2010. december 28., kedd

2010. november 3., szerda

ez is miért jut eszembe hetek óta folyton

"Van egy különös szenvedélyem: a hatalom,
Szeretem, hogy ha kinn van a képem a falakon."
(Európa Kiadó, kb. 1983)

2010. október 25., hétfő

egy kis hümm hümm korunkról

"Bizony, a sötét középkor ma sem ért véget."

Kurt Vonnegut: Mesterlövész

(Mielőtt még elszállnánk saját magunktól...)

2010. október 1., péntek

kritikus leállás

Kedves Evribodri,

Az elmúlt hetekben nem jutottam szóhoz, mivel a gépemet, amin a gépirataim valának, valaki eltulajdonította. Így tehát kritikus leállást kell bejelentenem, amíg újra indulhat a versblog. :-(

Üdv!

ismeretlen szerző

2010. augusztus 26., csütörtök

vmlv 47

illetően az ötlet túlnőtte a lejegyzőt
a tökéletlenség babérjaira áhítozom a
félresikerültség emlékművét építem nevetni
nem vall bölcs emberre nézem a tévében
cage beszél vagy róla beszélnek nézem azt
aki két éve halott azt mondja ha unsz valamit
két percig próbáld még kettőig ha négyig unod
próbáld még négyig ha nyolcig próbáld
tizenhatig harminckettőig és így tovább és
egy idő után rájössz hogy nem is
unod ezt mondja ez a neves gombász
aki olyan fontos mint bach de
ez persze hülyeség is és mi közöm
hozzá vagy bárki máshoz tél van
kint az utcákon ami sosem baj a
hó sem baj s ha hasraesem a lefagyott
úton ez mind jó de tél van itt bent is
rettentő fagy távolságtartás és
haragszomrád amit az eszkimók is
nehezen viselnek el nem tudom mi
lenne jó de inkább nem mozdulok
nem rajtam múlik hogy megjavuljon
megjavul minden magától csak időt kell    1995.01.16./2008.02.26.
hagyni neki türelmetlenül nem fog
menni hullámzik tajtékot vet rajtunk
az univerzum tesztanyag kísérlet vagyunk
csak bámulunk az ablakon kifelé
a távcsövön lessük a múltat a
csillagok között de szépen az ősidők
messzeségében függnek kerengenek hatalmas
anyagáramlások szakadnak ki az éjsötétből
s az összes hullámhosszon sugároznak
sugároz az anyag maga a csillag ledobja
a már elviselhetetlen terhet és
összeesik a láthatóság alá
kilyukasztja a valóságot galaxisok
robbannak némán évmilliókkal ezelőtt
a gigászi energia ismét anyaggá válik
láthatóvá lesz és új csillagok ezreinek
ad életet ide készülünk készül az
emberiség vagy legalábbis egy része
és talán meg is hódítja a kozmoszt ha
nem is úgy mint a scifi írók képzelték
nyakunkon egy nagyobb távolságokat
viszonylag rövid idő alatt befutó űrhajó
de a tejutat meghódítani is évezredek
műve lesz és persze rengeteg olyan
véletlennel tele amin nem lehet úrrá lenni
genetikailag lehet majd alakítani az
emberen hogy jobban elviseljen szélsőséges
helyzeteket lásd a jó öreg stapledon
könyvét az utolsó és az első emberek
címmel mely ezzel foglalkozik ehhez
nekem xenakis pléiades cé darabja megy
elhihető hogy feldob energiával telít
felpörget ahogy gyorsul az ütősök játéka
végül már szinte követhetetlenül összemosódik
a hat játékos ezernyi ütése egy pillanat
alatt ahogy a bőröket püfölik egy nagy
bummá válik a nagy besűrűsödés
után a robbanás s a szétszóródás
végtelen irányban ez a zene ilyen

2010. július 31., szombat

vmlv 46

húzni hideg ellen álmodozni magány ellen
íme a megoldás mi a teendő ha szomszédunkban
birodalom rogyadozik túlélési egyszeregy
a teendő annyi hogy üljünk nyugodtan a
hokedlin a konyhában amíg elvonul
a vihar az esetleg benyomuló katonáknak
adjunk pár bóvli cuccot kinőtt mackóalsót
a nagypapa zsebóráját azonban dugjuk el ha
esetleg gazdasági válság fenyegetne ismét
még vehetünk rajta néhány vekni kenyeret
előfordulhat az is hogy fel akarnak
szabadítani ezt akárcsak a megszállást
finoman de határozottan utasítsuk vissza
ha nem szükséges ne firtassuk jó házból
származásunkat habár a rossz modor még
senkit sem avatott észlénnyé ne
felejtsük hogy civilizált ember nem háborúzik
a háborúnak csak a rosszul informált
néptömegek és a fegyvergyárak által
futtatott politikusok örülnek a birodalom
pedig elemében érezheti magát ha katonáit
az állam megvédésére ideoda küldheti
hiába a hadvezérek csak a bukáshoz
asszisztálnak ami egy ronda idegen szó de ez
jutott eszembe aztán lekanyarítják a
magukét a birodalomból majd egymásnak
fordulnak kinyírják a gyengébbeket így
uralkodnak a kisebbnagyobb diktatórikus
utódállamokban vagy még jobban szétesik s
városok uralkodnak akkora területeken
ameddig a szem ellát vagy jön valaki és
komolyan kipucolja a szemétből a valahai nagy
testvérünket mi meg addig ülünk a konyhában
kábán szilveszter után bármi után egyedül a
rádióval a kávéval kissé tehetetlenül
és egy minekisélekmég hangulattal és már
semmi sem tudja őt jobb kedvre deríteni
mégis az egyetlen segítség a szeretet ami
teljes valójában ma nem sikk
ugye csak a jelképek jelképeivel    1995.01.12./2008.02.22.
hajlandók az emberek szembesülni
Isten nevének álnevével négy betű behelyettesítésével
vagy Isten helyett egyházzal Jézus helyett
a pápával vagy akárki mással értem és
mégsem hiszen Isten az ember számára
elviselhetetlen az Ő teljes valójában de
csak nézzünk fel az égre kezdjük figyelni távíróit mirach egy altair kettő
3013
geminga ezerötszázötvenhárom és mit
látunk csak töredékét részleteket
egy alig sejtett egészből morzejeleket
az ismeretlenből így van ez
a tudás amit ez a civilizáció feldolgoz    1995.01.13./2008.02.24.
felhalmoz könnyen eltűnhet akár száz év
múlva vagy ezer év mindegy az információ
ennek a kultúrának olyan sarkköve ami
azonban elég bizonytalan is egyúttal a
mai művészet meg épp kilóg ebből a monstrumból
és még így is igyekszik dokumentálni
magát ez is egy dokumentációs kísérlet
nem feltétlenül a legjobb de nekem nincs
választási lehetőségem legfeljebb a kihagyásokat

2010. július 28., szerda

Phil Keaggy: Salvation Army Band



Korunk legnagyobb gitárosa! De tényleg. A videó minősége talán gyenge, de a zene kárpótol mindenért :-)

2010. július 14., szerda

vmlv 45

abból amit csinálok inkább ne csináljam
fennáll annak is a lehetősége hogy ez tényleg
rossz munka és én hiába töröm magam
rajta ezesetben remélem hogy gyorsan
elfelejtik és nem olvassák majd az emberek
mert ha használni nem tudok azért nem
szeretnék ártani sem senkinek
miután így elküldtem magam a sunyiba    1994.12.26./2008.02.21.
ideje hogy megemlékezzek róla milyen karrierista
vagyok két és fél év alatt negyedszer közölnek
tőlem ez elképesztő ezzel a tempóval száz év
alatt jó ha öt kötetem megjelenik na de így
mennyivel izgalmasabb ha olyan grafomániás és
publikációőrült lennék mint némelyek manapság
engem is hamar összetévesztenének velük amire
egyikünknek sincs szüksége hanem nem is az
írással van a gond mint inkább némelykori
kóros önmenedzseléssel mely az ezredvég
sajátja a jól menedzselt művész minden lapnál
közöl rendezvényeken megjelen eladja magát
vagy csak előadja nem válogat hitni csodás
agyszüleményeit hát ezt nem szeretném
ha ez a siker én inkább nem kérek belőle
miért kellene mást se csinálni csak jönnimenni
miért nem lehet néha egész közönséges polgár
módján élni villamoson munkába menet
szükség van rá hogy demitizáljam a közkeletű    1994.12.27./2008.02.21.
téveszméket ez is ilyen a karácsony szintén
ha már itt tartunk amúgyis inkább lenne
minden nap ünnep a szó legpozitívabb értelmében
amúgy Istennek tetszően mint ilyen hamis ünnepekben
tobzódni pogányul vergődni az ezekből fakadó
görcsökben vagy fetrengeni a rosszulléttől amit
a zabálások okoznak ez a szeretet ünnepe
ahogy azok nevezik akik ezt így komolyan veszik
érdekes hogy az ókor mind a mai napig jelen
van és pusztít életünkben már aki hagyja
szól közbe valaki igen aki hagyja az egészen olyan lehet
mint kétezer éve egy görög vagy annál is régebben
bárki elmetélheti a húga torkát tízévesen
meg egyebek lovagol a seprűjén egy kis máktea
vagy egyebek után egyszóval tombolhat
mert most ez a divat hogy a sátán örüljön a
féktelen áljókedv alkohollal és narkóval mint a
bakkhánsnők széttépve közben a közelükbe kerülőt ezt
adja hát a huszadik század vége az emberiségnek
ezt a generációt és ezt a mentalitást ezek lesznek
a főnökök mire megvénülünk ha mint éjjeli
tolvaj az Emberfia közbe nem lép
és véget nem vet az egésznek én csak    1995.01.08./2008.02.21.
az éveknek tudok véget vetni nem
a gondoknak lehetnék okos mondhatnék
jókat és örülne is neki mindenki
csak én nem hiába nem örülhetek
semminek nincs módom rá nem lehet
örökké jó kedvem szomorú kell legyek
meg dühös de vidám nem ez van vagy
hagynak vagy nem vagy vagyok vagy nem
persze persze ez sem úgy van múlik a    1995.01.10./2008.02.22.
nap múlnak a rohanás tizedeli olykor
az életet akkor le kell állni félre kell
húzódni titokban tartani magunkat zoknit

