m o

mike oldfield

öreg rocker vagyok már nem meglepő ha öreg zenéket szeretek hallgatni :-) na jó nem olyan nagyon öreg mindenki azt szereti leginkább hallgatni ami a fiatalabb éveiben volt rá nagy hatással és ez teljesen érthető én a zenéket általában a klasszikus oldalról közelítettem meg ezért van az hogy elsősorban azokat tartom meghatározónak amiknek ilyen módon akad valami értelme így tudott kapcsolódni a klasszikus és a kortárs zene vagy a rock ezek mind egy egy szelete vagy inkább oldala a zenének

oldfieldből az első természetesen a tubullar bells volt meg a moonlight shadow na most az utóbbi minthogy a rádióban szólt sokat inkább a popkultúrába került bele a t b meg a klasszikusba valaki azt írta m o ról hogy egy zenedarabon belül mindenféle érzelmi skálán tudja végigvinni a hallgatót talán ez a legtalálóbb meghatározás

én személy szerint a korai és középső időszakát szeretem az amarok az egyetlen kivétel ami már 90es és szépen visszaviszi a hallgatót a korai időszakhoz a legösszetettebb igazi szimfonikus mű mindenképpen az incantations a maga hetvenvalahány percével és négy tételével a kórus a vonósok fúvósok között nagyon szépen váltakoznak a különböző témák melyek az egész albumot átszövik

m o ról azt érdemes tudni hogy zseniként kezdte már egész gyerekkorától zenélt testvéreivel együtt a 60as évek folkhippistb világában 14 évesen készítette első lemezét sallyvel the sally angie children of the sun címmel ezen semmi jel nem mutatott későbbi pályájára javarészt folkos hippis dalok váltogatták egymást

korai éveiben kapcsolatban állt a soft machinenel és tagjaival kevin ayersszel szóval az akkor mocorgó progresszív rock több arcával is és ezek hallhatóan hatással is voltak rá de a folkzene valamint a klasszikus zene bizonyos elemei is meghatározóak maradtak

a tubullar bells története ma már tényleg rocktörténeti legenda bővebben olvasható például a wikipédia szócikkében erről ami szerintem figyelemre méltó az m o kapcsolata david bedforddal aki később a t b szimfonikus hangszerelését készítette és vezényelte is oldfield kompozícióinál elég sokáig megmaradt az egyensúlyozás a hallgatható és kaotikus részek között nyilvánvalóan a kísérletiprogresszív illetve a kortárs zene hatásaként talán ennek is paródiája a t b piltdown manes része a második tételben vagy az ommadawn első tételének hatalmas fináléjában

miközben a szimfonikus zene önmagában adja a teátralitást m o szívesen alkalmaz ezt a teáltrális hatást oldó eszközöket az egyiket feltétlenül a folkzenei betétek jelentik a másik az ahogyan kijön egy ilyen szimfonikus tüzijátékból a t b első tételének fináléját a pasztelles kórus oldja ahogyan átveszi a finálé dallamát és énekli egyre elhalkulva az ommadawnban ugyanezt az afrikai dobok teszik

érdekes hogy a minimalistának is nevezett repetitív iskola is hatott oldfieldre a platinum egyik tétele egyenesen philip glass egy darabját north star dolgozza fel de a legnagyobb szabású ismétlődés az incantations tételeiben hallható akár a kórus akár a fuvola a harangjáték vagy a trombita egy egy szólórészét hallgatjuk az újra visszatérő ugyanakkor dúdolhatatlanul bonyolult és összevissza dallamok egyre ismétlődnek benne azt gondolom hogy éppen az incantations a leginkább szimfonikus műve oldfieldnak talán eleve a hangszerelése miatt a vonósok és fúvósok dominálnak és a kórus az énekhang sem a rockzenét idézi a harmadik és negyedik tételben a gitároknak már nagyobb a szerepük de még így sem billen át a mérleg a rockzene javára

78 után m o talán kényszerűen is a populárisabb zene felé fordult a new wave és a punk akkori előretörése sok fejfájást okoztak a lemezcégeknek a komolyabb zenékre csökkent a kereslet és talán ezért is volt kénytelen m o felhagyni a teljes lemezoldalnyi kompozíciókkal persze voltak kivételek mint az előbb említett platinum vagy a taurus 2 a five miles out albumon és éppen ezért nem lehetett egy lemezen kiadni a taurus 1gyel és 3mal mindazonáltal ezekben az időkben is megfigyelhető egy egy zenei témának a visszatérése átdolgozása a f m o albumon pl az orabidoo és five miles out számokban is visszatérnek a taurus sőt a t b motívumai

a nagy áttörést a crisesen szereplő moonlight shadow hozta és bizony m o ettől kezdve már kifejezetten popzenét játszott az earth moving az islands anyagain nem csillogtatta különösebben magát ezekről az albumokról inkább nem nyilatkozom :-)

1990ben kiadott amarok című lemeze viszont annál érdekesebb egyfajta pofon a közízlésnek a 60 percnyi kompozíciót ugyan kettőbe kellett vágni az lp formátum miatt azonban egyfolytában végighallgatva egyetlen nagyszabású művet hallhatunk amiben szinte egyetlen percnyi szünet vagy nyugalom sincsen m o kicsit visszatért a kísérleti zenéléshez amikor egy rakás tárgyat köztük javarészt nem hangszereket hanem szerszámokat játékokat satöbbi bírt szólásra és ágyazta bele zenéjébe oldfield munkásságában szerintem ez a legizgalmasabb ha nem is a leghagyományosabb munka

hagyományossá vált viszont maga a tubullar bells amiből idővel elkészült a második majd a harmadik rész és végül az első rész új felvétele is nekem ezek egyre csökkenő színvonalú produkciók kicsit már az idős mester munkái aki jól megél a régi hírnévből is bocs érdekes viszont a tavaly elkészült music of the spheres zenéje mely bizonyos hasonlóságot mutat az ommadawn és az incantations világával

tessék meghallgatni :-)