vmlv 17

nekem mint a világegyetem középpontjának
igazán jólesne egy kis érdeklődés másoktól
ez hülyeség csak üres duma de a levegő 1994.07.03./2006.04.29.
tele van apró rovarokkal berepülik a szobát
a lámpafényben néha jó néha idegesít
és nem bírok elaludni tőlük később
nevezhető rigolyának volt már erre példa
mindenkinek vannak szokásai melyek oly
jellemzőek rá hogy már egészen hozzánőttek
én meg madarat álmodtam egy éjjel
de halott volt ahogy hozzáértem
szomorú álom nem keresem az értelmét
bizonyosan mások jobban értenek az álmaimhoz
mégsem fontosak megmagyarázni bárhogyan lehet
bármit és mindig félreértés lehet belőle
ezért nem szeretem a másodlagos dolgokat
legfeljebb ha jól használnak fel valamit
amire ritkán akad példa a feldolgozásokkal is
annyi bajom van ugyanebből a szempontból
a tiszta absztrakciót pedig mások ítélik túl
követhetetlennek talán el sem
indultak a nyomába az a baj még csak
meg sem próbálták ha van valami
ami elborzaszt visszarettent ahogy hamlet mondja a falusi
szóval ha valami borzaszt az az
ókonzervativizmus ami dúl kis hazánkban
jobb nem gondolni véle és működni
biológiailag meg művészileg a felfedezés
nem izgat mármint az enyém hogy fel vagyoke fedezve
nem nem vagyok felfedezve én felfedezhetetlen
kontinens vagyok ismeretlen remekmű vagyok
sherlock holmes vagyok hülyeség
neszóljhozzám és felejtsdel egyúttal a következő
évezred reménysége más nem érdekel
régen rossz ha másra kezdek el hallgatni
fogalmam sincsen hogy ennek vane értelme
nincs ha engem kérdeznek ezért írom
csinálom szenvedek vele utálom hogy
kevés ötletem van hozzá de nem
szabad pihentetni mert azonnal meghal
és újrakél feltámad 1994.07.07./2006.05.01.
jól teszi talán magam se tudom miért
nem kérdezem neki kell tudnia mit
csinál szabad ember nem akarom befolyásolni
ahogy a folyosón elhaladt ismét
elfogta ugyanaz a megmagyarázhatatlan érzés
annál az ajtónál tíz év alatt egyszer sem
nyitott be kezdetben nem is volt dolga arrafelé
fel sem figyelt rá de az évekkel és a
sugdolózással együtt nőtt benne a borzalom
miket tud még kitalálni szerencsétlen kis anonim
szereplők számára az író
miért nem teszi el láb alól és miféle
szörnyűségek rejtőznek egy ilyen ember koponyájában a
jó öreg atavisztikus rétegek mélyén jó üzlet mondja
rá a horrorgyáros én meg azt hogy hánynom kell tőle
nem még csak nem is az üzlettől én
annál érzékenyebb vagyok egyszerűen az anatómiai részletek
naturalizmusától a szenvtelen póztól
az üzlet megint más tészta arról lehet beszélni
nem bűzlik a pénz tudjuk jól évezredek óta
bármivel meg lehet gazdagodni ha valakinek