2010. július 6., kedd

BLAH

szóval jó régen nem írtamami azért van mert az élet az másmilyen

ezért aztán a blog csak pihen és hallgat

mondjuk szabadságra ment

(én még nem...)

2010. június 1., kedd

vmlv 44

másik a hegedűt hank dutt a brácsát joan
jeanrenaud a csellót és játszani kezdték hogy
ők most alszanak ők is fehérek a volans
is az csak délafrikai és ott azért csak
más érzés fehérnek lenni de itt csak az
alvásról van szó betakarva húzzuk a
lóbőrt mégis visszatérünk hozzá rég elmerült
világba érkezünk furcsa keringőt járnak
száz év előtti dámák és urak boldog békeidőt
idéz az ábrándos álom a sosemvolt
mesevilágot ahol annyit időztünk hajdan
a béke szigetét kívánja a fehér ember a
fekete ember a sárga ember a vörös ember
a barna ember az olajzöld s mindenki
alszik álmodik arról ami nincs a földön
felébredve pedig rémálomnak látja a valót    1994.12.15./2007.12.01.
s mint abban emitt is cak őt üldözni
látszik mindenki végtelen rettegéssel
töltve meg perceit amit az ajtó figyelése
a telefoncsengés figyelése minden gyanús
figyelése emészt fel és már kígyót lát
tekeredni lábára kötelet hurkol nyakába
zuhan ezer és ezer méter magasból ejtőernyő
nélkül és ha szünetet tart a folytatástól
fél előre aztán sátorban ébred egy
másik kontinensen ahol a nyelvét se értik
ruhája anyaga ismeretlen s csodálják bőre színét
éppúgy ő is meglepve fedezi fel azt a
rengeteg újdonságot ami a szeme előtt
kavarog és boldogan vallja be hogy Isten
tündököl bennük egyformán és ez azelőtt is
így volt de látását hallását tompította
az önzés ennek azonban vége
fellélegzik és más emberré lesz még
egykét szavam hozzád kiabálta az a
henteskülsejű de látva a tömeg
derültségét visszakozni kényszerült egy
kölyök ellenében de ez nem fontos
fontos hogy ezt ne tekintsem örök érvényűnek
hogy semmit ami ember kezéből származik
ne becsüljünk túl hiszen az idő mélységes
kútjából egyikünknek sincs szabadulása
hát műveink is csak ránk hasonlíthatnak
s ami így létezik el is pusztul valamikor
Isten kívül áll ezen ezért felettünk való
s ha Őt tiszteljük egymást a teremtményeit is tisztelni
kell neki az évmilliók csak mint a percek
Ő az egész világ etalonja nullapontja rá
vonatkoztatva belőle kiindulva élni jó nélküle a
teljes reménytelenség én tudom hogy ezt nem szeretik
sokan és sajnálom őket amíg élnek még
megváltohatnak még addig van remény
de azután már kész vége és lehet rajtam
nevetni utólag meg pláne hogy idealista
fráter nem kérünk a süket dumájából aki
így vélekedik inkább hajítsa el magától ne
olvasson hanem menjen és éljen szenvedélyeinek
én nem kényzeríthetek senkit semmire
Isten mindenkinek szabadságot adott azt tesz amit
jónak lát de azt is megmondta hogy bár
mindent szabad nem minden használ ha tehát
körülnézünk és azt látjuk hogy nincs lelki hasznom

2010. május 25., kedd

NExGenBodyArt 2: Anna harci díszben

A modell és a művész most egy személyben Anna volt.
A vad színek természetesen érző szívet takarnak...

2010. május 17., hétfő

vmlv 43

cserépkályha is amit szerettem vajsárga
cserép és unokatesózás rengeteg meg
feketefehér tévé mézben beadott orvosság
apám tranzisztoros kisrádiója amit a nyaralásokon
is hallgattunk kicsi piros és folyton
az szólt hogy várhatsz rám kedvesem postakocsin
érkezem elmesélem mitörtént velem meg
kisfiam így szólt hozzám a dédapám elmegyünk
hagyjuk itt a város zaját csopakon is ez
szólt később már más de arra nem emlékszem
a város zaja megvaj éjjelnappal a rendelkezésünkre 1994.12.01./2007.10.22.
áll kifogástalan legtöbbször már észre sem vesszük
annyira hozzászoktunk ez is emberi tulajdonság
a zaj zene is tudjuk jól cage óta egyre többen
ötvözzükhát a kettőt legyen belőle valami de még
nem mindig biztos hogy jóe vagy rossz vane jó
meg rossz ez filozófiai probléma úgyhogy rövid
válaszom erre csak annyi hogy van de nem adok
indokolást mindenki találjon megfelelőt a maga
számára végülis az élet sem áll másból mint
egy jó indok megkereséséből inkább mint feleség
utáni szaladgálásból ha reményeim meg nem csalnak
akkor szaladgálnom úgysem kell de mindez oly
bizonytalan körvonaltalan hogy inkább hagyom
a témát csak a leányt nem hagyom hiszen
aki fontos azt nem hagyja az ember csak úgy bárhol
az mindig jön velem cipelem magammal cipel 1994.12.07./2007.11.03.
magával az társ a bajban azaz ő és nem az
hiszen nem tárgyról van szó és kutyafülét
szerelem ez azon túl van és fogalmam sincs
hogy ki mit honnan hová miért meddig
kitől kivel miáltal elfelejtődik minden
feleslegesen hangoztatott bombaszt nem kellenek
a nagy durranások nem a politika nem a
demagógia mert mételyezik a levegőt telekipufogják
hülyeségekkel és ez borzasztó olyan
rossz mint a szénmonoxid széndioxid kéndioxid
nitrogéndioxid meg mások mindegyik mérgez
mindenkit a környezeti ártalmak sem ismernek
határt igaz lehet a mondás hogy konferenciázó
barmok felkiáltanak na ebben a városban
még nem konferenciáztunk soha s mert a
többit unják idejönnek torzsalkodnak két nap
múlva továbbállnak ezek a mai hordák
a sleppjükkel nem jobbak egy tuareg törzsfőnél
akinek legalább arról van fogalma hol
szerezhet vizet ezeknek viszont csak a füstölt
lazacra van gondjuk én nem sajnálom tőlük
csak lehetne másra is fordítani az elfecsérelt
pénzt még jó hogy csak két napra nem
lehet használni a főváros egy részét még jó mondom
és imígyen morgolódom zsörtölődöm mint 1994.12.15./2007.11.13.
vénember gondolok barátomra kit ledarál majd
ez az átkos politika és sajnálom de
magának csinálja a bajt én más helyett
nem tehetek semmit hallgatok nagyot
a fehér ember alszik hallgatom ahogy alszik
egy fehér ember tán mind így tenne kérdem a
válasz kevin volans zsebében van felírva
egy cédulára david harrington egy óvatlan
pillanatban elcsente aztán körbeadták
egymásnak hangszereket ragadtak john sherba a

2010. május 10., hétfő

A viskó

Young, William Paul: A viskó (The Shack)
Ford.: Géczi Károly
Immanuel Al., Szombathely, 2009, 257 old.
A viskó mostanában az egyik legfelkapottabb könyv (nemcsak) a keresztyén könyvpiacon. Mivel sok vihart is kavart, kíváncsi voltam rá. Nos, a könyv tényleg jó! Ez tőlem talán szokatlan, de így van. Tetszett, még az előre várható fordulatokkal, és a néhol talán kissé szájbarágós tanulságokkal együtt, és ez főként azért van így, mert a regény rendkívül eleven. Eleven módon mutatja be Isten szeretetét, és azt, ahogy velünk emberekkel teljesen személyre szabottan foglalkozik. Ha kell, az Atya anyaként jelenik meg, hogy gondoskodásában részesíthessen. Neki nincsenek korlátai. Mindannyiunkat különlegesen kedvel. Maga a történet nem könnyed, egy családi tragédia feldolgozását mondja el, de ezen keresztül egyúttal egy allegóriát is ad a belső gyógyulásról. Egy méltatója A zarándok útjához hasonlította, és nem véletlenül, hisz mindkettő egy-egy utazásról szól, csak itt a lélek gyógyulása a központi téma. Abban is a folyamat a legfontosabb, amíg a főhős el tud jutni a megbocsátásig, ami a gyógyulás legfőbb kulcsa.

