2010. január 29., péntek

Isten a pokolban

(Saving God, 2008)
Először is, a címet láthatóan nem sikerült magyarítani, lásd Nyolcadik utas a halál-szindróma. Valahogy muszáj minden filmnek valamilyen elképesztő (és általában rettenetesen rossz) címet adni. Sajnos ez a film sem kivétel ez alól. Meg kell hagyni, egyébként nem rossz a sztori. Adott egy afroamerikai férfi, aki 15 évet ült börtönben, és most fejébe veszi, hogy apja elhagyatott templomában újraéleszti a gyülekezetet. Zűrös környék, kábítószer-bandák az utcákon, erőszak, miegymás. Ebben a környezetben megjeleníteni Isten szeretetét nem kis kihívás. És persze sikerül. Nézhető mozi (DVD), igaz, a karakterek, néha a dialógusok is eléggé sablonosak (mínusz pontok). Egyfajta feszültség viszi végig a nézőt, nincsenek benne üresjáratok (plusz pontok). Képileg nem ad túl sokat, bár egy-két beállítása megfogja a szemet (pisztoly és Biblia egymással szemben).

Egyszerű fordítás

Egyszerű fordítású Újszövetség
[Ford.: ? - nincs feltüntetve, de tudomásom szerint Szőcs Zoltán]
WBTC-TBL, 2003, 434 old.
Ezt a könyvet már régen terveztem elolvasni. Örültem neki, hogy megjelent, de egyéb teendőim, olvasnivalóim nem engedtek. Most mégis belevágtam, kíváncsisággal és örömmel. Jónak tartom a fordítást, mainak, könnyen olvashatónak. Elsődleges erénye az, hogy a mai, nem hívő embereket meg tudja szólítani, Isten üzenetét jól tudja nekik átadni. Talán hátránya az, hogy feleslegesen sok tőmondatot alkalmaz, s emiatt néha megtörik a gondolat. Sok a helyesírási, központozási hiba is, de állítólag már javítják. És lesz Ószövetség is!

2010. január 25., hétfő

vmlv 32

szeretem a világot szégyen gyalázat ilyet mondani
nem szégyelled magad kisfiam azt hittem már
leszoktál erről na ezért a sarokba fogsz térdepelni
térbetyűlni mondta apám régen ez már
elveszett tőlem örökre mint a kert is
a meggyfa az olajfák kivágva egyik öreg volt
másiknak helyére kocsifeljáró került nagy
szomorúságomra gizi néni se él már én is elköltöztem
épp tíz éve amikor még hülye és ideges kamasz voltam
most már legalább nyugodtan mondható hogy
hát szegényke izé nem komplett de
az nyugtat hogy egyáltalán nem én vagyok
a legnagyobb bolond
és ezek így jönnek egymás mellé meg
sem kérdve engem hogy szívesen látome
valamelyiküket jönnek s jelentik hogy
itt vannak foglalkozni kell velük nincs
mese nem bújhatok ki ez alól
szó sincs arról hogy türelmetlenek lennének
dehogyis követik egymást mint a libák ugye
a sorban
mindegy a szín színe a szín visszája 1994.09.21./2007.02.03.
vagy épp a vissza színe vagy a vissza visszája
tintatantitintatantitintatantitintatantitintatanti
az egész szklerózisos rokonság az egész rokkantság
az összes pisztrángötös és csuklós buszok
a kertes házak és a lakótelep kölykei
az eltüntetett gyümölcsösök a hegyoldalban
azután még jópár részlet melyet nem tudok
megmutatni megmutathatóe egyáltalán egy ember
akármiféle is tetőtől talpig az egész élet
úgy ahogy volt nem amilyennek a többiek ismerték
hanem amilyennek Isten látta látja az összes
részlettel egyetemben levetíthetőe egy ember
nem nem és én mégis ezen vagyok hirtelen 1994.09.23./2007.02.09.
megrohan a vágy elő mindennel ami csak
az eszembe jut a legelső emlékekkel na persze
ottlikot olvasok ez természetes de a tücsökzene
közben is hasonlókat gondoltam egy évvel
ezelőtt miért csak nekik szabad nekem nem
a lágymányosi lakótelepen talán nem ciripelnek a tücskök
de igen és itt kezdődik hogy anyám rengeteget
dohányzik ez jutott eszembe reggel s hogy egyszer
ez abba fog maradni most leírhatom ezt nem
eshet baja belőle senkinek ő pedig nem olvassa
ezt soha sem más
ez tragikus és mégsem
szomorú mert úgy írok róla hogy meg fog halni
igen ez a dolgok rendje most még él és ha
szomorú lehetek miatta az legfeljebb a viselt
dolgai miatt van hogy agyonrohangássza magát
és semmi nem marad belőle felemésztődik
értelmetlenül aztán az is eszembe jutott hogy
magam is lélegzem néha jó tüdőset
és hogy egyszer ez sem lesz s az érzés furcsamód
kevéssé tragikus mert én nem szeretnék rohangászni
annyit és megpróbálok így Istennel lenni 1994.09.23./2007.02.21.
akkor meg úgysem tragédia semmi ez az amit
a nagyanyámnak sosem tudtam megmagyarázni
de lényeg hogy milyen mázlink van ezzel
az Istennel hogy Ő ennyire jó és szerető
és nekem is úgy kéne szeretni mindenkit ahogy

