vmlv 31

negyedik hónapjában temettük el a távolkeleti
arcvonalon végül könnyebb veszteség árán bevonultunk
hongkongba a kínaiak hamar feladták a
várost amit szitává bombáztunk csak később
értettük meg az ő taktikájukat mellesleg ezt
a hátország dumát már sztálin is eljátszotta
a kínaiak is erre játszottak inkább feladták a
virágzó ám korrupt várost hogy a középső
birodalom megmeneküljön ha ezek után megkérdezik
kedves olvasóim hogyan választottam a pekingi
kacsa címet könyvemnek elárulhatom fogalmam
sincsen mondta a filozófus szegény elvesztette a
fogalmait én pedig fegyvernélküli hadifogságba
kerültem ami tizenöthónapnyi leépülésként hatott
külsőleg s belsőleg egyaránt a lélek oly sivatagával
találkoztam hogy a jövő évi naptáram
szaharafotói dús vegetációt mutatnak ahhoz képest pedig
a filozófiát eleinte szerettem nem is vettünk sokat
belőle az elég is volt tudtam csak összezavarodom
ma meg kezembe se vennék akár egy kantkötetet
vagy korábbiakat sem ebből kiszakítottam magam
amikor költőnek álltam véglegesen tizennyolc éve
tanultam meg írni tizennégy hogy prózával nyolc hogy
verssel kezdtem foglalkozni jövőre negyedszázados
fennállásomat ünneplem világéletemben
művész akartam lenni hát tessék itt vagyok
de minek ha szexbombák olyan sikkesen beszélnek
aidsről éhezésről hajléktalanokról majd ők megmentik
ezeket a szerencsétleneket három szatellitadó
élő közvetítésében baromi sikkesen rohadtul profin
pont egy szappanreklám és egy kutyatáphirdetés között
hát lehet szomorkodni hozzá nem azon persze 1994.09.14./2007.01.25.
de ha terveim füstbemennek nem lehetek túl jól
ezúttal tényleg nem utazom sehová most tényleg
nem szeret senki ez tényleg nem tartozik ide
le lehete mondatni valakit egy érzeményről
létezike ilyen én nem így gondolom befejezhetőe
egy kapcsolat ha utálat fel sem merült
benne újra kérdezek ezúttal senkit
szétkuszálódik tintám a papíron vagy rosszul
fog ez nem a jövő időé ez a fog
de talán pihenő következhet ezután
mert nem vagyok egész ha más része nem
lehetek csak egy fadarabnyi eszű fáradt ürge
hiába tudom az alvás nem megoldás
legalább aludni tudok rengeteget
de ugyanez fordítva is igaz hogy annyira 1994.09.19./2007.01.27.
fütyörészel az utcán hogy mit merészel arccal
néznek az emberek s a nyitott könyvvel a budai
rakparton sétálsz őszül és ottlik budája a kézben
örülhető könyv helyzet színes tinta kosztolányinak
majd kicsattansz hogy a kollegák is észreveszik
meg kedvesnek és jónak kell lenned
mert ilyen az éghajlat mert könnyű a a lelked
így szeretnél Istenhez utazni egyszer
leszámítva a jó adag vesefájást megfázást
vagy mit de az akkor már úgyse lesz
az írhatás is megfelel most az elvárásaidnak
hogy ez egy tegezős blokk ami itt van a
kezed alatt és nem baj ha a múltkor nagybetűk és
írásjelek tagoltak egy novellarészletet
nem fáj semmi úgy értem belül úgy értem

art of noise beat box 1984

tessék csak nézni (na jó, hallgatni)

Screwtape Proposes a Toast

C.S. Lewis: Screwtape Proposes a Toast
Fontana, Collins, Glasgow, 1977, 126 old.

