2008. október 7., kedd

valószínűtlen ember



a lényezőhöz

nem vagyok tagja semmiféle klánnak
osztálynak velem nem védhető
az ország tüntetni nem megyek és
rongy életem féltem a parlamentet
mindig nagy ívben kerülöm titkolózom
de mellesleg sokat fecsegek focimeccsre
lassan tíz éve nem mentem földet nem
adok nem veszek romon nem ugrálok kávét
cigarettát nem alkoholt ritkán fogyasztok nem
hallgatok hülyékre a magam útját járom
köpök a politikára bárki csinálja is szeretek
gyűlölök eszem iszom dolgom végzem alszom

és kihez forduljak hogy ne kelljen
bármit is ebből megmásítanom

1992.06.18./2005.07.14.




don francisco goya...

hogy minden fekete lett fekete
olyan fekete amilyet csak a
világosság adhat hogy
még a fehér is mocsoktól
vértől sötétlik nem tudta
nem látni és soha el nem
törölhetőn égtek a képek benne

1992.08.03./2005.07.15.




...és én

most már hiába fordítanám
el arcom az iszonyat velem
marad amit eddig nem kellett
volna tudnom immár élő
nem nem rémálom rosszabb
hisz a való képe vigyorog
rám jól ismert halálpofájával

1992.08.03./2005.07.15.




világjárók

megannyi indulás érkezés
pályaudvarzűrzavar találkozunk

útjaink vannak ideoda mozgunk
mindenfelé nem gondolat út határoz
el s mi ne jöhetne szóba

néha a vonzás elnyomja azt a
pár megszokást ilyenkor csomagolunk

érkezés indulás mind fontos
akármerre járunk sosem teljesen
ismeretlen és mégis
teljesen az

autópályamagány a távolság
varázsa az elgémberedett tagok sóhaja menedék után
vonatkerekek kattogása hová hová
párizslondonbécsbudapestprága
és ki tudja még merre és honnan

indulunk érkezünk
találkozunk

1992.11.15./2005.07.15.




a tündöklő

ami elveszthető ami megtalálható
amit keresel amivel jó újra találkozni
az a fa
a tündöklő a fényes
csak neked világít
csak te látod

1993.01.01./2005.07.15.




két kobold

valaha ifjak voltunk
szél fújta nap sütötte
bőrünk az elemeket
játszottuk tűz víz lettem föld levegő
mozdultál mozdultam én is

bőrünk kifakult azóta
szemünk fénye megkopott
világunk árnyai őriznek minket

1993.05.05./2005.07.16.




a szív beteg

leszerelve mind az antennák
furcsa szívfájdalom
melyiken múlik hogy megérjem
a holnapot ami itt van a
nyakamon de úgy szorít mint a kötél

a szív beteg madár idétlenül verdes
belül nem tudom miért
engedj magadhoz most az egyszer

1993.05.17./2005.07.16.




lux aeterna
(Ligeti György)

ami örök:























ami örök.

1993.05.18./2005.07.05.




odaliszk a metrón

mondom
már megint jössz mész
hordod semmivé fáradó tagjaid
főleg pocsék a világ
néha

nem kilátástalan ez nem igaz
csak épp belefáradtál
alig veszed észre hogy lehet
még élni majd később élsz újra

addig nézed az odaliszkot a metrón
a két szirént hófehérben
vágysz valaki után aki messze
bolyong tőled visszavárod
ő is vár téged

mondom nem reménytelen

1993.07.17./2005.07.16.




bartók rádió, budapest, 1993.08.20. 06:00

a hajnal kelt életre
pofoz fel az ágyból
rossz szájíz és pokoli remegés
kísér a napba de elmúlik mind
jöjjön sorban ismét a világ kínja
a túlélés hülye reménye
mert végeredményben úgyis belehalsz

ne várj semmit a világ úgyis megvan
csak maradjon a levegő
hűs érintése a kelő madarak
hangja a világosodó ég
a tisztuló agy meg
a zene ami visszaad az életnek

1993.08.20./2005.07.16.




dalszöveg

az elvis az halott és mennek az évek
és nem érted mitől vagy egyre keményebb
a tavaszt a szívedből mi öli ki
az életre többé nincs alibi

1993.08.16-20./2005.07.16.




mi van

írjunk egy verset arról
hogy mi van

mi van

na most ez itt egy mi
egy hiányjel kérdőjel
egy vitorla foszlánya
egy kifli fele
egy hova megyek ezúttal
ki utál ki honnan
egy alkalmazhatatlan hasonlat
egy ébként hogy vagy
egy szeregy
egy kitalálhatatlan történet
egy elolvashatatlan megíratlan könyv
láthatatlan ember
egy mennyire örülök és
egy nagyon sajnálom

