2009. július 3., péntek

vmlv 11

hallgatni lehet valakivel nem kötelező
megszólalni csak jólesik sok marhaság van
ami foglalkoztat ímmel ámmal a felszínen
de ezekre szintúgy szükség van
nem lehet állandóan az élet értelmével
nyaggatni az agyam na ja az
agy az a szerv amivel azt gondoljuk
hogy gondolkozunk írta bierce van ilyen vicc
ez mégsem grafománia ne higgye senki
elkap a hév akkor írni kell nem szabad
elszalasztani a lehetőséget a fogság óta
erre vártam fél éve töltődöm fel
azt hittem sosem lesz már olyan mint
régen volt eléggé megtépázott a tizenöt hónap
alapokra bomlottam szerencsére nem meg csak le
újra kellett kezdeni körülbelül négy öt év
munkáját itt nem a kész könyvekre gondolok 1994.06.12./2005.10.22.
hanem az attitűdre hiányzott az a jó
felspannolt állapot amiben számomra működik
az élet most itt tart a dolog és
ennek nagyon lehet örülni kit
érdekelnek az eposzok toposzok tapaszok
betapasztom a szád üvöltötte a kapatos
férj az előszobából tántorogva elindult a
szalon felé ahol neje óbégatott egyfolytában
azért arra ő sem számított hogy az
operában ilyen jelenetet kell elszenvedjen
ilyen megaláztatást a társaság krémje szeme
láttára ez elviselhetetlen ő azonnal
csomagol gondolta de a férj már ott állt
a háta mögött maga sem tudva
megfojtsae ezt a nyavalygó ribancot vagy
futni hagyja a kaszinóba nem teheti be a
lábát mindenhonnan kinézik adósság
adósság hátán s a jelzálog s a börze
megkérdem öntől lúdbőrze
le a nagyestélyivel le a frakkal most
utoljára hogy egymásra találhatnak szegény
megnyomorított áldozatok szegény félmellű nő
szegény szélütött férfi ez így megy
mindnyájan ilyenek vagyunk kis testi hiba senki
sem tökéletes közülünk mégis él az ideális
szép mítosza aki csak a reklámokban él
és mindenki olyan szeretne lenni
de szerencsére nem lesz ez a szeretnivaló
mindenkiben a tökéletlensége olyan mint én
rövidebb az egyik lába mint a másik kicsit
kancsal vagy épp a gerince ferde lúdtalpas
nem veszélyes de jellegzetes dolgok ezek
az ember hozzátartozói amolyan cimborafélék
718
ellépek a vászonról 1994.06.14./2005.10.22.
kitágulnak légköri elemekké ízekké és emlékké
lesznek ahogy elillannak a levegőben
mint parfőmök
elkábulok tőlük
nehezen ébredek pedig nem csinálok
sok mindent éjjel versen kívül nem járom
a kocsmákat ezért is megvethet valaki
de én nem bárpulton szeretek írni
hanem ágyban amikor le tudok ülni hozzá és van is
mit összeszedni gondolatokat eseményszeletkéket
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen az iwiwre.

meg a fészbukra.

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com