2010. május 7., péntek

vmlv 42

vékony vonalat a porba magunk után azt
hallom valaki látta hipnózisban az ősrobbanást
hát nemde olyan ez mintha valaki magzat korában
látta volna saját magát spermium képében bizony ami
tér és idő nélkül volt ott semmi keresnivalója
senkinek ez lehet hogy konzervatívnak tűnik de
elfogadhatatlan is számomra na nem mondom
lehetne ezzel az erővel azt is álmodni hogy
részt vett valaki Istennel a teremtésben de ez
aztán végképp nonszensz azt mondom ezért mindenki
elveszi még a maga poharát mellyel fejbe
veri oharát s az aranyröggel menekül hét határon
át átver mindenki hiába aki korpa közé keveredve
érzi magát mint én az vigyázzon a disznókkal
mert a hamari sántát könnyebben lehazudják
mint az embertelen kutyát hát akkor legyünk
óvatosak hogy széjjel ne tépjenek a fenevadak
éjnek idején az utcákon hogy nadrágunk le ne
rángassák rólunk meg a kabátunk az éjszakában
csak körültekintően nehogy fejünkre zuhanjon
egy helikopter csak a rádiót be ne kapcsoljuk
mert katasztrófákkal vannak tele a hírek és
kufárok és rossz ripacsok mindenütt és akkor
én aki azt hiszi néha hogy szent tiszta érzelmekről
ábrándolok és erényes életről mert éppen olyanom
van és óvakodom nem paródiává válni
lehet hogy rossz korban születtem mint még
némely ismerősöm hát aztán mások
gonoszsága bunkósága nem kell hogy minket is
e példa követésére ösztönözzön éppen ellenkezőleg
annál inkább tartanunk kell magunkat minél
rosszabb a helyzet ó idők ó erkölcsök kiáltok
fel én is hiszen oly romlott itt minden amire
valaha is büszkék voltak az emberek romokban
hever minden kincsünk az ellenség a
kapukon belül fosztogat óráink meg vannak számlálva
egy kettő három négy öt hat hét 1994.11.28./2007.10.21.
nyolc kilenc tíz tizenegy tizenkettő
tizenhárom tizennégy tizenöt tizenhat tizenhét tizennyolc
tizenkilenc húsz huszonegy huszonkettő huszonhárom
huszonnégy óránk van azaz egy nap elfognak
a svájci határon mert órákat csempészünk
vagy hűtőládával a kocsi tetején
vándorlunk hazafelé millió honfitársunkkal
egyetemben ausztriából és röhög a
művelt nyugat és szövetkezik a művelt
nyugat birodalmat akar játszani
feléleszti a letűnt korok dicsőségét és
életre kelti a saját testéből nőtt szörnyet
európa nem szenved a határoktól a határtalanságtól
fog majd ezek csak az én
meglátásaim ennyi még belefér a
szatyorba viszem a cekkert a boltból haza
a kiscekkert kisgyerekként a zöldségestől
segítek anyámnak ő vidám ez húsz éve volt
így ma sosem vidám és ezért nagy kár
hiába no van mi után nosztalgiáznom
csak gyerekkeént tudja az ember igazán jól
érezni magát az életben azontúl oly ritkán
ehhez lehet visszanyúlni az idillhez ami
épp most hiányzik mert épp most hideg
van akkor is volt hideg de volt

2010. május 3., hétfő

Heaven's Bright Sun

Büszkén jelenthetjük, hogy végre megszületett első videjónk, amit most itten meg lehet tekinteni a kedves közönségnek.



Az Iona zenéje régóta kedvencem. A szám a Journey into the Morn (1996) c. albumukon szerepelt, és első hallásra megfogott. A címben szereplő nap adta az ötletet, hogy olyan képeket válogassak, melyeken égitestek, galaxisok, holdak, egyebek láthatók. Igazából ez mégsem film a szó klasszikus értelmében, csak diavetítés, de megpróbáltam a lehető legtöbbet belevariálni a képekbe.

2010. április 28., szerda

archívum: tényleg


Anna lányom nevezetes konstruktivista munkája is szerepelt egy időben a címlapon, most pedig szépen archiváljuk a kedves utókor számára. Tessék csak bátorítani a leányzót, mert nagyon ügyes.

vmlv 41

elkalauzolt sokszor orrfacsaró bűzű
szeméttárolókhoz nem egyedül vadásztam
sörösdobozokra a nyugati kultúra mocskában
hentergőztünk az utolsókat épp múlt hónapban
adtam az enyészetnek hát meddig is élnek
kacatjaink hm én mindenhol fogolynak éreztem
magam ahol emberek között kellett lennem pedig
egy kor után ez óhatatlanul bekövetkezik előbb óvoda majd
beiskolázás jött és középiskola és hadsereg
és ez mind egyegy börtön volt rabtársakkal
és rabtartókkal akik közt volt ilyen is
olyan is a börtönök közti kis időt ki lehetett
szabadnak nevezni először akkor éreztem szabadságot
amikor dolgozni kezdtem amikor azt mondhattam
többet nem hülye gyerek leszek hanem csak egy
ember aki azt teszi ami tetszik és ez valamennyire
így is lett de még egy menet hátravolt és
hogy ezt a sivatagot is túléltem ezt a
hadifogságot most már gondolkozhatok
azon mit is akarok az élettől de én nem
akarok semmi különöset tulajdonképpen
a kezem ügyében van minden nem akarni
kell csinálni inkább írni olvasni bármi
igen és most itt az oldalszám miatt fontos 1994.11.16./2007.10.20.
hogy sokat írjak különben minek van ez itt
ugyebár se nobeldíj se pulitzer ez így
nem hoz semmit a konyhára ettől még
nyugodtan éhenhalhatnék ha a gyomrom nem
fájna azaz fájtna mert múlóban mint
múlóban az ifjúság is miért nem
mondhatom viszont hogy múlóban az
öregség csak azt hogy elmúlóban más
tartományok ezek pedig oly kicsi lehet
a különbség esete válogatja különös
helyeken keletkeznek bőrkeményedések a lábamon
cipőim hordhatóságának mutatói csak
sok rohangászás után nehéz visszasétásozódni
meglassulni újra a civilizáció velem
sem tesz kivételt ideges városban próbára
tesz nyugodtnak lenni ha a rajkó
koldulva tanulja a demokráciát
ha suhancok a rettegést választják
megfelelő szórakozásul nehéz ügy
nehéz élet az ezredvégen új vandál hordák 1994.11.26./2007.10.20.
közt pogányok milliói közt istentelenek között
mágusok hódítanak mindenütt hamis szájúak
harsognak üres tekintetűeknek a virtuális
létezés uralma alá hajtja a fizikait
bizony nehéz ügy azt mondom ez azért
készül hogy tanúja legyen e kornak a későbbiek
számára aztán ha ég és föld elmúlnak
erre nem lesz többé szükség kívánnám
hogy ha olvasója akad legyen hű az Istenhez
de nem válogathatjuk meg olvasóinkat
kívánok azért minden jót az biztos fél
éves működésnek még nincs áttekinthető
története távol az elejétől arra nem figyelek
hanem arra hogy nincs jövő ismert punkszlogen
és tényleg nincs nem mondhatom hogy jövő van
csak jelen létezik és semmi más a jövő az ami lesz
de ha már létrejön csak akkor van azután
elraktározódik múlttá így húzzuk azt a nagyon

2010. április 22., csütörtök

archívum: korábbi blogcímlapok

Tényleg csak az archívum kedvéért, az utóbbi időkben ezeket a képeket használtam:

Moholy-Nagy László '20-as években készült röntgen-önarcképe.
MNL a magyar avantgárd mozgalom egyik legkiemelkedőbb, és természetesen sokáig el nem ismert alakja volt.


Ez itten a Kronos Quartet, amint éppen kivetített kottából játszanak egy koncerten. Nagyon ügyesek :-)

vmlv 40

képére és hasonlatosságára teremtette Isten na ez
mit jelent mennyire hasonlítunk egymásra nem inkább
belső lelki dolgokra kell ezt vonatkoztatni kérdőjel
a Teremtőből következik a teremtmény de a teremtményből
már nem feltétlenül a Teremtő lásd káin
ádám meg megkérdezte csak tudnám kire
ütött ez a gyerek hát rá meg az anyjára
biztosan de Istenre már kevésbé
azóta van pusztítás háború ez mindenkiben 1994.11.13./2007.10.12.
ott lapul a bölcs legyőzi de a bolondot elveszejti
ki sem ismer rá azt mondom kár bolondnak
lenni vaknak lenni szemekkel süketnek
lenni fülekkel marháskodni ha épp a
saját életünkről van szó azt mondom
két ádám halt meg a bűn miatt az
egyik elkövette és ezért a másik a
gyógyulás és azért Jézus feloldozás
a bűn alól de marhák az emberek vagy hagyják
becsapni magukat kuruzslóktól megint mások
istengyilkos zsidókat kiabálnak és úgy
viselkednek mint az akkori csőcselék azt
mondom ők ugyanúgy nem ismerik Istent
mint sokan akkortól mostanáig Jézus pedig
azt mondja nem ismeri ezeket az embereket
én meg ezen elmélkedem és látom hogy
szorul a hurok a világ körül de nem tudom
az órát és a percet akár pont most is
lehetne és akkor püff nincs több írás
de még most nem most még csak vihar
előtti a csend de bizony méreg van a
vízben méreg a levegőben elpusztulnak az erdők
és az emberek szabadon garázdálkodnak
az elhagyatott helyeken és a városokban
egyaránt a hét dombon még tenyészik az ősi
bujaság az Emberfia is csak készülődik még
hideg az ősz vége hajlik a télbe
ólomszín függöny kerül az égre nedves minden
az avar beleragad a sárba jó sétálni a
ligetben földszag húzódik az orromba kimért lépések
lassú a tempó kimerevül a kép vagy a
kamaraerdőn keresztül jövök akkor még nem 1994.11.13./2007.10.14.
esett csak úgy ahogy voltam utcai ruhában
kapaszkodás nélkül csak úgy felfelé azon a
jó kis lejtőn amin sosem mentem végig
hány akadályversenynek volt ez színhelye
és a vízmosások sem változtak se a
gyerekek akik ahogy valaha mi éppúgy
kiabálnak s fedezik fel a fákat ösvényeket
ricsajukkal messze elriasztva mindenféle
élőlényt engem is beleértve de nem haragszom
rájuk megyek felfelé és emlékeket próbálok
előkotorni gombák szagát föld szagát idézem
gyermekkort csavargást másképpen volt akkor
minden a fejemben és másképp vagyok én most
itt felmászok egy kilátóba félig nem szédülök
de elég félúton megállok lekászálódom
vajon milyen gyerek voltam milyen lehettem
a magam számára félős emberkerülő
ez áll de más mit láthat mit lát most
hülyének tart szépnek vagy rondának
tehetségtelennek ilyennek olyannak és én ezt
jórészt nem fogom megtudni a gyűjtőszenvedély

2010. április 15., csütörtök

a jövő

"A jövőben mindenki híres lesz 15 percre."
- Andy Warhol

Üdvözöllek a jövőben. Ez az a jövő, ahol végre tényleg mindenki híres akar lenni. Különben mit ér az élet? Mit ér bármi, ha nem jelölsz vissza a F*******-on vagy az I***-en vagy ki tudja, hol? Lehet, nem is számítok neked igazán, csak a virtuális puszik tartanak életben. Bárcsak én lehetnék a következő reklámarc!

"Azt hiszed, hogy adnak
Amikor éppen elveszik
Nem neked adják el a dolgokat
Hanem téged adnak el nekik
Reklámháború, bomba nők
Gyönyörű áldozatok
Sajnálom, de én nem fogom
Senki arcát viselni a ruhámon
És nem tudom, hogy jön el a holnap
Nem tudom, mi az ami várni fog
De ha húsz év múlva a tükörbe nézek
Nem őket akarom látni ott
Pedig azt akarják, azt akarják
Azt akarják, hogy azt akard"
- Menyhárt Jenő

2010. április 14., szerda

vmlv 39

a továbbiakban sem volt probléma az orcheszter
tisztességesen végigcsinálta a finálét
de belül tudták hogy valami eltört
a történelem elmenete finom porral vonta be
ablakainkat s visszatértünkkor az ősz foltokban
színezte át kertünk fáit a levelek
összegyűltek alattuk mint a palettán egyegy festékcsomó
a fű maradt legtovább zöld még
télen is láttunk fonnyadt kis füveket a hó alatt
a környék nagyot változott az eltelt időben
de még rá lehetett ismerni az emberekre kevésbé
változtak a tulajok hanem a dűlők nem
s a rozzant kút is ugyanúgy nem adott
vizet mint annakelőtte húsz éven keresztül
berozsdállt a beleejtett reszelő tudjuk 1994.11.03./2007.10.07.
aztán hullámformát öltve magára kereket
oldott egy pohár vízben és tehetetlenül
arrébb lépett két orgonista teret adva
együttesünknek mely hallhatatlan
koncertet adott egy élő világegyetemben
ami még virágaiban is pompázatos
hát még ha megmossuk
így kerülhet vissza természetes állapotába
akár tetszik akármerre visz az út csak
el ne felejtsek felébredni hirtelenjében
másra nem tudott gondolni ezért a
munkaközvetítő az áfavisszaigénylésekért
felelős jaguártörzset kárhoztatta az expedíció
csúfos kudarcáért pedig tudnia kellett
volna hogy számos adósság kiegyenlítése után
nem állhat fenn hasonló helyzet ezenkívül
a reptéri forgalom túlterhelés zavaró
tényező a kergebirkalistán amiről
eddig minden konzultáció eredménytelennek
bizonyult így hiúsítva meg a kétharmados
válságstáb apologetikus razziáját közben
ébredéseinek egyhangúságát oldandó a kéksapkások
parancsnoka zongoraleckéket vesz a tőzsdén
nagyban hagyva a ruhát másra kivételes
körülményeinek legalább lassú javulását
várva maradok tisztelettel mondta aki
mondta a magáénak valóbantott
benzinkútalapú ásókapa rizlinglevelű
nyársalattvaló akinek lobotrombiták
húzzák a délrevalót mert jobb egy
tétova mint egy halvajáratott szerződésszegő
kovácsatléta búvárszemüvegű szervezény habár
bocsánajánlotta magátlan hogy nem tude egy
megbízható portatikus hállást befizetni
és ha valaha is akkor miért nem ki fejti
meg jute valaki eszébe tízmillió halott plusz
másik sokmillió embernek soha Istennek igen
a mindenhatóság talán épp ezen látszik hogy
mindenkinek minden dolga ott áll előtte pőrén
magukért beszélnek a tények nincs magyarázás
mint a bizonyítványnál vagy fekete vagy fehér
vagy hideg vagy forró de a langyosat
kiveti magából mondotta Ő ez egy alapdolog
másrészt azonban nehéz arra válaszolni vane Istennek
ízlése mármint emberi értelemben mert hát ez is
antropomorfizálás és mint tudjuk a határtalan nem
köthető formába azt olvassuk hogy az embert

2010. március 30., kedd

nekev - nevek

Az én nevem Zsolt.

Alóé Vera.

Antik városok

Maria Teresa - Simone Rambaldi (szerk.): Antik városok. Letűnt korok emlékei (Lost Cities)
Ford.: Endreffy Loránd
Alexandra, 2006, 312 old.
Egy újabb adag a nagy, drága, felszínes ismeretterjesztő irodalomból. Sajnos. Elvileg nagyon jó is lehetne, és vannak is érdekes részek benne, mivel azonban sokfelé szalad, nem tud mélységében bemutatni semmit. A könyv kontinensekre tagolja a régi városok ismertetését, ez jó, de hamar kiderül, hogy ez inkább egyfajta építészettörténeti kalauz. Ez onnan derülhet csak ki, hogy hemzsegnek az építészeti szakkifejezések, szómagyarázatot azonban nem kapunk. Nagy mínusz! A könyv erénye ezzel szemben a sok szép fénykép, így aki nem tud eljutni ezekre a fantasztikus helyekre, némi képet kaphat róluk.

2010. március 29., hétfő

vmlv 38

később később nem lesz semmi vagy
legalábbis semmi ilyesmi csalinkázván
lefelé hegyoldal utcáin ereszkedünk összevissza
ismeretlen terepen délutáni forróságban
ez egy kép lehet gondolni rá barlangból
kijövet és tovább a bécsi úton
hazafelé megyünk tömegközlekedünk még
odáig és ez két hét ilyen másfajta
létezés volt két embernek ha nem is teljes
de mindeképpen jól ez tartozik kire rám se no
lám mire ragadon a bélyeget a ki az nem
egyebütt lehető azt azonban feledni kár
ha mégis elsősorban ezért kell megfontolni
mivégre vesszük úgy hogy lehetne másképp is
vagy nem lehet és így ez egy hülyeség 1994.11.02./2007.10.06.
csak a szó mint mondottam a szavak
csak épp ne legyen közünk hozzá
ne birtokoljuk ami amúgy van aki megvan
anélkül is a miénk csepp távolságtartással
egy kis rezignáltsággal szerelem is lehetne
így több nem tudom húsz év múlva
kérdezzenek talán biztosabb leszek már
visszanézve több mondható mindig
most ezek lehetnek vágy és hit a
szeretet iránt ami alapvetőbb mindennél
Isten alapvetőbb Jézus alapvetőbb
hinni a legfontosabb de ezt nehogy
sablonként gondoljuk na ma is hittem egy
félórát az ember szivacs aminek át kell
itatódnia Isten iránti alázattal az emberek
iránti tisztelettel ez legyen az alap
ebbe ágyazni minden munkálkodásunkat
a bosszúságot hamar felejteni és ilyen
fontos dolgokat létrehozni ez egy
rém fontos dolog amikor kezdődött ez volt
de csak időtöltés mely velem együtt
fog befejeződni és ez mindenre érvényes
tessék hát így nyitja képét az
egyediről az általánosra szerzőnk aki
örül mert végre thoreaut olvashat
magyarul ezt két embernek köszönheti
egy az tandori hogy idézte többször is kettő
az móni hogy kölcsönadta és most
van ez a jó öreg ellenálló sőt anarchista
aki waldenje partján szinte taobölcs
de persze nem az de igazolja a mondást
az otthonülő bölcsről aki a világot látja
vagy mi ezt rosszul írtam tehát
otthon de mégis az egész világot
szóval így valahogy én meg magyar és
huszadik század és ürügyből szómenő holott
ez csak részben igaz mármint hogy szó
már csak azért is mert nem foglalkozom
állandóan csak ezzel van más
lehetne más lehetnék bezsongva de
nem vagyok nem nem
és még egyszer szólott a csellista nem
éppen csak mondta nem emelte fel a hangját
nem akart jelenetet rendezni továbbra is
finom úriembernek látszott holott elhagyta
a zenekari árkot a hangszerrel együtt a
közönség nem sejtett semmit az előadással

2010. március 24., szerda

critical thoughts

There are people with an extremely high level of criticism in their minds.

