vmlv 18

ez az életcélja és átgürcölt negyven év után
tönkrement teste értékeként birtokolhatja kétes
kis vagyonának láthatóságra váltott részeit
két rotweiler őrzi magas kerítése mögött a villát
övé a világ és másnapra felfordul szerencsére
és mondjuk csak a szíve végzett vele nyugodt
élete volt mondják és csodálkoznak milyen
fiatalon hagyott itt bennünket kár érte pedig sokat
elért az életben mi lehetett volna belőle
és szellemileg ugyanolyan konfúzak mint az elhunyt
aki legalább a jobb kezét nem tévesztette össze a ballal
nagyszerű életvitel valóban de sohasem volt
eszméleténél ez az ember magánál úgy igazán
a pszichológusa unta a személyiségét azt a
csöppnyi intelligenciát mely tizennéhány év
kötelező olvasmányaiból ismeri a világirodalmat
amihez mi ezer szállal
kapcsolódunk belebonyolódom a szálakba
szétszálazzuk a vers szövetét elfelejtettem hány
személyek vagyok vagyunk
csak a sorokat figyelni milyen megnyugtató
csak elhagyni a világ hülyeségét s helyette
figyelni hogyan dobog a szív semmi különös
nyár szerelem banális félmondatok
félmondatok hátán érkezünk a sötétbe 1994.07.08./2006.05.01.
ha nem is világítja be utunkat fáklya
félelemre nincs okunk olyan ez
mintha szobánkban matatnánk
késői órán minden ismerős valahonnan
csak épp soha nem jártunk erre
egyetlen út vezet lejjebb és
lejjebb egy szerpentin falai karnyújtásnyira éppen
visszavisznek a mélybe ahol születésünk
óta nem jártunk végtelen spirálison
haladva jutunk a föld legbelsejébe
mely otthont adott akkor
és befogad halálunk után
és ez így megy körbe körbe 1994.07.15./2006.06.08.
körbeér a világegyetem mintha
szeretőm volna csak épp közömbösen
vagyis nem figyel oda hisz öntudatlan
lám mindenütt mást találni
sejtről sejtre molekuláról mulekulára minden
más és más
legfeljebb látszólag azonos mindegy
hol írom ezt keszthelyen vagy lágymányoson
ugyanúgy különbözik ez is mint az bármi mástól
és hát fölfoghatatlan megemészthetetlen
mint a benzol szénatomjai a legerősebb pásztázó
alagúthatás mikroszkóp alatt ami óriási
hogy látom azt amit oly sokan szerettek volna
és valóban úgy helyezkednek el az atomok
egymáshoz viszonyítva ahogy azt tanultuk még
csak nem is másképpen
nem is a hogyan nem is az ahogyan fontos 1994.07.18./2006.06.30.
gondolj valami egészen másra ami nem futballvébé
mondjuk legyen stoppolás a hetes úton
mely paraszt budára visz ha szerencsénk van
inkább neki mint nekem de a balatonnál
megdöglik minden két óra várakozás apadó remények
részemről ez némileg az álmosságnak
is betudható de

pintér béla & david ruis take five jazz club 09.09.11.

Hát nagyon kellett már egy ilyen kimozdulás :-) A belépéskor welcome drinkkel vártak bennünket, így sétáltunk le a Take Five pincehelyiségébe. Underground feeling... de csak feeling, nem underground. A terem szépen megtelt, és fél nyolc után valamivel már kezdtek Béláék, de nem mint előzenekar, mert a programjuk felért egy önálló esttel. Dicsőítés, pintérbélásan, sok vokállal, funkys feelinggel - nagyon jól nyomták. Különösen tetszett a Hivatalos vagyok egy partira... felnőttesített változata és egy új dal, a Bocsi, ami a testvérek közötti hátmögötti beszédről meg a krisztusi egységről szól. Pintér Bélát sokan csak a gyerekdalokról ismerik, itt viszont igazi, lendületes és kellően hangulatos muzsikát hallhattunk. A végén jól esett a Minden nap... és az ugrálás, csak azt sajnáltam, hogy a közönség nem mozdult rá nagyon.

