2008. február 22., péntek

homokkatedrális 2.0


életcsend


tépett virág haldokol a közelben
gépek nyugodt szuszogása hallszik
lámpám fénye bogarat se csal már
s a neonreklámok tövében
új hajnal követel friss vért
a kövek elkopnak egymáson
mint a házak s emberek
a sziréna is új áldozatra les
közömbös éles szemei villannak
ahogy figyeli az esti sötétet
a tárgyak önálló életet élnek
a csöndben új világegyetem nő
beleszédül a másodpercekbe
ki az időt századok óta méri
a szótárban a szavak
lassan helyet cserélnek
s értelmüket vesztik
a színek nem azonosak
saját nem létező önmagukkal
a folyamatok megállnak
a gőzt kifújja a gép magából
alvás közben új találmányát
mutatja be itt
s az óra is mintha az idő
sose telne csak előre
1988.04.11./2005.05.09.




vándor a ködtenger fölött

(Caspar David Friedrich)

elértem a csúcsot
felettem a légkör és a tág űr
lábam alatt kevés
a szilárd talaj s körülöttem
oly sok a felhő
mely eltakarja a
visszavezető utat
vajon biztos hogy nincs
tovább felfelé ösvény
vajon biztosan ez a végcél
nem tudok felelni
és vajon biztos hogy ha
innen visszafordulok
ott vann lenn a föld
a világ amelyet eltakarnak
a felhők ott van e
sem erre sem arra
nem biztos már az út
egyetlen biztos pont
a testem és lábam alatt
a szilárd talaj
1988.05.19./2005.05.09.




tört tükör


fúj a szél
zeng a húr
agyam a hangokkal
együtt lassan kitisztul
a gép pihen s az alkotó forog
a porban és az égben
kettős torony
az áttetsző képen

1988.05.22./2005.05.09.




ajándék


az életem odaadtam
egy koldusnak
az magára terítette és
elment

azóta ülök a fák közt
mint egy szobor

1988.11.10./2005.05.17.




ahogy! a régi? mesterek.

(Tandori Dezső)

olvastam mind?
vagy csak: egy. töredékét!
mit jelent. az hogy?
régi.

meg kell-e halni / ahhoz,
hogy "régi" legyen valaki.
és ? mi az § hogy "mester".

kell-e = kiáltvány egy életműhöz?
kell-e + életmű : egy kiáltványhoz!

mindenhonnan! az idő fogy. megyünk.
az igazi? megismeréshez!
kevés lesz. összes? írásjelünk!


1988.11.25./2005.05.17.




sem


most
valami van
és nincsen mégsem
csak határok közötti
kilengésem

1989.01.01./2005.05.17.




a mi virágaink

a mi virágaink
nem napfényre nyílva élnek
hallgatásunkra
az ő szavuk nem válasz
a mi kertünkben
a halál sem terem meg
értelmünket
nem óvja senki

1989.01.24./2005.05.17.




egy felsorolás...

egy felsorolás
egy kezdődő háttérsugárzás
a villamos behatolása a megalitográfiába
verebek rejtelmes léte
alvilágszagú leheletem
egy áruházféle bukósisakban

az élet mégis másképp van

1989.02.08./2005.05.19.




megáll s visszaforog

kimérjük az univerzumot és
határaira őröket állítunk
jelzik a mindenség végét
csak ami belül van igaz kint a
semmi aztán ránk telepszik az
állandóság és változhatatlanság
megáll s visszaforog lassan az idő

1989.04.14./2005.05.21.





a világ fele

a napok szemében
fakult szólamok
mindenki feketében -
a világ fele vagyok

1989.04.24./2005.05.21.





harmadnapra

...harmadnapra a világ
befejezte tágulását...

