Q4: Csodálatos Kumrán

 Elérkeztünk a Kumrán-sorozat utolsó darabjához (legalábbis amennyire most gondolom): Alexander Schick színes-képes kötetéhez. A "színes-képes" itt nem degradáló: a képanyag valóban kiváló. Bár Amuszin könyvében (lásd az előző blogbejegyzést) is szerepelt némi illusztráció, itt messze sokkal többet találunk, ráadásul szép, informatív módon elrendezve (igaz, huszonévvel ezelőtti mércével mérten). Ez mindenképpen értékelendő, mert találkoztunk már olyan kiadvánnyal, amely talán színes volt, ám információ szempontjából értékelhetetlen.

Schick célja leginkább az volt, hogy a korábban megjelent közkeletű, bulvársajtó-szintű állításokat, legendákat a nagyközönség előtt cáfolja. Erre nyilvánvalóan szükség is volt/van, hiszen időről időre jelennek meg fél- vagy áltudományos írások Kumránról, az ottani közösségről. Alexander Schick a felfedezések történetét, illetve a kéziratok kalandos sorsát adja elő élvezetesen olvasmányos módon, ezért feltétlenül dicséret illeti, azonban sajnálatos, hogy sok pontatlanságot is ír, és sokhelyütt jelentősen leegyszerűsíti a kumráni leletek körüli tudományos vitát. Így például eleve elfogadottnak tekinti, hogy a kumrániak az esszénusok voltak; igaz, hogy efelől ma igen nagy a tudományos konszenzus, de korántsem 100%-os. S természetesen az első felfedezéseket követő időkben még kevésbé volt meg ez az összhang. Más esetekben is kész ténynek vesz olyan feltevéseket, melyek valószínűek ugyan, de melyekkel szemben komoly alternatívák is léteznek (például a kumráni szövegekben megjelenő "gonosz papot" Jónátánnal azonosítja, míg legalább olyan erősek az Alexander Jannáj melletti érvek).

A kötet másik célja, hogy rendbetegye a kumráni szekta és a keresztyénség kapcsolatát, illetve igyekszik a Biblia hitelességét alátámasztani a Kumránban talált kéziratok alapján. Ez is becsülendő, de talán túlzásokba esik időnként (még ha jó ügy érdekében is), emiatt néha az volt a benyomásom, hogy Kumrán csak ürügy gondolatainak kifejtéséhez. A fordítás bár jó, hagy kívánni valót maga után, főleg a tudományos kifejezések "eltérítése" miatt (pl. szöveghagyományozás helyett "a szövegek átörökítése").

Mindazonáltal aki szeretne egy jól érthető áttekintést kapni a holt-tengeri tekercsek világáról, annak érdemes kezébe venni ezt a kötetet.

Alexander Schick: Csodálatos Kumrán. Tudományos krimi, szakmai vita és a holt-tengeri tekercsek igazi jelentősége.
Ethos, 1998, 160 old.

Q3: A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség

 A két kötetnyi kumráni szövegkiadás után itt volt az ideje, hogy alaposabban megismerkedjek magával az egész holt-tengeri jelenséggel. I. D. Amuszin könyve kiváló és alapos monográfia a témában, bár talán régi (magyarul 1986-ban jelent meg), és nem tartalmazza az azóta publikált szövegeket, az időközben megjelent rengeteg tanulmányt - azonban feldolgozza mindazt, ami csak megjelent és elérhető volt a számára. Már önmagában tiszteletre méltó teljesítmény, hogy kb. tíz nyelven kiadott tanulmányt, könyvet stb. említ, és mindenféle álláspontot ismertet. Egy igazi tudósnak ilyen a hozzáállása!

Joszif Davidovics Amuszin (1910-1984) zsidó származású szovjet orientalista, hebraista, bibliatudós volt. Fiatalon Anna Ahmatova köréhez tartozott, később szovjetellenes tevékenység miatt kétszer is letartóztatták, a második világháború után pedig "kozmopolitizmus" miatt elvesztette állását (a Szovjetunióban hivatalosan nem létezett antiszemitizmus, igaz, a "zsidó" szót sem igen használták, ezt helyettesítette a kozmopolita...). Ilyen háttérrel figyelemre méltó, hogy a hivatalos szovjet tudományossággal szemben a történeti Jézus létezése mellett foglalt állást.

