konkrét költészeti kalandozások

... egy igazi gyöngyszemmel lepett meg bennünket az az ingatlanhirdető, aki az alábbi sorokat adta fel:


"Eladom a lakásomat úgy döntöttem. 74 nm-es. 10 éve lett teljes körűen felújítva. Most rá fog férni egy festés és egy parkettázás. Fürdő szerintem ok. Járólapok is ok. Gránit nem kopik. Világos a lakás és szerethető.
Olyan keressen aki kiad 16.3 millát érte . Ha szeret alkudni akkor az irányár 17.4 milla. Az ingatlanosok is keressenek bátran, ha beköltöznének.


Kb ennyi.
Alaprajzot töltök fel.

Lövölde tér és  Rottenbiller sarkán van a tanya.."

Gyönyörű, költői mélység.
:)

Satellite of Love

Satellite of Love

2012.06.23.

The Canopy of Lost Beauty

The Canopy of Lost Beauty

(Párisi Udvar, 2011)

érkezés

Leszállás a római reptérre (Annamária képe)

talált szöveg

ismeretlen utcaművész munkája,

Budapest VII. kerület, Hársfa és Barát utca sarkán

mit hallgatok

Mike Oldfield: Music of the Spheres (2008)

Kevés hallgatható zene jelenik meg úgy általában, mármint amire érdemes rászánni egy órát. Ez azok közé tartozik. Mike Oldfield, akit leginkább a Moonlight Shadow-ról ismer a nagyközönség, végre visszatért klasszikus gyökereihez. Sőt tovább is ment: nemcsak nagylélegzetű, visszatérő motívumokat felvonultató muzsikát komponált, hanem még  ráadásul szimfonikus zenekarra...! Ezt nagyon meg kell neki köszönni. A hetvenes években volt némi kalandja a szimfonikusokkal, amikor David Bedford átdolgozta a Tubular Bells és a Hergest c. albumokat. Noha érdekes meghallgatni azokat, érződik rajtuk, hogy nem az az eredeti közegük. A Music of the Spheres viszont egyenesen nagyzenekarra íródott, s az akusztikus gitár csak időnként hallható. Így a mű zenei alaptónusa is klasszikus, ami jelentősen eltér Oldfield korábbi kompozícióitól, miközben hasonlít is rájuk. Visszaköszönnek bizonyos motívumok (mint pl. a Tubular Bells nyitószólama), ugyanakkor mintha Ravelt vagy más klasszikus szerzőket lehetne felfedezni. És mégsem. Mégis önálló, magával ragadó oldfieldi zenét hallunk.

Itten lehetett megfigyelgetni, de megszűntek a videók. :(

First Ever Paper Based Laptop Computer

Steve Reich - Beryl Korot: Three Tales - Dolly

"Technology is the continuation of evolution"

Részlet Steve Reich és Beryl Korot háromrészes videóoperájából. Dolly annak a juhnak a neve, amelyet néhány évvel ezelőtt sikeresen klónoztak. A teljes szövegkönyv megtalálható Steve Reich weboldalán.

Robots/Cyborgs/Immortality

Ray Kurzweil: Technology is a continuation of evolution

Kurzweil: we can create things

Kurzweil: far faster than biological evolution

Kurzweil: can create something more intelligent than ourselves

Kurzweil: intelligent machines.

Kurzwei: machines, machines, intelligent, ‘telligent machines (looped)

Cynthia Breazeal: Kismet is my baby

Cynthia: Building a baby the hard way

Cynthia: How do you play the role of evolution?

Sherry: One 10 year old said to me

Sherry: The robots are like Pinnochio

Sherry: not like real boys

Sherry: They’re sort of alive

Cynthia: sort of alive

Sheri: doesn’t have a mother

Sheri: doesn’t have siblings

Sheri: doesn’t know its gonna die.

------------------------------------------------------------------------------------------

Kurzweil: We’re going to be thrown from our perch of evolutionary superiority

Bill Joy: If we create a species smarter than ourselves our prospects are dim

Marvin Minsky: intelligent robots - will be ah, our replacement.

Bill Joy: If we’re gonna create a robot species we oughta take a vote first

--------------------------------------------------------------------------------------

Henri Atlan: The Prophet Jeremiah

Atlan: decided

Atlan: to build

Atlan: an artificial man

Atlan: he was perfect

Atlan: was able to talk

Atlan: immediately he talked to Jeremiah

Atlan: and he ask him

Atlan: “What did you do?”