1989.04.30./2005.05.21.





létigék
(Steve Reich)

nem voltam csak vagyok
nem vagyok csak voltam
nem leszek csak voltam
nem vagyok csak leszek
nem leszek csak vagyok
nem voltam csak leszek

nemcsak voltam vagyok
csak vagyok nem voltam
leszek csak nem voltam
csaknem vagyok leszek
nem leszek vagyok csak
voltam nemcsak leszek

1989.05.24./2005.05.23.





ajánlott vers
(Pilinszky János)


nézem a hálóba égetett mosolyt
nem te
futnak
az arc pörkölődött nyomai
a hajnal elárvul
csillagtalan napunk lesz
ha megérjük magunkat

1989.08.27./2005.05.24.





homokkatedrális

gyermek voltam s építettem erős tornyokat biztos
falakat katedrálist emeltem a magam gyönyörű
ségére homokból a tenger azonban elvitte minden
művemet katedrálisomat egy perc alatt lerontotta
felnéztem akkor s remélve szóltam ugye ti na
gyok segítetek majd ha nagy leszek építeni nem ho
mokból de kőből katedrálist

felnőttem azóta s elhagytam fényes termeim vissza
tudom sose térek s beérem egy ággyal hol estén
ként fejem lehajtom de néha körbenézek keresem
őket a nagyokat mi lesz ígéretükkel hol marad
hát legalább egy homokból épült elmosott katedrális

1989.09.11./2005.05.24.




kegyvesztetten

harminc ezüstöm csupán lyukas fillér
megvették hitem
kiszáradt fa kötél
felborult szék
egy bélyeg rajtam
ez vagyok én

1989.11.11./2005.05.06.




búcsú a mozitól
Tóth Gabinak

“A szemem filmvetítés:
előzetest vetít,
egy eljövendő nagy film
megkevert részleteit.”
(Cseh - Bereményi)

a tékozló fiú elmegy
a szülői ház üres
talán van annyi szerencséje
s megleli amit keres

nincsen maradás se érkezés
amit eddig láttam az mind kevés

elindul mert most már
végképp indulni kell
ki tudja hol mi miatt
és hogy mikor vérzik el

nincsen maradás se érkezés
amit eddig láttam az mind kevés

elmegy és nem számolja meg
öröksége aranyát
a tékozló fiú végül
feladja önmagát

nincsen maradás se érkezés
amit eddig láttam az mind kevés

1990.04.14./2005.06.02.




a vonal

I. talán a hajnalok
a hajnalok hiánya talán
tán a csillagok
metsző fénye talán
talán a legyőzött
büszkesége talán
honnan honnan honnan
lássam
honnan honnan honnan
tudjam
hogy mi nem volt
rendben
el sem tűnt vele
szét sem szórt heve
csak meghalt fele
tán elmozdult
helyéről
valami láthatatlan rész meg nem mondhatom
már és az egész világ vele borult

II. most már mindegy mit csinált
bárki is nem nem
nem felejteni
a fekete vonalat
nem szabad elfelejteni a
végső kétségbeesés
reflex mozgásait amikről
már nem tehettem az utolsó
rúgásokat amikkel szerettem volna
nem ezt nem felejthetem kimúlni
esetleg el
a fekete vonal
a közelségét leheletét szinte
a katatón levertséget s azt az egy
egy irányt egy célt ahova minden irányult
majdnem

III. összezuhant hát fénylő napom csak
egy pillanatra állt meg a fekete lyuk fázis előtt
már így is minden sötét és abszolút
már csak annyi fény van amennyit magamból
kiadni én tudok de ez is elfogy idő előtt
attól félek mint lámpásból az olaj
a rémület mégsem arzenálját rég ellőttem
s ledobnám az élet ballasztját
lélekléghajómról

IV. és mégis
mégiscsak megy az élet
tovább tovább
ahogy mondani szokás
meg hogy
jönnek boldogabb korok
jönnek
jönnek mennek mint
wegenernél a kontinensek
lejtik furcsa
érthetetlen
táncukat és minden feledésbe merül
végül
de nem most most nem felejteni
a fekete vonalat

