2023. augusztus 5., szombat

Apokalipszisek

 Apokalipszis - annyira elcsépelt szó, hogy már szinte kínos. Tele van vele a filmvilág, mintha valami menő dolog lenne. Nem az, de nem is egészen azt jelenti, mint közkeletűen gondolják. Ἀποκάλυψις: valaminek a leleplezése, kijelentése, valamilyen - addig elrejtett, eltitkolt információnak a nyilvánosságra hozása. Mivel azonban a bibliai Jelenések könyvének is ez a görög címe, melyben egymást érik a katasztrófák és a furcsa jelek, a szó jelentése áttevődött inkább erre. Nem is csoda.

Az apokalipszis egyúttal egy műfaj megnevezése is: a Krisztus előtti és utáni századok jellegzetes műfaja (igaz, még sokkal későbbre is kihatott, gondoljunk Dante Isteni színjátékára), műfaji sajátosságokkal: rejtélyes képek és szimbólumok, mennybéli és/vagy pokolbéli utazások, kísérő angyal, aki egyben meg is magyarázza a látottakat. A legtöbbször a Bibliából jól ismert alak neve alatt írt műről van szó (Mózes, Ezsdrás, Pál vagy Jakab), azonban legtöbbször már felszínes olvasással kiderül: hamisítvány. A jelen kötet ezekből gyűjtött össze egy adaggal, én pedig belevetettem magam.

Rögtön korrigálnom is kell egy korábbi bejegyzésemet: a múltkor azt írtam, nincs magyarul Sibylla-szöveg. Nos, itt találunk, igaz, csak részleteket a Sibylla-könyvekből - erről kicsit később. Nos hát belevágtam az apokalipszisek világába, és mondhatom, tanulságos utazás volt. Vannak köztük kifejezetten zavaros, össze-vissza dolgok, mint Ezsdrás negyedik könyve, vannak köztük szinte már érdekesek is, mint Pál látomása, ahol sok olyan részt találni, amit szentírási igével meg (ki) lehet magyarázni. Ennek ellenére persze nem hiteles az sem. Az írások többségének hátterében természetesen érzékelhető a vallásos buzgalom, néhol viszont a doketizmus vagy gnoszticizmus. Ebből a szempontból a Poimandrés a legrosszabb, hiszen még távolról sincs köze a keresztyénséghez: a hermetikus irodalmhoz tartozik. Nyilvánvaló a "szűzmáriás" írások célja: a kezdődő Mária-kultuszt akarták megalapozni velük (hozzátehetjük: sikerrel).

Vegyes tehát a kép, hiszen vegyes a válogatás is, zsidó apokaliptika az Ószövetség talaján, keresztyén az Újszövetségén, és még pogány írás is: több évszázadból összeválogatott írások, ráadásul még az apokaliptikához sem szorosan kapcsolódók. Bár az utószóban (mely feltehetően a sorozatszerkesztő Adamik Tamás írása) megpróbálják megmagyarázni a válogatás szempontjait, nekem a kötet túlzottan töredezett. Ez igaz a jegyzetekre is: vélhetően a fordítók munkái, melyeket nem hangoltak össze. Így ismétlődő információk és sok egyenetlenség zavarja az olvasást - igaz, maguk a fordítások jól olvashatók.