Atlan: “Well, look, I have succeeded”

Atlan: Say, “No, no no, is not good.”

Atlan: “From now on

Atlan: when people will meet other people in the street

Atlan: they will not know

Atlan: whether you made them

Atlan: or G-d made them”

Atlan: “Undo - me”

Atlan: So that’s what Jeremiah did.

---------------------------------------------------------------------

Brooks: I don’t think robots are going to take over from us

Rod Brooks: because there isn’t going to an an ‘us’

Rod Brooks: Because we, are starting to bring technology, into our bodies.

Cynthia: This, gives me pause (looped)

Minsky: You go and buy this module

Minsky: in the Mind Store

Minsky: and have it connected to you brain

Minsky: and then you do four or five part counterpoint

Kurzweil: If I scan your brain

Kurzweil: download that information

Kurzweil: I’ll have a little you

Kurzweil: right here in my personal computer.

Minsky: No reason people should put up with death

Minsky: start redesigning ourselves

Minsky: I think we’ll turn into

Minsky: something quite different.

-----------------------------------------------------------------

Dawkins: Once upon a time there was

Dawkins: carbon based life,

Dawkins: and it gave over to,

Dawkins: silicon based life.

Dawkins: I don’t view the prospect, with equanimity

Dawkins: maybe I’m just sentimental

------------------------------------------------------------------

Deech: Here we are

2 sopranos & 3 tenors: Here we are

Deech: under the Tree

2 sopranos & 3 tenors: under the Tree again

2 sopranos & 3 tenors: at the end of the day

Steinsaltz: The sin of Adam - in eating

Steinsaltz: he was too hasty.

Kismet: Every creature has a song, what do they say?

Cynthia: (To Kismet as her robot baby) So how’s your day goin’?

Cynthia: Yeah?

Cynthia: You got it all planned out?

Cynthia: You do?

Cynthia: You got it all planned out?

Cynthia: Maybe you’ll play with your yellow toy?

két kiváló művész

csak azt sajnálom hogy nem nekem jutott eszembe összehozni a kettőt

close to the edge

being in london
in the summertime
with my love

close to the edge

(art of noise)

that was art of noise over twenty years ago

that was industrialistic pop music cutting edge dadaism and so on

that was difficult listening

masks

the thing about the masks is

it enables us to be in two places at once

(Anne Dudley)

art of noise

m o

mike oldfield

öreg rocker vagyok már nem meglepő ha öreg zenéket szeretek hallgatni :-) na jó nem olyan nagyon öreg mindenki azt szereti leginkább hallgatni ami a fiatalabb éveiben volt rá nagy hatással és ez teljesen érthető én a zenéket általában a klasszikus oldalról közelítettem meg ezért van az hogy elsősorban azokat tartom meghatározónak amiknek ilyen módon akad valami értelme így tudott kapcsolódni a klasszikus és a kortárs zene vagy a rock ezek mind egy egy szelete vagy inkább oldala a zenének

oldfieldből az első természetesen a tubullar bells volt meg a moonlight shadow na most az utóbbi minthogy a rádióban szólt sokat inkább a popkultúrába került bele a t b meg a klasszikusba valaki azt írta m o ról hogy egy zenedarabon belül mindenféle érzelmi skálán tudja végigvinni a hallgatót talán ez a legtalálóbb meghatározás

én személy szerint a korai és középső időszakát szeretem az amarok az egyetlen kivétel ami már 90es és szépen visszaviszi a hallgatót a korai időszakhoz a legösszetettebb igazi szimfonikus mű mindenképpen az incantations a maga hetvenvalahány percével és négy tételével a kórus a vonósok fúvósok között nagyon szépen váltakoznak a különböző témák melyek az egész albumot átszövik

m o ról azt érdemes tudni hogy zseniként kezdte már egész gyerekkorától zenélt testvéreivel együtt a 60as évek folkhippistb világában 14 évesen készítette első lemezét sallyvel the sally angie children of the sun címmel ezen semmi jel nem mutatott későbbi pályájára javarészt folkos hippis dalok váltogatták egymást

korai éveiben kapcsolatban állt a soft machinenel és tagjaival kevin ayersszel szóval az akkor mocorgó progresszív rock több arcával is és ezek hallhatóan hatással is voltak rá de a folkzene valamint a klasszikus zene bizonyos elemei is meghatározóak maradtak

