valószínűleg rajtam kívül senki
így van ez ha előre tudom hogy a
költemény jó része poszthumuszként jelenik meg
a távoli jövőben
amibe nem lehet belelátni ez a jó benne
mert bármi lehet még a jövőben nem változtatható
meg mert ha látnám is hogy egy bizonyos
esemény meg fog történni vagy megtörtént
azt én fixen látom tehát fix dolog ez azonban
nem tud megakadályozni abban hogy science fictionnel
tömjem az agyamat ráfér szegényre igazán
érdekes az a dologban hogy más szemem van
ezekhez az írásokhoz mint régen
de fenntartom azt a véleményem hogy igenis
adott klasszikus maradandó alkotásokat a fantasztikus
irodalom amikkel érdemes foglalkozni
csak bradburyt említem de bárki mást
előszedhettem volna nála minden csak
díszlet őt mindenütt az
ember érdekli egy adott helyzetben
még csak nem is különös helyzetekről
van szó emberi viselkedésről inkább
aztán arra ébredünk hogy
elértük az ezredik sort
de ez mit sem számít nem olyan fontos 1994.06.30./2005.11.29.
a többi sort sem megjegyezni egyszer van egy ilyen
és soha többet talán ettől szép annyi minden
hogy benne van a soha többet érzése ez az
izgalmas a számokban is valójában
mindegyik egyszeri mint az emberek
akik szintúgy szépek nyomorúságukban
kár hogy alig veszik észre őket a vakítóan szikrázók
mert a szikrázó fény elvakulttá tesz
a meleget sugárzó viszont éltet ezért nem
tudom annyira szeretni a nyarat holott azért
persze hogy szeretem de mégis jobban az őszt
vagy a tavaszt mostanában tavaszpárti lettem
az életbe visszatérés tavasza lehetne ilyen
cím ezért szerettem meg hogy
úgy kezdtek jól lenni a dolgok ki
tudja hova vezet ez
mindenesetre jó és a többi nem érdekel
csak az bánt
hogy mindenkit előszámlálni nem leszek képes
nem is az én feladatom elképzelhető magamra vettem 1994.07.02./2006.03.16.
ami nem az enyém hogy azután kiröhögjenek
ez jellemző az emberekre mégsem hagyhatom
ember ember két ember egy ilyen éjszaka
két egymásba izzadó test
ebből is egyre másra gúnyt űznek a bolondok
szórakozást kreálnak a megtiszteltetésből
nevetséges kérdezhető
igenis megtisztelek valakit a bizalmammal
figyelmemmel s ő ugyanezt teszi
megtiszteli a házamat hogy belép a széket ha leül
a poharat amiből iszik és az ágyat ahová lehajtja fejét nálam
baj hogy ezt nem látják be mások baj
hogy egymást nem tisztelik sem így sem másként
baj hogy utálkoznak sok baj van
semmi baj mindig van remény
ahogy barátainktól is lehet levelet kapni
csak tudnám miért nem ír egyik sem