődik valami az egész

na egy egyszerű eset jó vicc hogy lenne
ha tudnám hol az egész miértje hogy
az egész micsoda nem is akarok én
ezzel nyavalyogni gondolta laocet és
széjjelrúgta a kukákat a szomszéd ház előtt
másnapra holtan találták a buszsofőrt
a nap végzett vele túl meleg volt
vagy túl hideg vagy túl meleg
már ennél jobbat képtelenek kitalálni

egyszer végül a lavina maga alá temet
elfogynak majd a jó cukrok marad
a sárgaság a tékozló fiú ellopja a
visszajárót ne igyál annyit inti az apja
és fejbe vágja egy korsóval laocet készül a
hazaútra vízióiban dromedáron ül síppal
dobbal nádiszaloncukorrépával fogják várni
de ő ezt előre tudja ódzkodik is tőle
egyszerre harang szólal tévesen csöngettek rá
a hóhérra egye meg a kötelet tőlem nem kell félned

sötétedik vonat zaja jön a töltés felől elkeveredik
a szokott adagban a többiekkel ez is fehér ez igen
könnyedén van az egész és most szó sincs telefonokról
ha közre is játszanak benne nem érdekes ez a
része egy cseppet sem az más összehasonlításban
szeretni jó még ha történetesen svéd kétszersült
is a tárgya

nem is tudom lehete még valamit
épp jókor lesz ha vége pont a
végén hülyeség
ha valami nem akar lenni hát meg
is szűnik rögtön
minden csak folytatás

1992.06.03./2005.07.11.




zárszó nagy kitolás

minden ilyesmi csakis kitolás lehet kény
telen az lenni a véletlen hozta hogy
van hely elszámoltam magam csak az a
rossz hogy már nem vagyok benne
túl késő már

elfordult megint felettem az ég
változott újra valamit de rajtam
ki nem fog figyelem

sajátmozgásaim révén már
ki tudja hol lennék ám minden
lehatárolt többékevésbé

ha nem lőttek volna már
el annyi
poént magam is lesütnék
egyet nem teszem inkább
végrevalahára
sajnálnám ha valaki

1992.06.30./2005.07.11.





b., vendégcsillagok

vendégcsillag 1.

most ha bejössz a füstölő illatát
érezheted a szobában most ha bejössz
megmelegítheted kihűlt kezemet most ha
bejössz úgy lehetsz hogy egymásra se kell
nézzünk de ha bejössz tudd nincs több
ajtó és nincs több szoba ez a világ az utolsó
ahova bezárjuk magunkat

1992.05.31.;06.02./2005.07.13.




vendégcsillag 2.

és reggel
itt az eső
meghoztad nekik végre
hát ugrálj a szakadó
ég alatt ugrálj ugrálj

1992.06.04./2005.07.13.




vendégcsillag 3.

más az idő régen láttam már
napokig ültem a sötétben hogy
ne tudjak meg semmit víz
csorgott a hátamon a doh átjárta
testem
nem emlékszem rá
a sötétséggel néztem farkasszemet
őt ragadtam vállon ma sem
egyértelmű ki kit győzött le
kikerültem

1992.06.04..;07.12./2005.07.13.




vendégcsillag 4.

távolodsz majd közeledsz
út hoz visz
arcod kikerekül

1992.06.11.;06.18./2005.07.13.




vendégcsillag 5.

amire már rá sem ismerek
megtörtént mégis hiába
tagadás kövekre préselődött
tetteim örökké mutatják
mi voltam
mivoltom

1992.06.11./2005.07.13.




vendégcsillag 6.

leejtett csillag legyek
fény szilánkja apró üvegtűk
szóródnak széjjel
márciusi verőfényben
belékáprázik a szem
csak állok bambán
álmomban szétrendeződöm

1992.06.11.;06.24./2005.07.13.




vendégcsillag 7.

hosszan visszhangzik még
az éjszakában a vonatfütty
amiért most kinyúlok leveszem
egy képtelen polcról
hová legyek magamban
mert így magam még nem voltam
pont így még semmi sem esett
egybe soha semmi nem esik egybe
minden más én is te is
jó ez a te
a fejem üvegharang alól lát
hall elmosódott most a világ
távoli és ismeretlen nem én vagyok
a nagy felfedező nem megyek
megy más fennakad egy kérdés

1992.06.11./2005.07.13.




vendégcsillag 8.

az új lapnak üresnek
kéne maradnia
legalább egyszer hogy
megérezze a szabadságot

1992.06.14./2005.07.14.




vendégcsillag 9.

gyere ki nézd
áttetsző felhők alatt
peckes varjak sétálnak a
tetőkön esőből gyúrt
királyságom hívei

1992.06.16./2005.07.14.




vendégcsillag 10.

függöny zuhanása nevetés
kutya ugatása autó

1992.06.16./2005.07.14.




vendégcsillag 11.

hogy valami maradhat
tiszta önmagában miért
nem érthető

1992.06.16./2005.07.14.




vendégcsillag 12.

apró fehér
lepkék raja követ minden
felé udvartartásom
mást nem látnak csak
engem de ennyit még kibírok

1992.06.16./2005.07.14.




vendégcsillag 13.

velem veled és ez
bőven elég

1992.06.16./2005.07.14.




vendégcsillag 14.

tán minden más valóban
és nem csak úgy tűnik
a könyvtárban tűzvész
dúlta szét azt ami
még megmaradt a nagy
tisztogatás után és most
már nem tudni mi lesz
foszlányokból nem lehet
és különben sem érdemes
újra felépíteni egy
eltűnt világot

1992.06.17;07.12./2005.07.14.




vendégcsillag 15.

ha más utálja én szeretem
kifújom az orrom megmosom a kezem
megkoronázok egy relikviát
dacból nem olvasok moraviát
unom a szabályt ettől még
nem lesz hűvösebb az este

1992.06.18./2005.07.14.




vendégcsillag 16.

etettem tenyérből
szúnyogot kihallgattam
a rigók takarodóját
minden utat csak a
visszaútért teszek meg
szívesen

1992.06.23./2005.07.14.




vendégcsillag 17.

a piramis lassan készül
kövenként kezdem újra a
vánszorgást tudom hogy
nem reménytelen
a végén én tartom majd
össze s a sírkamra
üres marad
az egész él helyettem

1992.06.23-24./2005.07.14.




vendégcsillag 18.

galamb
a csavargó alszik a
padon nyári nap
lányok görnyedt háta
akác helyett most
a tinta illata

