vmlv 6

a költő nyelve hasznos segédeszköz
lásd a költő magánélete című kiadatlan
kötetet és lehetett látni miskolcot
felülről szinte hiszen ez kilátó de a legjobb
ahogy lement a nap elég magasan
voltunk ahhoz hogy házak ne zavarják
a látványt és bármennyire mondhatják
mégsem giccs hanem rém izgalmas dolog
a színek orgiája a felhőkön aztán a kisebb
nagyobb világosabb égdarabkák a nagy sötét
éjóceánban ezek mind szépek ezeket
látni kell más kérdés hogy jó alapanyag
giccsek gyártásához ezt végtelenül
sajnálom de végeredményben
nem szabad figyelembe venni hogyan tudja
az a rengeteg ember elszúrni a
jó dolgokat nem inkább arra kell
ügyelni hogy a számunkra fontosakat
ne hagyjuk veszni ne mondjunk le róluk
és főként őrizzük meg őket természetes állapotukban
még ha az egy átlagos kis szokás is
amennyire egyéniségek tudunk lenni annyival
tudunk másoknak többet adni egyszerű saját
magunknál ilyen értelemben lehet csak
fontosabb az én mint a te ami hülyeség
hisz nem fontosabb de az akármennyire
közhely igaz hogy jobb adni mint kapni
azzal kiegészítve hogy jó ha adni és
kapni is tud az ember csak a saját
külön érzékenységünkre vigyázzunk
még én is érzek néha egyfajta tompulást
és nem örülök neki de ez még
mindig a fogság következménye
a fogságot utáltam nagyon nem tehettem róla 1994.06.06./2005.09.22.
én nem akartam de belecsöppentem nem
lehetett már menekülni túl kellett élni
ennyi túléltem most szabad vagyok
360
létezem nemcsak rohanok
beszélek olvasok de létezem is a testem
összes sejtjével együtt
366
nincs egészséges ember csak
tünetmentes szól az idézet ezt tudom
jól ha oly sok bajom nem is volt
eddig ez adottság is a kötelező gyermekbetegségeket
leszámítva alig voltam nagy beteg azonban
kisebb betegségek hülye megfázások
mindig tarkították az éveket
hogy csontom nem törött ez viszont
tényleg alkati kérdés minden kölök
elzúg a bringával én nem bicikliztem
a rossz egyensúlyérzékem megóvott ettől
sétálni mindig szerettem és az a véleményem hogy a gyalogos közlekedésen
kívül minden más embertelen ha szükséges is
rém egyszerű séta közben ezer részlet
kúszik a szem elé de ha már
kerekekkel áldotta meg az Úr
ezek mind eltűnnek következik a sebesség
varázsa
de ez is sántít egy kicsit hiba szeretem a
nyugodt tempót ha néha rohanok nem is

il pleure

az art of noise gyönyörű debussyparafrázisa... csodálatos ahogy a különböző stílusok egy egységes darabot adnak ki a végén... a szövegből némi részletet közöltem a múltkorjában aki ügyes megkeresi...

vmlv 5

felesleges mennyi sokkal inkább izgalmas
dolog van a világon mint ez ebben még az
öcsémnek is van némi igaza jóllehet én
már kinőttem vagy nem ebből a nemszavazok játékból
az embereknek nem ezzel kellene foglalkozniuk
ha rám hallgatnak űzik inkább tovább
foglalkozásukat szövögetik piszkos kis üzleteiket és
nem gondolnak a múlttal jövővel nem
fújják a vörös kürtöt iszonyú hideg lett
átfagytam mire hazaértem de jó is ilyenkor
egy meleg zug ahol elbújhatok
aludni mindig csak aludni ez botrány 1994.05.30./2005.09.14.
ha nem történik valami azonnal meghalok
az unalomtól ez borzasztó de legalább
bepótoltam az elveszett harmincadikát
és a nomád territórium állampolgára lettem
öt évre ez is valami jobb mint archív
újságokat böngészni ollóval szétvagdalni
amire néha szintén rávetem magam utálom
hogy halomban állnak az egyévesnél is
régebbi újságok és ki akarom szórni az
egészet de annyira hosszadalmas hogy
mindig belefulladok egy idő után
ez a kitartás hiánya lehet esetemben
szeretek belekapni valamibe de
csak ritkán viszem végbe jobb ha több
dolog van folyamatosan s amelyikhez
kedvem van csinálom így vagyok a
számokkal is az utóbbi időben ismét divatba
jött nálam a számolás primitív minimalista
dolog de hasznos megad egy alaplendületet
a gondolkozáshoz az élethez a számok
világa könyörtelen könyörtelenül sorjáznak
egymás után és én csak követhetem ezt
az eseménytelen történést ha akarom könnyebb
mint az emberek közti történéseket figyelni
csak emberrel ne kezdjen az ember
minden más olyan egyszerű és természetes csak
az emberekkel kezdődnek a gondok
mégis itt maradok a város közepén ahol
pedig óriási a veszély hogy emberekkel
kell találkoznom akik néha egyszerű
vevőnek álcázzák magukat de hamar
lebuknak hiszen a vevőt már pirosas
szárnyvégei elárulják ha kitartóan figyeljük
ritka jómadár én mondhatom
a magasban köröz szitál lebukik nyomában 1994.06.05./2005.09.22.
orkán tombol és dögvész pusztít
csak egyszer találkozz vele soha nem felejted
és mégis ebből a szörnyetegből élünk
néha lehet közönségnek hívni s ha
nincs paradicsom a zsebében még meg is tapsol
ez meglepő teljesen elképesztő azt gondoltam
na jól lebukok de épp fordítva
történt jól sikerült a szereplés csak én
idegeskedtem túl sokat igen megszólalni
sokkal nehezebb mint a papír
fölé hajolni és verssorokat varázsolni
rá egymás alá aztán a félig
buta kérdés milyen nyelven beszélek
utólag tudom már mit kellett volna
válaszolni hogy a költő nyelvén mi máson