Ez a könyv nagyon régen várta már, hogy elolvassam! Azt sem tudom, mikor kaptam, de kb. a nyolcvanas évek elején-közepén. Boldogult ifjú koromban. De bizony középkorúként vettem csak a kezembe. Egyáltalán nem bánom, hogy megtettem, s talán ha akkor olvastam volna, a felét sem fogtam volna fel. Kiváló munka, jól érthető, informatív és szakértelmet sugárzó az ókori olimpiák világáról. És természetesen nem csak arról, hanem magukról a görögökről, a társadalomról, a sportról, a versenyzőkről, mecénásokról, a testkultuszról, a professzionalizmusról, eredményekről...
Az biztos, hogy mint a legtöbb emberben, bennem is téves elgondolások keringtek ezzel a témával kapcsolatban. Az ókori sportrendezvények (melyek közt az olimpiai valóban kiemelkedő jelentőséggel bírt) nem amatőr futók idealizált világában zajlottak. Szent játékok voltak (főleg az olimpiai), de azért komoly pénzjutalmak jártak a győzteseknek odahaza. Valódi küzdés volt, amibe néhányan bele is haltak; na nem a futásba, de a küzdősportokba. Az ókori pankrationhoz képest például a mai pankráció csak cicasimogatás...
Azt sem tudtam, hogy az ókori sportolók egyfajta egyletbe tömörültek, mely védte hírnevüket és érdekeiket. Nem úgy kell elképzelni, mint a mai sportegyesületeket, mivel nem helyhez kötődtek, inkább mint a középkori céheket, melyek engedélyeket adtak ki mestereiknek. Szükség is volt rájuk, mivel egy idő után egyre jobban elszaporodtak a rendezvények, és némely sportoló egész egyszerűen kimerült. Olvashatunk a játékok fejlődéséről is, a sportágakról, valamint a kritikákról, melyekkel ezeket a rendezvényeket illették.
Bár a mai olvasónak néhol régies lehet a magyar fordítás, azért jól olvasható, élvezetes mű.
M.I. Finley - W.H. Pleket: Az olimpiai játékok első ezer éve
(The Olympic Games: The First Thousand Years)
Fordította: Szobotka Tibor
Móra, 1980, 160 old.