1992.06.24./2005.07.14.




vendégcsillag 19.

becsapott az ég
mégis esni fog holott
nem készültem el rá
s ha így lesz mert
talán elkerülhető miért ne

1992.06.28./2005.07.14.




vendégcsillag 20.

amiképp én nem akarok közbeesővé
válni úgy mástól sem várhatom el
hogy az legyen
nincs jelentősége a végső
állapot felől szemlélve
minden egész önmagában
de csak aztán

1992.06.28./2005.07.14.




vendégcsillag 21.

ne siess nincs rá
okod tégy ahogy
tetszik de nyakad
ne szegjed

1992.06.28./2005.07.14.




vendégcsillag 22.

ha minden összefügg
hát minden rendben van
s hogy egy szöcske is
lehet arasznyi

1992.06.30./2005.07.14.




vendégcsillag 23.

micsoda meglepetés
hogy a tüdőm
újra és újra
megtelik levegővel
hogy a szél fúj
de csak épp
hogy megy le a
nap de még fényes
minden

1992.06.30./2005.07.14.




vendégcsillag 24.

ismét itt vannak
tengelic barátaim
fennen hirdetik ami
oly titkos az orrom
előtt húznak el vele
de még így sem tudom
kitalálni

1992.06.30./2005.07.14.




vendégcsillag 25.

attól hogy lóg a
fejem felett valami
még lehetek felhőtlen
mint ez a nyári ég

1992.06.30./2005.07.14.




vendégcsillag 26.

csak az alapélményekből
nem engedek ha hagynám
bárki útonálló kifosztana
ha hagynám egy ilyen
már annyira az enyém
hogy nem is tudnám
mihez kezdenék nélküle

1992.06.30./2005.07.14.




vendégcsillag 27.

vannak akik túl
nagyok ahhoz hogy írni
lehessen róluk nem
próbálkozom ami marad
kiszűrődik végeredménynek
aligha nevezhetném majd

1992.06.30./2005.07.14.




vendégcsillag 28.

a biztos a folyamat
és ez a nyugodt
tiszta nyári este

1992.06.30./2005.07.14.




*

Megj.: A vendégcsillag szó a régi kínai udvari csillagászok kifejezése, melyet új, váratlan égi objektumok (pl. üstökösök) jelölésére használtak.

2008. augusztus 15., péntek

m o

mike oldfield

öreg rocker vagyok már nem meglepő ha öreg zenéket szeretek hallgatni :-) na jó nem olyan nagyon öreg mindenki azt szereti leginkább hallgatni ami a fiatalabb éveiben volt rá nagy hatással és ez teljesen érthető én a zenéket általában a klasszikus oldalról közelítettem meg ezért van az hogy elsősorban azokat tartom meghatározónak amiknek ilyen módon akad valami értelme így tudott kapcsolódni a klasszikus és a kortárs zene vagy a rock ezek mind egy egy szelete vagy inkább oldala a zenének

oldfieldből az első természetesen a tubullar bells volt meg a moonlight shadow na most az utóbbi minthogy a rádióban szólt sokat inkább a popkultúrába került bele a t b meg a klasszikusba valaki azt írta m o ról hogy egy zenedarabon belül mindenféle érzelmi skálán tudja végigvinni a hallgatót talán ez a legtalálóbb meghatározás

én személy szerint a korai és középső időszakát szeretem az amarok az egyetlen kivétel ami már 90es és szépen visszaviszi a hallgatót a korai időszakhoz a legösszetettebb igazi szimfonikus mű mindenképpen az incantations a maga hetvenvalahány percével és négy tételével a kórus a vonósok fúvósok között nagyon szépen váltakoznak a különböző témák melyek az egész albumot átszövik

m o ról azt érdemes tudni hogy zseniként kezdte már egész gyerekkorától zenélt testvéreivel együtt a 60as évek folkhippistb világában 14 évesen készítette első lemezét sallyvel the sally angie children of the sun címmel ezen semmi jel nem mutatott későbbi pályájára javarészt folkos hippis dalok váltogatták egymást

korai éveiben kapcsolatban állt a soft machinenel és tagjaival kevin ayersszel szóval az akkor mocorgó progresszív rock több arcával is és ezek hallhatóan hatással is voltak rá de a folkzene valamint a klasszikus zene bizonyos elemei is meghatározóak maradtak

a tubullar bells története ma már tényleg rocktörténeti legenda bővebben olvasható például a wikipédia szócikkében erről ami szerintem figyelemre méltó az m o kapcsolata david bedforddal aki később a t b szimfonikus hangszerelését készítette és vezényelte is oldfield kompozícióinál elég sokáig megmaradt az egyensúlyozás a hallgatható és kaotikus részek között nyilvánvalóan a kísérletiprogresszív illetve a kortárs zene hatásaként talán ennek is paródiája a t b piltdown manes része a második tételben vagy az ommadawn első tételének hatalmas fináléjában

miközben a szimfonikus zene önmagában adja a teátralitást m o szívesen alkalmaz ezt a teáltrális hatást oldó eszközöket az egyiket feltétlenül a folkzenei betétek jelentik a másik az ahogyan kijön egy ilyen szimfonikus tüzijátékból a t b első tételének fináléját a pasztelles kórus oldja ahogyan átveszi a finálé dallamát és énekli egyre elhalkulva az ommadawnban ugyanezt az afrikai dobok teszik

érdekes hogy a minimalistának is nevezett repetitív iskola is hatott oldfieldre a platinum egyik tétele egyenesen philip glass egy darabját north star dolgozza fel de a legnagyobb szabású ismétlődés az incantations tételeiben hallható akár a kórus akár a fuvola a harangjáték vagy a trombita egy egy szólórészét hallgatjuk az újra visszatérő ugyanakkor dúdolhatatlanul bonyolult és összevissza dallamok egyre ismétlődnek benne azt gondolom hogy éppen az incantations a leginkább szimfonikus műve oldfieldnak talán eleve a hangszerelése miatt a vonósok és fúvósok dominálnak és a kórus az énekhang sem a rockzenét idézi a harmadik és negyedik tételben a gitároknak már nagyobb a szerepük de még így sem billen át a mérleg a rockzene javára