I just wonder how they can cope with it.

2010. március 22., hétfő

update message

CONGRATULATIONS!

YOUR IDENTITY THEFT WAS SUCCESSFUL.

IN ORDER TO EFFECT THE ALTERATIONS, RESTART YOUR EXISTENCE.

RESTART NOW

REMIND ME LATER

IGNORE

2010. március 19., péntek

vmlv 37

kenyér és vér kell a népnek cirkusz ugye
a halálba integetők indulnak jót szórakozunk
fogy a ropi a képernyő előtt megy a
rakéta a képernyőn és egy bumm és egy kábé
iksz ember puff ott meghalt mondjuk ezt nézzük
és még örülünk is ugye hozzája hogy
eltalálta blama van ha mellé megy akkor
nem halnak meg annyian mit sírnak nem
értjük mer ez még csak nem is az atombomba
volt azzal csínján bánnak mostanában
no hát csak egy sima rakéta de vigyázzon
mindenki nehogy oly elnöke legyen amerikának
hogy lelő mindenkit aki nem hódol a demokráciának
akkor vége mindennek na jó ne fessük a falat
az ajtóra mert nem találjuk meg többet
és akkor be vagyunk zárva akkor rabok vagyunk 1994.10.23./2007.08.09.
voltunk rabok most meg szabadok vagyunk lehet
emlékezni és félreemlékezni a hősökre meg
megszállókra ki a hős ki dönti el ki jobb
egy háborúban nincsenek hősök csak diktáló fél és
elfogadásra kényszerített van a többi fikció
ma meg szabadok vagyunk minden ember a
saját képzeletének a foglya és az üdítőgyáraké
ma ezt jelenti szabadnak lenni ezért
haltak meg annyian akkor írjunk le egy
évszámot ezerkilencszázötvenhat ez most sikk
ma mindenki hős forradalmár és ezért
még kitüntetés is kapható dehát megalkuvás
úgyszintén létezik nem ítélhetek el senkkit
ha arra az oldalra állt ahol biztosabbnak
látszott a megélhetés ez volt a helyzet
nem tudom én mit tettem volna de szájhősködni
nem illendő mondhatom kompromittálom
magam a történelemmel mely
tele van véres háborúkkal pfuj mondom
és inkább elvonulok vonuljon el mindenki 1994.10.27./2007.10.06.
költöző madarak módjára más vidékekre csak
kis időre vagy egy régen látott utcába
nézzen be mennyi változás
vagy öregszenek a házak összedőlnek változat
a világból és ez sem fontos
most épp ez történik ez nem történik
nem lehet választani sárga kék piros
fekete fehér zöld szürke barna lila bézs
vaj gesztenye karmazsin püspök égszín
rózsaszín drapp kármin citrom lila
rőt narancs meggy király hő tenger
havazás nagy hótakaró hova lett
hegyek csúcsán na esetleg ott még
érintetlenül megvan máshol csak
a latyakság borzasztó mért
jutott ez az eszembe nem tudom
nincs is hó nem is hiányzik más hiányzik 1994.10.31./2007.10.06.
nem is hogy szeretet de mégis valahogy így
társ hiányzik lehet mondani hogy majdnem
van de lehetne azt is elsirattam szép ifjúságom
ez nem most történt de volt ilyen
várok várakozom fordult a világ velem
körülöttem többször mint kívánatos volt
és telefonra határozom el magamat
fekszem nem csinálok semmit még révedni
nagyon jól tudok most is de mi lesz

2010. március 12., péntek

vmlv 36

hogy hülyeség nyavalyogni az élettel
helyesen élni vele az fontos az emberekkel
legjobban bánni bármi fontosabb magunknál
ezt csak így lehet engedély nélkül
nuhul obstat nem tartok fenn állást pontot
hősközösséget sem örüljek ha
helyemet találom helyem van remélem
kedves telefon szakít el ettől ah ah
itt van az itt most van a most
egyszer ez nem lesz többet
az itt meg a most lesz egyedül de végérvényesen
addig az élet semmi új a feltételek
adottak a távot le kell futni tisztességgel
nincs célszalag de mérik az eredményt 1994.10.13./2007.07.27.
nem minden futó győztes ki lehet esni a
verseny után az esély nagy rá ebből
a korból utálkozva menekül aki még él
a báránybőrbe bújt multinacionális farkasok kora
a genetitkos machinációk ladikjai bújnak
szilíciumvölgyi nádasokban szegényember lombikbébijére
lesve ez a mesterséges járványok kora
a százmillió éhező kora
a hazug jóság kora
a szuperszonikus kéjgyilkosok kora
az elmérgezett vizek kora
az elmebeteg szektavezérek kora akik megölik híveiket
korra nemre és faji hovatartozásra tekintet nélkül
az Isten szentjei összébb húzzák a kabátot a hidegben
a szeretetlenség rosszabb a télnél tudják
de nem papolnak könyörtelen adományokról
teszik a dolgukat kéretlenül temetik a halottakat
akik már meghaltak rendet tartanak a pusztulásában
jó zsíros hullák repülnek a gödör mélyire
jön a mész rájuk zutty egy sorral kész vagyunk
a halottakat hagyják a halottakra
elmennek jó időben idejükben idejében követik
az Urat pá a többieknek még pá sem
nosza menjünk fel az Úr házába
bukjunk az óceán fenekére a kedves picard
professzorral kis bajusz nagy kerek szemmel
gondoljunk a batiszkáfra a tizenegyezer méter
mély mariana árokra a huszonnégy kilométer magas
olympus monsra a marson a több atombombányi
energiával felrobbanó üstökösdarabokra a
jupiter légkörében minden van nem science
fiction az úgyis meg fog szűnni a klisé
erősebb elsöpri a kísérletet ha nem ma
hát száz év múlva megjósolhatatlan mi
lesz száz év múlva sőt nem is szabad
jósolni aki jósol hazudik ha néha valóságnak
tűnik fel amit mond lehet úgy hazudni hogy
nem veszi észre senki lesz klisértetjárás
ezen a senkiföldjén lesz gyilok és vérfrecsi
mert azt sem lehet kiküszöbölni az emberekből
az emberek nem tudnak emberek módján viselkedni
és itt ennek kell lenni haj és cihő 1994.10.17./2007.08.06.
párt és alak és okoskodás
ho és uzsonnna váltják egymást szép
teli a hold vagy fogy és unatkozik
nézi a tévén a megfojtott csecsemőket
a vérbe fagyott nénit hisz az kell a vér
azzal lehet eladni a pikcsört a tívít

2010. március 10., szerda

Steve Turner válogatás 2.

Why the Rich Need the Poor

If you want to keep
going up in the world
you need someone
to stand on.

We Fit Together

We fit together
like spoons
in a dining-room drawer
which cup into each other's curves
like lovers
on a happy bed.

Lord, Lord

You were hungry
and I was sorry.
You were thirsty
and I blamed the world.
You were a stranger
and I pointed you out.
You were naked
and I turned you in.
You were sick
and I said a prayer.
You were in prison
and I wrote a poem.

The Proof

Do you have any identification?
Diners Card?
Access?
American Express?
Bank statement?
Driving licence?

Then, I am sorry, sir.
You do not exist.

2010. március 9., kedd

2010. március 8., hétfő

BBS

Vissza a múltba... BBS kiállítás a Műcsarnokban... retrovízió... avantgárd... furcsa érzések. Persze a BBS-ben nem minden volt avantgárd, hiszen rengetegen készítettek filmet ott, de számomra mégis ez a vonal a meghatározó. Olyan filmek, olyan látványok, amelyek valami egészen másról szóltak, mint a megszokottak. Más filmnyelv. Bódy Gábor, Szirtes András, Szentjóby Tamás, Tóth János, Huszárik Zoltán - nevek. És filmek, képek, életérzés, egy egészen más világ. Hogy ebből a közegből jövök, nem is kérdés. Képi kultúrámat alapvetően befolyásolták, pedig alig lehetett hozzájutni ezekhez a filmekhez. Félig tiltott, félig tűrt alkotók, alkotások. Alkotás mozi - BBS filmklub. Zizzent évek, mit mondjak: igen-igen kemény világ.

