your slogan from 20th century Hungarian poet

"Egyre nagyobb ez a város,
de fel sosem épül,
és eltűnik végül
feltűnés nélkül."

(Menyhárt Jenő, 1994)

egy kedves tandori vers

197712/d

Blinkey Bill megkérdi, hogy szoktam-e...?
Szoktam, szoktam - mondom. Még pontosabban
kérdi, szoktam-e tudni...? Szoktam, szoktam
- mondom. Szoktam-e tudni, mikor le...?

Szoktam, szoktam - mondom. - De csak kérdezz!
Szoktam-e tudni, mikor leülök...? Nem
ismétlem el a beszélgetés minden
mozzanatát. Röviden: a lényeg

az, hogy végülis szoktam-e tudni,
mikor leülök szonettet írni,
hogy mit fogok írni? Dehogy szoktam!

(Még így sem, 1978)

vmlv 18

ez az életcélja és átgürcölt negyven év után
tönkrement teste értékeként birtokolhatja kétes
kis vagyonának láthatóságra váltott részeit
két rotweiler őrzi magas kerítése mögött a villát
övé a világ és másnapra felfordul szerencsére
és mondjuk csak a szíve végzett vele nyugodt
élete volt mondják és csodálkoznak milyen
fiatalon hagyott itt bennünket kár érte pedig sokat
elért az életben mi lehetett volna belőle
és szellemileg ugyanolyan konfúzak mint az elhunyt
aki legalább a jobb kezét nem tévesztette össze a ballal
nagyszerű életvitel valóban de sohasem volt
eszméleténél ez az ember magánál úgy igazán
a pszichológusa unta a személyiségét azt a
csöppnyi intelligenciát mely tizennéhány év
kötelező olvasmányaiból ismeri a világirodalmat
amihez mi ezer szállal
kapcsolódunk belebonyolódom a szálakba
szétszálazzuk a vers szövetét elfelejtettem hány
személyek vagyok vagyunk
csak a sorokat figyelni milyen megnyugtató
csak elhagyni a világ hülyeségét s helyette
figyelni hogyan dobog a szív semmi különös
nyár szerelem banális félmondatok
félmondatok hátán érkezünk a sötétbe 1994.07.08./2006.05.01.
ha nem is világítja be utunkat fáklya
félelemre nincs okunk olyan ez
mintha szobánkban matatnánk
késői órán minden ismerős valahonnan
csak épp soha nem jártunk erre
egyetlen út vezet lejjebb és
lejjebb egy szerpentin falai karnyújtásnyira éppen
visszavisznek a mélybe ahol születésünk
óta nem jártunk végtelen spirálison
haladva jutunk a föld legbelsejébe
mely otthont adott akkor
és befogad halálunk után
és ez így megy körbe körbe 1994.07.15./2006.06.08.
körbeér a világegyetem mintha
szeretőm volna csak épp közömbösen
vagyis nem figyel oda hisz öntudatlan
lám mindenütt mást találni
sejtről sejtre molekuláról mulekulára minden
más és más
legfeljebb látszólag azonos mindegy
hol írom ezt keszthelyen vagy lágymányoson
ugyanúgy különbözik ez is mint az bármi mástól
és hát fölfoghatatlan megemészthetetlen
mint a benzol szénatomjai a legerősebb pásztázó
alagúthatás mikroszkóp alatt ami óriási
hogy látom azt amit oly sokan szerettek volna
és valóban úgy helyezkednek el az atomok
egymáshoz viszonyítva ahogy azt tanultuk még
csak nem is másképpen
nem is a hogyan nem is az ahogyan fontos 1994.07.18./2006.06.30.
gondolj valami egészen másra ami nem futballvébé
mondjuk legyen stoppolás a hetes úton
mely paraszt budára visz ha szerencsénk van
inkább neki mint nekem de a balatonnál
megdöglik minden két óra várakozás apadó remények
részemről ez némileg az álmosságnak
is betudható de