78 után m o talán kényszerűen is a populárisabb zene felé fordult a new wave és a punk akkori előretörése sok fejfájást okoztak a lemezcégeknek a komolyabb zenékre csökkent a kereslet és talán ezért is volt kénytelen m o felhagyni a teljes lemezoldalnyi kompozíciókkal persze voltak kivételek mint az előbb említett platinum vagy a taurus 2 a five miles out albumon és éppen ezért nem lehetett egy lemezen kiadni a taurus 1gyel és 3mal mindazonáltal ezekben az időkben is megfigyelhető egy egy zenei témának a visszatérése átdolgozása a f m o albumon pl az orabidoo és five miles out számokban is visszatérnek a taurus sőt a t b motívumai

a nagy áttörést a crisesen szereplő moonlight shadow hozta és bizony m o ettől kezdve már kifejezetten popzenét játszott az earth moving az islands anyagain nem csillogtatta különösebben magát ezekről az albumokról inkább nem nyilatkozom :-)

1990ben kiadott amarok című lemeze viszont annál érdekesebb egyfajta pofon a közízlésnek a 60 percnyi kompozíciót ugyan kettőbe kellett vágni az lp formátum miatt azonban egyfolytában végighallgatva egyetlen nagyszabású művet hallhatunk amiben szinte egyetlen percnyi szünet vagy nyugalom sincsen m o kicsit visszatért a kísérleti zenéléshez amikor egy rakás tárgyat köztük javarészt nem hangszereket hanem szerszámokat játékokat satöbbi bírt szólásra és ágyazta bele zenéjébe oldfield munkásságában szerintem ez a legizgalmasabb ha nem is a leghagyományosabb munka

hagyományossá vált viszont maga a tubullar bells amiből idővel elkészült a második majd a harmadik rész és végül az első rész új felvétele is nekem ezek egyre csökkenő színvonalú produkciók kicsit már az idős mester munkái aki jól megél a régi hírnévből is bocs érdekes viszont a tavaly elkészült music of the spheres zenéje mely bizonyos hasonlóságot mutat az ommadawn és az incantations világával

tessék meghallgatni :-)

2008. június 29., vasárnap

bye now from bangkok

holla holla evribodri itt az ido hazamenni :-)

nos hat lattam bangkokot es nem lattam semmit hogy kassakot idezzem hibasan mindenesetre elkepeszto hogy a vilagnak a masik vegere eljussak csak ugy anelkul hogy ebben barmi sajat nyomulasom lett volna

remisztoen csodalatos vagy csodalatosan remiszto ez a vilag egyszerre gusztustalan es budos es gyonyoru es hihetlenul erdekes fuszeres illatos satobbi

lepusztultsag nyomor az egyik oldalon felhokarcolok es luxus a masikon istenitett elerhetetlen kiraly aki csak a nepert el a masikon politikai zurzavar

nyugatias varosok es elmaradott keleti falvak

thaifold egy kicsit kozelrol ilyen

reszletek kesobb

he

kerdojel

2008. június 9., hétfő

bunkócskatedrága


hej bizony

mert még mindig azt képzeljük hogy itten nagyon kulturált környezetben bírunk vásárolni meg egyebek és ebbe olyan szépen bele tudjuk magunkat élni

na de

jobb nem álmodozni örülj ha elköltheted a pénzedet ne is gondolj arra hogy esetleg kiszolgálnak

lebunkósodtunk szépen ez van ne törődj senkivel szemesnek áll a világ foggalkörömmelvállalkönyökkel

előre

csillogvillog itten nekünk minden és jó ha be nem verik az arcunk de csak mosolyogj ember embernek farkasa ez itten az ember evolúciója csak az erős marad talpon

szevasz



utóirat

ha nem tetszik keress magadnak másik univerzumot

2008. május 27., kedd

instant ősleves


üdvözöljük

ön az instant ősleves menüpontot választotta

az ön egyenlege jelenleg mínusz 650000 virtuális peták

sajnos az instant ősleves teljes verziója 1000000 virtuális peták

adósságának rendezése után várjuk újból

szeretettel

virtuális peták univerzum

2008. május 24., szombat

from silence

troy donockley & dave bainbridge
from silence


mit lehet a zenéről írni túl azon hogy az életem meghatározó eleme vajon mit még a hangok különös megfoghatatlan világa a szépség és az erő jóság és gonoszság és annyi minden más érzelemnek elképzelésnek a szavak nélküli kifejezése bár néha szavakkal is


ez a zene amit most hallgatok a lincolni székesegyházban készült élő felvétel úgy vették fel hogy a technikus zokniban mászkált a fülére erősített mikrofonokkal tökéletes fülélmény fejhallgatóval élvezhető a legjobban

a fuvola élesfájdalmasan szárnyal a nyugodt zongoratenger felett van az ír zenében egy olyan boldog fájdalom amit nem találni máshol talán ezt próbálja c s lewis megértetni olvasóival az öröm vonzásában valami rendkívül közeli és ugyanakkor elérhetetlen mint az ég

megnyugtat és elgondolkoztat ez a zene lehet hogy mást idegesítene nekem a tenger jut eszembe róla a kék ég a madár röpte a szél ahogy a zöld füvet borzolja és közben önmagammal találkozhatok ez minden jó zenének ismertetője előhoz valamit a lelkem mélyéről örömöt bánatot fájdalmat keserűséget életet szembesít és gyógyít emlékeztet és felemel katarzist ad extázist miközben beborít elmos átjár

2008. május 17., szombat

a búcsú

" - Hová mégy, uram? - kérdezte Samu, bár most értette meg végre, hogy minek a tanúja.
- A Révbe, Samu - mondta Frodó.
- És én nem mehetek.
- Nem, Samu. Még nem, legalábbis a Réven túl nem. Bár te is voltál Gyűrűhordozó, habár csak kis ideig. Majd eljön a te időd is. Ne légy szomorú, Samu. Nem húzhat a szíved mindig kétfelé. Egynek és egésznek kell lenned, még sok-sok évig. Még annyi mindennek kell örülnöd, annyi mindennek kell lenned, és annyi minden dolgod van.
- De hisz én azt hittem - mondta Samu, és megeredt a könnye -, hogy te is még sok-sok évig fogod élvezni a Megyét, azután, amit tettél.
- Igen, valamikor magam is azt hittem, de túlságosan mély a seb, ami ért, Samu. Megpróbáltam megmenteni a Megyét, és meg is mentettem, de nem magamnak. Ennek így kell történnie, Samu, nemegyszer, ha érték forog veszélyben; van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák. De az én örökösöm te leszel: amim volt, amim lehetett volna, azt mind rád hagyom."

