Q3: A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség

 A két kötetnyi kumráni szövegkiadás után itt volt az ideje, hogy alaposabban megismerkedjek magával az egész holt-tengeri jelenséggel. I. D. Amuszin könyve kiváló és alapos monográfia a témában, bár talán régi (magyarul 1986-ban jelent meg), és nem tartalmazza az azóta publikált szövegeket, az időközben megjelent rengeteg tanulmányt - azonban feldolgozza mindazt, ami csak megjelent és elérhető volt a számára. Már önmagában tiszteletre méltó teljesítmény, hogy kb. tíz nyelven kiadott tanulmányt, könyvet stb. említ, és mindenféle álláspontot ismertet. Egy igazi tudósnak ilyen a hozzáállása!

Joszif Davidovics Amuszin (1910-1984) zsidó származású szovjet orientalista, hebraista, bibliatudós volt. Fiatalon Anna Ahmatova köréhez tartozott, később szovjetellenes tevékenység miatt kétszer is letartóztatták, a második világháború után pedig "kozmopolitizmus" miatt elvesztette állását (a Szovjetunióban hivatalosan nem létezett antiszemitizmus, igaz, a "zsidó" szót sem igen használták, ezt helyettesítette a kozmopolita...). Ilyen háttérrel figyelemre méltó, hogy a hivatalos szovjet tudományossággal szemben a történeti Jézus létezése mellett foglalt állást.

Kötete, mely gyakorlatilag egész munkásságának betetőzése, bemutatja a kumráni felfedezés történetét, majd részletesen taglalja a kéziratokat, azok publikálásának történetét; külön-külön témák szerint rendezve, ahogy ezt már a szövegkiadásoknál egyébként megszokhattuk. Foglalkozik a kumráni közösség létrejöttével, életével, tanításával - és itt is ismerteti a különböző, egymással ellentétes elméleteket. Végül figyelmet szentel a közösség és a korai keresztyénség közti összefüggés lehetőségeinek is. Becsületére legyen mondva, itt is korrektül jár el, és az övétől eltérő álláspontokat is ismerteti. Szerinte ugyan kifejezetten felismerhető a kapcsolat a két mozgalom között, véleményét mégsem erőlteti az olvasóra - igazán elegáns megoldás. Jó olvasmány volt, segített mélyebben megismerni a kumráni közösséget, valamint azt a hatalmas irodalmat, melyben a XX. század második felének tudósai igyekeztek feldolgozni örökségüket.

Joszif Davidovics Amuszin: A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség
(Иосиф Давидович Амусин: Кумранская община)
Fordította: Bíró Dániel és Kalmár Éva
A fordítást az eredetivel egybevetette, szakmailag ellenőrizte és kiegészítő jegyzetekkel ellátta: Komoróczy Géza
Utószó: Fröhlich Ida és Komoróczy Géza
Gondolat, 1986, 408 old.

A qumráni szövegek magyarul

 Kumráni kalandjaim folytatódnak, itt a blog felületén némi kihagyással: Vermes Géza angol fordítása után most Fröhlich Ida (teljesebb) magyar gyűjteményének veselkedtem neki. Keménytáblás, nehéz és vastag kötet, a másik meg paperback, nincsenek egy súlycsoportban 😀

Mégis jól tettem, hogy rászántam az időt. Egyrészt magyarul jobban érthetők a szövegek, közelebb jönnek, és ez főleg a töredékes részeknél válik igazán fontossá. Másrészt sok olyan szöveget közöl, ami még nem állt rendelkezésre 1990-ben. Már ez is érdekes: ahogy a szövegeket feldolgozzák és elérhetővé teszik, úgy bővül és árnyalódik az ismeretünk a kumráni közösségről, életéről, gondolatvilágáról. A jelen kötet is csak egy állomás ebben a folyamatban, még ha jelentős is. (Magyar nyelven azóta nem jelent meg újabb kiadás.) S valóban jelentős kötet - rengeteg szöveget tartalmaz -, már-már ijesztő... no de aki ilyesminek az olvasásába fog, az kösse fel a felkötnivalóját!

Miközben Fröhlich Ida kötete és Vermes Géza fordítása komoly átfedésben van egymással, sok újdonságot is találni, melyek közül számomra különösen érdekesek voltak a kalendáriumok. Kumránban teljesen más naptárat használtak: 364 naposat, bár tudtak az általánosan elterjedt 354 napos naptárról is. Hogy melyik volt előbb, lehetetlen eldönteni. Mindenesetre úgy alakították ki ezt a naptárat, hogy ünnep soha nem esett sabbatra, és ráadásul minden évben ugyanakkor tarthatták, vagyis kiküszöbölték a mozgó ünnepek problémáját.

A másik érdekesség a legendás réztekercs, melyen elrejtett kincsek lelőhelyei olvashatók - de sokáig hozzáférhetetlen volt az anyaga miatt. Különleges eljárással tették olvashatóvá, a szorosan feltekercselt rézlapokat speciális fűrésszel bontották részekre. Így már el lehetett olvasni a szöveget, ám hogy a kincsekkel mi történt, senki sem tudja. A megtalálásukra tett kísérletek mind kudarcba fulladtak....