V. nézem magam tenyerem
tükrében s minden úgy kuszálódik
ki tudná élete csomóját kibogozni
három nap egy esztendő és
gyorsan múlnak az évek
s hová lesz mind amire
egyszer tán emlékezni akarunk
vagy amire nem
hová lesz a hús a csontról
idővel
és mi az ami valóban örök
talán csak Isten dicsősége
de az emberek
mind a fekete vonaltól
való félelmükben
élik le életüket aztán ott
állnak készületlenül mint
hirtelen támadt utazás előtt

VI. nem úgysem
úgysem
felejtettem volna el
nem lehet
a pontos tervet sem
meg a neveket
és a hihetetlen
közelséget
és végtelen nyugalmat
nem az okát akarom
de a végeredményt
mert ki kell jönni a
partra ki kell tudni jönni
már a sekély vízből is
igen és csak ez

1990.06.22./2005.06.02.




egy élet

lépések üteme
vég nélküli zene
az utca zaja
gondolataim madara
repül fel az égnek
álmában felébred
álmodja önmagát
a székre dobott kabát
s én nézem hová indulhat
tagja e furcsa karnak
hogy lép ki a világba
egy élet hiánya

1990.07.16./2005.06.03.




melankolikus sor tdnek

szép ernyő voltam
1990.07.18./2005.06.03.




egy találkozás
Csernovics Áginak

szavak nélküli nagy
beszélgetés lesz ahogy hallgatunk
nézünk majd s mintha
valóban látnánk egymást
mintha el sem mentél volna
egy találkozás megbeszélése

1990.07.20./2005.06.03.




a kert

lépéseid betakartak
szemed elfedett
a kert halott volt
elhagytad testedet
1990.07.30./2005.06.03.




az utca

ment utána hiába
az utca már nem volt ott
messziről látszott még háta
cipője halkan kopogott
1990.07.30./2005.06.03.




a látogató

valami bekattan
az ajtóig eljutsz
de már késő
megelőzött téged
az ajtóban ott áll
hívatlan vendéged
nem láttad soha
de nem is akarod
kidobhatatlan örökre marad
gondolod egy pillanatra
de ő megfordul
és elmegy
végül nem emlékszel
másra csak hogy
ott járt egyszer nálad
néha arra gondolsz
tán jobb lett volna
ha nem megy el
most már mindkét
változat mindegy

1990.08.16./2005.06.03.




a mélyben

nézd hogy pusztul a lét
tükreink vakon fordulnak el
az ajánlások kései üzenetek
zuhannak éveken át
végtelen földmélyi aknákban
várhatsz nem lesz csobbanás
az esés után
bányák sötétjében alig
pislákol lámpád
nincs kiút ne keresd

1990.08.25./2005.06.04.




valaki

ködből előbukkanó alak
valaki akit nem várnál
villamos végében támaszkodó
valaki akit nem nézel
rakpartokon őgyelgő
valaki aki nem számít
az egyedül üldögélő
valaki aki nem kéne

1990.11.14./2005.06.05.




hol

hol van hely elnyugodni
hol van kéz megragadni
hol van test hozzábújni
hol van fény elvakulni

1990.11.11./2005.06.05.




triptichon b.k.-nak

“Mindenki ottmarad”

Galla Ágnes

1. nagyon is ismétlődőek a történetek gondolhatnám
ha mindig ugyanaz történik
mert nincs hova indulni
nincs honnan érkezni
csak az út
az útközben létezik megszokott
és szokatlan utaimon megyek semmi
amit ne tudnék előre
képekbe rejtem az arcom senki elől

2. megint hogy fáztam
veled és mégis egyedül
és te is csak magadban
vacogtál hát kellett ez neked
a köd eltakarta a részleteket
én pedig megint mindent
elhalasztottam
egy másik lehetőséget adva
nem lehet még ennyit se

3. vakon tapogatózom csak feléd
elérleke ebben a sötétben
itt vagy legalább vagy el sem jöttél
de igen mégis
ennyit megkapok és nem
többet
most már ketten
vakoskodhatunk együtt
s még így is jobb mint egyedül

1990.11.17./2005.06.05.




lett egyszer...

lett egyszer
más világ
rajtunk kívül
egy kapu

rámcsukódik
tán holnap
sosem nyílik
újra a jövő

magába zár
mégsem látom
felfedett
titkait

1990.12.20./2005.06.06.