(A BBS archívuma megtekinthető itt.)

2010. március 5., péntek

jön jön jön

hát igen, úgy néz ki jön első (videóm)(filmem) (na jó, diavetítésem)... a jutyubra, ha sikerül...

tessenek figyelni

2010. február 24., szerda

vmlv 35

más ez a wyatt más ez az új zene
mitől új egy zene ezt
hallani kell nem telefontéma a láthatatlan ember
ki készíthető ki ha nincsenek
átlépnivaló határok de határok mindig vannak
nyelvi értelemben vagy a műfajoké
kellene csendben lenni amíg csak
a locsogó felszín hallható tudjuk a mély
hallgat de a mély rejti a jéghegyek kilenctizedét
a felszín felett egytized úszik az áramlatokkal
délnek vagy északnak tekintve hogy nem
határoztuk meg melyik sarkvidékről is van szó
csak az áramlatoktól ments meg azaz
az arám latoktól akarom mondani tévedvén tévedtem
de ki nem csak egyet is mutassatok aki sosem
tévedett aki bűn nélkül való azok meg elkullogtak
mint foltos hiénák az oroszlán egyetlen
mordulására később visszatértek a hasznosítható
részekért hát nem olyan fényes lakoma de
éhség ellen az is kitűnő meg még az
alkalmazkodás is
mihez keressük láncszemeit 1994.10.13./2007.07.26.
ismeretlen labirintusnak brumma brumma
hallgatjuk hangjait keressük kapcsolódásunkat
ősöket kutassuk fel hejha
olvassuk őseposzunk danoljuk énekünk
regéljük világ elejit nyúzzuk zsákmányul
esett hegedőnket hejha
elődöt nézünk ki magunknak a nagyok
közül mondhassuk miü isemüköt
na ez ez ez
a nagyapám hol nyugszik
másik hova kujtorgott a világba el
apám hova issza eszét
kik ezek itt nekem nyúzzák hegedőjüket
ez ez ez itt kezdődik végződik
a világ világa világom kirágom
királyom Istenem világom királya
melech hóajlom az Örökkévaló
valóban a legpozitívabb személyiség
akivel valaha is találkoztam
nyűtt vonóbul nyekergő dallam
bartók én bartókom nyönyörűm
nem kérdés mi a magyar csak ő
egy amatőrfilmen mosolygott egyszer
mindőnknek szól ez
Isten üzen az ő mosolyával csak így
komolyan de emberül venni az
akadályokat a halálig
elhagyni a hazát ha kivet magából
jónást a cet három nap múltán
se köpni se nyelni nem tudtak
babits gégerákja szétcsúszott idő
nekünk
akik az időben élünk de
Istennek ez nem sokat számít
üzenőfüzete vagyunk mi általunk üzen
nekünk velem neked veled nekem
csak nem vesszük észre
azaz legtöbbször nem kár ezért mert
ez lenne a legjobb ha mindenki értené
az üzenetet

2010. február 22., hétfő

three tales - megjegyzés

Utóbb gondolkodtam el, hogy a feltett részletből vajon kiderül-e az én véleményem. Pont azért is akartam megosztani másokkal, mert annyira provokál a gondolkozásra (és ezt szeretem). Richard Dawkins főfőateista arroganciájával természetesen nem értek egyet. Ezek az emberek Istent szeretnének játszani, de nagyon nem megy. Az emberiség felszámolása a technológia segítségével? Ó, igen!

Én: kösz, nem!

2010. február 20., szombat

Steve Reich - Beryl Korot: Three Tales - Dolly



"Technology is the continuation of evolution"

Részlet Steve Reich és Beryl Korot háromrészes videóoperájából. Dolly annak a juhnak a neve, amelyet néhány évvel ezelőtt sikeresen klónoztak. A teljes szövegkönyv megtalálható Steve Reich weboldalán.

Robots/Cyborgs/Immortality

Ray Kurzweil: Technology is a continuation of evolution

Kurzweil: we can create things

Kurzweil: far faster than biological evolution

Kurzweil: can create something more intelligent than ourselves

Kurzweil: intelligent machines.

Kurzwei: machines, machines, intelligent, ‘telligent machines (looped)

Cynthia Breazeal: Kismet is my baby

Cynthia: Building a baby the hard way

Cynthia: How do you play the role of evolution?

Sherry: One 10 year old said to me

Sherry: The robots are like Pinnochio

Sherry: not like real boys

Sherry: They’re sort of alive

Cynthia: sort of alive

Sheri: doesn’t have a mother

Sheri: doesn’t have siblings

Sheri: doesn’t know its gonna die.

------------------------------------------------------------------------------------------

Kurzweil: We’re going to be thrown from our perch of evolutionary superiority

Bill Joy: If we create a species smarter than ourselves our prospects are dim

Marvin Minsky: intelligent robots - will be ah, our replacement.

Bill Joy: If we’re gonna create a robot species we oughta take a vote first

--------------------------------------------------------------------------------------

Henri Atlan: The Prophet Jeremiah

Atlan: decided

Atlan: to build

Atlan: an artificial man

Atlan: he was perfect

Atlan: was able to talk

Atlan: immediately he talked to Jeremiah

Atlan: and he ask him

Atlan: “What did you do?”

Atlan: “Well, look, I have succeeded”


Atlan: Say, “No, no no, is not good.”

Atlan: “From now on

Atlan: when people will meet other people in the street

Atlan: they will not know

Atlan: whether you made them

Atlan: or G-d made them”

Atlan: “Undo - me”

Atlan: So that’s what Jeremiah did.

---------------------------------------------------------------------

Brooks: I don’t think robots are going to take over from us

Rod Brooks: because there isn’t going to an an ‘us’

Rod Brooks: Because we, are starting to bring technology, into our bodies.

Cynthia: This, gives me pause (looped)

Minsky: You go and buy this module

Minsky: in the Mind Store

Minsky: and have it connected to you brain

Minsky: and then you do four or five part counterpoint

Kurzweil: If I scan your brain

Kurzweil: download that information

Kurzweil: I’ll have a little you

Kurzweil: right here in my personal computer.

Minsky: No reason people should put up with death

Minsky: start redesigning ourselves

Minsky: I think we’ll turn into

Minsky: something quite different.

-----------------------------------------------------------------

Dawkins: Once upon a time there was

Dawkins: carbon based life,

Dawkins: and it gave over to,

Dawkins: silicon based life.

Dawkins: I don’t view the prospect, with equanimity

Dawkins: maybe I’m just sentimental

------------------------------------------------------------------

Deech: Here we are

2 sopranos & 3 tenors: Here we are

Deech: under the Tree

2 sopranos & 3 tenors: under the Tree again

2 sopranos & 3 tenors: at the end of the day

Steinsaltz: The sin of Adam - in eating

Steinsaltz: he was too hasty.

Kismet: Every creature has a song, what do they say?

Cynthia: (To Kismet as her robot baby) So how’s your day goin’?

Cynthia: Yeah?

Cynthia: You got it all planned out?

Cynthia: You do?

Cynthia: You got it all planned out?

Cynthia: Maybe you’ll play with your yellow toy?

2010. február 18., csütörtök

Az írás története

Andrew Anderson: Az írás története. Ábécék, hieroglifák és piktogramok (The Story of Writing)
Ford.: Máté J. György
Jószöveg Műhely, 2003, 224 old.
Gondoltam, belefogok egy kis kultúrhistóriába, valami lightosba, mielőtt a komoly dolgok jönnének. Így esett a választásom erre a könyvre, ami szép,nagy és talán érdekes is. Nos, a benyomásaim igen vegyesek ezzel kapcsolatban. Sok szép illusztráció, fényes lapok - tehát a látványra sokat adott a kiadó. A szöveg? Az már más kérdés. Egyes fejezetekben érdekes, másutt kifejezetten felszínes írásmű, és emiatt kissé csalódott vagyok Érzekelhető, hogy azok az írások, melyek jobban érdekelték a szerzőt, több helyet kaptak, mint például a kínai és a japán írás, míg mondjuk az indiai írásokról alig-alig beszél. Ugyanígy az egyes írások megfejtésének történeténél sem ismerhetjük meg az egész kalandot, csak a jelentősebb fordulatokat. Ráadásul a fordításban is vannak hiányosságok, főleg az idegen nevek / nyelvek átírásánál: megmarad az angol átírások mellett, ami zavaró egy magyar olvasónak. Csalódásomban, azt hiszem, legjobb, ha nem ajánlom különösebben senkinek, mondjuk 18 év felett.

2010. február 16., kedd

Steve Turner válogatás

Steve Turner egy érdekes költő. Évek óta szemezgetek a kötetével, The King of Twist (1989). Egy kis válogatás, íme.

The Pitch

There are only two people
on the planet.
A very small market.
But the King of Twist
has a selfimprovement course
he wishes to offer.
It is called
How to Become God.

It only takes a minute,
he says,
but the results
could last forever.


