A Sibylla-könyvek

 Valami furcsa határvidéken jártam mostanában. Ókor, régmúlt - Biblia melletti, de egyúttal a görög-latin irodalom melletti határ környékén. Először magyarázkodni kell, azt hiszem.

A sibyllák (szibüllák) eredetileg görög jósnők voltak. Sőt csak egy jósnő volt, aztán a megnevezést szépen mások is magukra vették. Meglehetősen titokzatosak - állítólag kérdezés nélkül is megmondták a jövőt az embereknek, ráadásul a legtöbbször valamilyen sorscsapást, betegséget stb. A későbbi római mitológiai hagyomány szerint az utolsó római királynak a cumaei sibylla felajánlott kilenc könyvet, melyekben a jóslatai voltak feljegyezve - horroráron. Amikor a király nem akart fizetni, hármat a tűzbe vetett, de még mindig ugyanannyit kért a maradékért. A zsarolás nem hatott, megint hármat tűzbe dobott - végre a király fizetett... a megmaradt hármat sokáig őrizték szent helyen, végül Augustus idején azok is elpusztultak.

Akkor mik a Sibylla-könyvek? Az ókorban előfordult, hogy valamilyen ismert név alatt jelentette meg valaki a saját írását, ezeket szép görög szóval pszeudoepigrafáknak nevezzük (hamis feliratú írások), akad a bibliai apokrifok között jó néhány. A Sibylla-könyvek a Kr.e. II. és a Kr.u. III. század között keletkezett zsidó, keresztyén és pogány szövegek, melyek a régi görög szibüllák nevében "jósoltak meg" különféle dolgokat, az egy igaz Isten imádatát szorgalmazták, Jézus születéséről beszéltek, vagy épp Néró császár visszatérését jósolták stb. Vegyes színvonalú, sokszor zavaros és hiányos anyag ez, melyek egy részére egyházatyák is hivatkoztak, sőt a Dies irae... szövegében is utal rá Celanói Tamás (akit bővebben érdekel a történetük, a Wikipédián utánaolvashat).

Székely István kötete kicsit régi, de jó áttekintés ezeknek az egyébként erősen apokaliptikus műveknek a világáról. Bár közvetlen idézet nem szerepel benne, jól összefoglalja az egyes könyvek anyagát, értékeli a szöveg minőségét, és megpróbálja a témák és utalások alapján meghatározni a szerző származását (zsidó/keresztyén/pogány, egyiptomi vagy más háttér stb.) és a keletkezés idejét is. Egyúttal kora tudósainak véleményét is bemutatja.

Érdekes betekintés a kor hitvilágába - kár, hogy csak összefoglalás szintjén van rá lehetőség.

A Sibyllakönyvek. Irta Dr Székely István egyetemi ny.r. tanár.
Különlenyomat a Hittudományi Folyóirat 1907. évi folyamából.
Budapest, Az Athenaeum Részvénytársulat Nyomása, 1907
hasonmás kiadás, év és hely nélkül, 90 old.

Az olimpiai játékok első ezer éve

 Itt az idő, gondoltam, hogy bemutassam sportos oldalamat is! :) Ha már tényleg komolyan elkezdtem foglalkozni a blogírás újraindításával, legalább legyen valami szokatlan.

Ez a könyv nagyon régen várta már, hogy elolvassam! Azt sem tudom, mikor kaptam, de kb. a nyolcvanas évek elején-közepén. Boldogult ifjú koromban. De bizony középkorúként vettem csak a kezembe. Egyáltalán nem bánom, hogy megtettem, s talán ha akkor olvastam volna, a felét sem fogtam volna fel. Kiváló munka, jól érthető, informatív és szakértelmet sugárzó az ókori olimpiák világáról. És természetesen nem csak arról, hanem magukról a görögökről, a társadalomról, a sportról, a versenyzőkről, mecénásokról, a testkultuszról, a professzionalizmusról, eredményekről...

Az biztos, hogy mint a legtöbb emberben, bennem is téves elgondolások keringtek ezzel a témával kapcsolatban. Az ókori sportrendezvények (melyek közt az olimpiai valóban kiemelkedő jelentőséggel bírt) nem amatőr futók idealizált világában zajlottak. Szent játékok voltak (főleg az olimpiai), de azért komoly pénzjutalmak jártak a győzteseknek odahaza. Valódi küzdés volt, amibe néhányan bele is haltak; na nem a futásba, de a küzdősportokba. Az ókori pankrationhoz képest például a mai pankráció csak cicasimogatás...

Azt sem tudtam, hogy az ókori sportolók egyfajta egyletbe tömörültek, mely védte hírnevüket és érdekeiket. Nem úgy kell elképzelni, mint a mai sportegyesületeket, mivel nem helyhez kötődtek, inkább mint a középkori céheket, melyek engedélyeket adtak ki mestereiknek. Szükség is volt rájuk, mivel egy idő után egyre jobban elszaporodtak a rendezvények, és némely sportoló egész egyszerűen kimerült. Olvashatunk a játékok fejlődéséről is, a sportágakról, valamint a kritikákról, melyekkel ezeket a rendezvényeket illették.

Bár a mai olvasónak néhol régies lehet a magyar fordítás, azért jól olvasható, élvezetes mű.

M.I. Finley - W.H. Pleket: Az olimpiai játékok első ezer éve
(The Olympic Games: The First Thousand Years)
Fordította: Szobotka Tibor
Móra, 1980, 160 old.