1993.09.22./2005.07.16.




körforgás

a földből születek meg újra

megöl és újjáteremt minden nap

romlok öregszem és kedvem oda

majd leporolom ruhám megint elindulok

1993.09.26./2005.07.16.




ez pedig azért van
Vass Tibornak

ez pedig azért van mert hazafelé
jövet a minerva utcából a porhavat
örökké arcomba fújta a jeges szél
és ezt meg kéne írni a vass tibinek
mert annyira az aki ez hülyeség
jó lenne küldeni neki egy pár sort
hogy de rohadt hideg volt ma este
meg biztosan van is még és én
meg ülök itthon szokás szerint és
totál elegem van a költészet hatalmából
meg a könyveimből

1993.11.20./2005.07.16.




két Krisztus-kép

a világ
fájdalmából
születő Isten

az Isten
fájdalmából
születő világ

1993.12.23./2005.07.16.




megbolondultak

megbolondultak mind
a köztéri órák
nem fordulhatok
sehova
az idő befejeződik

1993.12.28./2005.07.16.




a térkép

mindazonáltal képtelenségnek tetszett az ötlet
amellyel megpróbált tőlem a hülyeségeire pénzt
kérni faképnél hagytam nem volt más választásom
nem hagyott lehetőséget mást mentem szinte rohan
tam a felismerhetetlen utcákon gyűlöltem hogy gyű
löltem már a házakat külön szétfolyt mindenfelé
ez az érzés igen mindez miatta a kicsinyes ön
sajnálata miatt amivel a ragyogó napot is fe
ketébe öltöztette összekuszálódott a térkép a macskakő
a lépteim alatt tornyok emelkedtek kukák borultak
fel ocsmány hadakat ontva elvesztettem mindent
futottam meredek utcákon le mindig csak lefelé
mögöttem csomókban gurultak az emberek le a hegy
oldal utcáin száraz szél söpört végig az árnyakon

1994.01.06./2005.07.16.




ezoterror

jönnek a banyák és azt mondják
a kék pólód vedd fel ne a pirosat
jön a tenyérjós és azt mondja
szőke nővel menj el ma este a vörös nem
neked való
aztán lecsapja a vöröset a kezedről
a szőke utál
jön a mágus és azt mondja
ma
ma mindenképp add el a házad
és végül az övé lesz
na de
és jönnek a horoszkópos bácsik az újságból
és azt mondják
valójában nem te vagy te
még csak nem is az apád vagy
te vagy az a pszichopata aki sorozatban lövi le
az utcán áldozatait
csak épp te se tudsz róla
ott van benned
na de
jön a sorsanalizátor és azt mondja
te voltál napóleon az előző életedben
csak épp te nem emlékezel rá
és jön a láma és nem dalol és azt mondja
én te vagyok
na de
sikítasz
miért
sikítasz
hagyjanak már békén
ezzel az ezoterrorral!

1994.01.13./2005.07.16.




a hódító

előbb

ezt nem lehet már tudni

aztán az utcák

én vagyok a hódító
porba alázkodnak a házak
előttem

1994.01.13./2005.07.16.




nem

nem
egyszerűen
romlok

halódom

1994.01.13./2005.07.16.




atomkori mondóka

kiment
a ház
az ablakon

1994.01.13./2005.07.16.




szerelem

szép vagyok
mondta a palota

a tengeré volt mindene

1994.01.16./2005.07.16.




találd meg

könnyíts a lelkeden
találd meg veszítsd el
magad
az élet értelmét

ez hát
ahova érkezel
sötétlő szemekkel
hunyori fény egy
éjszaka végén

1994.03.21./2005.07.16.




öregember

öregember
áll
néz
nem lát
koszos szakáll
élettelen szemek
körülötte a tülekedő tömeg
kétoldalt szatyrok
meg veszekedés

ez nem közöny
itt már nincsenek érzelmek

egy arc a semmire vár

1994.03.24./2005.07.16.




gésa

e gésalakos
adlóvázaként
homályosuló portrét
mej előmbe ul
hát jára
tűzöld és elhany

1994.05.27./2005.07.16.




gandhi-féle indiai csodagyógyszer mantrája

mahatmahatmahatmahatmahatmahatmahat

1994.06.17./2005.07.16.

Nincsenek megjegyzések:

aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen a fészbukra

az instára

akárhová

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com