J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura III. A király visszatér
(Göncz Árpád fordítása)

2008. május 15., csütörtök

long time no see


hi everyone

régen jártam erre na az élet az megy de remélhetően

jön jön jön

második verseskötetem anyaga

csak jussak hozzá a begépeléshez

2008. április 24., csütörtök

avantgárd


az a bajom az avantgárddal hogy sosem lehetsz eléggé radikális olyan nyomulássá vált ahol az a jó ha minél elképesztőbbet és durvábbat csinálsz

az ingerküszöb már olyan alacsonyan van a tömegkultúrában is hogy bármi megtörténhet a tévéképernyőn hát még a radikálisságba fulladó avantgárdban ami tegnap szenzációs újdonság volt ma már senkit sem érdekel ezért muszáj valami még durvábbat kitalálni

mindenkinek megvan a saját egyszemélyes izmusa amivel előre borítékolja az elutasítást és a mártírságot

noha voltak olyan eredeti művészek akiknek kijutott az üldözésből erdély miklós pl ilyen a magunk beskatulyázása nem visz nem vihet sehová

marad az unalmas polgárpukkasztás a radikális semmi

ehhez hadd tegyem hozzá szkárosi endre radikalizmus című versét

radikalizmus
radikalizmus
radikalizmus
radikalizmus
rudika izmos

hát izmosodtunk bizony
és semmi több

hát ezért hagytam fel azzal hogy avantgárd legyek :-)

2008. április 21., hétfő

minimalizmus


steve reich írja a zene mint fokozatos folyamat című írásában hogy a zene olyan kell legyen mint az óra kismutatója olyan lassú de fokozatos változások mennek végbe melyek csak a valóban figyelő ember számára érzékelhetőek

ahogy a kismutató mozgását is alig érzékeljük

tessék meghallgatni pl a piano phaset ahol két zongorista ugyanazt a viszonylag rövid frázist ismételi folyamatosan egy idő elteltével az egyik egy harmincketteddel eltolva kezdi játszani majd újból eltolódik egy harmincketteddel stb a fázisok újabb és újabb virtuális zenét hoznak létre olyan harmóniákat dallamokat melyek nem is szerepelnek az eredeti kottában

egyes írók szeretik minimalizmusnak nevezni ezt noha a megnevezés ellen maga reich vagy philip glass is tiltakozott zenéjüket repetitívnek mondva

minimalizmust jobban találhatunk morton feldmannál ahol a változás valóban minimális és egészében véve is alacsony lendületű szemben glass vagy reich dinamikus változásaival

érdekes azonban hogy ezek a szerzők fokozatosan visszaközelítettek a klasszikus megfogalmazásokhoz klasszicizálódtak egyfajta tizenkilencedik századi hangulatban erre jó példa glass hegedűversenye

ilyen módon elszakadtak a huszadik század avantgárd vonulatától nihilizmusától cage és zorn de elszakadtak az ún kortárs zene szigorától schnittke és penderecki

2008. április 17., csütörtök

dingdengdong



dingdengdong mondotta a balkan futourist 86-ban mi most hagyjuk tombolni a közönséget

hagyjuk hagyjuk

kedves közönség ne fogja vissza magát

:-)

2008. április 16., szerda

id ézet



minden csak idéző jel mondja tandori egy helyütt

olyan kultúrában élünk ahol mind kevesebb az eredeti és több a kópia az utánérzés

idézeteinkkel definiáljuk magunkat

a világ egyre silányabb satnya utódok a nagy ősök árnyékában grafittizni még tudunk de épületeink a fejünkre omlanak

id ézet

"sample this"

2008. április 15., kedd

idézet



"freedom is a scary thing -
not many people really wanted"

(Laurie Anderson)

2008. április 11., péntek

blogding



valamikor azt írtam hogy nem szeretném egy számítógépben végezni

na most belejöttünk a virtualizmusba szóval én se maradok ki úgy látszik

például addig variáltam amíg a saját profilomat sikerült eltüntetnem a saját blogomról :-)

és nem is gyött vissza

na jó megígérem hogy nem végzem számítógépben :-)

2008. április 5., szombat

szemlélet



a művészet valamilyen formában a körülöttünk levő világ leképezése a külső vagy belső történések megjelenése és mint ilyen lehetetlenre vállalkozik a tűnő az elmúló élet szavakba merevítése lehetetlen és mégis pont ez az amit folyamatosan tenni kell

két világ határán állok mint az angyal egyik lábával a szárazon a másikkal a tengerben egyszerre nézek előre és hátra és ebből próbálok létrehozni szintézist

"each word must have the weight of a ton"

2008. március 12., szerda

egy mottó




"language is a virus from outer space"

(William S. Burroughs / Laurie Anderson)



Részlet Laurie Anderson Home of the Brave című videójából (1984).

2008. március 11., kedd

ars poetica



a költő (én)
mint a lencse
összegyűjti
majd szétszórja
a fénysugarakat

mindaz a hatás
benyomás
ami ér
kivált bennem gondolatokat
szavakat

ezekből lesznek a versek

ez most nem vers volt :-)

2008. február 22., péntek

homokkatedrális 2.0


életcsend


tépett virág haldokol a közelben
gépek nyugodt szuszogása hallszik
lámpám fénye bogarat se csal már
s a neonreklámok tövében
új hajnal követel friss vért
a kövek elkopnak egymáson
mint a házak s emberek
a sziréna is új áldozatra les
közömbös éles szemei villannak
ahogy figyeli az esti sötétet
a tárgyak önálló életet élnek
a csöndben új világegyetem nő
beleszédül a másodpercekbe
ki az időt századok óta méri
a szótárban a szavak
lassan helyet cserélnek
s értelmüket vesztik
a színek nem azonosak
saját nem létező önmagukkal
a folyamatok megállnak
a gőzt kifújja a gép magából
alvás közben új találmányát
mutatja be itt
s az óra is mintha az idő
sose telne csak előre
1988.04.11./2005.05.09.




vándor a ködtenger fölött

(Caspar David Friedrich)

elértem a csúcsot
felettem a légkör és a tág űr
lábam alatt kevés
a szilárd talaj s körülöttem
oly sok a felhő
mely eltakarja a
visszavezető utat
vajon biztos hogy nincs
tovább felfelé ösvény
vajon biztosan ez a végcél
nem tudok felelni
és vajon biztos hogy ha
innen visszafordulok
ott vann lenn a föld
a világ amelyet eltakarnak
a felhők ott van e
sem erre sem arra
nem biztos már az út
egyetlen biztos pont
a testem és lábam alatt
a szilárd talaj
1988.05.19./2005.05.09.




tört tükör


fúj a szél
zeng a húr
agyam a hangokkal
együtt lassan kitisztul
a gép pihen s az alkotó forog
a porban és az égben
kettős torony
az áttetsző képen

1988.05.22./2005.05.09.




ajándék


az életem odaadtam
egy koldusnak
az magára terítette és
elment

azóta ülök a fák közt
mint egy szobor

1988.11.10./2005.05.17.




ahogy! a régi? mesterek.

