2009. szeptember 16., szerda

pintér béla & david ruis take five jazz club 09.09.11.

Hát nagyon kellett már egy ilyen kimozdulás :-) A belépéskor welcome drinkkel vártak bennünket, így sétáltunk le a Take Five pincehelyiségébe. Underground feeling... de csak feeling, nem underground. A terem szépen megtelt, és fél nyolc után valamivel már kezdtek Béláék, de nem mint előzenekar, mert a programjuk felért egy önálló esttel. Dicsőítés, pintérbélásan, sok vokállal, funkys feelinggel - nagyon jól nyomták. Különösen tetszett a Hivatalos vagyok egy partira... felnőttesített változata és egy új dal, a Bocsi, ami a testvérek közötti hátmögötti beszédről meg a krisztusi egységről szól. Pintér Bélát sokan csak a gyerekdalokról ismerik, itt viszont igazi, lendületes és kellően hangulatos muzsikát hallhattunk. A végén jól esett a Minden nap... és az ugrálás, csak azt sajnáltam, hogy a közönség nem mozdult rá nagyon.

David Ruis régi motoros, aki Vineyardban kezdte a dicsőítést, aztán a Toronto Airport Fellowshipben folytatta. A megjelenése miatt kicsit kiakadtam: tetoválás, cigi a kezében - ezek nem jó ajánlások. Na jó, a zene miatt jöttünk: az viszont tényleg megérte a késői időpontot. A régi dalokat teljesen modernizálva most elő az Indigika Banddel; rockos, dance-es, világzenés mix, nagyon érdekes, kissé experimentális, kissé zizzent, kissé táncolós, de kicsit headbangelős is. Jeee! Élőben hallgatni a legjobb, a CD, hiába élő felvétel, nem adja vissza a hangulatot. Azt azért fel kell jegyeznem, hogy a számok nagyon hosszúak, ettől fellép a monotonság "varázsa". Inkább az érzelmekre hat a sok effekttel, technikával, az üzenet pedig időnként a háttérbe szorul.

Sajnos a lányaink nem bírták 10 óránál tovább, így az utolsó egy óráról nem tudok írni... ;-)
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen a fészbukra

az instára

akárhová

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com