Ez a forráskiadás kiváló munka eredménye, gyakorlatilag szinte minden apró és valamennyire értelmezhető töredéket felölel, ami nem kis dolog, hiszen a nagyobb összefüggő, tekercsnyi anyagok mellett elképesztően sok kisebb-nagyobb fecni is tartozik a holt-tengeri könyvtárhoz. Mindezeket értelmes módon egységbe rendezni, és ami legalább olyan nehéz, érthető módon lefordítani: elismerésre méltó teljesítmény. Csak hálásak lehetünk, hogy Fröhlich Ida ezt a munkát magára vállalta!

A qumráni szövegek magyarul
A bevezetőt írta, fordította, a jegyzeteket készítette: Fröhlich Ida
2., javított és bővített kiadás
Studia Orientalia 1.
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar - Szent István Társulat, Piliscsaba-Budapest, 2000, 562 old.

The Dead Sea Scrolls in English

 Első találkozásom a holt-tengeri tekercsekkel és világukkal - de talán fordítva kéne írnom: a világukkal és a szövegekkel. Vermes Géza, magyar származású, de külföldön élt és működött vallástörténész egyik kiemelkedő munkája a kumráni közösség irodalmának lefordítása modern angol nyelvre. Könyve azonban nemcsak a szakértőknek készült, éppen ezért közérthető módon ad alapos összefoglalást e közösség életéről, rendjéről és történetéről - már amennyit a rendelkezésre álló dokumentumokból rekonstruálni lehet. Vannak homályos foltok, és ezek valószínűleg meg is maradnak (noha ez a kötet immár harminc éves), hiszen ismereteink töredékesek, de így is izgalmas világ tárul elénk.

Egy közösség - a legnagyobb valószínűséggel az esszénusoké -, mely radikális módon szakítani akar a hellenizálódó-korrumpálódó zsidósággal (s persze a pogány világgal is); mely önmagát az igazi Izráelként definiálja; mely szigorú szabályzattal és a törvények szerintük helyes és pontos betartásával akarja megvalósítani az ideális zsidóságot. Szokatlan dolog, gyakorlatilag páratlan az egész judaizmusban, hogy a későbbi keresztyén szerzetesekhez hasonló rendben működtek. Sajátos kivonulásuk a kor társadalmából, teljes szakításuk a zsidóság főáramából - igaz, úgy tűnik, kétféle szabályzatuk volt; némelyek a Holt-tenger mellékén, mások a városokban éltek - szintén rendhagyó.

Irodalmuk úgyszintén különleges. Vannak a közösségi életet szabályozó dokumentumok (a Damaszkuszi Szabályzatként ismert szöveg a városokban élők, a Közösség Szabályzata viszont a kumrániak életére vonatkozik), pszeudoepigrafák, apokrifek (pl. zsoltárok), írásmagyarázatok. Ez utóbbiak jellegzetessége az erősen allegorizáló jelleg, sőt igazából úgy tűnik, minden igehelyet saját magukra aktualizáltak. Önmagukat a világosság fiainak tekintették, akik létrehozzák és megtartják az "új szövetséget", melyet Isten az Ószövetség prófétái által már megígért. Ők az igazi Izráel - a kívülállók a sötétség fiai, a mélység, a "verem", a Sátán birodalma. Eszkatologikus megközelítésükben közel van a két tábor összecsapása, amelyet Isten közbeavatkozása dönt majd el a javukra. Különös módon két (sőt három) messiást is vártak: egy politikait, egy papit (és egy prófétait). Saját irodalmuk mellett nagy jelentősége volt Énókh (Hénoch) könyvének és a Jubileumok könyvének is.

Mindezek a vonulatok elég jól magyarázhatók a Szeleukidák uralma alatt kialakult makkabeusi ellenállási mozgalom, és az abból kiformálódott Hasmoneus-dinasztia légkörével. Az erős hellenizálódást, majd a Makkabeusok papi-hatalmi törekvéseit egyaránt elutasító esszénusok joggal tekinthették magukat az igazi kiválasztottaknak. Irodalmuk töredékei lenyomatai ennek a sajátos útnak, mely a zsidó háborúk idején beleveszett a sivatagba.

Vermes Géza fordítása jó, ám nehezen követhető - részint a szövegek töredékessége, részint a fordítás régies megoldásai miatt. A töredékesség nyilvánvalóan adott, a fordítási megoldásokban viszont lehetett volna modernebb is. Mindenesetre a mai napig ezt tekintik mérvadó fordításnak angol nyelven, tiszteletre méltó, nagy vállalkozás. Első kiadása 1962-ben jelent meg, a teljes szövegkiadás 2012-ben.

Geza Vermes: The Dead Sea Scrolls in English
Third, revised an augmented edition, including the Temple Scroll and other recently published manuscripts
Penguin Books, London - New York - Ringwood, Victoria - Auckland, 1990, 320 old.