másik a hegedűt hank dutt a brácsát joan
jeanrenaud a csellót és játszani kezdték hogy
ők most alszanak ők is fehérek a volans
is az csak délafrikai és ott azért csak
más érzés fehérnek lenni de itt csak az
alvásról van szó betakarva húzzuk a
lóbőrt mégis visszatérünk hozzá rég elmerült
világba érkezünk furcsa keringőt járnak
száz év előtti dámák és urak boldog békeidőt
idéz az ábrándos álom a sosemvolt
mesevilágot ahol annyit időztünk hajdan
a béke szigetét kívánja a fehér ember a
fekete ember a sárga ember a vörös ember
a barna ember az olajzöld s mindenki
alszik álmodik arról ami nincs a földön
felébredve pedig rémálomnak látja a valót 1994.12.15./2007.12.01.
s mint abban emitt is cak őt üldözni
látszik mindenki végtelen rettegéssel
töltve meg perceit amit az ajtó figyelése
a telefoncsengés figyelése minden gyanús
figyelése emészt fel és már kígyót lát
tekeredni lábára kötelet hurkol nyakába
zuhan ezer és ezer méter magasból ejtőernyő
nélkül és ha szünetet tart a folytatástól
fél előre aztán sátorban ébred egy
másik kontinensen ahol a nyelvét se értik
ruhája anyaga ismeretlen s csodálják bőre színét
éppúgy ő is meglepve fedezi fel azt a
rengeteg újdonságot ami a szeme előtt
kavarog és boldogan vallja be hogy Isten
tündököl bennük egyformán és ez azelőtt is
így volt de látását hallását tompította
az önzés ennek azonban vége
fellélegzik és más emberré lesz még
egykét szavam hozzád kiabálta az a
henteskülsejű de látva a tömeg
derültségét visszakozni kényszerült egy
kölyök ellenében de ez nem fontos
fontos hogy ezt ne tekintsem örök érvényűnek
hogy semmit ami ember kezéből származik
ne becsüljünk túl hiszen az idő mélységes
kútjából egyikünknek sincs szabadulása
hát műveink is csak ránk hasonlíthatnak
s ami így létezik el is pusztul valamikor
Isten kívül áll ezen ezért felettünk való
s ha Őt tiszteljük egymást a teremtményeit is tisztelni
kell neki az évmilliók csak mint a percek
Ő az egész világ etalonja nullapontja rá
vonatkoztatva belőle kiindulva élni jó nélküle a
teljes reménytelenség én tudom hogy ezt nem szeretik
sokan és sajnálom őket amíg élnek még
megváltohatnak még addig van remény
de azután már kész vége és lehet rajtam
nevetni utólag meg pláne hogy idealista
fráter nem kérünk a süket dumájából aki
így vélekedik inkább hajítsa el magától ne
olvasson hanem menjen és éljen szenvedélyeinek
én nem kényzeríthetek senkit semmire
Isten mindenkinek szabadságot adott azt tesz amit
jónak lát de azt is megmondta hogy bár
mindent szabad nem minden használ ha tehát
körülnézünk és azt látjuk hogy nincs lelki hasznom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése