2011. február 17., csütörtök

mit hallgatok

Mike Oldfield: Music of the Spheres (2008)

Kevés hallgatható zene jelenik meg úgy általában, mármint amire érdemes rászánni egy órát. Ez azok közé tartozik. Mike Oldfield, akit leginkább a Moonlight Shadow-ról ismer a nagyközönség, végre visszatért klasszikus gyökereihez. Sőt tovább is ment: nemcsak nagylélegzetű, visszatérő motívumokat felvonultató muzsikát komponált, hanem még  ráadásul szimfonikus zenekarra...! Ezt nagyon meg kell neki köszönni. A hetvenes években volt némi kalandja a szimfonikusokkal, amikor David Bedford átdolgozta a Tubular Bells és a Hergest c. albumokat. Noha érdekes meghallgatni azokat, érződik rajtuk, hogy nem az az eredeti közegük. A Music of the Spheres viszont egyenesen nagyzenekarra íródott, s az akusztikus gitár csak időnként hallható. Így a mű zenei alaptónusa is klasszikus, ami jelentősen eltér Oldfield korábbi kompozícióitól, miközben hasonlít is rájuk. Visszaköszönnek bizonyos motívumok (mint pl. a Tubular Bells nyitószólama), ugyanakkor mintha Ravelt vagy más klasszikus szerzőket lehetne felfedezni. És mégsem. Mégis önálló, magával ragadó oldfieldi zenét hallunk.

Itten lehetett megfigyelgetni, de megszűntek a videók. :(
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen a fészbukra

az instára

akárhová

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com