(Tandori Dezső)

olvastam mind?
vagy csak: egy. töredékét!
mit jelent. az hogy?
régi.

meg kell-e halni / ahhoz,
hogy "régi" legyen valaki.
és ? mi az § hogy "mester".

kell-e = kiáltvány egy életműhöz?
kell-e + életmű : egy kiáltványhoz!

mindenhonnan! az idő fogy. megyünk.
az igazi? megismeréshez!
kevés lesz. összes? írásjelünk!


1988.11.25./2005.05.17.




sem


most
valami van
és nincsen mégsem
csak határok közötti
kilengésem

1989.01.01./2005.05.17.




a mi virágaink

a mi virágaink
nem napfényre nyílva élnek
hallgatásunkra
az ő szavuk nem válasz
a mi kertünkben
a halál sem terem meg
értelmünket
nem óvja senki

1989.01.24./2005.05.17.




egy felsorolás...

egy felsorolás
egy kezdődő háttérsugárzás
a villamos behatolása a megalitográfiába
verebek rejtelmes léte
alvilágszagú leheletem
egy áruházféle bukósisakban

az élet mégis másképp van

1989.02.08./2005.05.19.




megáll s visszaforog

kimérjük az univerzumot és
határaira őröket állítunk
jelzik a mindenség végét
csak ami belül van igaz kint a
semmi aztán ránk telepszik az
állandóság és változhatatlanság
megáll s visszaforog lassan az idő

1989.04.14./2005.05.21.





a világ fele

a napok szemében
fakult szólamok
mindenki feketében -
a világ fele vagyok

1989.04.24./2005.05.21.





harmadnapra

...harmadnapra a világ
befejezte tágulását...

1989.04.30./2005.05.21.





létigék
(Steve Reich)

nem voltam csak vagyok
nem vagyok csak voltam
nem leszek csak voltam
nem vagyok csak leszek
nem leszek csak vagyok
nem voltam csak leszek

nemcsak voltam vagyok
csak vagyok nem voltam
leszek csak nem voltam
csaknem vagyok leszek
nem leszek vagyok csak
voltam nemcsak leszek

1989.05.24./2005.05.23.





ajánlott vers
(Pilinszky János)


nézem a hálóba égetett mosolyt
nem te
futnak
az arc pörkölődött nyomai
a hajnal elárvul
csillagtalan napunk lesz
ha megérjük magunkat

1989.08.27./2005.05.24.





homokkatedrális

gyermek voltam s építettem erős tornyokat biztos
falakat katedrálist emeltem a magam gyönyörű
ségére homokból a tenger azonban elvitte minden
művemet katedrálisomat egy perc alatt lerontotta
felnéztem akkor s remélve szóltam ugye ti na
gyok segítetek majd ha nagy leszek építeni nem ho
mokból de kőből katedrálist

felnőttem azóta s elhagytam fényes termeim vissza
tudom sose térek s beérem egy ággyal hol estén
ként fejem lehajtom de néha körbenézek keresem
őket a nagyokat mi lesz ígéretükkel hol marad
hát legalább egy homokból épült elmosott katedrális

1989.09.11./2005.05.24.




kegyvesztetten

harminc ezüstöm csupán lyukas fillér
megvették hitem
kiszáradt fa kötél
felborult szék
egy bélyeg rajtam
ez vagyok én

1989.11.11./2005.05.06.




búcsú a mozitól
Tóth Gabinak

“A szemem filmvetítés:
előzetest vetít,
egy eljövendő nagy film
megkevert részleteit.”
(Cseh - Bereményi)

a tékozló fiú elmegy
a szülői ház üres
talán van annyi szerencséje
s megleli amit keres

nincsen maradás se érkezés
amit eddig láttam az mind kevés

elindul mert most már
végképp indulni kell
ki tudja hol mi miatt
és hogy mikor vérzik el

nincsen maradás se érkezés
amit eddig láttam az mind kevés

elmegy és nem számolja meg
öröksége aranyát
a tékozló fiú végül
feladja önmagát

nincsen maradás se érkezés
amit eddig láttam az mind kevés

1990.04.14./2005.06.02.




a vonal

I. talán a hajnalok
a hajnalok hiánya talán
tán a csillagok
metsző fénye talán
talán a legyőzött
büszkesége talán
honnan honnan honnan
lássam
honnan honnan honnan
tudjam
hogy mi nem volt
rendben
el sem tűnt vele
szét sem szórt heve
csak meghalt fele
tán elmozdult
helyéről
valami láthatatlan rész meg nem mondhatom
már és az egész világ vele borult

II. most már mindegy mit csinált
bárki is nem nem
nem felejteni
a fekete vonalat
nem szabad elfelejteni a
végső kétségbeesés
reflex mozgásait amikről
már nem tehettem az utolsó
rúgásokat amikkel szerettem volna
nem ezt nem felejthetem kimúlni
esetleg el
a fekete vonal
a közelségét leheletét szinte
a katatón levertséget s azt az egy
egy irányt egy célt ahova minden irányult
majdnem

III. összezuhant hát fénylő napom csak
egy pillanatra állt meg a fekete lyuk fázis előtt
már így is minden sötét és abszolút
már csak annyi fény van amennyit magamból
kiadni én tudok de ez is elfogy idő előtt
attól félek mint lámpásból az olaj
a rémület mégsem arzenálját rég ellőttem
s ledobnám az élet ballasztját
lélekléghajómról

IV. és mégis
mégiscsak megy az élet
tovább tovább
ahogy mondani szokás
meg hogy
jönnek boldogabb korok
jönnek
jönnek mennek mint
wegenernél a kontinensek
lejtik furcsa
érthetetlen
táncukat és minden feledésbe merül
végül
de nem most most nem felejteni
a fekete vonalat

