Egy közösség - a legnagyobb valószínűséggel az esszénusoké -, mely radikális módon szakítani akar a hellenizálódó-korrumpálódó zsidósággal (s persze a pogány világgal is); mely önmagát az igazi Izráelként definiálja; mely szigorú szabályzattal és a törvények szerintük helyes és pontos betartásával akarja megvalósítani az ideális zsidóságot. Szokatlan dolog, gyakorlatilag páratlan az egész judaizmusban, hogy a későbbi keresztyén szerzetesekhez hasonló rendben működtek. Sajátos kivonulásuk a kor társadalmából, teljes szakításuk a zsidóság főáramából - igaz, úgy tűnik, kétféle szabályzatuk volt; némelyek a Holt-tenger mellékén, mások a városokban éltek - szintén rendhagyó.
Irodalmuk úgyszintén különleges. Vannak a közösségi életet szabályozó dokumentumok (a Damaszkuszi Szabályzatként ismert szöveg a városokban élők, a Közösség Szabályzata viszont a kumrániak életére vonatkozik), pszeudoepigrafák, apokrifek (pl. zsoltárok), írásmagyarázatok. Ez utóbbiak jellegzetessége az erősen allegorizáló jelleg, sőt igazából úgy tűnik, minden igehelyet saját magukra aktualizáltak. Önmagukat a világosság fiainak tekintették, akik létrehozzák és megtartják az "új szövetséget", melyet Isten az Ószövetség prófétái által már megígért. Ők az igazi Izráel - a kívülállók a sötétség fiai, a mélység, a "verem", a Sátán birodalma. Eszkatologikus megközelítésükben közel van a két tábor összecsapása, amelyet Isten közbeavatkozása dönt majd el a javukra. Különös módon két (sőt három) messiást is vártak: egy politikait, egy papit (és egy prófétait). Saját irodalmuk mellett nagy jelentősége volt Énókh (Hénoch) könyvének és a Jubileumok könyvének is.
Mindezek a vonulatok elég jól magyarázhatók a Szeleukidák uralma alatt kialakult makkabeusi ellenállási mozgalom, és az abból kiformálódott Hasmoneus-dinasztia légkörével. Az erős hellenizálódást, majd a Makkabeusok papi-hatalmi törekvéseit egyaránt elutasító esszénusok joggal tekinthették magukat az igazi kiválasztottaknak. Irodalmuk töredékei lenyomatai ennek a sajátos útnak, mely a zsidó háborúk idején beleveszett a sivatagba.
Vermes Géza fordítása jó, ám nehezen követhető - részint a szövegek töredékessége, részint a fordítás régies megoldásai miatt. A töredékesség nyilvánvalóan adott, a fordítási megoldásokban viszont lehetett volna modernebb is. Mindenesetre a mai napig ezt tekintik mérvadó fordításnak angol nyelven, tiszteletre méltó, nagy vállalkozás. Első kiadása 1962-ben jelent meg, a teljes szövegkiadás 2012-ben.
Geza Vermes: The Dead Sea Scrolls in English
Third, revised an augmented edition, including the Temple Scroll and other recently published manuscripts
Penguin Books, London - New York - Ringwood, Victoria - Auckland, 1990, 320 old.