2009. május 21., csütörtök

il pleure

az art of noise gyönyörű debussyparafrázisa... csodálatos ahogy a különböző stílusok egy egységes darabot adnak ki a végén... a szövegből némi részletet közöltem a múltkorjában aki ügyes megkeresi...

vmlv 5

felesleges mennyi sokkal inkább izgalmas
dolog van a világon mint ez ebben még az
öcsémnek is van némi igaza jóllehet én
már kinőttem vagy nem ebből a nemszavazok játékból
az embereknek nem ezzel kellene foglalkozniuk
ha rám hallgatnak űzik inkább tovább
foglalkozásukat szövögetik piszkos kis üzleteiket és
nem gondolnak a múlttal jövővel nem
fújják a vörös kürtöt iszonyú hideg lett
átfagytam mire hazaértem de jó is ilyenkor
egy meleg zug ahol elbújhatok
aludni mindig csak aludni ez botrány 1994.05.30./2005.09.14.
ha nem történik valami azonnal meghalok
az unalomtól ez borzasztó de legalább
bepótoltam az elveszett harmincadikát
és a nomád territórium állampolgára lettem
öt évre ez is valami jobb mint archív
újságokat böngészni ollóval szétvagdalni
amire néha szintén rávetem magam utálom
hogy halomban állnak az egyévesnél is
régebbi újságok és ki akarom szórni az
egészet de annyira hosszadalmas hogy
mindig belefulladok egy idő után
ez a kitartás hiánya lehet esetemben
szeretek belekapni valamibe de
csak ritkán viszem végbe jobb ha több
dolog van folyamatosan s amelyikhez
kedvem van csinálom így vagyok a
számokkal is az utóbbi időben ismét divatba
jött nálam a számolás primitív minimalista
dolog de hasznos megad egy alaplendületet
a gondolkozáshoz az élethez a számok
világa könyörtelen könyörtelenül sorjáznak
egymás után és én csak követhetem ezt
az eseménytelen történést ha akarom könnyebb
mint az emberek közti történéseket figyelni
csak emberrel ne kezdjen az ember
minden más olyan egyszerű és természetes csak
az emberekkel kezdődnek a gondok
mégis itt maradok a város közepén ahol
pedig óriási a veszély hogy emberekkel
kell találkoznom akik néha egyszerű
vevőnek álcázzák magukat de hamar
lebuknak hiszen a vevőt már pirosas
szárnyvégei elárulják ha kitartóan figyeljük
ritka jómadár én mondhatom
a magasban köröz szitál lebukik nyomában 1994.06.05./2005.09.22.
orkán tombol és dögvész pusztít
csak egyszer találkozz vele soha nem felejted
és mégis ebből a szörnyetegből élünk
néha lehet közönségnek hívni s ha
nincs paradicsom a zsebében még meg is tapsol
ez meglepő teljesen elképesztő azt gondoltam
na jól lebukok de épp fordítva
történt jól sikerült a szereplés csak én
idegeskedtem túl sokat igen megszólalni
sokkal nehezebb mint a papír
fölé hajolni és verssorokat varázsolni
rá egymás alá aztán a félig
buta kérdés milyen nyelven beszélek
utólag tudom már mit kellett volna
válaszolni hogy a költő nyelvén mi máson
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen a fészbukra

az instára

akárhová

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com