David Ruis régi motoros, aki Vineyardban kezdte a dicsőítést, aztán a Toronto Airport Fellowshipben folytatta. A megjelenése miatt kicsit kiakadtam: tetoválás, cigi a kezében - ezek nem jó ajánlások. Na jó, a zene miatt jöttünk: az viszont tényleg megérte a késői időpontot. A régi dalokat teljesen modernizálva most elő az Indigika Banddel; rockos, dance-es, világzenés mix, nagyon érdekes, kissé experimentális, kissé zizzent, kissé táncolós, de kicsit headbangelős is. Jeee! Élőben hallgatni a legjobb, a CD, hiába élő felvétel, nem adja vissza a hangulatot. Azt azért fel kell jegyeznem, hogy a számok nagyon hosszúak, ettől fellép a monotonság "varázsa". Inkább az érzelmekre hat a sok effekttel, technikával, az üzenet pedig időnként a háttérbe szorul.

Sajnos a lányaink nem bírták 10 óránál tovább, így az utolsó egy óráról nem tudok írni... ;-)

vmlv 17

nekem mint a világegyetem középpontjának
igazán jólesne egy kis érdeklődés másoktól
ez hülyeség csak üres duma de a levegő 1994.07.03./2006.04.29.
tele van apró rovarokkal berepülik a szobát
a lámpafényben néha jó néha idegesít
és nem bírok elaludni tőlük később
nevezhető rigolyának volt már erre példa
mindenkinek vannak szokásai melyek oly
jellemzőek rá hogy már egészen hozzánőttek
én meg madarat álmodtam egy éjjel
de halott volt ahogy hozzáértem
szomorú álom nem keresem az értelmét
bizonyosan mások jobban értenek az álmaimhoz
mégsem fontosak megmagyarázni bárhogyan lehet
bármit és mindig félreértés lehet belőle
ezért nem szeretem a másodlagos dolgokat
legfeljebb ha jól használnak fel valamit
amire ritkán akad példa a feldolgozásokkal is
annyi bajom van ugyanebből a szempontból
a tiszta absztrakciót pedig mások ítélik túl
követhetetlennek talán el sem
indultak a nyomába az a baj még csak
meg sem próbálták ha van valami
ami elborzaszt visszarettent ahogy hamlet mondja a falusi
szóval ha valami borzaszt az az
ókonzervativizmus ami dúl kis hazánkban
jobb nem gondolni véle és működni
biológiailag meg művészileg a felfedezés
nem izgat mármint az enyém hogy fel vagyoke fedezve
nem nem vagyok felfedezve én felfedezhetetlen
kontinens vagyok ismeretlen remekmű vagyok
sherlock holmes vagyok hülyeség
neszóljhozzám és felejtsdel egyúttal a következő
évezred reménysége más nem érdekel
régen rossz ha másra kezdek el hallgatni
fogalmam sincsen hogy ennek vane értelme
nincs ha engem kérdeznek ezért írom
csinálom szenvedek vele utálom hogy
kevés ötletem van hozzá de nem
szabad pihentetni mert azonnal meghal
és újrakél feltámad 1994.07.07./2006.05.01.
jól teszi talán magam se tudom miért
nem kérdezem neki kell tudnia mit
csinál szabad ember nem akarom befolyásolni
ahogy a folyosón elhaladt ismét
elfogta ugyanaz a megmagyarázhatatlan érzés
annál az ajtónál tíz év alatt egyszer sem
nyitott be kezdetben nem is volt dolga arrafelé
fel sem figyelt rá de az évekkel és a
sugdolózással együtt nőtt benne a borzalom
miket tud még kitalálni szerencsétlen kis anonim
szereplők számára az író
miért nem teszi el láb alól és miféle
szörnyűségek rejtőznek egy ilyen ember koponyájában a
jó öreg atavisztikus rétegek mélyén jó üzlet mondja
rá a horrorgyáros én meg azt hogy hánynom kell tőle
nem még csak nem is az üzlettől én
annál érzékenyebb vagyok egyszerűen az anatómiai részletek
naturalizmusától a szenvtelen póztól
az üzlet megint más tészta arról lehet beszélni
nem bűzlik a pénz tudjuk jól évezredek óta
bármivel meg lehet gazdagodni ha valakinek