V. nézem magam tenyerem
tükrében s minden úgy kuszálódik
ki tudná élete csomóját kibogozni
három nap egy esztendő és
gyorsan múlnak az évek
s hová lesz mind amire
egyszer tán emlékezni akarunk
vagy amire nem
hová lesz a hús a csontról
idővel
és mi az ami valóban örök
talán csak Isten dicsősége
de az emberek
mind a fekete vonaltól
való félelmükben
élik le életüket aztán ott
állnak készületlenül mint
hirtelen támadt utazás előtt

VI. nem úgysem
úgysem
felejtettem volna el
nem lehet
a pontos tervet sem
meg a neveket
és a hihetetlen
közelséget
és végtelen nyugalmat
nem az okát akarom
de a végeredményt
mert ki kell jönni a
partra ki kell tudni jönni
már a sekély vízből is
igen és csak ez

1990.06.22./2005.06.02.




egy élet

lépések üteme
vég nélküli zene
az utca zaja
gondolataim madara
repül fel az égnek
álmában felébred
álmodja önmagát
a székre dobott kabát
s én nézem hová indulhat
tagja e furcsa karnak
hogy lép ki a világba
egy élet hiánya

1990.07.16./2005.06.03.




melankolikus sor tdnek

szép ernyő voltam
1990.07.18./2005.06.03.




egy találkozás
Csernovics Áginak

szavak nélküli nagy
beszélgetés lesz ahogy hallgatunk
nézünk majd s mintha
valóban látnánk egymást
mintha el sem mentél volna
egy találkozás megbeszélése

1990.07.20./2005.06.03.




a kert

lépéseid betakartak
szemed elfedett
a kert halott volt
elhagytad testedet
1990.07.30./2005.06.03.




az utca

ment utána hiába
az utca már nem volt ott
messziről látszott még háta
cipője halkan kopogott
1990.07.30./2005.06.03.




a látogató

valami bekattan
az ajtóig eljutsz
de már késő
megelőzött téged
az ajtóban ott áll
hívatlan vendéged
nem láttad soha
de nem is akarod
kidobhatatlan örökre marad
gondolod egy pillanatra
de ő megfordul
és elmegy
végül nem emlékszel
másra csak hogy
ott járt egyszer nálad
néha arra gondolsz
tán jobb lett volna
ha nem megy el
most már mindkét
változat mindegy

1990.08.16./2005.06.03.




a mélyben

nézd hogy pusztul a lét
tükreink vakon fordulnak el
az ajánlások kései üzenetek
zuhannak éveken át
végtelen földmélyi aknákban
várhatsz nem lesz csobbanás
az esés után
bányák sötétjében alig
pislákol lámpád
nincs kiút ne keresd

1990.08.25./2005.06.04.




valaki

ködből előbukkanó alak
valaki akit nem várnál
villamos végében támaszkodó
valaki akit nem nézel
rakpartokon őgyelgő
valaki aki nem számít
az egyedül üldögélő
valaki aki nem kéne

1990.11.14./2005.06.05.




hol

hol van hely elnyugodni
hol van kéz megragadni
hol van test hozzábújni
hol van fény elvakulni

1990.11.11./2005.06.05.




triptichon b.k.-nak

“Mindenki ottmarad”

Galla Ágnes

1. nagyon is ismétlődőek a történetek gondolhatnám
ha mindig ugyanaz történik
mert nincs hova indulni
nincs honnan érkezni
csak az út
az útközben létezik megszokott
és szokatlan utaimon megyek semmi
amit ne tudnék előre
képekbe rejtem az arcom senki elől

2. megint hogy fáztam
veled és mégis egyedül
és te is csak magadban
vacogtál hát kellett ez neked
a köd eltakarta a részleteket
én pedig megint mindent
elhalasztottam
egy másik lehetőséget adva
nem lehet még ennyit se

3. vakon tapogatózom csak feléd
elérleke ebben a sötétben
itt vagy legalább vagy el sem jöttél
de igen mégis
ennyit megkapok és nem
többet
most már ketten
vakoskodhatunk együtt
s még így is jobb mint egyedül

1990.11.17./2005.06.05.




lett egyszer...

lett egyszer
más világ
rajtunk kívül
egy kapu

rámcsukódik
tán holnap
sosem nyílik
újra a jövő

magába zár
mégsem látom
felfedett
titkait

1990.12.20./2005.06.06.




maradnék

most már maradnék
mégis elküldenek
ismeretlen cél felé
szétrobbantanám a csendet
szilánkja hullna
mindenhol
törmelékbe lépnék

talpam alatt
az idő ropog
indulni kéne
mégis maradok

1991.01.23./2005.06.08.




ahogy visszatérnek

ahogy megakad a fogaskerék
mert már mocskos és nem mehet tovább
ez lesz ez van ha nem is volt
hogy én elakadtam és nincs már
mozdulat
csak hallgatás csak beszéd
de már nem ugyanaz
sem ez sem a többi pillanat
amit azóta mértek
egy mennyei órán

csak ezek a világos észrevételek
jegyzetek a sorszélen
egy csillaggal jelölve a hiányzó rész pótlását
vagyok mint ahogy más világba
lépett emberek
és nem leszek ahogy ők
visszatérnek

mert lesz még idő
mikor mindenki visszatér
hogy lássák mi maradt
ebből a totális cirkuszból
azóta hogy utoljára látták
s látni fogják amit
s amit nem

mert elmúlt a dolgok ideje innen
és már nem tehetnek
ők se semmit
dühük tehetetlen
de többé nem távoznak
többé

mind visszatér

1991.02.22./2005.06.09.




sosem kérdik
(öcsém bevonulására)

azért ne feledd
ha néha jó volt
köztünk
mostantól más leszel
nem az akit ismerünk
idegen mindenkinek
hogy milyen emlékeket
őrzöl
a te titkod örökre
sosem kérdik majd

vedd csak
tisztítótűznek
amit ők
háborúnak néznek

1991.02.28./2005.06.09.




minden így fakul

minden így fakul
ilyen lesz az
tán

kitágul pupillád
ahogy sötétbe nézel
lehet ez is csak álom
felébredsz
még ez sincs
mondhatod
ez a pillanat
nem marad meg
még ha az emlékezet
nem is csal meg
sosem ugyanaz
karjaid visszahullnak
rád és hiába
minden nem mozdulsz többet

így múlik el rólad
ez a varázs
nem küzdesz de
nem is bánod
ezt látod
1991.03.03./2005.06.09.




beethoven

egy éjszakán
átfordultam
a csendbe
végtelen
változatokat
hallok most is
1991.03.18./2005.06.09.