maradnék

most már maradnék
mégis elküldenek
ismeretlen cél felé
szétrobbantanám a csendet
szilánkja hullna
mindenhol
törmelékbe lépnék

talpam alatt
az idő ropog
indulni kéne
mégis maradok

1991.01.23./2005.06.08.




ahogy visszatérnek

ahogy megakad a fogaskerék
mert már mocskos és nem mehet tovább
ez lesz ez van ha nem is volt
hogy én elakadtam és nincs már
mozdulat
csak hallgatás csak beszéd
de már nem ugyanaz
sem ez sem a többi pillanat
amit azóta mértek
egy mennyei órán

csak ezek a világos észrevételek
jegyzetek a sorszélen
egy csillaggal jelölve a hiányzó rész pótlását
vagyok mint ahogy más világba
lépett emberek
és nem leszek ahogy ők
visszatérnek

mert lesz még idő
mikor mindenki visszatér
hogy lássák mi maradt
ebből a totális cirkuszból
azóta hogy utoljára látták
s látni fogják amit
s amit nem

mert elmúlt a dolgok ideje innen
és már nem tehetnek
ők se semmit
dühük tehetetlen
de többé nem távoznak
többé

mind visszatér

1991.02.22./2005.06.09.




sosem kérdik
(öcsém bevonulására)

azért ne feledd
ha néha jó volt
köztünk
mostantól más leszel
nem az akit ismerünk
idegen mindenkinek
hogy milyen emlékeket
őrzöl
a te titkod örökre
sosem kérdik majd

vedd csak
tisztítótűznek
amit ők
háborúnak néznek

1991.02.28./2005.06.09.




minden így fakul

minden így fakul
ilyen lesz az
tán

kitágul pupillád
ahogy sötétbe nézel
lehet ez is csak álom
felébredsz
még ez sincs
mondhatod
ez a pillanat
nem marad meg
még ha az emlékezet
nem is csal meg
sosem ugyanaz
karjaid visszahullnak
rád és hiába
minden nem mozdulsz többet

így múlik el rólad
ez a varázs
nem küzdesz de
nem is bánod
ezt látod
1991.03.03./2005.06.09.




beethoven

egy éjszakán
átfordultam
a csendbe
végtelen
változatokat
hallok most is
1991.03.18./2005.06.09.




újrakezdjük

újrakezdjük
a bevégezhetetlent

időtlen töltjük
lyukas hordóinkat

1991.03.25./2005.06.09.




“ezer úton egyfelé”
(Európa Kiadó)

hová kérdem magamtól
merre induljak
aztán megyek visz az út
nem döntöttem
békés a táj vagy csak díszlet
ez most nem érdekel
a cél az ismeretlen cél
ami hív

végül ott állok
minden ugyanoda visz
ebben az útvesztőben
önmagukba térnek vissza

1991.04.07./2005.06.09.




sötét

nem nézett rám
arca csak tükör volt

sötét lett minden

1991.04.08./2005.06.09.




valódi visszatérés

megint az a város
csak épp másként pedig most is
a tél vége ez a szokott időpont
felesleges éhezés a hotdogoshoz
messze ki kell menni
a múzeum két szintjével s a
többi ami most kimarad
meg főleg az elmaradt másik
megközelítése
az utcák
némelyik már valódi ismerős
ahogy lassanként a templomok meg
a galériák is sőt ez már
valódi visszatérés bizonyos hagyo
mányok őrzése meg más fajták
délután kifelé kábán
és mégis van valami egy könyv
ami megváltoztatja a
befejezést aztán hazafelé
szokott visszatérés megint ez a város

1991.04.08./2005.06.09.




megtisztul

megtisztul majd ami
én lennék
eltörnek a tükrök
a láthatóból jövök
ahol nem látszanak
visszaverődöm a lét
partjairól
hullámokat hányok

akkor azt mondanám
hogy elmenjek ugyanaz
ittmaradni mindegy
és két pont közt
a legrövidebb vers az
egyenes

