2013. március 19., kedd

sztúr wars

Na ne, még ez is? Hát igen... Megkésve, de végre végignéztem a Csillagok háborúja első három epizódját. Igaz, nekem, aki gyerekként láttam a most 4-6.-nak nevezett részeket, ez inkább mínusz egytől háromig terjed. De nem minden a számozás.
George Lucas bácsi ifjú korában arról álmodozott, hogy egy egész galaktikus birodalomra való filmet fog gyártani, amiből nem mellesleg nagyon szépen meggazdagszik, miközben bemutatja, milyen gonosz a gonosz és milyen jó a jó. Hát, ezért kár volt a nyersanyagot pocsékolnia, megírták, megrendezték mások, máshol, sokkal jobban. Nem, régen sem szerettem a CSH-t. Űrmese, olyan ócska sablonokkal, amilyeneket csak a latin-amerikai szappanoperákban szokás használni. Luke meg az apja, Anakin, aki a sötét oldalra állt... Aztán Luke meg Leia, akikről kiderül, hogy testvérek... Meg Anakin, aki az utolsó pillanatban érkezik haldokló anyjához... És az ocsmány galaktikus bolygóközi császár, aki titokban mozgatja a szálakat...
A gonoszok bolygói mind garantáltan visszataszító helyek, sötétek, feketék, vörösek, sőt vulkanikusak vagy reménytelenül sivatagosak. Úgy látszik, nekik nincs ízlésük. Bezzeg a jók: bőséges, gazdag vegetációjú helyek, ahol csupa kedves és szerethető lény lakik (ellentétben a gonoszok sárkányaival meg egyebeivel).
A figurák enyhén szólva laposak, a dialógusok javarészben semmitmondóak. Ilyen körülmények között reménytelen dolog színészi teljesítményt várni. Nincs is. Sivár, jellegtelen az egész.
És mindehhez egy keverék buddhista-hinduista-new age maszlag van keverve, spirituális mese valami Erőről, amit érezni kell, és amitől végre-valahára felsőbbrendűekké válhatunk. Már ha sikerül.
Őszintén szólva ez egy gyurmafilm-sorozat. Annyi mindenből lett összegyúrva, hogy ez rá a legjobb kifejezés.
Persze, látvány van, de csak az - mint az Avatárban is. Csak látvány - a többi halvány.
És mégis... egy pici tanulság azért adódik... Valami megszívlelendő van abban, ahogyan Anakin egyre inkább eltávolodik azoktól, akik igazán a javát szeretnék, és egyre jobban hallgat az ellenség hangjára. Az élete rossz döntések sorozata, amikből egyre kevésbé tud (vagy akar) kiszabadulni. Kifejezetten bibliai kísértéstörténet, aminek a végén elkerülhetetlenül ott áll a bukás, a szenvedés és a halál. De épp ez az intő jel. Kire hallgatunk? Igaz, ehhez szükségtelen végigszenvedni 3X2 órát.
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen az iwiwre.

meg a fészbukra.

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com