a tubullar bells története ma már tényleg rocktörténeti legenda bővebben olvasható például a wikipédia szócikkében erről ami szerintem figyelemre méltó az m o kapcsolata david bedforddal aki később a t b szimfonikus hangszerelését készítette és vezényelte is oldfield kompozícióinál elég sokáig megmaradt az egyensúlyozás a hallgatható és kaotikus részek között nyilvánvalóan a kísérletiprogresszív illetve a kortárs zene hatásaként talán ennek is paródiája a t b piltdown manes része a második tételben vagy az ommadawn első tételének hatalmas fináléjában

miközben a szimfonikus zene önmagában adja a teátralitást m o szívesen alkalmaz ezt a teáltrális hatást oldó eszközöket az egyiket feltétlenül a folkzenei betétek jelentik a másik az ahogyan kijön egy ilyen szimfonikus tüzijátékból a t b első tételének fináléját a pasztelles kórus oldja ahogyan átveszi a finálé dallamát és énekli egyre elhalkulva az ommadawnban ugyanezt az afrikai dobok teszik

érdekes hogy a minimalistának is nevezett repetitív iskola is hatott oldfieldre a platinum egyik tétele egyenesen philip glass egy darabját north star dolgozza fel de a legnagyobb szabású ismétlődés az incantations tételeiben hallható akár a kórus akár a fuvola a harangjáték vagy a trombita egy egy szólórészét hallgatjuk az újra visszatérő ugyanakkor dúdolhatatlanul bonyolult és összevissza dallamok egyre ismétlődnek benne azt gondolom hogy éppen az incantations a leginkább szimfonikus műve oldfieldnak talán eleve a hangszerelése miatt a vonósok és fúvósok dominálnak és a kórus az énekhang sem a rockzenét idézi a harmadik és negyedik tételben a gitároknak már nagyobb a szerepük de még így sem billen át a mérleg a rockzene javára

78 után m o talán kényszerűen is a populárisabb zene felé fordult a new wave és a punk akkori előretörése sok fejfájást okoztak a lemezcégeknek a komolyabb zenékre csökkent a kereslet és talán ezért is volt kénytelen m o felhagyni a teljes lemezoldalnyi kompozíciókkal persze voltak kivételek mint az előbb említett platinum vagy a taurus 2 a five miles out albumon és éppen ezért nem lehetett egy lemezen kiadni a taurus 1gyel és 3mal mindazonáltal ezekben az időkben is megfigyelhető egy egy zenei témának a visszatérése átdolgozása a f m o albumon pl az orabidoo és five miles out számokban is visszatérnek a taurus sőt a t b motívumai

a nagy áttörést a crisesen szereplő moonlight shadow hozta és bizony m o ettől kezdve már kifejezetten popzenét játszott az earth moving az islands anyagain nem csillogtatta különösebben magát ezekről az albumokról inkább nem nyilatkozom :-)

1990ben kiadott amarok című lemeze viszont annál érdekesebb egyfajta pofon a közízlésnek a 60 percnyi kompozíciót ugyan kettőbe kellett vágni az lp formátum miatt azonban egyfolytában végighallgatva egyetlen nagyszabású művet hallhatunk amiben szinte egyetlen percnyi szünet vagy nyugalom sincsen m o kicsit visszatért a kísérleti zenéléshez amikor egy rakás tárgyat köztük javarészt nem hangszereket hanem szerszámokat játékokat satöbbi bírt szólásra és ágyazta bele zenéjébe oldfield munkásságában szerintem ez a legizgalmasabb ha nem is a leghagyományosabb munka

hagyományossá vált viszont maga a tubullar bells amiből idővel elkészült a második majd a harmadik rész és végül az első rész új felvétele is nekem ezek egyre csökkenő színvonalú produkciók kicsit már az idős mester munkái aki jól megél a régi hírnévből is bocs érdekes viszont a tavaly elkészült music of the spheres zenéje mely bizonyos hasonlóságot mutat az ommadawn és az incantations világával

tessék meghallgatni :-)

from silence

troy donockley & dave bainbridge
from silence

mit lehet a zenéről írni túl azon hogy az életem meghatározó eleme vajon mit még a hangok különös megfoghatatlan világa a szépség és az erő jóság és gonoszság és annyi minden más érzelemnek elképzelésnek a szavak nélküli kifejezése bár néha szavakkal is


ez a zene amit most hallgatok a lincolni székesegyházban készült élő felvétel úgy vették fel hogy a technikus zokniban mászkált a fülére erősített mikrofonokkal tökéletes fülélmény fejhallgatóval élvezhető a legjobban