Profile

The King of Twist
wears great shoes.
He laughs a lot.
He is religious.

He started a rumour
that he had a tail,
so that no one would
disturb him at work.


Twist, Twist & Twist Inc.

Tobacco builds up your muscle
Candy will help you grow thin
Coffee improves relationships
Glucose makes sure that you win

Lipstick will get you a lover
Clean hair is better than brains
Cola can unite the nations
Money can soothe away pain

Truth is whatever you make it
The fires of hell don't exist
The world will go on for ever
I'm not the real King of Twist

2010. február 15., hétfő

vmlv 34

mástól hogy higgyen nekem ez is furcsa
lehet éppenséggel nem természetes azt mondani
ami tényleg van mit tehetek én róla
most be fog indulni az élet kell menni 1994.09.24./2007.03.17.
ezerfelé utazásnak ezért is lőttek
egyszer az is összejöhet még megrendelésre
írok majd bírálok kazettát zenét
ez se volt még soha ezt nem lehet
improvizálni úgy mint más dolgokat én
tényleg dzsesszelő vagyok megvan az alaptéma
az élet napi ritmusa és erre improvizálom
rögtönzöm az írást rajzolást egyebet
sok tárgyeset bonyolítja a szálat
sok té betű hang zavaródik össze sok
szerkesztő szerkeszt vadember kiabál légkalapács
csattog festők mázolnak rádió híreket mond
ebéd fő nap süt szép idő délutánra lesz
rossz idő várható sötét idők várhatók én 1994.10.01./2007.03.17.
nem várom őket de jönnek addig bújjunk össze
amíg ilyen vihar előtti a csend addig legyünk
egymásé amíg a halál el nem választ
tudom hogy kevés egy emberöltőnyi egy életre
de nincs több nem duplázható nem helyettesíthető
amit elrontottam csak most hozhatom rendbe
ami jó csak most csinálható utána csak
elszámolni kell kinek kinek a magáéról
most bizonyos vagyok holnap is az leszek efelől
lehet velem egyetérteni lehet utálni az alapvető
dolgok nem változtathatók meg és hangok
mint üveg madár repülő hallatszanak csúnya
amerikai nő száját elhagyják hangok mikrofon
előtte ez a ki is ez a meredith monk ez a
hosszúhajú ötven körüli nő áll a színpadon és
minden van belőle áradón és ő is nagy szerelmem
két éve és néhány hónapja hogy zenét hallottam
tőle és azóta vártam őt játszotta double edge
zongoraduó két darabját és most ő maga jött
hogy nálam anyaggá váljon változzék a szín 1994.10.08./2007.03.17.
eső söpörjön a hűlő tájon végig
vacogjon néző foga húzzon nagykabátot
átkozza a távfűtést langy radiátor
keseríti az életet elindulni se jó sehova
most elmaradnak tervezett kirándulások
de kedvessel találkozni véletlenül az utcán
már szívet melengetőbb átjárja egészen
aztán a tea önt még lelket belém
örüljön az életnek így is furcsán és nem
a póz kedvéért de írónak látszik odahaza
aki béna ne vegyen tollat kezébe intézze ügyeit 1994.10.12./2007.07.25.
távirányítással mássalhangozzék a szó
a képírás leragad a billentyűzetemben tessék megmondani
ne tessék na tessék
tesséklássék lenhossék tákolmány ez a bolygó
hánytorog a felszín üveges a háztáji hagyma a
háztáji zsíron pironkodom zsírontúl baromkodom
kodomkodom zakatol a lékhajó aminőt
ütközik az ejfeltoronyba
kétszáz halott a repülőn
közli velünk a jó öreg warhol képe
na bumm a válasz az udvari festő sem él már
ugye a haslövés kikészítette
más meg kilépett az ablakon és tolókocsiban él

2010. február 10., szerda

Silent Planet

C.S. Lewis: Out of the Silent Planet
MacMillan, New York, 1976, 160 old.
Magyarul A csendes bolygó címmel jelent meg, a Kozmikus Trilógia első része, és tizenéves koromban már olvastam egyszer. Akkor tetszett ugyan, de nem értettem igazán. Most felnőtt fejjel az angol szöveg nehezítette a dolgom. De mivel épp megvolt angolul, ebbe kezdtem bele. Az a jó, hogy csak homályosan emlékeztem a sztorira. Lewis űrutazásra visz minket, a Marsra, ahol három civilizált faj él békésen egymás mellett. Az emberek számára furcsák, de számukra meg az emberi civilizáció érthetetlen. Mindez azonban csak keret Lewisnak, hogy bemutassa, mennyire bukott az emberi faj, mennyire elfordult Istentől. Elgondolkoztató, szép regény.

2010. február 8., hétfő

vmlv 33

Ő teszi de néha rá kell mondanom dolgokra hogy
mennyire utálom hát legyen két dolgot utáltam
rettenetesen életemben az óvodát és a katonaságot
egyet közepesen azaz kettőt az iskoláimat
nehéz eldönteni hol is kezdődik egy ember
és kiröhöghetnek ismerősök ismeretlenek mit
hülyéskedik huszonnégy éves fejjel a gyermekkor iránti
nosztalgiával igen lehet röhögni de tudjuk hogy
minden fölnőtt gyerek volt valamikor és ha más
nem ez bizakodással tölthet el mindenkit csak
annyi kéne igazán nem sok hogy minden ember
hagyja gyermekkori saját magát a felszínre kerülni
minél többször minél erőteljesebben
azt a fajta gyermekkkort felidézni amikor még
minden idilli és nyugodt volt
az idők kezdetén ott fekszem a babaágy mélyén
és rengeteget alszom hozzá jóízűen
kényelemben biztonságban azelőtt volt hogy
megszülettem azelőttre nemigen emlékezhetem ámbár
halvány derengéseim gyerekkoromban előfordultak
s nem utólag látott képek hatására
ezek a korai képek nem képek igazán sokkal
inkább íz hang hő élmények kicsit később
a hatalmas lakás meg öcsém várása igen rémlik 1994.09.23./2007.03.03.
de aztán megintcsak később már a rácsos járóka
összevissza irányítása a nagyszobában ahova
tizennégy évig voltam elszállásolva a párkány
alatt a fal kikaparása és megevése a növények
földjével együtt a locsolócső magamra irányítása
három négy éves koromban s a séták a környéken
először csak sétálunk sétálunk egy kis dombra
lecsücsülünk csüccs a sasadi úton meg a
beregszász úton s a hinták a téren háttérben az
utált laktanyával amiből később ki tudja miféle
vállalkozás lett akkoriban gazdagrét tényleg
gazdag volt szőlők barackosok az utak kátrányszagú
dűlők s még nálunk is csak lapok voltak
lefektetve aszfaltozott járda helyett apám mesélte
hogy nem sokkal születésem után csúnya
baleset tette tönkre a fasort a ház előtt
egy autós felmászott a fára a kertben két
olajfa nőtt a konyhaablakon kinézve láthattuk
a szobák irányában pedig három fenyő melyből
az egyiket pár éve kivágta valaki hiába a kert
ajtaja mindig nyitva néha nagy havak
estek öcsém világrajöttekor már november végén
havazott anyám gyesen volt velünk összesen
öt évig így lehet az hogy én négy és fél évesen
mentem oviba először ami addig történt
alapvető fontosságú egész életemre nézve
és azóta is jellemzően kétféle 1994.09.24./2007.03.13.
embertípussal találkozni a negatív típus
van többségben a pozitív érzékeny típus ritkább
igaz hogy állítólag tipikus áldozatfejem van
hogy én vonzom a bajt magamra hát ezzel
nem és nem érthetek egyet épp ellenkezőleg mondom
legalább mi tartsunk össze fura pofák jófejek
mi lenne a világból nélkülünk milyen szürke
és unalmas mondom poszthumusz ez a vicc
az egészben de csak legyen hagyom az emlékrohamot
is csak ne hazudjak jut eszembe mert azt
én se hinném el akkor hogyan várjam el

2010. február 6., szombat

Anna képe

Kockák
(Anna lányom konstruktivista képe)

:-)

poetry from Iona

Bird of Heaven

Catch the Bird of Heaven
Lock Him in a cage of gold
Look again tomorrow
And He will be gone

Lock Him in religion
Gold and frankincense and myrrh
Carry to His prison
But He will be gone

All the things that man has made
Cannot hold Him anymore
Still the Bird is flying as before

Temple made of marble
Beak and feather of gold
Bell and book and candle
But He will be gone

Bell and book and candle
Cannot hold Him anymore
Still the Bird is flying
As before

(Iona: Beyond These Shores, 1993)

A Mennyei Madár, Jézus, nem zárható kalitkába...

