t d

"romlani kell, kijavulni,
de kell-e a télre a holmi?"

(Tandori Dezső: Londoni Mindenszentek)

az igazi

"A panteisták Istene semmit sem tesz, és semmit sem követel. Egyszerűen csak kéznél van, mint egy könyv a polcon. Nem zaklat senkit. Nem kell attól tartani, hogy az ég és a föld egyszer csak egyetlen pillantásától szertefoszlik. Ha ez az Isten lenne az igazi Isten, akkor valóban azt mondhatnánk, hogy az istenkirályság keresztény képzete történelmi félreértés, amitől vallásunkat jobb lenne megtisztítanunk. Rádöbbenni, hogy ez a képzet a lényeghez tartozik, és nem dobhatjuk el - borzongató élmény. Efféle megdöbbenést egészen hétköznapi dolgok is kiválthatnak: mikor a horgászzsinór megrántja a kezünket, vagy valaki lélegezni kezd mellettünk a sötétben. Ezúttal is: a döbbenet abban a pillanatban fog el, mikor az élet borzongató élménye csap le ránk. Mindig megdöbbenünk, amikor életre bukkanunk ott, ahol azt hittük, egyedül vagyunk. "Vigyázz!" - kiáltjuk. - "Él!" S ez az a pont, ahol sok ember visszaretten - mint magam is, ha rajtam múlt volna -, és megtorpan a kereszténység előtt. Mert egy "személytelen Isten" - az még hagyján. A szépség, jóság, igazság saját fejünkben lévő, egyéni Istene - még inkább. Egy rajtunk átáramló, formátlan életerő, egy megcsapolható, irdatlan energiakészlet - a lehető legjobb. De maga Isten, aki él, aki a zsinór másik végét fogja, aki végtelen sebességgel közeledik, a vadász, a király, a gazda - ennek már fele sem tréfa. Eljön a pillanat, mikor a betörősdit játszó gyerekek összerezzennek: csitt, nem járkál valaki az előszobában? Eljön az a pillanat, mikor a vallással kacérkodó ember - az "istenkereső ember" - hirtelen megretten. Lehet, hogy tényleg rátaláltam? Sose gondoltam én ennyire komolyan! Vagy ami még rosszabb: lehet, hogy Ő talált meg engem?"

C.S. Lewis: Csodák
(Somogyi György fordítása)

mondjuk

mondjuk mért vagyok ilyen negatív mondjuk azért mert nincsenek illúzióim mondjuk azért mert borul minden a fejünkre és közben minkenki azt hajtja hogy minden rendben lesz

és ez már rég túl van azon amit nevetségesnek lehetne nevezni

minden inog minden borul a gazdaság a környezet a társadalom az emberek a családok

és közben valahogy a drága emberiség azon igyekszik hogy Isten nélkül elrendezzen mindent

a nyavalyás humanizmus az hogy higgyünk az ember jóságában és majd megjavul a környezet meg minden triumfál itt a fejünk felett de vajon mire volt képes azon kívül hogy megszabadította az embereket mindenfajta jóérzéstől viselkedéstől és akkor még nem is beszéltünk az erkölcsről amit manapság nem szeretnek emlegetni

higgyünk hihetünk vajon nekik
???
bevesszük a dumát
???

vagy van egy jobb alternatívánk
???

van:

van Isten van egy jobb élet Jézusban

van egy jobb ország amiben nincs korrupció nacionalizmus hazugság káosz államcsőd környezetszenyezés

:-)

szerintem érdemes felkutatni

one year in the foul smelling city

bad as it is we live in an age of confusion and decay our towers crumbling on our heads debris covering the streets while we are told everything will get better you have to find out that nothing gets better at all

we have our slogans written on great big signs but underneath it's the rotten smell and the quick getaway from anything normal from truth to lies from love to hate from reality to pretending

but it gets an ending

soon