vmlv 45

abból amit csinálok inkább ne csináljam
fennáll annak is a lehetősége hogy ez tényleg
rossz munka és én hiába töröm magam
rajta ezesetben remélem hogy gyorsan
elfelejtik és nem olvassák majd az emberek
mert ha használni nem tudok azért nem
szeretnék ártani sem senkinek
miután így elküldtem magam a sunyiba    1994.12.26./2008.02.21.
ideje hogy megemlékezzek róla milyen karrierista
vagyok két és fél év alatt negyedszer közölnek
tőlem ez elképesztő ezzel a tempóval száz év
alatt jó ha öt kötetem megjelenik na de így
mennyivel izgalmasabb ha olyan grafomániás és
publikációőrült lennék mint némelyek manapság
engem is hamar összetévesztenének velük amire
egyikünknek sincs szüksége hanem nem is az
írással van a gond mint inkább némelykori
kóros önmenedzseléssel mely az ezredvég
sajátja a jól menedzselt művész minden lapnál
közöl rendezvényeken megjelen eladja magát
vagy csak előadja nem válogat hitni csodás
agyszüleményeit hát ezt nem szeretném
ha ez a siker én inkább nem kérek belőle
miért kellene mást se csinálni csak jönnimenni
miért nem lehet néha egész közönséges polgár
módján élni villamoson munkába menet
szükség van rá hogy demitizáljam a közkeletű    1994.12.27./2008.02.21.
téveszméket ez is ilyen a karácsony szintén
ha már itt tartunk amúgyis inkább lenne
minden nap ünnep a szó legpozitívabb értelmében
amúgy Istennek tetszően mint ilyen hamis ünnepekben
tobzódni pogányul vergődni az ezekből fakadó
görcsökben vagy fetrengeni a rosszulléttől amit
a zabálások okoznak ez a szeretet ünnepe
ahogy azok nevezik akik ezt így komolyan veszik
érdekes hogy az ókor mind a mai napig jelen
van és pusztít életünkben már aki hagyja
szól közbe valaki igen aki hagyja az egészen olyan lehet
mint kétezer éve egy görög vagy annál is régebben
bárki elmetélheti a húga torkát tízévesen
meg egyebek lovagol a seprűjén egy kis máktea
vagy egyebek után egyszóval tombolhat
mert most ez a divat hogy a sátán örüljön a
féktelen áljókedv alkohollal és narkóval mint a
bakkhánsnők széttépve közben a közelükbe kerülőt ezt
adja hát a huszadik század vége az emberiségnek
ezt a generációt és ezt a mentalitást ezek lesznek
a főnökök mire megvénülünk ha mint éjjeli
tolvaj az Emberfia közbe nem lép
és véget nem vet az egésznek én csak    1995.01.08./2008.02.21.
az éveknek tudok véget vetni nem
a gondoknak lehetnék okos mondhatnék
jókat és örülne is neki mindenki
csak én nem hiába nem örülhetek
semminek nincs módom rá nem lehet
örökké jó kedvem szomorú kell legyek
meg dühös de vidám nem ez van vagy
hagynak vagy nem vagy vagyok vagy nem
persze persze ez sem úgy van múlik a    1995.01.10./2008.02.22.
nap múlnak a rohanás tizedeli olykor
az életet akkor le kell állni félre kell
húzódni titokban tartani magunkat zoknit

BLAH

szóval jó régen nem írtamami azért van mert az élet az másmilyen

ezért aztán a blog csak pihen és hallgat

mondjuk szabadságra ment

(én még nem...)

vmlv 44

másik a hegedűt hank dutt a brácsát joan
jeanrenaud a csellót és játszani kezdték hogy
ők most alszanak ők is fehérek a volans
is az csak délafrikai és ott azért csak
más érzés fehérnek lenni de itt csak az
alvásról van szó betakarva húzzuk a
lóbőrt mégis visszatérünk hozzá rég elmerült
világba érkezünk furcsa keringőt járnak
száz év előtti dámák és urak boldog békeidőt
idéz az ábrándos álom a sosemvolt
mesevilágot ahol annyit időztünk hajdan
a béke szigetét kívánja a fehér ember a
fekete ember a sárga ember a vörös ember
a barna ember az olajzöld s mindenki
alszik álmodik arról ami nincs a földön
felébredve pedig rémálomnak látja a valót    1994.12.15./2007.12.01.
s mint abban emitt is cak őt üldözni
látszik mindenki végtelen rettegéssel
töltve meg perceit amit az ajtó figyelése
a telefoncsengés figyelése minden gyanús
figyelése emészt fel és már kígyót lát
tekeredni lábára kötelet hurkol nyakába
zuhan ezer és ezer méter magasból ejtőernyő
nélkül és ha szünetet tart a folytatástól
fél előre aztán sátorban ébred egy
másik kontinensen ahol a nyelvét se értik
ruhája anyaga ismeretlen s csodálják bőre színét
éppúgy ő is meglepve fedezi fel azt a
rengeteg újdonságot ami a szeme előtt
kavarog és boldogan vallja be hogy Isten
tündököl bennük egyformán és ez azelőtt is
így volt de látását hallását tompította
az önzés ennek azonban vége
fellélegzik és más emberré lesz még
egykét szavam hozzád kiabálta az a
henteskülsejű de látva a tömeg
derültségét visszakozni kényszerült egy
kölyök ellenében de ez nem fontos
fontos hogy ezt ne tekintsem örök érvényűnek
hogy semmit ami ember kezéből származik
ne becsüljünk túl hiszen az idő mélységes
kútjából egyikünknek sincs szabadulása
hát műveink is csak ránk hasonlíthatnak
s ami így létezik el is pusztul valamikor
Isten kívül áll ezen ezért felettünk való
s ha Őt tiszteljük egymást a teremtményeit is tisztelni
kell neki az évmilliók csak mint a percek
Ő az egész világ etalonja nullapontja rá
vonatkoztatva belőle kiindulva élni jó nélküle a
teljes reménytelenség én tudom hogy ezt nem szeretik
sokan és sajnálom őket amíg élnek még
megváltohatnak még addig van remény
de azután már kész vége és lehet rajtam
nevetni utólag meg pláne hogy idealista
fráter nem kérünk a süket dumájából aki
így vélekedik inkább hajítsa el magától ne
olvasson hanem menjen és éljen szenvedélyeinek
én nem kényzeríthetek senkit semmire
Isten mindenkinek szabadságot adott azt tesz amit
jónak lát de azt is megmondta hogy bár
mindent szabad nem minden használ ha tehát
körülnézünk és azt látjuk hogy nincs lelki hasznom