Kötete, mely gyakorlatilag egész munkásságának betetőzése, bemutatja a kumráni felfedezés történetét, majd részletesen taglalja a kéziratokat, azok publikálásának történetét; külön-külön témák szerint rendezve, ahogy ezt már a szövegkiadásoknál egyébként megszokhattuk. Foglalkozik a kumráni közösség létrejöttével, életével, tanításával - és itt is ismerteti a különböző, egymással ellentétes elméleteket. Végül figyelmet szentel a közösség és a korai keresztyénség közti összefüggés lehetőségeinek is. Becsületére legyen mondva, itt is korrektül jár el, és az övétől eltérő álláspontokat is ismerteti. Szerinte ugyan kifejezetten felismerhető a kapcsolat a két mozgalom között, véleményét mégsem erőlteti az olvasóra - igazán elegáns megoldás. Jó olvasmány volt, segített mélyebben megismerni a kumráni közösséget, valamint azt a hatalmas irodalmat, melyben a XX. század második felének tudósai igyekeztek feldolgozni örökségüket.

Joszif Davidovics Amuszin: A holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség
(Иосиф Давидович Амусин: Кумранская община)
Fordította: Bíró Dániel és Kalmár Éva
A fordítást az eredetivel egybevetette, szakmailag ellenőrizte és kiegészítő jegyzetekkel ellátta: Komoróczy Géza
Utószó: Fröhlich Ida és Komoróczy Géza
Gondolat, 1986, 408 old.

A qumráni szövegek magyarul

 Kumráni kalandjaim folytatódnak, itt a blog felületén némi kihagyással: Vermes Géza angol fordítása után most Fröhlich Ida (teljesebb) magyar gyűjteményének veselkedtem neki. Keménytáblás, nehéz és vastag kötet, a másik meg paperback, nincsenek egy súlycsoportban 😀

Mégis jól tettem, hogy rászántam az időt. Egyrészt magyarul jobban érthetők a szövegek, közelebb jönnek, és ez főleg a töredékes részeknél válik igazán fontossá. Másrészt sok olyan szöveget közöl, ami még nem állt rendelkezésre 1990-ben. Már ez is érdekes: ahogy a szövegeket feldolgozzák és elérhetővé teszik, úgy bővül és árnyalódik az ismeretünk a kumráni közösségről, életéről, gondolatvilágáról. A jelen kötet is csak egy állomás ebben a folyamatban, még ha jelentős is. (Magyar nyelven azóta nem jelent meg újabb kiadás.) S valóban jelentős kötet - rengeteg szöveget tartalmaz -, már-már ijesztő... no de aki ilyesminek az olvasásába fog, az kösse fel a felkötnivalóját!

Miközben Fröhlich Ida kötete és Vermes Géza fordítása komoly átfedésben van egymással, sok újdonságot is találni, melyek közül számomra különösen érdekesek voltak a kalendáriumok. Kumránban teljesen más naptárat használtak: 364 naposat, bár tudtak az általánosan elterjedt 354 napos naptárról is. Hogy melyik volt előbb, lehetetlen eldönteni. Mindenesetre úgy alakították ki ezt a naptárat, hogy ünnep soha nem esett sabbatra, és ráadásul minden évben ugyanakkor tarthatták, vagyis kiküszöbölték a mozgó ünnepek problémáját.

A másik érdekesség a legendás réztekercs, melyen elrejtett kincsek lelőhelyei olvashatók - de sokáig hozzáférhetetlen volt az anyaga miatt. Különleges eljárással tették olvashatóvá, a szorosan feltekercselt rézlapokat speciális fűrésszel bontották részekre. Így már el lehetett olvasni a szöveget, ám hogy a kincsekkel mi történt, senki sem tudja. A megtalálásukra tett kísérletek mind kudarcba fulladtak....

Ez a forráskiadás kiváló munka eredménye, gyakorlatilag szinte minden apró és valamennyire értelmezhető töredéket felölel, ami nem kis dolog, hiszen a nagyobb összefüggő, tekercsnyi anyagok mellett elképesztően sok kisebb-nagyobb fecni is tartozik a holt-tengeri könyvtárhoz. Mindezeket értelmes módon egységbe rendezni, és ami legalább olyan nehéz, érthető módon lefordítani: elismerésre méltó teljesítmény. Csak hálásak lehetünk, hogy Fröhlich Ida ezt a munkát magára vállalta!

A qumráni szövegek magyarul
A bevezetőt írta, fordította, a jegyzeteket készítette: Fröhlich Ida
2., javított és bővített kiadás
Studia Orientalia 1.
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar - Szent István Társulat, Piliscsaba-Budapest, 2000, 562 old.