2010. május 25., kedd

NExGenBodyArt 2: Anna harci díszben

A modell és a művész most egy személyben Anna volt.
A vad színek természetesen érző szívet takarnak...

2010. május 17., hétfő

vmlv 43

cserépkályha is amit szerettem vajsárga
cserép és unokatesózás rengeteg meg
feketefehér tévé mézben beadott orvosság
apám tranzisztoros kisrádiója amit a nyaralásokon
is hallgattunk kicsi piros és folyton
az szólt hogy várhatsz rám kedvesem postakocsin
érkezem elmesélem mitörtént velem meg
kisfiam így szólt hozzám a dédapám elmegyünk
hagyjuk itt a város zaját csopakon is ez
szólt később már más de arra nem emlékszem
a város zaja megvaj éjjelnappal a rendelkezésünkre 1994.12.01./2007.10.22.
áll kifogástalan legtöbbször már észre sem vesszük
annyira hozzászoktunk ez is emberi tulajdonság
a zaj zene is tudjuk jól cage óta egyre többen
ötvözzükhát a kettőt legyen belőle valami de még
nem mindig biztos hogy jóe vagy rossz vane jó
meg rossz ez filozófiai probléma úgyhogy rövid
válaszom erre csak annyi hogy van de nem adok
indokolást mindenki találjon megfelelőt a maga
számára végülis az élet sem áll másból mint
egy jó indok megkereséséből inkább mint feleség
utáni szaladgálásból ha reményeim meg nem csalnak
akkor szaladgálnom úgysem kell de mindez oly
bizonytalan körvonaltalan hogy inkább hagyom
a témát csak a leányt nem hagyom hiszen
aki fontos azt nem hagyja az ember csak úgy bárhol
az mindig jön velem cipelem magammal cipel 1994.12.07./2007.11.03.
magával az társ a bajban azaz ő és nem az
hiszen nem tárgyról van szó és kutyafülét
szerelem ez azon túl van és fogalmam sincs
hogy ki mit honnan hová miért meddig
kitől kivel miáltal elfelejtődik minden
feleslegesen hangoztatott bombaszt nem kellenek
a nagy durranások nem a politika nem a
demagógia mert mételyezik a levegőt telekipufogják
hülyeségekkel és ez borzasztó olyan
rossz mint a szénmonoxid széndioxid kéndioxid
nitrogéndioxid meg mások mindegyik mérgez
mindenkit a környezeti ártalmak sem ismernek
határt igaz lehet a mondás hogy konferenciázó
barmok felkiáltanak na ebben a városban
még nem konferenciáztunk soha s mert a
többit unják idejönnek torzsalkodnak két nap
múlva továbbállnak ezek a mai hordák
a sleppjükkel nem jobbak egy tuareg törzsfőnél
akinek legalább arról van fogalma hol
szerezhet vizet ezeknek viszont csak a füstölt
lazacra van gondjuk én nem sajnálom tőlük
csak lehetne másra is fordítani az elfecsérelt
pénzt még jó hogy csak két napra nem
lehet használni a főváros egy részét még jó mondom
és imígyen morgolódom zsörtölődöm mint 1994.12.15./2007.11.13.
vénember gondolok barátomra kit ledarál majd
ez az átkos politika és sajnálom de
magának csinálja a bajt én más helyett
nem tehetek semmit hallgatok nagyot
a fehér ember alszik hallgatom ahogy alszik
egy fehér ember tán mind így tenne kérdem a
válasz kevin volans zsebében van felírva
egy cédulára david harrington egy óvatlan
pillanatban elcsente aztán körbeadták
egymásnak hangszereket ragadtak john sherba a

2010. május 10., hétfő

A viskó

Young, William Paul: A viskó (The Shack)
Ford.: Géczi Károly
Immanuel Al., Szombathely, 2009, 257 old.
A viskó mostanában az egyik legfelkapottabb könyv (nemcsak) a keresztyén könyvpiacon. Mivel sok vihart is kavart, kíváncsi voltam rá. Nos, a könyv tényleg jó! Ez tőlem talán szokatlan, de így van. Tetszett, még az előre várható fordulatokkal, és a néhol talán kissé szájbarágós tanulságokkal együtt, és ez főként azért van így, mert a regény rendkívül eleven. Eleven módon mutatja be Isten szeretetét, és azt, ahogy velünk emberekkel teljesen személyre szabottan foglalkozik. Ha kell, az Atya anyaként jelenik meg, hogy gondoskodásában részesíthessen. Neki nincsenek korlátai. Mindannyiunkat különlegesen kedvel. Maga a történet nem könnyed, egy családi tragédia feldolgozását mondja el, de ezen keresztül egyúttal egy allegóriát is ad a belső gyógyulásról. Egy méltatója A zarándok útjához hasonlította, és nem véletlenül, hisz mindkettő egy-egy utazásról szól, csak itt a lélek gyógyulása a központi téma. Abban is a folyamat a legfontosabb, amíg a főhős el tud jutni a megbocsátásig, ami a gyógyulás legfőbb kulcsa.