1991.04.19./2005.06.09.




hiába indulok

már hiába indulok
sosem lettem az
amit vártál
s ami vagyok
nem kell senkinek

1991.05.15./2005.06.11.




egy szó

lehetnék más
nem vagyok
egy szó kell
és megtudom
hova jutok

a létezők közt
csak hallgatok
nézem az arcod
de nem vagy ott
a fákat tükrözi
ablakod

1991.05.15./2005.06.11.




ism

TD+eec

ism
étne
kika kiknem
a zon
osakmá s okkal
m
er tőkc sa
kmag ukr
ahaso nlí
tana kegye dülse
nkimá sra

s ohan emb esz
élte man nyi tmin
takk oraz onaz
éjs zak ánped iga
kkorm égép pho gyis
mer tükeg ymás
tazmé gakez detkez
det énvo lt

jó leset tazan agys
étabár hi degmet
szőszélf új tállan
dóa nmé gisva la
miis merti sme retl
endo lgoté rezte mak
kor

1991.05.22./2005.06.11




elvesztem hitemet
“that’s me in the corner
that’s me in the spot-
light
losing my religion”
(REM)

ezt is elhagyom
mint mindent ami
rámragadt útközben
üres leszek s néma
mert már nem lesz
kihez szóljak s mit
mondjak akkor
elvesztem hitemet
mint egy kabátot és
nem veszem észre
állok a sarkon
nem tudom megteheteme
amire gondolok
tán sírni hallottalak
azt hiszem
tán nevetni
honnan tudhatom
hisz kavarog minden előttem
csak ez a vesztés biztos
reflektorfényben állok
elvesztem hitemet
ahogy angyal a szárnyát

1991.05.23./2005.06.11.




valamely fizetett ünnep (részlet)

lehajolt a kéz mozdult a talaj felé
nem volt már ott semmi
megelőzték vagyis nem volt egyedül
fizetett ünnep csak a talajt láthatta már
meg a helyét ami lehetett volna
nem volt egyedül másképpen sem de ezt most
minek
akkora kéz vissza már nem is volt
olyan fontos a másik kéz egy másik kezet
lehetett igen ez talán így
akkor tovább (haladást jelez most hogy merre)
ment (ek ez most) ott aztán nagyon (határozatlan
a mennyiséget illetően) de ki lehetett volna
bírni ha a mezei pálya kapuja nem pont
az a pad (az egyetlen üres) ahova
leült (ek ez most) jó csak vége lett
egyszer mint ahogy a végén csak vissza
indult a társaság közben újra lehajolt
ezúttal sikerrel is járt a mai napig őrzi

1991.06.17./2005.06.13.




a magnófelvétel

még egyszer
eljátszom ezt
megy a magnó
hang szól hozzám
már nem ismerem

nem lehetett már
csak így
közli velem
hogy nem

nem keresem
nem az én ügyem
talán csak ez van
kattog a gép
egy ideig még forog
leáll

1991.06.18./2005.06.14.




költészet

ülni sötét szobákban
fényes délelőtt
rugdosni sárga kavicsot
tócsákon át
játszani mindig s
nem tudni erőt
minden fehérbe álmodni
éjszakát

1991.07.11./2005.06.14.




nem magaddal tűnsz

az utolsó ilyen estére
még sokáig fogsz emlékezni
nem búcsúzol már

akkor ez egyfajta vég
ez most egy ilyen éjszaka

mire elérnek
sehová leszel
mire megtörnek
semmi

végre elhagyod őket
nem magaddal tűnsz
sóvár hajnalban gyalogszerrel
indulsz egy világ ellenében
vissza

1991.08.14./2005.06.16.




az ég

már kész volt minden
egy percet még
kiáltotta
de rázuhant az ég

1991.09.18./2005.06.17.