2010. január 29., péntek

Isten a pokolban

(Saving God, 2008)
Először is, a címet láthatóan nem sikerült magyarítani, lásd Nyolcadik utas a halál-szindróma. Valahogy muszáj minden filmnek valamilyen elképesztő (és általában rettenetesen rossz) címet adni. Sajnos ez a film sem kivétel ez alól. Meg kell hagyni, egyébként nem rossz a sztori. Adott egy afroamerikai férfi, aki 15 évet ült börtönben, és most fejébe veszi, hogy apja elhagyatott templomában újraéleszti a gyülekezetet. Zűrös környék, kábítószer-bandák az utcákon, erőszak, miegymás. Ebben a környezetben megjeleníteni Isten szeretetét nem kis kihívás. És persze sikerül. Nézhető mozi (DVD), igaz, a karakterek, néha a dialógusok is eléggé sablonosak (mínusz pontok). Egyfajta feszültség viszi végig a nézőt, nincsenek benne üresjáratok (plusz pontok). Képileg nem ad túl sokat, bár egy-két beállítása megfogja a szemet (pisztoly és Biblia egymással szemben).

Egyszerű fordítás

Egyszerű fordítású Újszövetség
[Ford.: ? - nincs feltüntetve, de tudomásom szerint Szőcs Zoltán]
WBTC-TBL, 2003, 434 old.
Ezt a könyvet már régen terveztem elolvasni. Örültem neki, hogy megjelent, de egyéb teendőim, olvasnivalóim nem engedtek. Most mégis belevágtam, kíváncsisággal és örömmel. Jónak tartom a fordítást, mainak, könnyen olvashatónak. Elsődleges erénye az, hogy a mai, nem hívő embereket meg tudja szólítani, Isten üzenetét jól tudja nekik átadni. Talán hátránya az, hogy feleslegesen sok tőmondatot alkalmaz, s emiatt néha megtörik a gondolat. Sok a helyesírási, központozási hiba is, de állítólag már javítják. És lesz Ószövetség is!

2010. január 25., hétfő

vmlv 32

szeretem a világot szégyen gyalázat ilyet mondani
nem szégyelled magad kisfiam azt hittem már
leszoktál erről na ezért a sarokba fogsz térdepelni
térbetyűlni mondta apám régen ez már
elveszett tőlem örökre mint a kert is
a meggyfa az olajfák kivágva egyik öreg volt
másiknak helyére kocsifeljáró került nagy
szomorúságomra gizi néni se él már én is elköltöztem
épp tíz éve amikor még hülye és ideges kamasz voltam
most már legalább nyugodtan mondható hogy
hát szegényke izé nem komplett de
az nyugtat hogy egyáltalán nem én vagyok
a legnagyobb bolond
és ezek így jönnek egymás mellé meg
sem kérdve engem hogy szívesen látome
valamelyiküket jönnek s jelentik hogy
itt vannak foglalkozni kell velük nincs
mese nem bújhatok ki ez alól
szó sincs arról hogy türelmetlenek lennének
dehogyis követik egymást mint a libák ugye
a sorban
mindegy a szín színe a szín visszája 1994.09.21./2007.02.03.
vagy épp a vissza színe vagy a vissza visszája
tintatantitintatantitintatantitintatantitintatanti
az egész szklerózisos rokonság az egész rokkantság
az összes pisztrángötös és csuklós buszok
a kertes házak és a lakótelep kölykei
az eltüntetett gyümölcsösök a hegyoldalban
azután még jópár részlet melyet nem tudok
megmutatni megmutathatóe egyáltalán egy ember
akármiféle is tetőtől talpig az egész élet
úgy ahogy volt nem amilyennek a többiek ismerték
hanem amilyennek Isten látta látja az összes
részlettel egyetemben levetíthetőe egy ember
nem nem és én mégis ezen vagyok hirtelen 1994.09.23./2007.02.09.
megrohan a vágy elő mindennel ami csak
az eszembe jut a legelső emlékekkel na persze
ottlikot olvasok ez természetes de a tücsökzene
közben is hasonlókat gondoltam egy évvel
ezelőtt miért csak nekik szabad nekem nem
a lágymányosi lakótelepen talán nem ciripelnek a tücskök
de igen és itt kezdődik hogy anyám rengeteget
dohányzik ez jutott eszembe reggel s hogy egyszer
ez abba fog maradni most leírhatom ezt nem
eshet baja belőle senkinek ő pedig nem olvassa
ezt soha sem más
ez tragikus és mégsem
szomorú mert úgy írok róla hogy meg fog halni
igen ez a dolgok rendje most még él és ha
szomorú lehetek miatta az legfeljebb a viselt
dolgai miatt van hogy agyonrohangássza magát
és semmi nem marad belőle felemésztődik
értelmetlenül aztán az is eszembe jutott hogy
magam is lélegzem néha jó tüdőset
és hogy egyszer ez sem lesz s az érzés furcsamód
kevéssé tragikus mert én nem szeretnék rohangászni
annyit és megpróbálok így Istennel lenni 1994.09.23./2007.02.21.
akkor meg úgysem tragédia semmi ez az amit
a nagyanyámnak sosem tudtam megmagyarázni
de lényeg hogy milyen mázlink van ezzel
az Istennel hogy Ő ennyire jó és szerető
és nekem is úgy kéne szeretni mindenkit ahogy

2010. január 11., hétfő

A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (Le petit prince)
Ford.: Rónay György
Móra, 1973 (2. kiadás), 107 old.
Először is: ez a saját példányom, mint látható. Másodszor: nem tudom, tudok-e róla bármi újat (vagy régit) írni. Egy olyan könyv, ami igazából fölnőtteknek íródott, nem gyerekeknek, ezért jó volt olvasni, viszont mivel felolvastam, a gyerekek is ismerkedhettek azokkal a gondolatokkal, amik miatt érdemes sokszor olvasni. Csak a szívével lát jól az ember... Az élet felesleges és hiábavaló dolgait oly mesterien állítja elénk az író, hogy közben végig tud a szívre hatni. S talán ettől olyan jó könyv. A kis herceget meg kell siratni mindig, s aztán újból belevágni a történetébe...

2010. január 8., péntek

vmlv 31

negyedik hónapjában temettük el a távolkeleti
arcvonalon végül könnyebb veszteség árán bevonultunk
hongkongba a kínaiak hamar feladták a
várost amit szitává bombáztunk csak később
értettük meg az ő taktikájukat mellesleg ezt
a hátország dumát már sztálin is eljátszotta
a kínaiak is erre játszottak inkább feladták a
virágzó ám korrupt várost hogy a középső
birodalom megmeneküljön ha ezek után megkérdezik
kedves olvasóim hogyan választottam a pekingi
kacsa címet könyvemnek elárulhatom fogalmam
sincsen mondta a filozófus szegény elvesztette a
fogalmait én pedig fegyvernélküli hadifogságba
kerültem ami tizenöthónapnyi leépülésként hatott
külsőleg s belsőleg egyaránt a lélek oly sivatagával
találkoztam hogy a jövő évi naptáram
szaharafotói dús vegetációt mutatnak ahhoz képest pedig
a filozófiát eleinte szerettem nem is vettünk sokat
belőle az elég is volt tudtam csak összezavarodom
ma meg kezembe se vennék akár egy kantkötetet
vagy korábbiakat sem ebből kiszakítottam magam
amikor költőnek álltam véglegesen tizennyolc éve
tanultam meg írni tizennégy hogy prózával nyolc hogy
verssel kezdtem foglalkozni jövőre negyedszázados
fennállásomat ünneplem világéletemben
művész akartam lenni hát tessék itt vagyok
de minek ha szexbombák olyan sikkesen beszélnek
aidsről éhezésről hajléktalanokról majd ők megmentik
ezeket a szerencsétleneket három szatellitadó
élő közvetítésében baromi sikkesen rohadtul profin
pont egy szappanreklám és egy kutyatáphirdetés között
hát lehet szomorkodni hozzá nem azon persze 1994.09.14./2007.01.25.
de ha terveim füstbemennek nem lehetek túl jól
ezúttal tényleg nem utazom sehová most tényleg
nem szeret senki ez tényleg nem tartozik ide
le lehete mondatni valakit egy érzeményről
létezike ilyen én nem így gondolom befejezhetőe
egy kapcsolat ha utálat fel sem merült
benne újra kérdezek ezúttal senkit
szétkuszálódik tintám a papíron vagy rosszul
fog ez nem a jövő időé ez a fog
de talán pihenő következhet ezután
mert nem vagyok egész ha más része nem
lehetek csak egy fadarabnyi eszű fáradt ürge
hiába tudom az alvás nem megoldás
legalább aludni tudok rengeteget
de ugyanez fordítva is igaz hogy annyira 1994.09.19./2007.01.27.
fütyörészel az utcán hogy mit merészel arccal
néznek az emberek s a nyitott könyvvel a budai
rakparton sétálsz őszül és ottlik budája a kézben
örülhető könyv helyzet színes tinta kosztolányinak
majd kicsattansz hogy a kollegák is észreveszik
meg kedvesnek és jónak kell lenned
mert ilyen az éghajlat mert könnyű a a lelked
így szeretnél Istenhez utazni egyszer
leszámítva a jó adag vesefájást megfázást
vagy mit de az akkor már úgyse lesz
az írhatás is megfelel most az elvárásaidnak
hogy ez egy tegezős blokk ami itt van a
kezed alatt és nem baj ha a múltkor nagybetűk és
írásjelek tagoltak egy novellarészletet
nem fáj semmi úgy értem belül úgy értem
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen a fészbukra

az instára

akárhová

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com