Kitűnő könyv, nagyszerű olvasmány! Összességében talán ez a kötet a leginkább evangéliumi, rövid, frappáns írások, beszédek gyűjteménye különféle témákban. Sorrendben:

a., Screwtape Proposes a Toast - Csűrcsavar tósztot mond
Bár nem egyenes folytatása a leveleknek, Csűrcsavar itt is kitesz magáért, amikor bemutatja, a jövő embereit már most hogyan lehet foglyul ejteni a csapnivaló oktatás és a demokrácia nevű játék eszközeivel. Az emberiség felszámolása alulnézetből. Vitriolos, kemény írás.

b., The Inner Ring - A belső kör (beszéd a King’s College-ban, Londonban, 1944)
A végzősökhöz szóló intés a társadalomba való beilleszkedés két formáját állítja elénk: vagy “belső köröket” exkluzív társaságot, valamifajta csoportosulást tűzünk magunk elé célként, hogy oda bejuthassunk, s ezáltal legyünk valakivé, vagy pedig tudjuk, mi a dolgunk a világban, s azt téve fogunk elismerést és társaságot is kapni.

c., Is Theology Poetry? - Költészet-e a teológia? (beszéd oxfordi Szokratikus Klubban, 1944)
Az ateista világkép darwini-wellsi stb. irányával szemben azt mutatja be Lewis, hogy bár a keresztyénség költészetként talán nem a legkiemelkedőbb eszme, de az igazat mondja, míg más világnézetek, ideológiák nagyobb esztétikai élményt adhatnak, de hamisak.

d., On Obstinacy in Belief - Hitbeli nyakasság/makacsság (beszéd az oxfordi Szokratikus Klubban, 1955)
Válasz arra, hogy a keresztyének nem csak egyfajta vakhit képviselői-e. Bebizonyítja, hogy ha még a hétköznapi életben velünk is előfordul, hogy valakin úgy kell segítsünk, hogy látszólag rosszabb lesz (de saját érdekében), akkor ugyanez vonatkozik ránk és Istenre is. Előfordulhat, hogy a látszólagos bizonyítékok ellenére is hinnünk kell Istenben - és abban a helyzetben ez teljesen normális.

e., Transposition - [nem tudom megfelelően lefordítani] (prédikáció a Mansfield College-ban, Oxfordban)
A pünkösdi élményt és a nyelveken szólást vizsgálja meg abból a szempontból, hogy jó-e vagy csak hisztéria. Arra a következtetésre jut, hogy ha mi “alulról” szemléljük a megnyilvánulásokat, nem tudjuk egyértelműen elválasztani a dolgokat. Arra csak szellemi ember képes, aki Isten dolgait vizsgálja.

f., The Weight of Glory - A dicsőség súlya (prédikáció az oxfordi Szűz Mária templomban)
Egy nagyszerű írás! Lewis szerint a dicsőség az, vagyis ott kezdődik, hogy Isten elfogad bennünket, örül nekünk és megdicsér. Vannak, akiknek viszont azt mondja, “Sohasem ismertelek titeket”, vagyis elveti őket. Elfogadottságunkból fakad majd az, amit általában dicsőségnek gondolnak, a ragyogás, a tisztaság.

g, Good Work and Good Works - Jó munka és jó cselekedetek
Ez a kis írás a munka nemes eredetéről és mostani értéktelenségéről szól. Míg régen minőségi munka került ki az emberek keze alól, ma a cél, hogy megfizessék. Fontosabbá vált az árucikk az embernél, és a haszon határoz meg mindent. De az igazi érték az, ami megmarad az embereknek! Boldog az az ember, aki azzal foglalkozhat, amit szeret csinálni, és amit akkor is csinálna, ha nem fizetnének érte semmit.

h., A Slip of the Tongue - Nyelvbotlás (prédikáció a Magdalene College-ban, Oxfordban)
Ebben a rövid prédikációban azt elemzi Lewis, hogy miért ragaszkodunk annyira a jelenvaló dolgokhoz, miért félünk teljesen elkötelezni magunkat az örökkévalóság mellett.