bélyeg és utca

elindulni felé
ahogy például egy levélre
nem kerül bélyeg
a bélyeg alá boríték
például
ahogy már teljesen magától
értetődő egy utca ezentúl
mert most elindulsz egy utca felé
ezt látod az utcát mész hogy
ellenőrizd
és egyszerre van minden nézel
körül van még az a jó
megnyugszol még ha

a villamos ablakán az arcod
ezt persze túlzásba viszed
bár kit érdekel belülről túlzás
ez hogy nézed és aztán ha elmúlt
vissza az esedékes könyvhöz
elmerülsz benne
este ugyanez fordítva és tudod
másnap odaadod a levelet
ettől az egésztől
függetlenül bélyegtől utcától
függetlenül hiszen úgyis odaadod

és hogy jönnek össze
ezek a dolgok kérded

1991.10.17./2005.06.17.




tanulmány egy eljövő utazásról

hazajutni
ez jelszó a jövő időre
majd ez
ez majd lesz
hogy azt mondjuk eddig
és most megfordulunk
megfordulunk persze
hát mi lehet akkor már
ha nem ez

akkor ez egy utazás
egy előkép egy vázlat
ami sosem olyan az
már sosem olyan
változik

változik
igaz hogy odáig
el kell jutni
hogy egyszerre azt érezzük
ez itt a vissza
lesz valahogy a pillanat
kibukkan az időt jelző
taktusok közül hogy
végleg
elmerüljön köztük

– – végülis honnan– –

1991.10.18./2005.06.17.




tizenhat szótag
(Steve Reich-nak)

ha most el
el
ha el most ha
kezdeném ha el
ezt ha kez
el deném ezt
ez itt
el ez itt
kezdeném el
itt ez egy
ha egy ez
itt ha egy vég
itt egy ez
végül egy és
ez és végül itt
kezdeném miért
ha végül ne és
ez miért ne itt
egy ne végül len
miért itt kezd
lenne ha egy ez
végül miért ne
lenne ez

1991.11.14./2005.06.08.




öt szó
(Steve Reich-nak)

Ez egy alapvetően ugyanolyan sor.
Ez egy sor, ugyanolyan (alapvetően).
Ez - alapvetően - egy sor. Ugyanolyan.
Ez? Ugyan! egy olyan sor, alapvetően.
Alapvetően egy sor. Ez ugyanolyan.

e zegya la pve tőenu gyanol y ans or

1991.11.14./2005.06.19.




tizenöt szó
(Steve Reich-nak)

csak nézni
vagy
csak nézni
vagy nem
hallani vagy nem
hallani vagy
látni
vagy csak nem
tenni vagy
mondani csak hogy
vagy azt hogy
csak nem
értem nem értem
csak nem hallani
nézni vagy
csak
vagy esetleg nézni
és vagy látni
nem hallani hogy
nem értem
csak vagy látni
azt hogy csak
vagy nem
értem
vagy csak gondolni
hogy látni
hogy hallani
vagy hogy
csak
nem értem
gondolni
ezt hogy gondolni
semmi

1991.11.14./2005.06.19.




bizonyos

bizonyos időnek
többnyire
el kell telnie
köztem

1991.11.14./2005.06.19.




hét szó (építkező mondat)
Frederic Rzewski-nek

talán

talán legjobb

talán legjobb ha

talán legjobb ha
nem

talán legjobb ha
nem megyek

talán legjobb ha
nem megyek az

talán legjobb ha
nem megyek az elejére

talán legjobb ha
nem megyek az elejére
vissza

talán legjobb ha
nem megyek az elejére
vissza talán

1991.11.14./2005.06.19.




eltörsz

eltörsz hangtalan
tűnyi szilánkok röppennek
szerteszét lassan csak
csillogásod maradsz

1991.11.14./2005.06.19.




süllyed

süllyed a ház

...

csak álmomban biztonságos minden

1991.11.14./2005.06.19.




az egyszeri példány

kétségbeesésében kivárta
az összes tegnapot

el akart még mondani valamit

nem lett
másolata az időnek

1991.11.27./2005.06.20.




pályázat

lehetséges
megoldások kereshetők
fel nem tett
kérdésekhez

1991.11.27./2005.06.20.




gravitációm

minek annyit kiabálni
a világba rémülten
térek vissza lesöpör
minden sóhaj az
asztalról
elengedem minden fogódzómat
ki csak ki egyre már sötétülő
szemem csóváiból amitől rendre
megváltozik egy szó azzá nehezülök
a kábulat végetért
magam leszek mi eddig csak kívülem volt
gravitációm összetart

1991.12.21./2005.06.22.