a fuvola élesfájdalmasan szárnyal a nyugodt zongoratenger felett van az ír zenében egy olyan boldog fájdalom amit nem találni máshol talán ezt próbálja c s lewis megértetni olvasóival az öröm vonzásában valami rendkívül közeli és ugyanakkor elérhetetlen mint az ég

megnyugtat és elgondolkoztat ez a zene lehet hogy mást idegesítene nekem a tenger jut eszembe róla a kék ég a madár röpte a szél ahogy a zöld füvet borzolja és közben önmagammal találkozhatok ez minden jó zenének ismertetője előhoz valamit a lelkem mélyéről örömöt bánatot fájdalmat keserűséget életet szembesít és gyógyít emlékeztet és felemel katarzist ad extázist miközben beborít elmos átjár

avantgárd

az a bajom az avantgárddal hogy sosem lehetsz eléggé radikális olyan nyomulássá vált ahol az a jó ha minél elképesztőbbet és durvábbat csinálsz

az ingerküszöb már olyan alacsonyan van a tömegkultúrában is hogy bármi megtörténhet a tévéképernyőn hát még a radikálisságba fulladó avantgárdban ami tegnap szenzációs újdonság volt ma már senkit sem érdekel ezért muszáj valami még durvábbat kitalálni

mindenkinek megvan a saját egyszemélyes izmusa amivel előre borítékolja az elutasítást és a mártírságot

noha voltak olyan eredeti művészek akiknek kijutott az üldözésből erdély miklós pl ilyen a magunk beskatulyázása nem visz nem vihet sehová

marad az unalmas polgárpukkasztás a radikális semmi

ehhez hadd tegyem hozzá szkárosi endre radikalizmus című versét

radikalizmus
radikalizmus
radikalizmus
radikalizmus
rudika izmos

hát izmosodtunk bizony
és semmi több

hát ezért hagytam fel azzal hogy avantgárd legyek :-)

minimalizmus

steve reich írja a zene mint fokozatos folyamat című írásában hogy a zene olyan kell legyen mint az óra kismutatója olyan lassú de fokozatos változások mennek végbe melyek csak a valóban figyelő ember számára érzékelhetőek

ahogy a kismutató mozgását is alig érzékeljük

tessék meghallgatni pl a piano phaset ahol két zongorista ugyanazt a viszonylag rövid frázist ismételi folyamatosan egy idő elteltével az egyik egy harmincketteddel eltolva kezdi játszani majd újból eltolódik egy harmincketteddel stb a fázisok újabb és újabb virtuális zenét hoznak létre olyan harmóniákat dallamokat melyek nem is szerepelnek az eredeti kottában

egyes írók szeretik minimalizmusnak nevezni ezt noha a megnevezés ellen maga reich vagy philip glass is tiltakozott zenéjüket repetitívnek mondva

minimalizmust jobban találhatunk morton feldmannál ahol a változás valóban minimális és egészében véve is alacsony lendületű szemben glass vagy reich dinamikus változásaival

érdekes azonban hogy ezek a szerzők fokozatosan visszaközelítettek a klasszikus megfogalmazásokhoz klasszicizálódtak egyfajta tizenkilencedik századi hangulatban erre jó példa glass hegedűversenye

ilyen módon elszakadtak a huszadik század avantgárd vonulatától nihilizmusától cage és zorn de elszakadtak az ún kortárs zene szigorától schnittke és penderecki

id ézet

minden csak idéző jel mondja tandori egy helyütt

olyan kultúrában élünk ahol mind kevesebb az eredeti és több a kópia az utánérzés

idézeteinkkel definiáljuk magunkat

a világ egyre silányabb satnya utódok a nagy ősök árnyékában grafittizni még tudunk de épületeink a fejünkre omlanak

id ézet

"sample this"

idézet

"freedom is a scary thing -
not many people really wanted"

(Laurie Anderson)

egy mottó kettő

"TERMÉSZETES VÉSZET!"

(Tandori Dezső)

szemlélet

a művészet valamilyen formában a körülöttünk levő világ leképezése a külső vagy belső történések megjelenése és mint ilyen lehetetlenre vállalkozik a tűnő az elmúló élet szavakba merevítése lehetetlen és mégis pont ez az amit folyamatosan tenni kell

két világ határán állok mint az angyal egyik lábával a szárazon a másikkal a tengerben egyszerre nézek előre és hátra és ebből próbálok létrehozni szintézist

"each word must have the weight of a ton"

egy mottó

"language is a virus from outer space"

(William S. Burroughs / Laurie Anderson)



Részlet Laurie Anderson Home of the Brave című videójából (1984).