vmlv 43

cserépkályha is amit szerettem vajsárga
cserép és unokatesózás rengeteg meg
feketefehér tévé mézben beadott orvosság
apám tranzisztoros kisrádiója amit a nyaralásokon
is hallgattunk kicsi piros és folyton
az szólt hogy várhatsz rám kedvesem postakocsin
érkezem elmesélem mitörtént velem meg
kisfiam így szólt hozzám a dédapám elmegyünk
hagyjuk itt a város zaját csopakon is ez
szólt később már más de arra nem emlékszem
a város zaja megvaj éjjelnappal a rendelkezésünkre 1994.12.01./2007.10.22.
áll kifogástalan legtöbbször már észre sem vesszük
annyira hozzászoktunk ez is emberi tulajdonság
a zaj zene is tudjuk jól cage óta egyre többen
ötvözzükhát a kettőt legyen belőle valami de még
nem mindig biztos hogy jóe vagy rossz vane jó
meg rossz ez filozófiai probléma úgyhogy rövid
válaszom erre csak annyi hogy van de nem adok
indokolást mindenki találjon megfelelőt a maga
számára végülis az élet sem áll másból mint
egy jó indok megkereséséből inkább mint feleség
utáni szaladgálásból ha reményeim meg nem csalnak
akkor szaladgálnom úgysem kell de mindez oly
bizonytalan körvonaltalan hogy inkább hagyom
a témát csak a leányt nem hagyom hiszen
aki fontos azt nem hagyja az ember csak úgy bárhol
az mindig jön velem cipelem magammal cipel 1994.12.07./2007.11.03.
magával az társ a bajban azaz ő és nem az
hiszen nem tárgyról van szó és kutyafülét
szerelem ez azon túl van és fogalmam sincs
hogy ki mit honnan hová miért meddig
kitől kivel miáltal elfelejtődik minden
feleslegesen hangoztatott bombaszt nem kellenek
a nagy durranások nem a politika nem a
demagógia mert mételyezik a levegőt telekipufogják
hülyeségekkel és ez borzasztó olyan
rossz mint a szénmonoxid széndioxid kéndioxid
nitrogéndioxid meg mások mindegyik mérgez
mindenkit a környezeti ártalmak sem ismernek
határt igaz lehet a mondás hogy konferenciázó
barmok felkiáltanak na ebben a városban
még nem konferenciáztunk soha s mert a
többit unják idejönnek torzsalkodnak két nap
múlva továbbállnak ezek a mai hordák
a sleppjükkel nem jobbak egy tuareg törzsfőnél
akinek legalább arról van fogalma hol
szerezhet vizet ezeknek viszont csak a füstölt
lazacra van gondjuk én nem sajnálom tőlük
csak lehetne másra is fordítani az elfecsérelt
pénzt még jó hogy csak két napra nem
lehet használni a főváros egy részét még jó mondom
és imígyen morgolódom zsörtölődöm mint 1994.12.15./2007.11.13.
vénember gondolok barátomra kit ledarál majd
ez az átkos politika és sajnálom de
magának csinálja a bajt én más helyett
nem tehetek semmit hallgatok nagyot
a fehér ember alszik hallgatom ahogy alszik
egy fehér ember tán mind így tenne kérdem a
válasz kevin volans zsebében van felírva
egy cédulára david harrington egy óvatlan
pillanatban elcsente aztán körbeadták
egymásnak hangszereket ragadtak john sherba a

The BELL is...

???

share your idea

A viskó

Young, William Paul: A viskó (The Shack)
Ford.: Géczi Károly
Immanuel Al., Szombathely, 2009, 257 old.
A viskó mostanában az egyik legfelkapottabb könyv (nemcsak) a keresztyén könyvpiacon. Mivel sok vihart is kavart, kíváncsi voltam rá. Nos, a könyv tényleg jó! Ez tőlem talán szokatlan, de így van. Tetszett, még az előre várható fordulatokkal, és a néhol talán kissé szájbarágós tanulságokkal együtt, és ez főként azért van így, mert a regény rendkívül eleven. Eleven módon mutatja be Isten szeretetét, és azt, ahogy velünk emberekkel teljesen személyre szabottan foglalkozik. Ha kell, az Atya anyaként jelenik meg, hogy gondoskodásában részesíthessen. Neki nincsenek korlátai. Mindannyiunkat különlegesen kedvel. Maga a történet nem könnyed, egy családi tragédia feldolgozását mondja el, de ezen keresztül egyúttal egy allegóriát is ad a belső gyógyulásról. Egy méltatója A zarándok útjához hasonlította, és nem véletlenül, hisz mindkettő egy-egy utazásról szól, csak itt a lélek gyógyulása a központi téma. Abban is a folyamat a legfontosabb, amíg a főhős el tud jutni a megbocsátásig, ami a gyógyulás legfőbb kulcsa.