2010. május 7., péntek

vmlv 42

vékony vonalat a porba magunk után azt
hallom valaki látta hipnózisban az ősrobbanást
hát nemde olyan ez mintha valaki magzat korában
látta volna saját magát spermium képében bizony ami
tér és idő nélkül volt ott semmi keresnivalója
senkinek ez lehet hogy konzervatívnak tűnik de
elfogadhatatlan is számomra na nem mondom
lehetne ezzel az erővel azt is álmodni hogy
részt vett valaki Istennel a teremtésben de ez
aztán végképp nonszensz azt mondom ezért mindenki
elveszi még a maga poharát mellyel fejbe
veri oharát s az aranyröggel menekül hét határon
át átver mindenki hiába aki korpa közé keveredve
érzi magát mint én az vigyázzon a disznókkal
mert a hamari sántát könnyebben lehazudják
mint az embertelen kutyát hát akkor legyünk
óvatosak hogy széjjel ne tépjenek a fenevadak
éjnek idején az utcákon hogy nadrágunk le ne
rángassák rólunk meg a kabátunk az éjszakában
csak körültekintően nehogy fejünkre zuhanjon
egy helikopter csak a rádiót be ne kapcsoljuk
mert katasztrófákkal vannak tele a hírek és
kufárok és rossz ripacsok mindenütt és akkor
én aki azt hiszi néha hogy szent tiszta érzelmekről
ábrándolok és erényes életről mert éppen olyanom
van és óvakodom nem paródiává válni
lehet hogy rossz korban születtem mint még
némely ismerősöm hát aztán mások
gonoszsága bunkósága nem kell hogy minket is
e példa követésére ösztönözzön éppen ellenkezőleg
annál inkább tartanunk kell magunkat minél
rosszabb a helyzet ó idők ó erkölcsök kiáltok
fel én is hiszen oly romlott itt minden amire
valaha is büszkék voltak az emberek romokban
hever minden kincsünk az ellenség a
kapukon belül fosztogat óráink meg vannak számlálva
egy kettő három négy öt hat hét 1994.11.28./2007.10.21.
nyolc kilenc tíz tizenegy tizenkettő
tizenhárom tizennégy tizenöt tizenhat tizenhét tizennyolc
tizenkilenc húsz huszonegy huszonkettő huszonhárom
huszonnégy óránk van azaz egy nap elfognak
a svájci határon mert órákat csempészünk
vagy hűtőládával a kocsi tetején
vándorlunk hazafelé millió honfitársunkkal
egyetemben ausztriából és röhög a
művelt nyugat és szövetkezik a művelt
nyugat birodalmat akar játszani
feléleszti a letűnt korok dicsőségét és
életre kelti a saját testéből nőtt szörnyet
európa nem szenved a határoktól a határtalanságtól
fog majd ezek csak az én
meglátásaim ennyi még belefér a
szatyorba viszem a cekkert a boltból haza
a kiscekkert kisgyerekként a zöldségestől
segítek anyámnak ő vidám ez húsz éve volt
így ma sosem vidám és ezért nagy kár
hiába no van mi után nosztalgiáznom
csak gyerekkeént tudja az ember igazán jól
érezni magát az életben azontúl oly ritkán
ehhez lehet visszanyúlni az idillhez ami
épp most hiányzik mert épp most hideg
van akkor is volt hideg de volt

2010. május 3., hétfő

Heaven's Bright Sun

Büszkén jelenthetjük, hogy végre megszületett első videjónk, amit most itten meg lehet tekinteni a kedves közönségnek.



Az Iona zenéje régóta kedvencem. A szám a Journey into the Morn (1996) c. albumukon szerepelt, és első hallásra megfogott. A címben szereplő nap adta az ötletet, hogy olyan képeket válogassak, melyeken égitestek, galaxisok, holdak, egyebek láthatók. Igazából ez mégsem film a szó klasszikus értelmében, csak diavetítés, de megpróbáltam a lehető legtöbbet belevariálni a képekbe.
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen a fészbukra

az instára

akárhová

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com