2008. április 21., hétfő

minimalizmus


steve reich írja a zene mint fokozatos folyamat című írásában hogy a zene olyan kell legyen mint az óra kismutatója olyan lassú de fokozatos változások mennek végbe melyek csak a valóban figyelő ember számára érzékelhetőek

ahogy a kismutató mozgását is alig érzékeljük

tessék meghallgatni pl a piano phaset ahol két zongorista ugyanazt a viszonylag rövid frázist ismételi folyamatosan egy idő elteltével az egyik egy harmincketteddel eltolva kezdi játszani majd újból eltolódik egy harmincketteddel stb a fázisok újabb és újabb virtuális zenét hoznak létre olyan harmóniákat dallamokat melyek nem is szerepelnek az eredeti kottában

egyes írók szeretik minimalizmusnak nevezni ezt noha a megnevezés ellen maga reich vagy philip glass is tiltakozott zenéjüket repetitívnek mondva

minimalizmust jobban találhatunk morton feldmannál ahol a változás valóban minimális és egészében véve is alacsony lendületű szemben glass vagy reich dinamikus változásaival

érdekes azonban hogy ezek a szerzők fokozatosan visszaközelítettek a klasszikus megfogalmazásokhoz klasszicizálódtak egyfajta tizenkilencedik századi hangulatban erre jó példa glass hegedűversenye

ilyen módon elszakadtak a huszadik század avantgárd vonulatától nihilizmusától cage és zorn de elszakadtak az ún kortárs zene szigorától schnittke és penderecki

Nincsenek megjegyzések:

aki csak rövid posztokat akar olvasni, menjen az iwiwre.

meg a fészbukra.

akit semmi nem érdekel, ne olvasson semmit.


mivel a szövegek javarésze saját gyártmány, ha használni szeretnéd, megköszönném, hogy egy e-mailben értesítesz róla zsoltk07 kukac gmail pont com