blue

invisible blue
2007.01.30.

avantgárd

az a bajom az avantgárddal hogy sosem lehetsz eléggé radikális olyan nyomulássá vált ahol az a jó ha minél elképesztőbbet és durvábbat csinálsz

az ingerküszöb már olyan alacsonyan van a tömegkultúrában is hogy bármi megtörténhet a tévéképernyőn hát még a radikálisságba fulladó avantgárdban ami tegnap szenzációs újdonság volt ma már senkit sem érdekel ezért muszáj valami még durvábbat kitalálni

mindenkinek megvan a saját egyszemélyes izmusa amivel előre borítékolja az elutasítást és a mártírságot

noha voltak olyan eredeti művészek akiknek kijutott az üldözésből erdély miklós pl ilyen a magunk beskatulyázása nem visz nem vihet sehová

marad az unalmas polgárpukkasztás a radikális semmi

ehhez hadd tegyem hozzá szkárosi endre radikalizmus című versét

radikalizmus
radikalizmus
radikalizmus
radikalizmus
rudika izmos

hát izmosodtunk bizony
és semmi több

hát ezért hagytam fel azzal hogy avantgárd legyek :-)

minimalizmus

steve reich írja a zene mint fokozatos folyamat című írásában hogy a zene olyan kell legyen mint az óra kismutatója olyan lassú de fokozatos változások mennek végbe melyek csak a valóban figyelő ember számára érzékelhetőek

ahogy a kismutató mozgását is alig érzékeljük

tessék meghallgatni pl a piano phaset ahol két zongorista ugyanazt a viszonylag rövid frázist ismételi folyamatosan egy idő elteltével az egyik egy harmincketteddel eltolva kezdi játszani majd újból eltolódik egy harmincketteddel stb a fázisok újabb és újabb virtuális zenét hoznak létre olyan harmóniákat dallamokat melyek nem is szerepelnek az eredeti kottában

egyes írók szeretik minimalizmusnak nevezni ezt noha a megnevezés ellen maga reich vagy philip glass is tiltakozott zenéjüket repetitívnek mondva

minimalizmust jobban találhatunk morton feldmannál ahol a változás valóban minimális és egészében véve is alacsony lendületű szemben glass vagy reich dinamikus változásaival

érdekes azonban hogy ezek a szerzők fokozatosan visszaközelítettek a klasszikus megfogalmazásokhoz klasszicizálódtak egyfajta tizenkilencedik századi hangulatban erre jó példa glass hegedűversenye

ilyen módon elszakadtak a huszadik század avantgárd vonulatától nihilizmusától cage és zorn de elszakadtak az ún kortárs zene szigorától schnittke és penderecki