Schick célja leginkább az volt, hogy a korábban megjelent közkeletű, bulvársajtó-szintű állításokat, legendákat a nagyközönség előtt cáfolja. Erre nyilvánvalóan szükség is volt/van, hiszen időről időre jelennek meg fél- vagy áltudományos írások Kumránról, az ottani közösségről. Alexander Schick a felfedezések történetét, illetve a kéziratok kalandos sorsát adja elő élvezetesen olvasmányos módon, ezért feltétlenül dicséret illeti, azonban sajnálatos, hogy sok pontatlanságot is ír, és sokhelyütt jelentősen leegyszerűsíti a kumráni leletek körüli tudományos vitát. Így például eleve elfogadottnak tekinti, hogy a kumrániak az esszénusok voltak; igaz, hogy efelől ma igen nagy a tudományos konszenzus, de korántsem 100%-os. S természetesen az első felfedezéseket követő időkben még kevésbé volt meg ez az összhang. Más esetekben is kész ténynek vesz olyan feltevéseket, melyek valószínűek ugyan, de melyekkel szemben komoly alternatívák is léteznek (például a kumráni szövegekben megjelenő "gonosz papot" Jónátánnal azonosítja, míg legalább olyan erősek az Alexander Jannáj melletti érvek).
A kötet másik célja, hogy rendbetegye a kumráni szekta és a keresztyénség kapcsolatát, illetve igyekszik a Biblia hitelességét alátámasztani a Kumránban talált kéziratok alapján. Ez is becsülendő, de talán túlzásokba esik időnként (még ha jó ügy érdekében is), emiatt néha az volt a benyomásom, hogy Kumrán csak ürügy gondolatainak kifejtéséhez. A fordítás bár jó, hagy kívánni valót maga után, főleg a tudományos kifejezések "eltérítése" miatt (pl. szöveghagyományozás helyett "a szövegek átörökítése").
Mindazonáltal aki szeretne egy jól érthető áttekintést kapni a holt-tengeri tekercsek világáról, annak érdemes kezébe venni ezt a kötetet.
Alexander Schick: Csodálatos Kumrán. Tudományos krimi, szakmai vita és a holt-tengeri tekercsek igazi jelentősége.
Ethos, 1998, 160 old.