2010. január 11., hétfő

A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (Le petit prince)
Ford.: Rónay György
Móra, 1973 (2. kiadás), 107 old.
Először is: ez a saját példányom, mint látható. Másodszor: nem tudom, tudok-e róla bármi újat (vagy régit) írni. Egy olyan könyv, ami igazából fölnőtteknek íródott, nem gyerekeknek, ezért jó volt olvasni, viszont mivel felolvastam, a gyerekek is ismerkedhettek azokkal a gondolatokkal, amik miatt érdemes sokszor olvasni. Csak a szívével lát jól az ember... Az élet felesleges és hiábavaló dolgait oly mesterien állítja elénk az író, hogy közben végig tud a szívre hatni. S talán ettől olyan jó könyv. A kis herceget meg kell siratni mindig, s aztán újból belevágni a történetébe...

2010. január 8., péntek

vmlv 31

negyedik hónapjában temettük el a távolkeleti
arcvonalon végül könnyebb veszteség árán bevonultunk
hongkongba a kínaiak hamar feladták a
várost amit szitává bombáztunk csak később
értettük meg az ő taktikájukat mellesleg ezt
a hátország dumát már sztálin is eljátszotta
a kínaiak is erre játszottak inkább feladták a
virágzó ám korrupt várost hogy a középső
birodalom megmeneküljön ha ezek után megkérdezik
kedves olvasóim hogyan választottam a pekingi
kacsa címet könyvemnek elárulhatom fogalmam
sincsen mondta a filozófus szegény elvesztette a
fogalmait én pedig fegyvernélküli hadifogságba
kerültem ami tizenöthónapnyi leépülésként hatott
külsőleg s belsőleg egyaránt a lélek oly sivatagával
találkoztam hogy a jövő évi naptáram
szaharafotói dús vegetációt mutatnak ahhoz képest pedig
a filozófiát eleinte szerettem nem is vettünk sokat
belőle az elég is volt tudtam csak összezavarodom
ma meg kezembe se vennék akár egy kantkötetet
vagy korábbiakat sem ebből kiszakítottam magam
amikor költőnek álltam véglegesen tizennyolc éve
tanultam meg írni tizennégy hogy prózával nyolc hogy
verssel kezdtem foglalkozni jövőre negyedszázados
fennállásomat ünneplem világéletemben
művész akartam lenni hát tessék itt vagyok
de minek ha szexbombák olyan sikkesen beszélnek
aidsről éhezésről hajléktalanokról majd ők megmentik
ezeket a szerencsétleneket három szatellitadó
élő közvetítésében baromi sikkesen rohadtul profin
pont egy szappanreklám és egy kutyatáphirdetés között
hát lehet szomorkodni hozzá nem azon persze 1994.09.14./2007.01.25.
de ha terveim füstbemennek nem lehetek túl jól
ezúttal tényleg nem utazom sehová most tényleg
nem szeret senki ez tényleg nem tartozik ide
le lehete mondatni valakit egy érzeményről
létezike ilyen én nem így gondolom befejezhetőe
egy kapcsolat ha utálat fel sem merült
benne újra kérdezek ezúttal senkit
szétkuszálódik tintám a papíron vagy rosszul
fog ez nem a jövő időé ez a fog
de talán pihenő következhet ezután
mert nem vagyok egész ha más része nem
lehetek csak egy fadarabnyi eszű fáradt ürge
hiába tudom az alvás nem megoldás
legalább aludni tudok rengeteget
de ugyanez fordítva is igaz hogy annyira 1994.09.19./2007.01.27.
fütyörészel az utcán hogy mit merészel arccal
néznek az emberek s a nyitott könyvvel a budai
rakparton sétálsz őszül és ottlik budája a kézben
örülhető könyv helyzet színes tinta kosztolányinak
majd kicsattansz hogy a kollegák is észreveszik
meg kedvesnek és jónak kell lenned
mert ilyen az éghajlat mert könnyű a a lelked
így szeretnél Istenhez utazni egyszer
leszámítva a jó adag vesefájást megfázást
vagy mit de az akkor már úgyse lesz
az írhatás is megfelel most az elvárásaidnak
hogy ez egy tegezős blokk ami itt van a
kezed alatt és nem baj ha a múltkor nagybetűk és
írásjelek tagoltak egy novellarészletet
nem fáj semmi úgy értem belül úgy értem
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen az iwiwre.

meg a fészbukra.

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com