ezt hallgatom napok óta

Jesus Culture: How He Loves Us


He is jealous for me
Love's like a hurricane, I am a tree
Bending beneath the weight of His wind and mercy
When all of a sudden, I am unaware of these afflictions eclipsed by glory
and I realize just how beautiful You are and how great your affections are for me.
Oh, how He loves us so
Oh, how He loves us
How He loves us so.

Yeah, He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves.

So we are His portion and He is our prize,
Drawn to redemption by the grace in His eyes
If grace is an ocean we're all sinking
So heaven meets earth like a sloppy wet kiss and my heart turns violently inside of my chest
I don't have time to maintain these regrets when I think about the way

That he loves us,
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves

He loves us,
Woah, how He loves us
Woah, how He loves us
Woah, how He loves

(John Mark McMillen)

Csodálatos, energikus, szívből jövő ének.

vmlv 20

nem jön gitárral nem jön ásványvízzel
nem jógi nem prépost felül és kint
jobban lát hall nincs szüksége
érzékszervekre és nem eszik semmit
ez asztán eggy valamí
mondható mit tegyünk a hülyékkel
tessék megmondani mi legyen az
értetlenekkel okoskodókkal
mindenlébenkanalakkal hisztérikusan veszekedőkkel
na ki talál ki valami használhatót asylum
a silóm kiált akkor az illetékes
kilövésre készen űrhajónk előre
nagy kaland irány északnyugat megyünk
a marsra holdra huszonöt éve szálltunk
űrkorszak
a modern művészet csak az embernek
az űrtől való félelmében születhetett meg
nem véletlen hogy wells marslakói
épp most özönlötték el a földet
minden összefügg innentől odáig és vissza
térni vissza röpülj hajóm 1994.07.25./2006.06.30.
hazáig meg se álljunk
új világ vagy régi látható vagy nem
dőlni romba iromba romba dőlni
tükörsort írni véletlenül hülye
szavakat ismételgetni komoly pofával
aláírni egy tiltakozást parkolóépítés ellen
micsoda alávaló pimaszság hogy
az orrom alá akarnak pöfögni a szerény
zöld megcsonkítása árán ez botrány ez
a vég valamit tenni kell
vagy nem kell tenni az a baj hogy a
teszetoszaság csak ezeket a barmokat segíti
szégyen gyalázat hogy ilyesmi megeshetik a világon
vagy nem esik meg a munka nemesik 1994.07.29./2006.07.01.
messze a fájától az alfájától például
hogy ez mennyire fontos nem tudom csak
messze van szicília nem is megyek oda ő
megy ez most már kibírható már óriási vagyok
hogy ezt is kibírom most ezt írom ki épp
hogyisne kedves watson elkerülte a figyelmét
egy aprócska tény az hogy a grófnő szemüveges
tehát nem fojthatta meg a lady sportkocsiját
mondja nem láttam már magát valahol
a szivárványon túl ködlik a sláger
tá tá tátiti tá tá tátátá tá tá tátiti tátá tátiti tátátá
és egyszerre vége a rózsaszín mámornak sinatrában
ragadnak a hangok elfelejtődik lassan sinatra
nyolcvanéves maholnap meg fog halni de azért
a csúcstenorok köszöntötték őt is amerika ilyen az
egyöntetű szemét hazája a világ fővárosa
new york megérdemlik egymást messze itt vannak
a megálmodott gigászok a metropoliszok ahol
mindent mindenkit gépek tartanak életben ki
akarja ezt kinek kívánkozott ez ki az agyából
ez nem az új jeruzsálem kedves william
úrfi ez oly messze áll tőle mint a te korod
csak tán annál is rosszabb
csak a fanatikusok lesznek többen
meg az irodalomtörténészek
mit mondhatok gyere el nézd meg személyesen ha
tudsz tőled majd kétszáz évnyire azon járódik

vmlv 19

is betudható de
akkor
jön az autó a megmentő és kutyástól visz
budapestre a jó büdös levegőjű koszos dunájú városba
csupa redva lábak pihenhetik magukat a
hétvégi csúcsforgalom csigatempójú országútján
már csak emlék hollád fonyód
te & én jómadarak szépek
ennyit a művészetről találkozóról és zord igazgatóról
mozgás kell menni bármerre súlyokkal a
háton egy kedves súllyal menni amíg bírok
mondjuk így és hová vezet sehová az út
ezt inkább mint még a nyugalmasnak remélt
napokon is csendben acsarkodni egymásra
kéretni magát páváskodni
ez a baj ám hogy neki kéne állni megcsinálni
a dolgokat intézkedni de nem és nem képes rá
senki elfolynak a dolgok anélkül hogy
hozzáértünk volna elmúlik az éjszaka
anélkül hogy megérintettelek volna
de a napfényben ragyogtál ó csodálatos
igen virágokká bomlott alakod és széllé 1994.07.19./2006.06.30.
és
és ez akkor volt most meg nincs
most feldolgozás újravetítés nem csak
semmi szomorúság a megtörtént dolgok
készek lezártak utórezgés a több bennem
ez nem ügy
én is maradok az örök harcnál
belemarok a természetbe s ő belémmar
oly párbaj melynek halottja én leszek egyszer
kár felemlegetni kinek fontos ez
rajtam kívül magam mint örök kérdező
állok ezért van minden a kérdések miatt
mert sosem tudtam nem kérdezni és válaszaim
közt sok a nem tudom
miért miért nem tudom hogy
satöbbi honnan tudnám kérdezek vissza
jó papról tudjuk hogy holtig tanul
bár korántsem hihető a mondás
lehet próbálkozni enciklopédiafejű emberek
kitenyésztésével és miért is ne
lennének távoli utódaink eszesebbek
mint mi a jövőben minden benne van
nekünk csak a túlnépesedés az éhínség
a környezet rombadöntése okoz beláthatatlan
károkat ha ezeken túllehetnénk tán
szebb is volna minden nyakunkon a katasztrófa
ha nem is a világvége de nagy adag
zűrzavar és visszaeső civilizáció ez is
egy ronda latin szó és mertem használni
szóval ezek lesznek jönnek nem is kell
vészmadárnak lenni talán ránk is férne egy
ritkítás pláne nemesítés de erre
azt hiszem most nincs kilátás
egy csöppnyivel később esetleg
kezdhetnénk az olajmágnásokkal meg a
sajtócézárokkal politikusokkal nem
kell semmit csinálniuk ez lesz a feladat
egy gondosan elzárt területen
örök tétlenségre kárhoztatni valamennyit
addig csak ezt tudom mondani 1994.07.20./2006.06.30.