  1. Mózes apokalipszise (Kr.e./u. I. sz.). Mesés elbeszélés a paradicsomból való kiűzetés utáni történésekről, Káinról és Ábelről, illetve Ádám és Éva haláláról (spoiler: mindenki meghal a végén! 😃). Éva elmeséli gyermekeinek a bűnbeesés történetét, meglehetősen kusza módon. Időnként idéz az 1Móz-ből, ahol kell. Széth szinte mint magyarázó angyal, megvilágosodottként jelenik meg Éva mellett.
  2. Ezsdrás negyedik könyve (Kr.u. 70 körül). A Templom pusztulása idején íródhatott, erősen zavaros, gnosztikus írás, ami sokszor támaszkodik bibliai látomások elemeire, de teljesen nélkülözi azok hitelességét. Ezsdrás neve nyilvánvalóan a jeruzsálemi Templomhoz való kapcsolódása miatt merülhetett fel. A könyvbe utólagosan beleszuszakolták Krisztust is, keresztyéniesítve a művet, azonban ezek a betoldott részek igencsak elütnek a többi szövegtől.
  3. Ézsaiás próféta felemelkedése (Kr.u. I/II. sz.). Fiktív írás, amely tartalmazza Ézsaiás kettéfűrészelésének legendáját (talán erre utal a Zsid. 11:37). Erős keresztyén behatás a "Szeretett Fiúra" tett utalások, ám mégsem hiteles mű. Mennyutazás, látomás a hét égről, az azokban folyó dicsőítésről, látomás Krisztus alászállásáról stb. Témáiban és nyelvezetében is távol áll a valódi Ézsaiás-könyvtől.
  4. Jakab apokalipszise (Kr.u. II. sz.). Gnosztikus darab, erősen töredékes. Jakab apostol nevében zavaros "prófétai" felszólításokat közöl, homályos, János evangéliumát utánzó stílusban.
  5. Szent Pál apostol látomása (Kr.u. III/IV. sz.). Fiktív munka szintén, ami Pál harmadik mennybéli elragadtatását próbálja elmesélni (ld. 2Kor. 12:2). Ügyes kerettörténetet is kreált hozzá az író, miszerint Pál Társzoszban, a házában rejtette el az írást a későbbi korok számára. Nyelvezete és megfogalmazásai kiáltóan eltérnek Páléitól, ami fel kellett volna tűnjön korabeli olvasóinak. Lényegében menny- és pokoljárás, ami igyekszik "igei" maradni, azaz hihető szeretne lenni. Szinte olyan, hogy néhol azt mondanám: akár lehetne így is - de attól még egyáltalán nem hiteles.
  6. Teológus Szent János apokalipszise (Kr.u. V. sz.?). Pszeudoepigráf darab (igen, vannak ennyire csúnya szavak is... valakinek a neve alatt írt hamisítványt jelent), és szinte alig hajaz János valódi írásaira. Ráadásul még a Jelenések könyvéhez sem próbálták meg hozzáigazítani, hogy hihetőbb legyen. Ennek ellenére beszél az Antikrisztusról, a végítéletről, a feltámadásról, a jók jutalmáról és a gonoszok büntetéséről, de teljesen más szemlélettel és megfogalmazásban.
  7. A Boldogságos Szűz Mária elköltözése (A és B változat); Isten szószólója, Szent János beszámolója a szentséges Istenanya elszenderüléséről (Kr.u. IV/V. sz.?). Ez a három írás szorosan összekapcsolódik, hiszen ugyanazt a legendaanyagot dolgozza fel, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Egyértelműen a már ekkor kialakuló Mária-kultusz igazolására íródtak, így igazán semmi hiteles nem található bennük.
  8. Poimandrés (Kr.u. I/III. sz.?). A kakukktojás... ahogy fentebb már írtam, színtiszta gnoszticizmus, semmi keresztyén elem nincs benne. Emiatt szerintem nincs is keresnivalója a kötetben; a Corpus Hermeticum egy darabja. Amiatt válogatták be ide, hogy az angelus interpreshez (magyarázó angyalhoz) hasonló, óriási lény magyarázza a túlvilági dolgokat, a világ keletkezését stb.
  9. Sibylla-jóslatok; Az erythreai Sibylla az utolsó ítéletről (Kr.u. II.). Végre, olvashattam! Igazi meglepetés! Ahhoz képest, hogy nem igazi jövendölések, egész jó versek (a Sibylla-jóslatokat hexameterekben írták) - már csak ebben is eltérnek a kötet többi darabjától. Ezek azok a részletek, melyekre az ismert középkori Dies irae-ben utal Celanói Tamás:

    Dies iræ! dies illa
    Solvet sæclum in favilla:
    Teste David cum Sibylla!

    (a legelterjedtebb magyar szöveg szerint:
    Ama végső harag napja
    A világot tűznek adja,
    Dávid így s Szibilla hagyja.)

    Ezzel a Sibylla-jóslatokat (a pogányság "prófétáit") egy rangra emelve az ószövetségi próféciákkal.

Adamik Tamás (sorozatszerkesztő): Apokalipszisek
Fordította: Adamik Tamás, Bollók János, Déri Balázs, Jelenits István, Kapitánffy István, Kőrizs Imre, Pesthy Monika, Szepessy Tibor, Tóth Klára
Apokrif iratok sorozat
Telosz, 1997, 200 oldal

aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen a fészbukra

az instára

akárhová

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com