újrakezdjük

újrakezdjük
a bevégezhetetlent

időtlen töltjük
lyukas hordóinkat

1991.03.25./2005.06.09.




“ezer úton egyfelé”
(Európa Kiadó)

hová kérdem magamtól
merre induljak
aztán megyek visz az út
nem döntöttem
békés a táj vagy csak díszlet
ez most nem érdekel
a cél az ismeretlen cél
ami hív

végül ott állok
minden ugyanoda visz
ebben az útvesztőben
önmagukba térnek vissza

1991.04.07./2005.06.09.




sötét

nem nézett rám
arca csak tükör volt

sötét lett minden

1991.04.08./2005.06.09.




valódi visszatérés

megint az a város
csak épp másként pedig most is
a tél vége ez a szokott időpont
felesleges éhezés a hotdogoshoz
messze ki kell menni
a múzeum két szintjével s a
többi ami most kimarad
meg főleg az elmaradt másik
megközelítése
az utcák
némelyik már valódi ismerős
ahogy lassanként a templomok meg
a galériák is sőt ez már
valódi visszatérés bizonyos hagyo
mányok őrzése meg más fajták
délután kifelé kábán
és mégis van valami egy könyv
ami megváltoztatja a
befejezést aztán hazafelé
szokott visszatérés megint ez a város

1991.04.08./2005.06.09.




megtisztul

megtisztul majd ami
én lennék
eltörnek a tükrök
a láthatóból jövök
ahol nem látszanak
visszaverődöm a lét
partjairól
hullámokat hányok

akkor azt mondanám
hogy elmenjek ugyanaz
ittmaradni mindegy
és két pont közt
a legrövidebb vers az
egyenes

1991.04.19./2005.06.09.




hiába indulok

már hiába indulok
sosem lettem az
amit vártál
s ami vagyok
nem kell senkinek

1991.05.15./2005.06.11.




egy szó

lehetnék más
nem vagyok
egy szó kell
és megtudom
hova jutok

a létezők közt
csak hallgatok
nézem az arcod
de nem vagy ott
a fákat tükrözi
ablakod

1991.05.15./2005.06.11.




ism

TD+eec

ism
étne
kika kiknem
a zon
osakmá s okkal
m
er tőkc sa
kmag ukr
ahaso nlí
tana kegye dülse
nkimá sra

s ohan emb esz
élte man nyi tmin
takk oraz onaz
éjs zak ánped iga
kkorm égép pho gyis
mer tükeg ymás
tazmé gakez detkez
det énvo lt

jó leset tazan agys
étabár hi degmet
szőszélf új tállan
dóa nmé gisva la
miis merti sme retl
endo lgoté rezte mak
kor

1991.05.22./2005.06.11




elvesztem hitemet
“that’s me in the corner
that’s me in the spot-
light
losing my religion”
(REM)

ezt is elhagyom
mint mindent ami
rámragadt útközben
üres leszek s néma
mert már nem lesz
kihez szóljak s mit
mondjak akkor
elvesztem hitemet
mint egy kabátot és
nem veszem észre
állok a sarkon
nem tudom megteheteme
amire gondolok
tán sírni hallottalak
azt hiszem
tán nevetni
honnan tudhatom
hisz kavarog minden előttem
csak ez a vesztés biztos
reflektorfényben állok
elvesztem hitemet
ahogy angyal a szárnyát

1991.05.23./2005.06.11.




valamely fizetett ünnep (részlet)

lehajolt a kéz mozdult a talaj felé
nem volt már ott semmi
megelőzték vagyis nem volt egyedül
fizetett ünnep csak a talajt láthatta már
meg a helyét ami lehetett volna
nem volt egyedül másképpen sem de ezt most
minek
akkora kéz vissza már nem is volt
olyan fontos a másik kéz egy másik kezet
lehetett igen ez talán így
akkor tovább (haladást jelez most hogy merre)
ment (ek ez most) ott aztán nagyon (határozatlan
a mennyiséget illetően) de ki lehetett volna
bírni ha a mezei pálya kapuja nem pont
az a pad (az egyetlen üres) ahova
leült (ek ez most) jó csak vége lett
egyszer mint ahogy a végén csak vissza
indult a társaság közben újra lehajolt
ezúttal sikerrel is járt a mai napig őrzi

1991.06.17./2005.06.13.




a magnófelvétel

még egyszer
eljátszom ezt
megy a magnó
hang szól hozzám
már nem ismerem

nem lehetett már
csak így
közli velem
hogy nem

nem keresem
nem az én ügyem
talán csak ez van
kattog a gép
egy ideig még forog
leáll

1991.06.18./2005.06.14.




költészet

ülni sötét szobákban
fényes délelőtt
rugdosni sárga kavicsot
tócsákon át
játszani mindig s
nem tudni erőt
minden fehérbe álmodni
éjszakát

1991.07.11./2005.06.14.




nem magaddal tűnsz

az utolsó ilyen estére
még sokáig fogsz emlékezni
nem búcsúzol már

akkor ez egyfajta vég
ez most egy ilyen éjszaka

mire elérnek
sehová leszel
mire megtörnek
semmi

végre elhagyod őket
nem magaddal tűnsz
sóvár hajnalban gyalogszerrel
indulsz egy világ ellenében
vissza

1991.08.14./2005.06.16.




az ég

már kész volt minden
egy percet még
kiáltotta
de rázuhant az ég

1991.09.18./2005.06.17.




bélyeg és utca

elindulni felé
ahogy például egy levélre
nem kerül bélyeg
a bélyeg alá boríték
például
ahogy már teljesen magától
értetődő egy utca ezentúl
mert most elindulsz egy utca felé
ezt látod az utcát mész hogy
ellenőrizd
és egyszerre van minden nézel
körül van még az a jó
megnyugszol még ha

a villamos ablakán az arcod
ezt persze túlzásba viszed
bár kit érdekel belülről túlzás
ez hogy nézed és aztán ha elmúlt
vissza az esedékes könyvhöz
elmerülsz benne
este ugyanez fordítva és tudod
másnap odaadod a levelet
ettől az egésztől
függetlenül bélyegtől utcától
függetlenül hiszen úgyis odaadod

és hogy jönnek össze
ezek a dolgok kérded

1991.10.17./2005.06.17.




tanulmány egy eljövő utazásról

hazajutni
ez jelszó a jövő időre
majd ez
ez majd lesz
hogy azt mondjuk eddig
és most megfordulunk
megfordulunk persze
hát mi lehet akkor már
ha nem ez

akkor ez egy utazás
egy előkép egy vázlat
ami sosem olyan az
már sosem olyan
változik

változik
igaz hogy odáig
el kell jutni
hogy egyszerre azt érezzük
ez itt a vissza
lesz valahogy a pillanat
kibukkan az időt jelző
taktusok közül hogy
végleg
elmerüljön köztük

– – végülis honnan– –

1991.10.18./2005.06.17.




tizenhat szótag
(Steve Reich-nak)

ha most el
el
ha el most ha
kezdeném ha el
ezt ha kez
el deném ezt
ez itt
el ez itt
kezdeném el
itt ez egy
ha egy ez
itt ha egy vég
itt egy ez
végül egy és
ez és végül itt
kezdeném miért
ha végül ne és
ez miért ne itt
egy ne végül len
miért itt kezd
lenne ha egy ez
végül miért ne
lenne ez

1991.11.14./2005.06.08.