vmlv 16

valószínűleg rajtam kívül senki
így van ez ha előre tudom hogy a
költemény jó része poszthumuszként jelenik meg
a távoli jövőben
amibe nem lehet belelátni ez a jó benne
mert bármi lehet még a jövőben nem változtatható
meg mert ha látnám is hogy egy bizonyos
esemény meg fog történni vagy megtörtént
azt én fixen látom tehát fix dolog ez azonban
nem tud megakadályozni abban hogy science fictionnel
tömjem az agyamat ráfér szegényre igazán
érdekes az a dologban hogy más szemem van
ezekhez az írásokhoz mint régen
de fenntartom azt a véleményem hogy igenis
adott klasszikus maradandó alkotásokat a fantasztikus
irodalom amikkel érdemes foglalkozni
csak bradburyt említem de bárki mást
előszedhettem volna nála minden csak
díszlet őt mindenütt az
ember érdekli egy adott helyzetben
még csak nem is különös helyzetekről
van szó emberi viselkedésről inkább
aztán arra ébredünk hogy
elértük az ezredik sort
de ez mit sem számít nem olyan fontos 1994.06.30./2005.11.29.
a többi sort sem megjegyezni egyszer van egy ilyen
és soha többet talán ettől szép annyi minden
hogy benne van a soha többet érzése ez az
izgalmas a számokban is valójában
mindegyik egyszeri mint az emberek
akik szintúgy szépek nyomorúságukban
kár hogy alig veszik észre őket a vakítóan szikrázók
mert a szikrázó fény elvakulttá tesz
a meleget sugárzó viszont éltet ezért nem
tudom annyira szeretni a nyarat holott azért
persze hogy szeretem de mégis jobban az őszt
vagy a tavaszt mostanában tavaszpárti lettem
az életbe visszatérés tavasza lehetne ilyen
cím ezért szerettem meg hogy
úgy kezdtek jól lenni a dolgok ki
tudja hova vezet ez
mindenesetre jó és a többi nem érdekel
csak az bánt
hogy mindenkit előszámlálni nem leszek képes
nem is az én feladatom elképzelhető magamra vettem 1994.07.02./2006.03.16.
ami nem az enyém hogy azután kiröhögjenek
ez jellemző az emberekre mégsem hagyhatom
ember ember két ember egy ilyen éjszaka
két egymásba izzadó test
ebből is egyre másra gúnyt űznek a bolondok
szórakozást kreálnak a megtiszteltetésből
nevetséges kérdezhető
igenis megtisztelek valakit a bizalmammal
figyelmemmel s ő ugyanezt teszi
megtiszteli a házamat hogy belép a széket ha leül
a poharat amiből iszik és az ágyat ahová lehajtja fejét nálam
baj hogy ezt nem látják be mások baj
hogy egymást nem tisztelik sem így sem másként
baj hogy utálkoznak sok baj van
semmi baj mindig van remény
ahogy barátainktól is lehet levelet kapni
csak tudnám miért nem ír egyik sem

vmlv 15

a különbséget mi akadályoz abban hogy
ezt mindig szem előtt tartsam talán az önzés
tessék itt látható a költő amint lehülyézi
lebarmozza saját magát de
az nevessen aki nem tenné meg a helyemben
akinek nem lenne oka rá
ki az aki megmenthetné ezt a várost
hol találni csak egyet is az igazak közül
sehol senki 1994.06.27./2005.11.10.
mindenki kábultan fekszik
lenyom a hőség a víz alá
csak az éjszaka hűsít le egy kicsit
de nem eléggé képtelenség ép ésszel
kibírni gondolom aztán eszembe jut hogy
lesz még tél újra nemcsak kánikula
ez jó hír lehet örülni neki
talán a tér az ami
érdekes ahogy valaki a teret
használja egy koreográfussal megtörténik
az ilyesmi mégis az gondolkoztat el
hogy mindegyik másképp teszi ezt
van akinél az egész tér mozdulni látszik
eleven élettel teli más holt elemekkel
díszlettel határolja el így úgy
a történés visszafogottabb láttam
olyat ahol az üres színpadon csak
két létező mozdított meg egy történetet
és most láttam olyat ami egészen más
trisha brown a tér egyes darabjait
használta jobb oldali sáv bal oldali sáv
néha csak ezekre korlátozódott a mozgás
ami hol szimmetrikus hol asszimmetrikus volt
minden egyszerre és egyszerre semmi
és talán nem is fontos mert nem írtam le
akkor rögtön most azonban azt érzem
hogy a látványt úgysem lehet utolérni
szavakkal jól meg vagyunk verve a szókincsünkkel
az összes enciklopédiánkkal
nem ér az egész semmit
ha egyszer minden szó önálló életet él
az egyetlen amit tehetünk ha bánatunkat 1994.06.27./2005.11.16.
szóviccekbe öntjük akár tetszik
környezetünknek akár nem a szóvicc ugyanis
nem a közönség szórakoztatására jön létre
intellektuális öröm a kitaláló számára
szamára adódik a példa aztán következik
a szam ára sőt szem ára szerv ára átültetésnél
szervára szervóra szaruvár szamuvár és így
tovább a végtelenségig alakítható mindig
eredeti csak a tiéd és ha végleg kiábrándultunk
a civilizációból jólesik ha a buszsofőr
köszön mindjárt jobb utazni is egy fokkal
kevésbé személytelen ez az egyébként
oly fontos részlet ha rámköszönt én automatikusan
visszaköszönök találkoztunk mindegy is
kicsoda micsoda az illető
de mégsem az az oly divatos
arctalanul intézkedő kocsis
ez van azon a napon amikor a kedvesem
átment mikrobiológiából én meg
egy hónapja írom ezt a verset
hogy ennek örüle valaki azt nem tudom