vmlv 27

a francba velük is bezzeg egy tévétől mentes
az igen abban lehet nyugodtan olvasgatni különösebb
idegfeszültség nélkül és nem kell attól félni
mi lesz a pszichopata lányával de igenis azt
mondom öld meg a tévédet és ne végy másikat
helyette mert különben ő öl meg téged ennél a
narkó se sokkal rosszabb de ezt nem szabad
elismerni akarat nélküli rabszolgákká válnak
az emberek akikkel mindent meg lehet etetni
ami olyan mint egy átlagos takarmány mennyire
hasznosítható az ember se húsa se csontja
nincs igazán agymosás után nem gondolkozik
de szorgosan termeli azt a valamit amit máshol
másvalaki fogyaszt íme száguldó riporterünk
végkövetkeztetése utálni kell a fogyasztást a pénzt
a hozzá való jutást egy ként
vegyünk hozzá két ként mely sárga mint van gogh
szobája fessük a szobát zöldre és vince barátunk
levágja a fülét és eladja egy japán műkereskedőnek
jó áron így jut wilsonhoz aki ötórás előadást
kreál a történetből és egyszerre lehet nézni
hogyan is működik egy modern színház a színpadon
és bizony ezekkel a németekkel is kenterbe veri wilson
az egész magyar s hivatásos színjátszást de úgy
hogy most is sajog
remélem jócskán rájuk is fér a sajgás
indul az új szezon időhatározóként álljon itt
a három hónapja kezdtem kifejezés most meg
indul a hajó a tömeg integet fehér gőz csap az égre 1994.09.03./2006.12.28.
Istenem az adria de szép messziről látszanak a kis
szigetek halászbárkák ringnak ha türelmesen figyelek
a hálót is látni ahogy kiemelik tele hallal
rengeteg kék és fehér csak délnek mindig délnek
haladunk a nyílt vízen szárazon csodálatos
utazás budapestről és vissza de hová ezt kérdem
és ő válaszol körvonalaid túl élesek mosódj el
mint zivatarban az ég az ablakon át csak fényeket
látsz mosódj el légy áttetsző láthatatlan észrevétlen eltűnő
csak versek által látszódsz majd a többi nem
fontos mondja én meg dúdolva megyek az utcán
amiért mindig is utált a családom mert hülyének
néznek miatta a zene kell nekem nincs szükségem
fejhallgatóra anélkül is bennem van ezerféle zene
az utcán a koldus fülébe műpacsirta csivitel
neki ez a zene jut kezét összeteszi hintázik a teste
kint ázik kereszteket vet ez hatásos neokatolice országunkban
beveszik hülyeség utálom az egészet
a koldust aki ott fekszik hogy erre szüksége van
utálom magam az utálatom miatt s hogy kérges szívű
harpagonnak látszom főleg a pénzt ami miatt ilyesmi
történhet történik aztán ha hideg a tél megfagynak
odakint utálom a kaktuszokat hogy mind tönkremennek
nálam szomorú is vagyok miattuk kár értük megyek
az utcán mint egy milliomos inkognitóban nálam az utóbbival
nincs baj csak a milliókkal nem tehetek róla
mennyi hajam gyűlt a padlón össze elképesztő hiába
öregszem és olvasom meg vagyok erősítve központozásügyi
koncepciómban olvasom szinte majdnem azt hogy az
író a helyesírás felett áll ezt írja az élet és tudomány
közvetve ez hámozható ki a dologból akkor most
meg vagyok nyugodva akkor most ki vagyok kelve magamból
akkor fel vagyok mászva a fára mint a macska és

blue

blue science fiction
2007.01.30.

vmlv 26

tőle felém összmunka nekem csak ízelítő
de tudom újra és újra találkozni fogunk
de aztán s ez valószínűbb 1994.08.25./2006.11.25.
nekem mindig mennem kell elfoglalt lévén
s az állat is csak bérhátas nem tulajdonom
nem tudnám megmagyarázni mi az az
elfoglaltság mi után rohannék ha
egyáltalán városi ember örökké elfoglalt
védhetem ki ezzel a kérdést
a városi ember mind csatatér a villamosra buszra
örül ha fér nem tudom miért sietek na mér ha
az élet oly gyorsan végetér megzenésítette reinitz béla
és itt a századelő középlő és végénlő és én egy
képzavarral ezt olvasom a szerelmesek
a fejüket a tenyerükbe vésve úgy nézik egymást
mint akik nem látták már ezer éve
és nem titok hogy ez egy essel több mint kosztolányi
a színes tinták költőjéé és botrány hogy
alig lehet szép tintákat kapni csak az egyenkék
van ami unalmas rém unalmas egy idő után
és nem gyújtok se gyertyát se füstölőt
csak nézem miféle lehetne a légkörbe tünedező
elképzelt másik világ vagy behunyt szemem
rosszul sikerült beszélgetéseket próbál újra
rendbetenni mintha egy vonatszerencsétlenséget
lenne alkalmam lassítva ismételni átélni
látható ahogy kisiklik egy kapcsolat vagy
csak a szituáció és a tehetetlenség megbénít
szeressem a világot olyannak amilyen
az embereket benne akik olyanok amilyenek ezt
néha nem tudom
hogyan lehetséges hogy olyan jól meg tudok
lenni emberek nélkül hogy hagyjon mindenki
békén és semmi kedvem találkozni barátokkal
ez sincs így mindig vége a nyárnak három hónapos
a vers jön az ősz a szezon a társadalmi élet
ezen a képen a perspektíva nem létezik minden
egyes ponthoz külön perspektíva tartozik
a kulcs a művészethez itt van nincs elásva
nyitható és csukható duplafenekű
csempészláda szökött banda álruhái műszempillái
hamis kártyái vannak itt elrejtve
s a kérdés te mit csinálsz
mindent kell csinálni amit csak bír az ember
ameddig bírja és itt a minden azt jelenti
minden a sziklamászásig bezárólag
a magaslatokban úgysem lakik Isten nem hihető
hogy megzavarhatnánk bábel tornya meg talán
éppenhogy elképesztően magas volt
én nem értem miért nem robbantják fel
az összes üvegbetonfelhőkarcolót van akinek tetszik
esetleg de amúgy tényleg a többség rém ronda
szegények főleg akiknek ezt kell látni egész nap 1994.08.30./2006.12.05.
én megőrülnék biztos franc az építészetbe
bezzeg a százvízi sötétvilágos frigyesország
az tudja mi fán terem a jó ház én meg örülök
hogy elnyúlhatok az ágyon ha fáradt vagyok
jelesül most is törhetem a fejemet ez
rém jó dolog komolyan mondom szemben a bárgyú
vetélkedők hülye versenyzőivel és önbizalomtól
túltengő vezetőivel nálunk meg ezt kell látni egész nap
a szem rágógumija tökéletes agymosás