összezúzzák

összezúzzák finom rácsaid
pókhálóvékony létezésed
szerteröppen a fejszék csapásaitól
már nem lehetsz magad
több s több a felgyülemlő
más
ezt már nem viseli el senki helyetted

sűrüsödhetsz gyémántmaggá
ha ott marad belül
nem tudnak róla mások
de szíved mégis szénné
feketül súlyos szorításod alatt

1991.12.21./2005.06.22.




szemek és ajtók

beszélj
ha érdemesnek találsz
valakit rá hogy el
mondd amit akarsz
ha van még valaki aki
rövid meg hosszú ver
seket hallgat csak mondd

a szemek álompáncélba
bújnak előled konokul
hallgatnak az ajtók
nincs rajtuk kopogtató

1991.12.24./2005.06.22.




lopott idő

tallózni egy nem létező örökség
mozdíthatatlan tárgyai közt
magam igazolását keresem
csonttá fagyott polcokon rideg
döbbenetem csörren csak
korai még a látogatás

ha nem is keselyű de
végtére is én én vagyok
és ti egy kicsit
ez már jogosít
és tolvajként lopom ki az
időt a kabátomban
egy szobából ami szintén
én vagyok

de e létezés már csak
a múmiáké hiszen
megszüntettek ott és egyedül
itt lehetek ami
marad a jeges szél hadd
csavargassa fejem
egy pillanatra még

most távozom

1991.12.24./2005.06.22.




pillanatkép

elbotlom mindig a való
kövein és arcra esem
bolyong sok furcsa lény
köröttem de a világ az övék
kihagy az agy
nem illeszkednek ujjaim egymásba

látogatható vagyok
de láthatatlan

1991.12.29./2005.06.22.




kimérem...

kimérem darabra mindenem
leltározom a világot
a számok egyre
nagyobbak ahogy az idő telik
nyilvántartom mozdu
lataim és eltűnnek a hibák

gigászi csalógép
önmagamat csalom

1991.12.29./2005.06.22.




hiszen

...hiszen magamlenni nem
minősít soha
csak ha másban láthatom
milyen esendő létem
és más szomorúságából látni
az enyém kicsiségét...

1992.01.01./2005.06.22.




a mutatványok erdejében

...semmi sem ugyanolyan
a másik oldaláról...

...kétélű penge a valóság
jobb és rosszabb látszatai
között bámulunk...

...és a vég nélküli mutatványok
erdejében bóklászunk...

...körülöttünk hullanak bombák
labdák és kutyák...

...a világ szám ma este
beteg az előadás elmarad...

1992.01.22./2005.06.27.




következnek a

következnek a
hajnalelvágók méternagyítók
lépcsőtologatók üvegkisimítók
sütőaltatók mámorrendészek
liftaknafestők rubinfésülők
cigarettaveteményezők málnasíkosítók
szélszaporítók
tizenkétezerhatszáznyolcvankettők

mind

1992.03.23./2005.06.30.

üdv 2.

az utóbbi három évben sokat foglalkoztam azzal hogy verseimnek végső formát adjak minek egy ilyen próbálkozás talán mert úgy éreztem eljött az ideje annak hogy letisztázzam ezeket minek kell olyan régre visszamenni mert így tartom teljesnek hozzám tartozónak ezek tehát végleges változatok ugyanakkor wired elektronikusak is nyilvánvaló hogy nem lehet egy adott szöveget ugyanúgy megjeleníteni elektronikusan mint nyomtatásban szóval most itt tart a dolog tekintve hogy a nyilvánosságnak ez a formája talán a legegyszerűbb üdv
aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen a fészbukra

az instára

akárhová

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com