öt szó
(Steve Reich-nak)

Ez egy alapvetően ugyanolyan sor.
Ez egy sor, ugyanolyan (alapvetően).
Ez - alapvetően - egy sor. Ugyanolyan.
Ez? Ugyan! egy olyan sor, alapvetően.
Alapvetően egy sor. Ez ugyanolyan.

e zegya la pve tőenu gyanol y ans or

1991.11.14./2005.06.19.




tizenöt szó
(Steve Reich-nak)

csak nézni
vagy
csak nézni
vagy nem
hallani vagy nem
hallani vagy
látni
vagy csak nem
tenni vagy
mondani csak hogy
vagy azt hogy
csak nem
értem nem értem
csak nem hallani
nézni vagy
csak
vagy esetleg nézni
és vagy látni
nem hallani hogy
nem értem
csak vagy látni
azt hogy csak
vagy nem
értem
vagy csak gondolni
hogy látni
hogy hallani
vagy hogy
csak
nem értem
gondolni
ezt hogy gondolni
semmi

1991.11.14./2005.06.19.




bizonyos

bizonyos időnek
többnyire
el kell telnie
köztem

1991.11.14./2005.06.19.




hét szó (építkező mondat)
Frederic Rzewski-nek

talán

talán legjobb

talán legjobb ha

talán legjobb ha
nem

talán legjobb ha
nem megyek

talán legjobb ha
nem megyek az

talán legjobb ha
nem megyek az elejére

talán legjobb ha
nem megyek az elejére
vissza

talán legjobb ha
nem megyek az elejére
vissza talán

1991.11.14./2005.06.19.




eltörsz

eltörsz hangtalan
tűnyi szilánkok röppennek
szerteszét lassan csak
csillogásod maradsz

1991.11.14./2005.06.19.




süllyed

süllyed a ház

...

csak álmomban biztonságos minden

1991.11.14./2005.06.19.




az egyszeri példány

kétségbeesésében kivárta
az összes tegnapot

el akart még mondani valamit

nem lett
másolata az időnek

1991.11.27./2005.06.20.




pályázat

lehetséges
megoldások kereshetők
fel nem tett
kérdésekhez

1991.11.27./2005.06.20.




gravitációm

minek annyit kiabálni
a világba rémülten
térek vissza lesöpör
minden sóhaj az
asztalról
elengedem minden fogódzómat
ki csak ki egyre már sötétülő
szemem csóváiból amitől rendre
megváltozik egy szó azzá nehezülök
a kábulat végetért
magam leszek mi eddig csak kívülem volt
gravitációm összetart

1991.12.21./2005.06.22.




összezúzzák

összezúzzák finom rácsaid
pókhálóvékony létezésed
szerteröppen a fejszék csapásaitól
már nem lehetsz magad
több s több a felgyülemlő
más
ezt már nem viseli el senki helyetted

sűrüsödhetsz gyémántmaggá
ha ott marad belül
nem tudnak róla mások
de szíved mégis szénné
feketül súlyos szorításod alatt

1991.12.21./2005.06.22.




szemek és ajtók

beszélj
ha érdemesnek találsz
valakit rá hogy el
mondd amit akarsz
ha van még valaki aki
rövid meg hosszú ver
seket hallgat csak mondd

a szemek álompáncélba
bújnak előled konokul
hallgatnak az ajtók
nincs rajtuk kopogtató

1991.12.24./2005.06.22.




lopott idő

tallózni egy nem létező örökség
mozdíthatatlan tárgyai közt
magam igazolását keresem
csonttá fagyott polcokon rideg
döbbenetem csörren csak
korai még a látogatás

ha nem is keselyű de
végtére is én én vagyok
és ti egy kicsit
ez már jogosít
és tolvajként lopom ki az
időt a kabátomban
egy szobából ami szintén
én vagyok

de e létezés már csak
a múmiáké hiszen
megszüntettek ott és egyedül
itt lehetek ami
marad a jeges szél hadd
csavargassa fejem
egy pillanatra még

most távozom

1991.12.24./2005.06.22.




pillanatkép

elbotlom mindig a való
kövein és arcra esem
bolyong sok furcsa lény
köröttem de a világ az övék
kihagy az agy
nem illeszkednek ujjaim egymásba

látogatható vagyok
de láthatatlan

1991.12.29./2005.06.22.




kimérem...

kimérem darabra mindenem
leltározom a világot
a számok egyre
nagyobbak ahogy az idő telik
nyilvántartom mozdu
lataim és eltűnnek a hibák

gigászi csalógép
önmagamat csalom

1991.12.29./2005.06.22.




hiszen

...hiszen magamlenni nem
minősít soha
csak ha másban láthatom
milyen esendő létem
és más szomorúságából látni
az enyém kicsiségét...

1992.01.01./2005.06.22.




a mutatványok erdejében

...semmi sem ugyanolyan
a másik oldaláról...

...kétélű penge a valóság
jobb és rosszabb látszatai
között bámulunk...

...és a vég nélküli mutatványok
erdejében bóklászunk...

...körülöttünk hullanak bombák
labdák és kutyák...

...a világ szám ma este
beteg az előadás elmarad...

1992.01.22./2005.06.27.




következnek a

következnek a
hajnalelvágók méternagyítók
lépcsőtologatók üvegkisimítók
sütőaltatók mámorrendészek
liftaknafestők rubinfésülők
cigarettaveteményezők málnasíkosítók
szélszaporítók
tizenkétezerhatszáznyolcvankettők

mind

1992.03.23./2005.06.30.
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen az iwiwre.

meg a fészbukra.

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com